Vesić Vučićtyal állapodott meg, az egyik projektfelelősnek pedig a VMSZ államtitkárát tette meg

Jelena Tanasković, a Szerbiai Vasúti Infrastruktúra volt ügyvezető igazgatója az újvidéki ügyészség előtt tartott kihallgatásán kijelentette, hogy az újvidéki vasútállomás tragédiájáért kizárólag Goran Vesić, korábbi építési, közlekedési és infrastrukturális miniszter felelős. A Nova Ekonomija által megszerzett dokumentumok szerint Tanasković az ügyészségnek elmondta, hogy Vesić ragaszkodott hozzá, hogy minden projektet ő irányítson, mivel állítása szerint erről Aleksandar Vučić államfővel személyesen állapodott meg.

Vesić szerepe és hatásköre

A Szerbiai Vasúti Infrastruktúra volt ügyvezető igazgatója szerint Vesić azzal a feltétellel egyezett bele az ő kinevezésébe, hogy nem szól bele a saját munkájába, vagyis minden projekt irányítását és felügyeletét átengedi neki, amiről állítólag a miniszter egyeztetett a szerb államfővel, aki mellesleg régi diáktársa.

– A miniszter világossá tette számomra, hogy a projektvezetési jogkörök kizárólag őt illetik meg, és hogy a projektek lebonyolításáért teljes felelősséget vállalt Vučić elnök előtt

– idézte fel Tanaskovićot a szerb gazdasági hírportál.

Tanasković vallomása szerint szeptemberben tartottak egy találkozót, amelyen részt vett Aleksandar Vučić elnök, Goran Vesić miniszter, valamint az építési, közlekedési és infrastrukturális minisztérium alá tartozó állami, értsd közvállalatok vezetői.

Ezen a találkozón az elnök a jövőbeni projektek felől, és azok irányításáról és felelőseiről érdeklődött. Vesić akkor kijelentette, hogy minden projekt kizárólag az ő minisztériumán keresztül valósulhat meg.

Kapcsolódó cikk

Feláldozható politikusok vagy valódi felelősök?

Tanasković szerint Vesić ugyanezt mondta a vasúti próbautazásuk során is, amikor Újvidékről Szabadkára tartottak: vagyis kikötötte, hogy „minden projektet csak és kizárólag az ő minisztériuma irányíthat”.

Tanasković azt is elmondta, hogy Goran Vesić erős ellenállást tanúsított az ő kinevezésével kapcsolatban, és emiatt konfliktusba is keveredett Miloš Vučević miniszterelnökkel és más kormánytagokkal is.

Az akkor még miniszteri posztot betöltő Vesić úgy nyilatkozott, hogy Tanasković semmilyen projekt irányításával nem foglalkozhat, mert az kizárólag az ő hatásköre, és hogy ő azt már Milan Novovićon, a Vasúti Infrastruktúra ügyvezető igazgatóján keresztül intézi.

Tanasković állítása szerint ez volt az ő kinevezésével kapcsolatban kötött megállapodás feltétele, aminek az írásba adását is kérte. A vallomás szerint ezt 2024. május 28-án kapta meg Vesić helyettesétől, Anita Dimoskitól, akiről – ugye emlékszünk az egyik előző cikkünkre, – a szerb elnök nagy elismeréssel beszélt Szabadkán.

Goran Vesić és Jelena Tanasković hétfőn nem voltak azonnal elérhetők a Nova Ekonomija számára, a kihallgatási anyaggal kapcsolatos kérdéseket a portál megküldte Aleksandar Vučić szerb elnök kabinetjének is, de a válasz nem érkezett meg a cikk keletkezéséig. Ez a dokumentum egyébként nincs benne a szerb elnök által a diákok nyomására összegyűjtött paksamétában.

Írásba adta, hogy ki miért felelős

Tanasković szerint Goran Vesić azt adta írásba, hogy külön munkacsoportot hozott létre az infrastrukturális projektek koordinálására és megvalósítására, és egyértelműen kijelölte, hogy a minisztérium az egyetlen illetékes ezekben az ügyekben.

Ezek szerint a minisztériumnak kellett biztosítania a kapcsolattartást a hitelezőkkel, kivitelezőkkel és más érintettekkel, valamint felügyelnie az összes műszaki és tervezési dokumentumot, pályázati anyagot, valamint a munkálatok kivitelezésének minden szakaszát.

Kapcsolódó cikk

Tizenötre emelkedett az újvidéki vasútállomáson történt tragédia áldozatainak száma

Az utasítás egyúttal kimondta, hogy ennek figyelmen kívül hagyása az érintettek közvetlen felelősségét vonja maga után.

Alig néhány hónappal később, 2024. november 1-jén bekövetkezett a tragédia: az újvidéki vasútállomás B szárnyának betontetőszerkezete megadta magát, ami 14 halálos áldozatot és további három súlyos sérültet követelt, akik közül azóta egy elhunyt.

A tragédiát követően Goran Vesić hosszas huzzavona, és – enyhe kifejezéssel élve – miniszteri és elnöki csúsztatás után – miszerint az állomásnak az érintett részét nem újították fel, amikor minden mást újjáépítettek – három nappal később mégis csak lemondott, azt állítva, hogy neki semmiféle felelőssége nincs a tragédiában, és az akkor még tizennégy ember halála biztosan nem az ő lelkét terheli.

Ha igaz, amit a Szerbiai Vasúti Infrastruktúra volt ügyvezető igazgatója az újvidéki ügyészség előtt mondott, ez nem vall éppen egyenes gerincre Vesić részéről, a Távol-Keleten szebb időkben ilyesmiért harakirit szokás volt elkövetni, de az más kultúra.

Tanasković ugyanakkor saját maga mentegetésére azt állította, hogy nem volt semmilyen rálátása a projektekre, mivel azokat kizárólag Vesić és munkatársai irányították. Ennek ellenére számos hivatalos dokumentumot címeztek neki, amelyek a projekt részleteiről szóltak, például a vasútállomás összeomlott B szárnyának használatbavételi eljárásáról.

A kínaiak levele, amellyel az Utiberhez és a Vikötihez fordultak a használati engedély kiadásáért, ezt is megküldték Tanaskovićnak. Ezt követően már másnap megkezdődött egy átvevő bizottság megalakítása, de használatbavételi engedély ma sincs, nem is lehet, mert a bizottság negatív jelentést készített, amelyről viszont már az igazgatót nem értesítették(Forrás: Nova Ekonomija)

Az újvidéki vasútállomás még mindig nem rendelkezik hivatalos használatbavételi engedéllyel, mert a bizottság hiányosságokat állapított meg, de ennek ellenére átadták a forgalomnak, itt is nyilván felmerülhet a felelősség kérdése, amire Vučić elnök képletesen szólva csak legyintett, mert szerinte vannak más létesítmények is, amelyek évek óta engedély nélkül is jól működnek, az ő értelmezése szerint ez pozitív, és nem negatív példa.

A lényeg az, hogy a kínai kivitelező az elmarasztaló véleményt követően arról tájékoztatta a Vasúti Infrastruktúrát, hogy kijavította a hiányosságokat, és azt kérte tőle, mint befektetőtől, hogy „mielőbb szervezze meg az újvidéki állomás B szárnyának átadását, és hivatalosan is írja alá az átadás-átvételi dokumentációt”, ami néhány napon belül meg is történt. Azt nem tudjuk, hogy a kínaiak esetleg más csatornákon interveniáltak-e.

A történtek után azonban valószínű, hogy még jó ideig nem lesz használatbavételi engedélye az újvidéki vasútállomásnak, mert a „hiányosságok száma” az ismert okok miatt igencsak megnövekedett. Ezért az is kérdés, hogy egyáltalán mikor indul meg a vasúti közlekedés az újvidéki állomáson keresztül, hogy mindennek az anyagi vonzatáról ne is beszéljünk egy ekkora tragédiát követően.

Tanasković azt vallotta, hogy nem tudott a projekt „hiányosságairól”, és kijelentette, hogy a tragédiáig nem volt tisztában a biztonsági problémák súlyosságával, ami illetékes vezetőként bizonyára kevés lesz ahhoz, hogy kibújjon a felelősség alól, főleg ha őt akarják megtenni bűnbaknak, amitől vélhetően tart.

Az eddigi kihallgatások és a bemutatott dokumentumok továbbra is a korábbi maszatolási szándékra utalnak, és azt bizonyítják, hogy a felelősséget a résztvevők egymásra, és még inkább az alattuk lévőkre akarják hárítani, az utóbbira kitűnő példa éppen a legfőbb felelősnek tekinthető Goran Vesić esete.

Vesić a felelősséget munkatársaira tolta rá

A volt építési, közlekedési és infrastrukturális miniszter nem csak hogy nem mondott igazat az építkezéssel kapcsolatban a tragédiát követően (ezt egy szóval úgy mondják, hogy hazudott, de a történelmi csúcsok miatt érdemes óvatosan fogalmazni), hanem már előre úgy intézte az ügyeket, hogy ha bármi történik is, minél kisebb felelősség háruljon rá, és minél több a munkatársaira.

Az ellenzéki körökhöz közel álló Ivan Ninić ügyvéd a közösségi médiában, egészen pontosan az X platformon tette közzé az építési, közlekedési és infrastrukturális minisztérium egyik 2022. december 12-én készült dokumentumát, amely felsorolja a nagyobb szerbiai infrastrukturális projektekért felelős személyeket.

Az X platformra feltöltött irat, az egész dokumentum itt található több bejegyzésre bontva. Itt látható az is, hogy a belgrádi metró – amelyről nemrég írtunk – kihez tartozik

Ninić szerint az öt oldalas dokumentumból egyértelműen kiderül, hogy Goran Vesić, a minisztérium korábbi vezetője, egyetlen projektért sem volt „hivatalosan felelős személy”. Ninić úgy véli, hogy Vesić tudatosan mentesítette magát a felelősség alól, és a jelenleg futó 167 projekt kapcsán a felelősséget alárendeltjeire hárította.

– Ravasz és alattomos módon az összes projektet a munkatársai nevére íratta, akik most egyenként buknak meg

– állapította meg az ügyvéd, aki példaként Anita Dimoskit, Vesić volt miniszteri tanácsadóját említette, aki szerinte a „feláldozottak” kategóriájába tartozik, miközben korábban azt hihette, hogy kiskirályként él.

– Ez a rendszer arra épül, hogy formálisan mindig legyen, akit el lehet ítélni. Bárki, aki része ennek a kartellnek, aki élvezi a tisztséggel járó előnyöket, sofőröket, jutalékokat és a lordok életét, azzal a kockázattal kell számolnia, hogy bármikor bűnbakká válhat ebben az élelmiszerláncban

– tette hozzá Ninić a X platformra feltöltött névsort kommentálva.

A szóban forgó dokumentum Goran Vesić aláírásával

A dokumentum – amelyet Goran Vesić sajátkezű miniszteri aláírása díszit – megnevezi a projektfelelősöket, ez a Belgrád-Budapest vasútvonal egyes szakaszainak esetében, beleértve a Belgrád-Ópazova (Stara Pazova), valamint az Újvidék-Szabadka-államhatár közötti szakaszt, Mihajlo Mišić, a minisztérium államtitkára, Anita Dimovski, a miniszter helyettese, és Lálity Urbán Emese államtitkár, akit a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) delegált.

Hasonlóképpen, a belgrádi metróprojektért Mihajlo Mišić és Anita Dimovski neve szerepel a felelősök között, valamint Aleksandra Damnjanovićé, aki akkoriban államtitkári, jelenleg pedig miniszteri tisztséget tölt be, vagyis megörökölte a pozíciót Vesićtől, aminek elfogadásához nem kis bátorságra és erős gyomorra lehetett szükség.

Kapcsolódó cikk

Az építésügyi miniszterből – aki mégiscsak lemond – újságíró még lehet a Pinkben

Az ügy szélesebb politikai összefüggéseit vizsgálva egyértelművé válik, hogy az ilyen projektek kapcsán gyakran a közvetlen felelősökként megnevezett alacsonyabb rangú vezetőket tartják bűnbaknak, míg a rendszer magasabb szintű vezetői, például Vesić, mentesülnek a felelősség alól.

A Ninić által közzétett dokumentum újabb kérdéseket vetett fel azzal kapcsolatban, hogy a szerb kormányzat hogyan osztja el a felelősséget az infrastrukturális projektek esetében, különösen olyan tragédiák után, mint az újvidéki vasútállomás előtetőjének összeomlása.

Azt már korábban láthattuk és hallhattuk, hogy Goran Vesić, miként viszonyul a kérdéshez, miután „picsorgósra fogva a figurát” könnyen között mondta, hogy „nem engedheti meg, hogy bárki ujjal mutogasson rá, és felelőssé tegye bármelyik gyermek haláláért, mindenféle bizonyíték nélkül”.

Nem vagyunk biztosak abban, hogy a volt miniszter az áldozatokat, és nem a pozíciójának elvesztését siratta, amit a kapcsolódó cikkben úgy kommentáltunk, hogy „többször is könnyekkel küzdött, de azért talán távozik”.