Fico leteheti mérsékelt álarcát és végre önmaga lehet

Szlovákiában is vége az európai értelemben vett baloldalnak

Az európai baloldal ajtót mutatott Robert Fico Smer-SD pártjának, amelynek nevében az „SD“ a szociáldemokráciát jelenti. A szlovák kormányfő éveken át feszegette a közös értékek határait – koalíciókat kötött nacionalistákkal, szembement az EU fősodrával –, míg végül az Európai Szocialisták Pártja (PES) most végleg kizárta a Smert. Mi vezetett idáig, és merre tart Fico pártja a kizárás után?

Kommunistából szociáldemokrata: Fico és a Smer felemelkedése

Robert Fico a kommunista párt ifjú jogászaként kezdte politikai pályáját a ’80-as években, majd a rendszerváltás után belépett a volt állampárt utódjába, a Demokratikus Baloldal Pártjába (SDĽ). Képviselő lett, az 1998-as választások után pártja kormányra lépett, de Fico kilépett.

Papíron azért, mert elégedetlen volt a kormány teljesítményével, de inkább talán azért, mert nem kapott kormányzati pozíciót. 1999 végén saját politikai formációt alapított Smer (Irány) néven. A Smer fokozatosan egyesítette a szlovák baloldal szétaprózódott pártjait. 2006-ban meg is nyerte a parlamenti választásokat, Fico pedig először alakíthatott kormányt.

Az első Fico-kormány megalakítása azonban komoly botrányt kavart Európában. A Smer koalícióra lépett a szélsőjobboldali, magyarellenes megnyilvánulásairól hírhedt Szlovák Nemzeti Párttal (SNS) Ján Slotával az élen, valamint a korábbi autoriter miniszterelnök, Vladimír Mečiar vezette HZDS-szel.

Az európai szociáldemokrata pártokat tömörítő PES 2006 őszén azonnal felfüggesztette a Smer tagságát. Két évvel később mégis visszaengedték a Smert a szocialista pártcsaládba, aminek feltétele volt, hogy Fico kormánya és az SNS is írásban kötelezettséget vállal a kisebbségi jogok tiszteletben tartására.

A háttéralkuhoz az is hozzátartozott, hogy több befolyásos nyugati baloldali politikus, például Hannes Swoboda osztrák szociáldemokrata vezető védelmébe vette Ficoékat. Swoboda akkoriban azzal érvelt, hogy bár Fico populista húrokat penget, összességében felelősségteljes szociáldemokrata miniszterelnök, akit érdemes megtartani az európai „baloldali családban”.

A Smer így 2008-ban ismét a PES teljes jogú tagja lett, Fico pedig 2010-ig kitöltötte kormányfői mandátumát az SNS-szel az oldalán.

Újra koalícióban a nacionalistákkal – és újra gyanús a PES-nek

Fico 2012-ben egyszínű kormányban, 2016-ban pedig egy újabb koalíció élén vezette az országot. 2016-ban ismét koalícióra lépett az SNS-szel, noha annak élén már a mérsékeltebb hangvételű Andrej Danko állt. A kormány harmadik tagja akkor a Híd párt volt, amely ellensúlyként szolgált a nacionalista SNS-szel szemben.

Ennek is köszönhető, hogy a PES 2016-ban nem lépett fel szankciókkal: bár az európai baloldalon nem nézték jó szemmel az SNS újbóli kormányra kerülését, Fico akkor még tartotta magát az EU-fősodorhoz fontos kérdésekben. Abban az időszakban Szlovákia a migrációs válság közepette is betartotta uniós kötelezettségeit, és Fico – bár kampányolt a kvóták ellen – nem ment szembe nyíltan az EU alapértékeivel.

A fordulat 2018 után jött. Fico korrupciós botrányok és egy újságíró-gyilkosság nyomán lemondani kényszerült a kormányfői posztról (helyét pártbeli utódja, Peter Pellegrini vette át), majd a 2020-as választáson a Smer ellenzékbe szorult.

Fico retorikája ekkorra egyre inkább populista és EU-ellenes irányba tolódott. Pártja kettészakadt: Pellegrini mérsékeltjei kiváltak és megalapították a Hlas-SD nevű új szociáldemokrata pártot. Fico maradék Smerje pedig az ellenzékben nyíltan összehangolta üzeneteit a magyarországi Orbán-kormánnyal – élesen bírálta a liberális EU-elit „elhibázott” politikáit, miközben oroszbarát álláspontot vett fel az akkor már zajló ukrajnai háború ügyében.

Kapcsolódó cikk

Robert Fico első uniós vezetőként interjút adott a Rosszija 1-nek

2023-ban Fico a visszatérésre készült, populista-nacionalista kampánnyal megnyerve a választást. Újra koalícióra lépett az SNS-szel, kiegészülve a Hlas-SD-val – vagyis Pellegrini pártjával, amely akkorra a második legerősebb erő lett.

Ez a helyzet azonban elfogadhatatlannak bizonyult a PES számára – nem láttak a Hídhoz hasonló ellensúlyozó erőt a kormányban. 2023 októberében a PES elnöksége felfüggesztette mind a Smer, mind a Hlas tagságát a pártcsaládban. Indoklásuk szerint Fico egyértelműen eltávolodott a PES értékeitől, ráadásul „aggályos egy radikális jobboldali párttal való koalíció” – utaltak az SNS-re.

A PES kiemelte, hogy a Smer–Hlas–SNS kormányprogramja nem összeegyeztethető az európai szociáldemokrata alapelvekkel, továbbá mind Fico, mind Pellegrini részéről több olyan nyilatkozat hangzott el az utóbbi időben, amelyek szöges ellentétben állnak a demokratikus baloldal értékrendjével.

Ilyen volt például az orosz agresszió relativizálása Ukrajna ellen, az EU-s szankciók kritizálása, az uszító migrációellenes retorika vagy a jogállamiság és az LMBTQ-közösség jogainak megkérdőjelezése.

A Hlas-SD sem úszta meg: bár Pellegrini pártja mérsékeltebb, és formálisan csak társult tagsággal bírt a PES-ben, 2023 őszén ennek teljes jogú tagsággá bővítését tervezték. Az SNS-szel kötött koalíció azonban a Hlasra is árnyékot vetett. A PES ugyanúgy felfüggesztette a Hlas tagságát is, mint a Smerét.

Pellegriniék meglepetésüknek adtak hangot, mondván, ők nem tértek le a szociáldemokrata értékútról, továbbra is elkötelezettek az EU és NATO mellett, és remélik, hogy az európai pártcsalád idővel átértékeli a döntést. Mindazonáltal a Hlas – a szlovák belpolitikai realitásokat figyelembe véve – vállalta a közösködést Ficóval és Dankóval a kormányban, így tulajdonképpen maga is hozzájárult a konfliktushoz a PES-szel.

Végleges szakítás 2025-ben: betelt a pohár

2025 őszére nyilvánvalóvá vált, hogy a Smer és az európai szociáldemokraták útjai végleg szétválnak. A PES októberi kongresszusán Amszterdamban egyhangú szavazással kizárták a Smer-SD-t a pártcsaládból.

Giacomo Filibeck, a PES főtitkára a szavazás előtt világosan fogalmazott: az elmúlt években a Smer olyan politikai irányvonalat vitt, amely „súlyosan és élesen szembemegy a közös értékeinkkel és elveinkkel”. „Ha a mi családunkhoz akartok tartozni, a mi értékeinket kell vallanotok” – üzente Filibeck a Fico-féle delegációnak.

A döntés tulajdonképpen lezárt egy csaknem húszéves viharos viszonyt: a Smer 2006 óta volt része az európai baloldali szövetségnek, de Fico az utóbbi időben egyre nyíltabban szembefordult annak alapvetéseivel.

A végleges kizárás mögött álló indokok nyílt titkok voltak. Fico negyedik kormánya számos olyan lépést tett, amelyek vörös vonalat jelentettek a PES számára.

A legfontosabb kifogások között szerepelt, hogy Fico szorosra fűzte viszonyát Moszkvával: 2025. május 9-én – egyedüli EU-kormányfőként – ellátogatott Moszkvába a nácik felett aratott győzelem 80. évfordulójának ünnepségére, kezet rázott Vlagyimir Putyinnal, s ezzel demonstratívan szembement az EU közös álláspontjával, amely bojkottra szólított fel az orosz agresszió miatt.

Fico (túl) látványosan közeledett Vlagyimir Putyinhoz

Emellett Pekingben is járt nem sokkal korábban, látványosan felértékelve a keleti autokráciákkal való kapcsolatokat. Kormánya odahaza alkotmánymódosítással rögzítette, hogy csak „férfi és nő” létezik, mintegy kizárva a transznemű emberek jogi elismerését – az efféle LMBTQ-ellenes intézkedések vállalhatatlanok a progresszív baloldal számára.

Fico emellett hónapokon át blokkolta az újabb uniós szankciókat Oroszország ellen, kihasználva a brüsszeli konszenzuskényszert, és megkérdőjelezte az Ukrajnának nyújtott nyugati katonai támogatások értelmét, Orbán Viktorhoz hasonlóan béketárgyalásokat sürgetve a „Washington–Moszkva” tengelyen.

Belpolitikai fronton is aggályosnak találták Fico „illiberális” húzásait: kormánya például felszámolta a Speciális Ügyészi Hivatalt – azt a korrupcióellenes intézményt, amely korábban több Smer-közeli politikust eljárás alá vont –, ezzel a kritikusok szerint a jogállamot bontják le Szlovákiában.

A Fico-kormány tagjai részéről elhangzó összeesküvés-elméletes kiszólások, az orosz propaganda átvétele, a sajtót és igazságszolgáltatást érő támadások, valamint a kisebbségek (LMBTQ, menekültek stb.) elleni uszítás mind hozzájárultak ahhoz, hogy a mérsékelt európai baloldal számára Fico vállalhatatlanná vált.

A PES vezetése a kizárással kapcsolatban kiadott közleményében sajnálatát fejezte ki, hogy idáig fajult a helyzet, de hangsúlyozták: a lépés elkerülhetetlen volt a pártcsalád alapvető hitelességének megőrzése érdekében.

Stefan Löfven volt svéd miniszterelnök, jelenleg a PES elnöke, még a szavazás előtt telefonon figyelmeztette Ficot, hogy a Smer politikája több ponton elfogadhatatlan – külön kiemelte az oroszokkal való kokettálást, a pekingi és moszkvai viziteket, valamint a szélsőséges SNS-szel való koalíciót. Mindezek miatt a PES-ben egyetértés alakult ki arról, hogy a Smer végleg kikerült a demokratikus baloldali fősodorból, és nincs többé helye a szervezetben.

„Büszkén kizárva” – szlovák reakciók a döntésre

Robert Fico láthatóan számított a kizárásra, sőt politikai kommunikációját az utóbbi hónapokban már tudatosan erre hegyezte ki. A Smer október eleji kongresszusán Fico előre leszögezte, hogy büszkeséggel tölti el, ha az európai szocialisták ki akarják zárni a pártját, és kész új szövetségesek felé fordulni.

A kizárás napján tett nyilatkozataiban is harciasan reagált: „Ha azért zárnak ki minket, mert részt vettem a fasizmus felett aratott győzelem moszkvai ünnepségén, és mert alkotmányba foglaltuk a férfi és nő fogalmát, akkor erre a kizárásra büszke vagyok” – üzente Fico a Facebookon.

Azt is hozzátette, hogy szerinte a „brüsszeli baloldal” rég letért arról az útról, amit egy valódi baloldali pártnak követnie kellene. Vagyis Fico narratívája szerint nem a Smer tagadta meg a baloldali értékeket, hanem épp fordítva: szerinte az európai szocialisták sodródtak távol a saját gyökereiktől, amikor például támogatják Ukrajnát a háborúban vagy túlzottan liberális értékeket képviselnek társadalmi kérdésekben.

A Smer vezetése igyekszik otthon erényt kovácsolni a kizárásból. Fico párttársai győzelmi kommunikációra váltottak: nem kudarcként, hanem a függetlenség bizonyítékaként tálalják a PES-szel való szakítást. „Ez a mi győzelmünk és az ő szégyenük” – jelentette ki Juraj Gedra, a szlovák kormányhivatal vezetője a döntés kapcsán.

Ľuboš Blaha, a Smer hangadó alelnöke pedig azt hangoztatta, hogy végre lehullott a lepel: a nyugat-európai szocialisták szerinte már nem is igazi baloldaliak, csak a „liberális mainstream” kiszolgálói, így a Smer valójában jobban jár, ha nem tartozik közéjük. Az efféle nyilatkozatok jól mutatják, hogy Fico és köre a kizárást a saját táboruk további radikalizálására, a „Brüsszel vs. nemzeti szuverenitás” narratíva erősítésére használja fel odahaza.

A szlovák politikai paletta többi része vegyesen reagált. A Fico-kormány két koalíciós partnere közül az SNS-t hidegen hagyta a döntés – Danko pártja sosem tartozott európai pártcsaládhoz, nyíltan EU-szkeptikus és oroszbarát irányvonalat visz, így a Smer kizárását inkább büszkén vállalható jelzésnek tekintik, semmint problémának.

A Hlas-SD már kényelmetlenebb helyzetben van: Pellegrini pártja deklaráltan ragaszkodik a nyugati elköteleződéséhez, ezért a Smer kizárása számukra intő jel. A Hlas egyelőre visszafogottan nyilatkozott; sajtóközleményükben sajnálatukat fejezték ki a történtek miatt, és hangsúlyozták, hogy ők továbbra is a szociáldemokrata értékek talaján állnak, bízva a későbbi kapcsolatjavításban.

Elemzők szerint azonban Pellegrini számára komoly dilemma, hogy meddig maradhat egy koalícióban Ficóval – a Hlas ugyanis hosszú távon aligha szeretné magát teljesen elszigetelni Európában. Nem véletlen, hogy a Hlas politikusai időnként nyíltan kritizálják Fico egyes kijelentéseit, mintegy jelezve a PES felé, hogy „mi mások vagyunk, mint Fico”.

Az ellenzéki pártok – élükön a Progresszív Szlovákia (PS) liberális-centrista párttal – inkább aggodalommal vegyes kárörömmel kommentálták a fejleményt. „Sajnos Szlovákia nemzetközi elszigeteltsége tovább mélyül. Fico miatt már az európai baloldal sem kér belőlünk” – fogalmazott a PS egyik nyilatkozata.

Michal Šimečka, a PS elnöke (egyben az Európai Parlament alelnöke) rámutatott: ami történt, az intő jel minden szlovák választó számára, hogy Fico politikája az ország európai tekintélyét rombolja le.

Az egykori kormányfő Iveta Radičová úgy értékelt egy interjúban, hogy a Smer kizárása „szégyenteljes fejezet” Szlovákia történetében – szerinte még sosem fordult elő, hogy egy szlovák kormánypártot kizárjanak saját európai pártcsaládjából, ez pedig világos visszajelzés arról, milyen irányba tart Fico politikája.

Maguk az európai szocialisták összezártak az ügyben. A kizárás egyhangúlag ment végbe, ami azt jelzi, hogy még a korábban Ficót mentegető pártok (például az osztrák SPÖ vagy a balkáni szociáldemokraták) is megelégelték a Smer kilengéseit.

A PES több vezetője – nyugat-európai, skandináv és akár román, bolgár politikusok egyaránt – üdvözölték a döntést, mondván így maradhat hiteles a demokratikus baloldal értékközössége. Ugyanakkor némi önkritikusan azt is hozzáteszik sokan, hogy talán hamarabb is lépni kellett volna.

Fico ugyanis már évek óta látványosan „kifelé kacsingatott” a szélsőjobbos és populista erők felé, ami folyamatos feszültség forrása volt a PES-en belül. Ahogy egy elemző fogalmazott: „Fico sosem volt igazán meggyőző szociáldemokrata; itt volt az ideje, hogy színt valljon, és nyíltan felvállalja azt a nacionalista-populista arcot, ami mindig is benne volt”.

A mostani kizárással tulajdonképpen ez történik – a Smer levetette a baloldali álarcot, és új szövetségesek után néz.

Út nyílik a „Patrióták” felé – hová tart a Smer?

Már a kizárás pillanatában sejthető volt, merre tart Fico pártja az Európai Parlamentben. Monika Beňová, a Smer veterán EP-képviselője elárulta a szlovák sajtónak, hogy már egy ideje ajánlatuk van a Patrióták Európáért nevű új európai parlamenti frakciótól, és ő személy szerint ezt a csatlakozást preferálná. Sőt, Beňová szerint a Smernek már korábban ki kellett volna lépnie a PES-ből, és új szövetséget keresnie.

A Patrióták frakciója jelenleg több mint 80 képviselőt tudhat magáénak, ezzel az EP harmadik legnagyobb frakciója a néppárti (EPP) és a szociáldemokrata (S&D) csoport után. A szövetségbe tartozik többek között Orbán Fidesze (amely 2021-ben kilépett az EPP-ből), az olasz kormánypárt Liga (Matteo Salvini), az osztrák FPÖ, a lengyel kormánypárt (PiS) egy része, Marine Le Pen Nemzeti Tömörülése Franciaországból, valamint kisebb radikális jobboldali pártok.

A Patrióták deklaráltan „nemzeti szuverenista” platformra épülnek: elutasítják az EU föderalista integrációját, bevándorlásellenesek, családcentrikus-konzervatív értékeket hirdetnek, és pragmatikusabb viszonyt szorgalmaznak Oroszországgal és Kínával. Ezek az üzenetek igencsak rezonálnak a mai Smer retorikájával.

Fico tehát jó eséllyel a Patrióták táborában találja meg új európai otthonát. Ezzel hivatalosan is egy jobbközépnek sem nevezhető, inkább szélsőjobbra hajló pártcsalád tagja lesz, együtt Orbán Viktorral és a hasonszőrű populista vezetőkkel. A lépésnek több következménye is lehet.

Egyrészt a Smer immár nyíltan felvállalja ideológiai irányváltását: a klasszikus szociáldemokrata értékeket (mint például az emberi jogok progresszív védelme vagy az EU iránti lojalitás) végleg maga mögött hagyja, helyette a nemzeti-populista politizálást priorizálja. Másrészt a Smer így visszakerülhet az EP főáramába – csak épp a másik oldalon.

A Patrióták frakció harmadik legnagyobb csoportként komoly alkupozícióval bírhat a jövőben, főleg ha az EU-párti erőknek nem lesz stabil többségük. Nem kizárt, hogy a mérsékelt jobbközép (néppárti) erők a jövőben koalícióra kényszerülnek majd a Patriótákkal Európában – ebben az esetben Fico új szövetségesei révén akár ismét befolyáshoz juthat az uniós döntéshozatalban, paradox módon még a kizárása ellenére is.

Ugyanakkor a Patriótákhoz való csatlakozás kockázatokat is hordoz. Fico otthon eddig azt hangoztatta, hogy ő igazi baloldali, aki a szegények és elesettek védelmében kritizálja Brüsszelt.

A Patrióták között viszont kevés valódi baloldali gazdaságpolitikus akad – többségük neoliberálisabb vagy oligarchikus hátterű, például a leendő cseh miniszterlenök, a szlovák származású Andrej Babiš –, így kérdés, mennyire fér majd bele Fico államcentrikus, jóléti ígéretekre építő politikája ebbe a klubba.

Továbbá a Smer hagyományos szavazótábora is vegyes: vannak köztük nyugdíjas baloldaliak, akik lehet, hogy nem nézik jó szemmel a nyílt szövetséget a korábban általuk szélsőjobbnak tartott erőkkel.

Fico persze valószínűleg bízik abban, hogy karizmatikus kommunikációval ezt a váltást is el tudja adni a választóinak – hiszen narratívájában továbbra is a „nemzeti érdek védelme” és a „szociális biztonság” szerepel fő mottóként, csak épp immár nyíltan összekötve egy EU-ellenes éllel.

A Smer kizárása a PES-ből történelmi cezúra a szlovák politikában. Ezzel Szlovákia európai arcélén is repedés keletkezett: a V4-ek közül immár három (Magyarország, Szlovákia és hamarosan Csehország) kormánypártjai is a mainstreamtől jobbra, EU-szkeptikus szövetségben kereshetnek támaszt.

Az európai szocialisták számára mindez intő példa arra, hová vezethet, ha egy tagpártjuk populista-nacionalista irányba sodródik. Robert Fico számára pedig – aki politikai karrierjét a kommunista pártban kezdte, majd éveken át szociáldemokrataként pozicionálta magát – most jött el a pillanat, hogy lerántsa a vörös maszkot.

Ahogy egy elemző gúnyosan megjegyezte: Fico sosem volt igazán szociáldemokrata; most végre nyíltan felvállalhatja, hogy mindig is a saját szabályai szerint játszó, „illiberális hazafi” volt. A Smer új kalandja az „európai patrióták” között pedig megmutatja majd, hogy a populista fordulat milyen hosszú távú jövőt hoz számára – felemelkedést egy új erőközpontban, vagy további elszigetelődést a kontinens politikai színpadán.