A Lukoil-ügyet Szlovákiában is alaposan átpolitizálták

Robert Fico kormányfő szokatlan vehemenciával védte a magyar tulajdonban lévő Slovnaft érdekeit, miközben viszonylag könnyen cáfolható érveit végül maga a Slovnaft tette teljesen zárójelbe. A Barátság kőolajvezeték a Volga keleti partjáról indul, Fehéroroszországban kettéválik, és déli ága Ukrajnán keresztül érkezik Szlovákiába. Több orosz cég is ezen keresztül szállítja az olajat, mégis a Lukoil körül alakult ki botrány a magyar és a szlovák közbeszédben, mi ezt utóbbit követjük végig. Ha valaki mégis hasonlóságot vél felfedezni a két kormány érvrendszere mögött, az feltehetőleg nem a véletlen műve.

Egy húron pendülnek

Magyarországhoz és Csehországhoz hasonlóan Szlovákia is az év végéig kapott kivételt az olajimportra az EU-s szankciók alól, hogy át tudja vészelni az átállást a nem orosz kőolajra. Az orosz invázió előtt Hollandia, Görögország és Németország vásárolta a legtöbb orosz olajat, 2023 elejére Magyarország és Szlovákia lett az oroszok legnagyobb vásárlója az EU-ban, és a két ország nem is nagyon törte magát a diverzifikációért.

Kapcsolódó cikk

Aki nem lép egyszerre, olaj nélkül marad estére

Június 24-én Ukrajna szankciós listára helyezte az orosz Lukoil vállalatot, amely a Barátság kőolajvezetéken keresztül Szlovákiába érkező nyersolajszállítás 40 százalékát adta, viszont Szlovákia és Magyarország csak július közepén kezdte jelezni az akadozó kőolajszállítás miatti problémákat, akkor azonban gyakorlatilag ugyanazokat a gondolatokat hangoztatva.

Mindkét kormány egyből az ukránokat kezdte kárhoztatni, miszerint “békepártiságuk” miatt kívánja őket Kijev büntetni azzal, hogy leállította az orosz Lukoil által szállított kőolaj tranzitját. Ellátási zavarokat, égbe szökő üzemanyagárakat vizionáltak, az országok energetikai biztonságáért aggódtak, és megfelelő ellenintézkedéseket helyeztek kilátásba.

A szlovák kórusban a miniszterelnök mellett Juraj Blanár külügyminiszter, Robert Kaliňák honvédelmi miniszter, Julius Kostolný, a Szlovák Kereskedelmi és Iparkamara vezetője, Andrej Danko, a kormányon lévő Szlovák Nemzeti Párt elnöke, Forró Krisztián, a parlamenten kívüli Magyar Szövetség elnöke, de még Peter Pellegrini államfő is beleállt.

A prímet azért mégiscsak az ellene elkövetett merénylet után lábadozó Robert Fico vitte.

Fenyegetődzéssel vagy diverzifikációval jutnak messzebbre?

Fico többször is beszélt telefonon Denisz Smihal ukrán miniszterelnökkel. A tárgyalások során olyan technikai jellegű megoldást javasolt ukrán partnerének, amelyben Szlovákiával kívül több országnak is együtt kellene működnia, de részleteket nem árult el.

Facebookon közzétett videójában azzal fenyegette meg az ukránokat, hogy ha rövidesen nem indítják újra az orosz kőolaj tranzitját Ukrajnán keresztül, akkor a Slovnaft nem szállít több gázolajat Ukrajnába, ami az ország fogyasztásának tizedét fedezi.

Saját megvallása szerint a Lukoil a világ egyik legnagyobb tőzsdén jegyzett, vertikálisan integrált olaj- és gázipari vállalata, amely a világ olajtermelésének mintegy 2%-át és a bizonyított szénhidrogénkészletek mintegy 1%-át adja (Forrás: Lukoil)

Fico azért is engedte meg magának ezt a hangot, mert maga mögött érezte a szlovák közvéleményt, amely szerinte nagyon rosszul értékeli Kijev exportkorlátozó döntését, de szerinte ez a döntés sem változtathatja meg Pozsony békepárti álláspontját az ukrajnai konfliktussal összefüggésben.

Kérdés, hogy Fico miként fenyegetőzhetett az Orbán Viktor barátja, Világi Oszkár által vezetett Slovnaft nevében, hiszen a szlovák államnak semmilyen részesedése sincs a Mol leányvállalatában. A Slovnaft egyébként a saját bevételeit is csökkentené, ha felfüggesztené a gázolaj eladását Ukrajnába, ami miatt az állam adóbevételei is csökkennének. Mindenesetre a Slovnaft nem kommentálta az ukránok felelősségéről szóló híreket.

A legnagyobb ellenzéki párt, a Progresszív Szlovákia szerint Oroszország nem megbízható energiaforrás, amit Szlovákia a saját bőrén is megtapasztalhatott, amikor 2006 és 2009 között leállították a gázszállítást Szlovákia számára, ezért csak Robert Fico, Juraj Blanár és a koalíció többi tagja lepődött meg a fejleményeken.

Ennek szellemében az importált energiahordozók diverzifikálását kérték számon a kormányon, hogy csökkenjen az ország függősége az Orosz Föderációtól. Dankónak azt tanácsolták, hogy ha Ukrajnát okolja a kialakult helyzetért, akkor inkább oda kellene látogatnia, nem pedig Oroszországba.

A párt képviseletében Martin Hojsík, az Európai Parlament alelnöke arra hívta fel a figyelmet, hogy a kelet-szlovákiai tárolótartályokat nem tudják feltölteni az Adriai Kőolajvezetékből (Jadranski Naftovod, Janaf), és a szlovák kormányoknak legkésőbb 2014 óta azon kellett volna dolgozniuk, hogy Dél-Szlovákiában is legyenek olajtárolók.

A korábbi gazdasági miniszter, Karel Hirman a Lukoil-ügy hátterében inkább egy orosz cégek közötti vitát lát, amelyben a Lukoil húzta a rövidebbet. Szerinte nem kell tartani a kőolajszállítás miatt – ezt a Mol részéről is megerősítették –, sokkal inkább tart gázellátási nehézségektől.

Ki mint vet, úgy nevet

Roman Andarak ukrán energetikai miniszterhelyettes szerint Ukrajna garantálja a zavartalan olajtranzitot a szankciókkal nem sújtott vállalatok számára, és kész az esetleges problémás kérdéseket szakértői szinten megoldani – amennyiben a szlovák fél aktiválja az EU társulási megállapodásában előírt vonatkozó mechanizmust. Eddig azonban ezt a szlovák fél nem tette meg.

Szlovákia ehelyett Magyarországgal együtt konzultációs eljárást indított, és az uniós szerződések és jogok betartását biztosító Európai Bizottsághoz fordult, hogy azonnal lépjen az ügyben, mert a történtek sértik az EU és Ukrajna közötti társulási megállapodást. Juraj Blanár külügyminiszter egyben elutasította, hogy Szlovákia politikai eszközzé váljon.

Kapcsolódó cikk

Tito előrelátásának köszönhetően a horvát olajvezeték megmenti Orbánt

A kőolajszállítással is foglalkozó ukrán Naftogaz szerint júliusban ugyanannyi olaj érkezett Oroszországból, mint az előző hónapban, legfeljebb más forrásokból. A cégvezető szerint a helyzetet a magyarok és a szlovákok politizálták át. Zelenszkij irodája szerint hosszú távon Európa kénytelen lesz lemondani az orosz olajról és gázról.

Az EU olyan szabályozási keretet vezetett be, amely arra ösztönzi tagállamait, hogy leváljanak az orosz fosszilis tüzelőanyagokról, és mivel az EU-ban mindenki más megtalálta a módját, hogy lejöjjön az orosz olajról, az Európai Bizottság nem volt túl megértő Szlovákiával és Magyarországgal szemben.

Nem tartotta indokoltnak a sürgős konzultációkat, mivel nem látta jelét annak, hogy az ellátás biztonságát közvetlen veszély fenyegetné. Az Adria vezeték kapcsán hiába panaszkodott a szlovák kormány a magyarhoz hasonlóan – bár kevésbé bántóan – a horvát árakra és a kapacitás korlátaira, elsősorban ezt az alternatívát javasolták számára a helyzet megoldására.

Valdis Dombrovskis, az Európai Bizottság kereskedelmi alelnöke a magyar és a szlovák külügyminiszternek címzett levelében azt írta, hogy a Moltól kapott információk szerint az olaj az orosz–ukrán határon a kereskedelmi cégek tulajdonába kerül, ezért nem vonatkoznak rá a szankciók.

De kik is zárták el a csapot?

Először a Bloomberg jelentette meg azokat az információkat, amelyek szerint maguk az oroszok állították le a kőolaj szállítást, és nem Ukrajna, mivel a vitatott kőolaj nem is a Lukoil tulajdona, hanem egy leányvállalaté, a Litascóé, erre pedig Ukrajna nem vetett ki szankciókat. A Slovnaft csak augusztus 7-én ismerte el, hogy a Lukoil vis maiorra hivatkozva állította le a kőolajszállítást, miután az ukránok szankciós listára helyezték.

A Slovnaft állítása szerint dolgoznak az orosz kőolaj kiváltásán, és 2023-ban már minden negyedik liter üzemanyag nem orosz kőolajból származott. Ez az arány jelenleg 30% körül jár, ami a tengeren érkezett Európába, és azt a piacon vásárolta a vállalat.

A Lukoil-ügynek gyakorlatilag nincsen semmilyen befolyása az üzemanyag árára Közép-Kelet Európában.

A közel-keleti helyzet miatt még inkább emelkednie is kellene a kőolaj árának, de az amerikai és a kínai gazdaság lassulása nagyobb befolyással bír az árképzésre, ezért az utóbbi hetekben olcsóbbá vált a benzin és a dízel mind Szlovákiában, mind Magyarországon, ami nem arra utal, hogy hiánytól kellene tartani.

Mindenesetre a Lukoil kiesett erről a piacról, és nem látszik, visszatérhet-e egyáltalán.