Ideje komoly dolgokról beszélni: tengeri robotikai központ Zágrábban

Politika-schmolitika. Horvátországban, legalábbis szerintem, már egy ideje nincs semmi komolyabb belpolitikai mozzanat, amely figyelmet érdemelne. Ma (péntek) is folytatódott a vásárlási bojkott, de erről már írtunk. Az új mozzanat, hogy a bojkott most eléggé gyengén sikerült, de ennek magyarázata abban keresendő, hogy megjött a nyugdíj, és a nyugdíjasok elindultak feltölteni megcsappant készleteiket.

Szóval elérkezett az ideje annak, hogy végre-valahára komoly dolgokról beszéljünk. Tulajdonképpen a legfontosabb dolog a Marc Andreesen-féle, 2023-ból származó Techno-optimista kiáltvány lenne, de nem akarjuk túlfeszíteni a húrt. Ehelyett maradunk Horvátországban, ahol úgy tetszik, sikerült megmenteni azt, ami a patinás zágrábi Tengerhajózási Intézetből maradt.

A CoE Marble

Az ingatlan legnagyobb részét az Elektrotechnikai és Számítástechnikai Egyetem (Fakultet elektrotehnike i računarstva, FER) veszi át a kormánytól/minisztériumtól, a Center of Excellence in Marine Robotics and Technologies for Sustainable Blue Economy (CoE MARBLE) azaz magyarul Tengeri robotika és technológiák kiválósági központja a fenntartható kék gazdaság érdekében elnevezésű nagyszabású projektjéhez, amelyet a Norvég Tudományos és Műszaki Egyetemmel, az olasz Consiglio Nazionale delle Ricerche-szel, valamint a Ruđer Bošković Intézettel, a MARINN – Tengerészeti Innovációs Klaszterrel és a digitális innovációs HUB Agrifood Croatiaval partnerségben valósít meg.

Ez az első európai kiválósági központ Horvátországban, amelyet a rangos EU Horizon Europe Teaming program finanszíroz, ezért a FER még büszkébb.

A MARBLE projekt 2024 legvégén 115 jelölt és 12 kiválasztott között nagy versenyben kapott támogatást az Európai Bizottságtól, amely saját forrásaiból is támogatja 30 millió euróval, és ugyanekkora összeget Horvátország is biztosít a nemzeti komponensből, a Versenyképesség és Kohéziós alapból.

A CoE MARBLE központját a Tengerhajózási Intézet területén tervezik, és a szakértők a projektek finanszírozása mellett infrastrukturális beruházásokat is terveznek. A Tengerhajózási Intézetben a legfontosabbak a hidrodinamikai laboratórium helyiségei, valamint egy kis és nagy medence, ahol különféle vizsgálatokat végeznek.

Ilyenből világszerte sem sok akad, úgy tessék elképzelni, hogy ez a hajók számára ugyanaz, mint a szélcsatorna a repülőgép-iparban.

Az egyik medence, ahol különféle vizsgálatokat végeznek

Zágráb mellett Šibenikben és Rijekában is terveznek beruházásokat kutatási helyszíneken, ahol intelligens kagylófarmot és intelligens kikötőt, valamint az autonóm navigációhoz szükséges sokszöget fejlesztenek ki.

A következő hat évben, amelyre a pénzügyi források biztosítva vannak, a terv legalább 50 szakértő alkalmazását látja elő, akik kutatási projekteken dolgoznak. Ezek számottevő része külföldről érkezik mert az új központot nem csak európai, de globális központnak képzelték el.

A robotikában sincsenek véletlenek

Mint erről egy évvel ezelőtt hírt adtunk, a horvát robotikusokat nem a gólya költötte. A FER egyetemi csapatai egyre-másra szállítják az ötleteket, amelyek között talán legérdekesebb a tűzoltó-drónrajok projektje, amely ember, vagy mesterséges intelligencia vezetésével komoly segítséget jelenthetne a tűzoltóknak az erdőtüzek oltásánál.

Kapcsolódó cikk

Taroltak a horvátok az abu-dzabi nemzetközi robotikai versenyen

A kiemelkedő nemzetközi eredmények végül oda vezettek, hogy a horvát kormány visszavásárolta a Tengerhajózási Intézetet a magánbefektetőktől, akiket elsősorban az Intézet mintegy 69 millió euróra becsült ingatlanjai érdekeltek, a tulajdonjogot előbb a tudományügyi minisztériumra, majd az Elektrotechnikai és Számítástechnikai Egyetemre vitte át.

Sajnos, időközben megszakadt a kontinuitás, mert a Tengerhajózási Intézet nagy öregjeinek nem volt kinek átadniuk a tudást, amelynek legnagyobb része így elveszett az egykori kutatók elhalálozásával.

Jugoszlávia idején a horvát hajógyárak akár repülőgép-anyahajót is építhettek volna, ha erre lett volna pénz és igény, nem beszélve a specializált, diverzánsokat szállító tengeralattjárókról, amelyeknek ma is lenne vevőjük a világpiacon.

Kapcsolódó cikk

Nem egy, hanem két új páncélos dandár

Szóval rengeteg minden odaveszett a “privatizáció” során, ám úgy tetszik, hogy az egykori jugoszláv/horvát nagyvállalatok egyike-másika kezd visszatérni. Mint például a zágrábi Končar konszern (transzformátorok, sínjárművek, stb.) vagy a szlavónbródi Đuro Đaković, amely vasúti teherkocsikat gyárt, és fokozatosan élesztgeti hadiipari részlegét is, elsősorban a Horvátország által vásárolt Bradley harci járművek nagyjavításának köszönhetően.

Összegezve, Horvátország sohasem lesz ipari nagyhatalom – már lélekszáma és a nyersanyagok hiánya miatt sem -, viszont, mint erről már néhányszor írtunk is, biztosan megtalálja azokat a piaci réseket, ahol világszinten is jelent majd valamit.