Falstaff a Dominóban és a Jövő Díj (vagyis a Soltis Lajos Emlékérem)

Állítsd be a Google‑t, hogy a BALK mindig kéznél legyen!

Olyan rég volt, hogy tán igaz se. De azért igaz. Mégpedig, hogy egyszer Soltis Lajossal betértünk egy fokhagymás bikatökére az újvidéki régi DOMINÓ vendéglőbe, amelynek még a bikatökét (még inkább: kan disznó tökét) fehérvesére szelídítő Kántor Lajos bácsi volt a tulajdonosa. Népszerű helynek számított, kiváltképp a magyar kisebbség körében, amely azon a helyen többségként jelenhetett meg bármely virtuális statisztikában, és ezt a „combos” helyzetet akkor még senki sem akarta feladni.

No, hasonló megesett többször is tán, ám ez az egy eset álljon itt ragyogó bizonyítékául annak, milyen remek mókamester és príma rögtönző volt a mi Soltis Lajosunk. Befordultunk hát, majd kerestünk egy magányos asztalt a nem nagy terem végében, mert valami beszélnivalónk akadt irodalmi, színházi ügyekben, de már nem emlékszem pontosan, micsoda. Mindenesetre úgy látszik, jól elbújtunk, mert sehogy sem talált ránk a magyaros (horvátos?) nevű, ám szerb ajkú Katica pincérnő.

Az a kis teltajkú.

Persze, nem az ő anyanyelve itt a lényeg, hanem az, amit Soltis művelt, hogy ránk terelje a figyelmet a mi ékes magyar lengvidzsünkön – hellyel-közzel angol beütéssel, persze, kak’ nóml abban a helyzetben. Megköszörülte a torkát, kópésan rám kacsintott, megcsapkodta az asztalt, majd sztentori hangon belekezdett a sértett Falstaff valamelyik harsány monológjába a IV. Henrikből. – Esetleg A windsori víg nőkből?

Pontos lehet a feltételezés, mert Soltis Shakespeare IV. Henrik című drámájában 1982-ben a Tanyaszínházban játszotta Falstaff szerepét, tehát az említett esemény azidőtájt történhetett (Fotó: Dormán László)

– Mindegy, erre csend lett az étterem egész belső terében, és nem sok időbe tellett, valahonnan előkerült a rémült arcú Katica is (nem úgy, mint a Godot-ban, hanem szinte momentán!), hogy megnézze, mi a frász történik. Le akar szakadni az álmennyezet? A Dominóban is népszerű Soltis Lajos törzsvendéget látván: szívből elnevette magát. Aztán felvette a rendelést, a vendégsereg pedig szerette volna hallgatni tovább Falstaff kiborulását, azonban Lajosunk itt abbahagyta. Mondván, hogy várja őket – tárt karokkal – a színházba. – Sőt, ha kedvük tartja, akár a Tanyaszínházba. (!)

Soltis Lajos értekezik Hauser úrral 1983. március 31-én, amikor Kántor Lajos átadta a Dominó kulcsait az új tulajdonosnak, Becker Bélának (Fotó: Dormán László)

Kapcsolódó cikk

A celldömölki Soltis Lajos Színházat díjazza a Színházi Kritikusok Céhe

Taps jött, nevetés jött, meg annyi ingyen fröccs csőstül az asztalra, amennyit nem láttam még soha így Shakespeare okán összejönni. Ami pedig a minap felidézte bennem Soltis Lajos emlékét az, amire a magyarországi elektronikus sajtóban futottam rá. Legbővebben a KULTÚRA.HU portálján olvasható, hogy a magyarországi Színházi Kritikusok céhének JÖVŐ DÍJ-át a céhtagok szavazatai alapján 2023-ban a celldömölki SOLTIS LAJOS SZÍNHÁZ kapja. Annak átadására szeptember 17-én kerül sor, közreműködik a tatabányai Jászai Mari Színház társulata, a rangos esemény helyszíne pedig a fővárosi Katona József Színház lesz. Ezzel kapcsolatban már azt is lehet tudni, hogy az idei életműdíjat a Soltis Lajos Színházhoz is erősen kötődő Ecsedi Erzsébet kapja. – Hát, gratuláljunk az ünnepelteknek! Akár így előre.

Ugyanitt megtudhatjuk, hogy a Soltis Lajos Színház laudációját Ölbei Lívia írta. Már megírta. Abban található, hogy „a színház olyan, mint a karikás ostor, nagyot lehet vele csattintani”. Ahogy ő fogalmaz, ez a mondás a „Falstaff-léptű vajdasági színész-rendezőt, színházcsinálót, Soltis Lajost idézi”.

Szentivánéji álom. Fotó: Soltis Lajos Színház

– Az ő nevét viseli a celldömölki színház – mondja Ölbei. – Az a teátrum, amelynek mai társulatában a folytonosságot jelentő alapító igazgatón, Nagy Gáboron kívül már szinte senki sem ismerte Lajost személyesen, és mégis viszik tovább a Soltis-örökséget. A színházcsinálás bátorságát tőle örökölték. A kíváncsiságot, a magas mércét, a munkabírást, a fáradatlan utánpótlás-nevelést, a turnékat határon innen és túl, a szakmai táborokat, a fesztiválokat, a folytonos útkeresés és fejlődés igényét, nem utolsósorban a közösségi színház ideálját csakis tőle származtathatják a díjazott celldömölki művészek.

Kapcsolódó cikk

TANYASZÍNHÁZ: Lenni vagy nem lenni, b@zmeg, ez itt a kérdés

Az írás hosszan folytatódik, amit feltétlen érdemes teljes hosszában elolvasni, mert sok érdekeset tudhatunk meg belőle az egykori Jugoszláviában, a Lajkó Félix által is híressé tett Kavillón született Lajosunkról. Az ő életéről és művéről. Egy súlyosabb elírás található ebben a dolgozatban csupán. Méghozzá az, hogy Soltis Lajos 2020-ban távozott az élők sorából, ami így nonszensz. Soltis 2000-ben veszítette életét Siófoknál, egy szörnyű autóbalesetben, amelynek körülményei bővebben nem tartoznak ide.

P. S. Ha részemről kissé kiszíneződött az a dominós jelenet, elnézést kérek. Az idő ecsetje teszi a magáét, ahogy egyébként a vasfoga is. (Az eseményen a haverok közül biztosan jelen volt Mucsi Géza és Letsch Endre – viszont egyiket sem tudnánk megkérdezni immár.)