A szerb elnök visszautasítja a nemzetközi vizsgálatot, kihirdették a választások eredményét

Aleksandar Vučić úgy nyilatkozott, hogy nem lesz nemzetközi vizsgálat a választásokkal kapcsolatban, és nem érdekli, hogy a külföldi médiák és a külföldi kormányok mit mondanak. A szerb elnök ezzel reagált az ellenzék egy részének követelésére, hogy induljon nemzetközi vizsgálat a választásokkal kapcsolatos feltételezett szabálytalanságokat illetően, szerinte ugyanis a választási eredmények megállapítása a szerbiai állami intézményekre tartozik. A szerbiai Köztársasági Választási Bizottság (RIK) közben kihirdette a december 17-ei parlamenti választások hivatalos eredményét, tehát a jelek szerint a kormányzatnak most elég sürgős a kormányalakítás, és nem lesz a tavalyihoz hasonló időhúzás. A “Szerbia az erőszak ellen” nevet viselő tömörülés az ünnepek alatt nem tart utcai demonstrációkat, ezt az időszakot – modern szóval élve – újratervezésre” használja fel.

Ismét visszaköszönnek a kilencvenes évek

A szerb elnök, aki az ünnepi időszakban sem pihen, kedden a kínai pénzből épülő Újvidék-Szabács autóútnak azt a szakaszát tekintette meg, ahol a kínaiak Szerbia leghosszabb alagútját fúrják a Tarcal-hegység (Fruška Gora) alatt.

Vučić ez alkalommal jelezte, hogy nem érdekli, milyen kormányt és ellenzéket akarnak külföldről.

– Nem érdekel, mit mondanak a külföldi médiák és a kormányok, foglalkozzanak magukkal meg a saját problémáikkal, néhányuknak több problémájuk van, mint nekünk

– jelentette ki a szerb elnök, aki szerint arról a szerbiai állampolgárok döntenek, hogy milyen kormány, és milyen ellenzék lesz az országban.

A szerb elnök az alagútban (Forrás: Screenshot)

Egyúttal utalt a miloševići időkre, és jelezte, hogy “nem lesznek új Gonzálezek és egyéb csodák”, ami egyértelmű jelzés a külföldi vizsgálódás elutasítására.

Az 1996-ban tartott választásokat követően Felipe González volt spanyol miniszterelnök – akit Slobodan Milošević maga hívott be – az EBESZ nevében megállapította, hogy Belgrádban és 15 másik nagyvárosban a “demokratikus” ellenzék az Együtt (Zajedno) koalíciója aratott győzelmet, ilyen végkifejletre Vučićnak nincs szüksége.

González akkor úgy fogalmazott, hogy a “demokratikus” ellenzék nyerte meg a választásokat (a rezsim és Milošević “ellopta” a polgárok szavazatait), de általánosságban kijelentette, hogy hiányoztak az alapvető demokratikus feltételek a választásokkal kapcsolatban.

A végleges eredmények

A választási bizottság közben az éjszaka leple alatt közzétette a december 17-ei parlamenti választások végleges eredményét, amelyek többé-kevésbé, inkább többé, mint kevésbé, szentesítették az eddig nem hivatalos eredményeket.

Kapcsolódó cikk

Vučić: Logikus, hogy Putyin nekem és Orbánnak üzent, kórházban a szerb ellenzéki listavezető

A belgrádi médiában éjfél körül megjelenő hírek szerint a választások egyértelmű győztese az Aleksandar Vučić nevével fémjelzett, de nem általa vezetett választási lista, amely 46,75 százalékot szerzett, második helyen a “Szerbia az erőszak ellen” nevet viselő, magát demokratikusnak tekintő ellenzéki koalíció végzett.

A harmadik helyre az „Ivica Dačić – Szerbia miniszterelnöke” fedőnév alatt induló baloldali tömörülés futott be, vagyis inkább cammogott be, miután jelentős vérveszteséget szenvedett, és csak 6,55 százalékot szerzett, jó másfél évvel ezelőtt még 11,79 százalékot mondhatott magáénak.

Ez azt jelenti, hogy a haladók körül gyülekező tábor abszolút többséggel rendelkezik, és akár önmaga is kormányt alakíthat, de rendelkezésére áll az egyre inkább társutas Vajdasági Magyar Szövetség, és becserkészheti a kormányzásba a Remény (NADA) jobboldali koalíció néhány tagját, ha nem is magát az egész koalíciót.

Az ellenzék külföldről támad

A külföldi baloldali sajtóban ezzel párhuzamosan elmarasztaló cikkek jelentek meg a szerbiai választásokkal kapcsolatban, ebben ezúttal is a Guardian jár élen, amely szerkesztőségi állásfoglalásában az állam elrablásáról ír Szerbia vonatkozásában, ami problémát jelent a Balkán és az Európai Unió számára egyaránt.

A lap szerint az alapvető gyengeséggel vagy tökéletlenséggel rendelkező választások megerősítik, hogy Európát egy autoriter, etno-nacionalista nézeteket tartó kormány tartja fogva.

A brit baloldali lap szerint Szerbiában fokozatosan felgyorsult a demokratikus normák és a jogállamiság megszegése, amióta a Szerb Haladó Párt több mint egy évtizeddel ezelőtt átvette a hatalmat – ez az “állam elrablásának (state capture) tankönyvi folyamata”, amelyet 2017 óta a szerb elnök felügyel.

A Guardian autokratikus nacionalistának nevezi Vučić urat, akinek a politikai ösztönei a Milošević-korszakban alakultak ki, hatalmát és befolyását pedig arra használja fel, hogy viszályokat szítson a Nyugat-Balkán térségében, ahol Belgrád támogatja a szerb szecesszionista etnikai elképzeléseket.

Az ellenzéki vezető egy 2022-es és egy 2023-as kormánypárti újságot mutat: az egyikben azzal vádolják, hogy speciális háborút idéz elő a választásokat követően, a másikban pedig azzal, hogy ezer embert tart fegyverben (Forrás: Screenshot)

Közben akár a brüsszeli Politico közli a szerbiai ellenzéki vezető cikkét, amelyben Dragan Đilas arról elmélkedik a véleményrovatban, hogy a Nyugat miként veszítette el az “összeesküvést Szerbiában”. Az erősen szerencsétlen cím azt feltételezi, hogy volt összeesküvés, miután minden logika szerint csak azt lehet elveszíteni, ami létezett.

A Szabadság és Igazság Pártjának vezetője a cikk alcímében megjegyzi, hogy jobb lenne, ha a nyugati demokratikus kormányok nem mondanának semmit, ha túl nehéznek találják, hogy megfeleljenek az általuk vallott értékeknek, és megismételt választásokra szólítanának fel Szerbiában. Ez nem csak az írás alcíme, hanem a végső konklúziója is.

Đilas cikke szerint Oroszország és az Egyesült Államok egyazon állásponton van, miután az orosz és az amerikai nagykövet nézetei megegyeznek, és látszólag mindkettőt jobban aggasztja a szerb kormány stabilitása, mint a választási csalás. Ez egy “kiforrott” vélemény, amelyet a cikk szerzője már többször hangoztatott.

Az ellenzéki vezető szerint Aleksandar Vučić a mai bonyolult világban elképesztő nyugati támogatás élvez, miközben azzal vádolja az ellenzéket, hogy zavargásokat szít, és lekicsinylő módon a 2013-as majdani eseményekhez hasonlítja a belgrádi tüntetéseket.