A lét elviselhetetlen könnyűsége Zárában

Mondjunk egy olyan helyet a városban, amit mindenki könnyen megtalál. Már csak azért is, mert rajta van a mappákon, ezzel együtt valóságos nyüzsgő pontnak számít. Távolról látni a színes sokaságot, közelebbről meg már hallani a tengeri orgonák búgó hangját. – Elsőre ezt a helyet keressük.

Magány: a gyengéd tekintetek hiánya

Mármost, ha kellőképp kiélveztük az idő múlva kissé egyhangúvá váló koncertet, amelyet utóbb a sirályok vijjogása-krökögése-potyogtatása sem dob fel, indulhatunk rézsút befelé, a Szt. Donát templom felé, útközben megcsodálván a híres Szégyenoszlopot. Tegyük fel, megnéztük a szép régi templomot is, majd beváltottunk a szűk utcácskák sűrűjébe – első gondolatra a Hedonista étterem felé –, akkor egyszer csak megtorpanhatunk a Mester szigorú ábrázata előtt. Egy kis könyvesbolt kirakatából néz kifelé valamerre azzal az ő szúrós szemével, akárha legszívesebben pálcával suhintana ránk, ha zavarjuk.

Valamiféle nagyobbacska plakáton látható az ő jól ismert, jellegzetes orrú fizimiskája, alatta ez olvasható:

MILAN KUNDERA (1929–2023)

A híres író halálával a kirakat tanúsága szerint Zárában is foglalkoznak. Ékes bizonyítékául ennek ott láthatók a könyvei az üveg mögött, amely szinte repedezik a forró napsütéstől. Mind horvát termék, legtöbbje az „elviselhetetlen könnyűség” kedvelt regényének különféle kiadása, illetve a TRÉFA c. prózadarab több variációban (ha jól láttuk a dolgot). Újságkivágások is megszemlélhetők ugyanott. Egyebek mellett a Zadarski list július tizenkettedikén megjelent számából való rövid cikk, amely M. K. haláláról tudósít. Ugyanazzal a fotóval, amely a plakátra is rákerült, odacelluxozva belülről az ablakra.

A sztenderd szöveg pedig nagyjából így szól:

Életének 94. évében távozott az élők sorából Milan Kundera cseh író. Brno városában született, a prágai Károly Egyetemen zenetudományt, irodalmat és esztétikát hallgatott. 1948-ban csatlakozott a kommunista párthoz, de miután tiltakozott a személyi kultusz ellen, csakhamar kizárták a boldog kiváltságosok népes szekciójából. Első regénye a Tréfa 1965-ben jelent meg, amelyben a sztálinizmust pellengérezte ki. A mű hatalmas botrányt keltett, a pártvezetés mindent megtett, hogy ezt a hatalomingerlő szégyenfoltot elrejtse a nyilvánosság elől.

MINTHA EL SEM TELT VOLNA 55 ÉV: Megszállók, menjetek haza!

Aztán jön ugye az, hogy világrengető ’68-ban felbőszült Milan azzal fejelte meg a dolgot, hogy kiemelkedő szerepet vállalt a prágai tavasz eseményeiben. Emiatt is a szovjet intervenció után taccsra tették. Élete odahaza teljesen ellehetetlenült, nyilvánosan még dzsesszt sem játszhatott a kedvenc kocsmájában, így hetvenötben Franciaországba emigrált, ahol utóbb francia nyelven kezdett publikálni. Menet közben megszerezte a francia állampolgárságot, aztán vissza soha nem költözött, hiába voltak a későbbi elnézést kérő gesztusok a cseh hatalom részéről. – Feleségével haláláig Párizsban élt, hiába volt az a nagy barátság Václav Havellel is.

– Elvittem magammal a saját Prágámat – jelentette ki egyszer, nyolcvanháromban, amikor még hajlandó volt nyilatkozni, mert ’83 után mindenkit elküldött a búsba. – Bepakoltam a kofferembe annak az ízét, nyelvét, be a tájat, a kultúrát, és most mindez itt van velem.

Bár sokak szerint jócskán megérdemelte, Kundera sosem kapott Nobelt, ugyanakkor a világhírnévből bőven kijutott neki. A LÉT ELVISELHETETLEN KÖNNYŰSÉGE a nyolcvanas évek derekán jelent meg. Belőle később sikeres film is készült Juliette Binoche és Daniel Day-Lewis főszereplésével.

Juliette Binoche és Daniel Day-Lewis, a kutya nevének kiderítéséhez kellene egy kis segítség

Elemzői szerint Kundera kedvenc témái a szexualitás és az élet iróniáján való töprengés. Regényeiben igazából sosem a kifejezett bonyodalom és lélekfejlődés a fontos, hanem a megragadó értelmezés és a humor. Az író szerint a regény nem más, mint a próza Nagy Könyve, melyben szerzője kísérleti figurák közreműködésével kutatja végig az élet néhány nagy kérdését. Ám közel sem úgy, ahogy a filozófia, mert a regényírók számára nem a racionális logika a megismerés eszköze, hanem a burjánzó képzelet.

– Szívesen gondolok arra – mondja –, a regény művészete Isten nevetésének visszhangjaként jött a világra. Isten azon mulat, hogy minél többet agyalnak az emberek, annál jobban távolodik az egyik gondolata a másikétól. (Brúúúúú-HA-HA!)

Bonyodalom igazából abból származik szerinte, hogy az ember sohasem az, mint aminek gondolja magát. Mert egészen, egészen más… Sajátos homo duplex, vagy inkább triplex stb.

Ami csakugyan elgondolkodtató módon juttatja Milan Kunderát a szégyenoszlop közelébe (ha nem is a zárai Szégyenoszlopéba) az, hogy ő, ama vagány, bár utóbb teljesen monomániás férfiú – egyes bizonyítékok szerint – tulajdonképpen besúgó volt. Illetve ha nem is praktizálta a dolgot, de egyszer bizonyára megtette, még a maga komcsi érzületében és révületében. Egyik barátnőjének a volt barátját köpte be, akiről azt feltételezhette, hogy a Nyugatnak kémkedik. Az illető ennek köszönhetően jó nagyot ült, valósággal vért pisilhetett, véres könnyeket hullajthatott a hosszú kényszerroboton, végig azt gondolván, hogy a lány mószerolta be. Valamiért mégsem lehetett Kundera tettét százszázalékosan bizonyítani, ő maga pedig sosem vallott nyíltan erről – a titkot sírba vitte.

Bele: a túlvilági NEVETÉS ÉS FELEJTÉS könyvébe.