Szerbia
Az oroszok kezdik unni, hogy szerb fegyverek jutnak el Ukrajnába
A Kreml eddig szőnyeg alá söpörte, hogy Szerbia fegyvert szállít Ukrajnának, és még a legvadabb moszkvai kommentátorok sem ítélték el Aleksandar Vučić szerb elnököt emiatt. Az biztos, hogy Szerbia fegyverszállításai kereskedelmi jellegűek voltak, és közvetve NATO-államokon keresztül zajlottak, puszta értéküket tekintve pedig nagyobb segítséget jelentettek Ukrajnának, mint amit a három balti állam bármelyike, vagy a Kijevet hangosan támogató Spanyolország vagy Horvátország adott. A jelek szerint azonban Moszkva kezdi unni, hogy a szerbek közvetítőkön ugyan, de fegyvert szállítanak Ukrajnába
Csak idő kérdése volt, hogy a hivatalos Moszkva mikor és milyen módon üzen majd a szerbiai fegyverkereskedőknek, és ezzel meghúzza a piros vonalat az Ukrajnába irányuló fegyverkereskedelem esetében, még akkor is, ha az közvetítőkön keresztül zajlik. A belgrádi NIN beszámolója szerint szeptember 19-én két szerb állampolgárt tartóztattak le Biskekben, Kirgizisztán fővárosában, amelynek a kormányát a Kreml irányítja. A szerb külügyminisztérium csak annyit erősített meg a médiának, hogy valóban letartóztattak két szerb állampolgárt, személyazonosságukat azonban nem közölték. Az orosz média is csak elszórtan tudósított az esetről, és csak a fontosabb személy nevét említette meg.
Moszkva üzent
Moszkva a letartóztatással egyértelmű üzenetet küldött a szerb fegyverkereskedőknek, miszerint bármilyen formában is kerülnek szerb fegyverek Ukrajnába, azt Moszkva nem nézi ölbe tett kézzel, és ez állhat a két szerb állampolgár, Aleksandar Simonović és Mladen Petković szeptemberi letartóztatása mögött.
Az ügy előzménye, hogy a fegyvergyártásban jártas Petković – aki korábban a két legfontosabb szerbiai fegyvergyár, a valjevói Krušik, majd a kragujeváci Zastava oružja igazgatója volt –, egy több mint 100 millió eurós üzletet kötött a kirgiz védelmi minisztériummal az EDePro nevet viselő belgrádi székhelyű cég nevében.

A valjevói Krušik fegyvergyár bejárata
Ezek az üzletek általában úgy jönnek létre, hogy a „rátermettebb személyek” olcsó pénzért felvásárolják a fegyvereket, majd azokat a beszerzési érték többszöröséért adják el a piacon, állítólag ezt tette a Szerb Haladó Párt megbízásából Mladen Petković is, aki pártmegbízottként került a Krušik, majd a Zastava oružja élére, és mindkét céget sikerült erős mínuszba vinnie.
Az EDePro – amelynek megbízásából most kereskedett – magát a kutatás és fejlesztés egyik vezető kelet-európai mérnöki központjának tekinti, amely fejlett gyártási környezettel rendelkezik a rakétarendszerek, tüzérségi lőszerek, védelmi és űrfelszerelések sorozatgyártásában, kereskedelmében és modernizálásában, amely „értéket biztosít” világszerte működő ügyfélbázisa számára.
Kapcsolódó cikk
Szerb rakétákkal lövik az ukránok az oroszokat, amelyeket a törökök által a szlovákoktól kaptak
A belgrádi NIN szerint a szerbek és a kirgizek közötti üzletelés zökkenőmentesen zajlott, kölcsönös látogatásokkal megerősítve. Júniusban Petković és a kirgizek elkezdték az alkudozást, amelynek részeként a szerb fél kedvezményeket biztosított. Augusztusban a kirgiz delegáció Belgrádba látogatott, majd Petković is kiutazott Kirgizisztánba, szakmai partnerével, Aleksandar Simonović professzorral, a belgrádi műszaki egyetemről.
Az EDePro a belgrádi Műszaki Egyetem égisze alatt jött létre a ’90-es években, és a cég kezdetektől fogva részt vett különböző védelmi fejlesztésekben, de exportálta a termékeit nemzetközi konfliktuszónákba is.
Branislav Jojić, a cég alapítója és vezérigazgatója egyes jelentések szerint korábban a Yugoimport SDPR (egy állami fegyverexportáló vállalat) képviseletében is tevékenykedett. Ez a múltbeli kapcsolat szorosabb kormányzati és katonai együttműködésre utal, ráadásul a két cég ma is együttműködik.
Az orosz hírszerzés éber volt
A háttérben az orosz hírszerzők azonban résen voltak. Az üzlet végső szakaszában a delegáció két szerbiai tagja hirtelen lemondta a kirgiz utazást – egyikük orosz volt. Ekkor került a képbe Simonović professzor, és a megbeszélések után nem sokkal a kirgiz katonai biztonsági szolgálat emberei letartóztatták őt és Petkovićot vesztegetés gyanújával.
Diplomáciai források szerint Simonović „rossz időben volt rossz helyen”, miután az utolsó pillanatban csatlakozott a küldöttséghez, így Belgrádban remélik, hogy hamarosan szabadlábra kerül. Petković esete azonban egészen más. Őt az oroszok valódi célpontnak tekintik, ugyanis az általa képviselt cégen keresztül ukrán érintettségű fegyverüzleteket bonyolított.
A háttérben egy még nagyobb játékos van, amely Ukrajna egyik legnagyobb fegyverszállítója. A Czechoslovak Group (CSG, korábban Excalibur Group) nevű cseh fegyveripari óriásról van szó, amelynek szerb kapcsolatai is vannak, több szerb fegyvergyártóval működik együtt, és feltételezhető, hogy a fegyverek egy része rajtuk keresztül kerül Ukrajnába.
Az EdePro vállalat, amelyet Petković képvisel, többféle fegyveralkatrészt és robbanótöltetet gyárt különböző lőszerekhez. Tavaly a cég forgalma meghaladta az 54 millió eurót, és többek között Vietnamba és Szlovákiába exportált, ahol a Czechoslovak Group szintén jelentős szereplő. Ebből a hálózatból aztán szerb fegyverek kerülhetek az ukrán frontra is.
A cseh milliárdos, Michal Strnad, a CSG tulajdonosa nem titkolja, hogy Ukrajnának szállít fegyvereket, a letartóztatás pedig egyértelmű üzenet volt Moszkvától, hogy az Ukrajnába irányuló szerb fegyverkereskedelemnek vannak határai.

Készülnek a lövedékek a cseh tulajdonban lévő szerbiai 14. oktobar gyárban
Az Ukrajnába exportált gránátok egy része a kruševaci 14. oktobar gyárból származik, amely 2017 óta a CSG tulajdonában van. A cseh csoport akkor vásárolta meg a megbukott „IMK 14. oktobar” gyárat, amely ma már csak 14. oktobar néven működik, és többek között nagy kaliberű rakétavetőkhöz való lőszer gyártásával foglalkozik. A CSG más szerb gyárakkal, valamint magán fegyverkereskedőkkel is együttműködik.
Az orosz hatóságok nem mulasztották el figyelemmel kísérni a szerb fegyverek és lőszerek Ukrajnába történő szállítását a Czechoslovak Group-on keresztül. Diplomáciai források szerint a CSG a közelmúltban Kirgizisztánban szeretett volna bizonyos vállalkozásokat indítani, de tekintettel arra, hogy ez az ország gyakorlatilag teljesen Moszkva ellenőrzése alatt áll, szükségük volt valakire, aki első pillantásra nem tűnik gyanúsnak – egy szerb fegyverkereskedőre.
