SZERB CSERNOBIL: Szigorúan ellenőrzött vonatok és a képlet őrei

2010. nov. 20-án délelőtt egy érdekes vasúti szerelvény haladt át Magyarországon. Mint utóbb kiderült, a Belgrád melletti Vinča atomközpontreaktorából szállított sok-sok nagy dúsítású, kiégett fűtőelemet – itt nem részletezendő okoknál fogva – Magyarországon át Szlovéniába, ahonnan tengeri úton vitték tovább Oroszországba. Bővebb közlemény nem szólt erről. A szűkszavú tudósítások annyit engedtek megtudni, hogy a vonatot minden állomáson és vasúti átjáróban, illetve a közút mellett futó sínek mentén is rendőrök és kommandósok biztosították.

Hogy aztán sértetlenül odaért-e, arról már nem szólt semmi pluszban, még kevésbé, hogy az oroszok hazájában mi lett vele. – Valami, ám hogy végül – némi átdolgozás után – amerikaiak vették-e meg csakugyan a terméket, csupán egyesek homályos, azzal együtt eléggé hangos feltételezése maradt.

Apropó Vinča. Paks szerb testvéréről tudni illik, hogy az tulajdonképpen nem is igazából testvér. Atomkutató intézetként jött létre nem sokkal annak utána, hogy Jugoszlávia és a Szovjetunió útja történelmileg kettévált. Egészen világos nem volt soha, hogy ott pontosan mi folyik, ám annyi kiszivárgott – senki nem erősítette meg soha olyan, aki életben maradt –, hogy Vinča esetében nem annyira az atomenergia békés felhasználásának bármiféle vizsgálatáról van szó. Annál inkább atombomba gyártásáról. A sértett fél, Josip Broz Tito soha meg nem valósult álmáról: a YU-atombombáról.

– Nem valószínű, hogy odapörkölt volna Visszarionovicsnak Broz – vélik egyesek –, de az orosz atomerőhöz képest mégiscsak „kiscica” körmeit mutogatni nagyon is szerette.

Újságcikk 1959. február 11-én: A felépült atomosok visszatértek Belgrádba nem kevesebb, mint négy hónapos párizsi gyógykezelést követően

Item vagy Elem: ’ötvennyolcban történt Vinčában egy végkifejletében halálos áldozatot követelő baleset. Néhány ott dolgozó embert súlyos fokú sugárzás ért annak következtében, hogy valamivel nem megfelelően bántak. Hiányos ismeret találkozott téves mozdulattal, majd ez lett belőle. Gyógyításukra Franciaországban nyílt lehetőség, mégpedig bizonyos dr. prof. Georges Mathé irányításával, aki az orvosi gyakorlat történetében először ültetett át csontvelőt. Rizikós vállalkozás volt ilyen éles kanyarral emberekre térni a kísérleti egerek után, de hát ezt a lépést is meg kellett tenni. A donorokat tisztességesen tájékoztatták arról, hogy az életüket kockáztatják, mégis akadt belőlük elég. Közöttük például egy többgyermekes anya, a francia ellenállási mozgalom, a la Résistance egykori hős tagja.

Bár elsőre úgy tűnt, a siker százszázalékos, a négy belgrádi páciens közül egyik csak meghalt, ám ezzel az orvostudomány mégis óriásit lépett előre. Főleg azt követően, hogy a másik három belgrádi beteg abszolúte gyógyultnak nyilvánítottan hazatérhetett. – Nos, akkor ezzel oda futottunk máris ki, hogy erről szól az egyik legújabb koprodukciós szerb-francia filmalkotás, amely legutóbb mind Locarnóban, mind Szarajevóban nagy sikert aratott, ahogy másutt is. Nem kevésbé Zágrábban, s mára mára szerb fővárosban úgyszintén nagyon sokan látták. Címe: A KÉPLET ŐREI (eredetiben: ČUVARI FORMULE). Készült Goran Milašinović regénye alapján. Rendezője-producere egy személyben a híres szerb színész és filmdirektor, a hatvanas éveibe lépett Dragan Bjelogrlić, aki valamelyik epizódszerepben is megjelenik. Akárcsak a rég elismert, tulajdonképpen még most is zajló életében legendává vált Miki Manojlović (A papa szolgálati útra ment stb.)

Könyv a szerb Csernobilről

A kritika szerint mindenképp ki kell emelni Radivoje Bukvić kimagasló alakítását a filmben. Bukvićét, aki az atomprojekt főnökének, Dragoslav Popović professzornak az összetett figuráját játssza. Popović prof az egész drámai történésben kulcsember, aki nem csupán a franciákkal kényszerül szoros kontaktusba kerülni, hanem egy egész sor másik ország titkosszolgálatával. Mert még a távoli „tangós” Argentínát is érdekli, mire jutott Jugoszlávia az atombombával, ugyanakkor neki semmit nem szabad elárulnia. Hallgatnia kell, mint a képlet egyik konok őrének. Még véletlenül sem szabad elvakkantania magát, hogy a szerbiai Stara planina meglehetősen gazdag lelőhelye az urániumnak, ahol teljes erőből folyik a kibányászása. Viszont az is eléggé hiteltelen, átlátszó, magyarán tiszta hazugság, ha úgy tesz, mint akinek fogalma sincs semmiről – szó szerint: „fingja sincs” –, miközben külföldi segítségre van szükség.

– Tehát óriási emberi dilemma – ako dobro velimo-vidimo. – Akár színpadra való.

Akkor hát ennyit erről dióhéjban, viszont apropó: HATALMI JÁTÉKOK meg az aktuális szerb politikai alakulás. A Vreme ellenzéki hetilap egyik novemberi számában fejtegeti Bjelogrlić – sokatmondó filmes munkássága és a maga politikai tevékenysége kapcsán, nézvést a jövőre –, hogy a soron következő időszak sorsdöntő lehet Szerbia számára. A közelgő választásoknak, ha nem is kirobbanó, radikális forradalmat, de gyökeres változást kellene hozniuk. Elsősorban a demokrácia irányában, amely elkallódottnak tűnik. Szerbiának, mondja, nincs szüksége privilegizált politikai oligarchákra, akik a törvény felett állnak, hanem esélyileg egyenrangú emberekre. Nem kevésbé szolidaritásra. Hazájának semmi szüksége a személykultuszra. Szabad polgárok kellenek, akik maguk alakítják a viszonyokat az országban. Ezt az elképzelést követi az a tizennégy tagú csoport, amelynek ő is oszlopos tagja. Tehát legyen vége a bő évtizedes butításnak. Nincs sok idő, közel van december 17.(Ébresztő!)