Bosznia
Migránsbörtön épül a boszniai Lipa befogadó központban, osztrákok a háttérben(?)
A Bihács melletti „Lipa” befogadó központban „migrásbörtön” létrehozása van folyamatban, ebben a „fogvatartási egységben” a tervek szerint azokat a migránsokat helyezik el, akiknek a mozgását korlátozzák Bosznia- Hercegovinában. Az említett egység körül egyelőre elég sok a bizonytalanság, egyes vélemények szerint a háttérben egy osztrák kormányközeli szervezetet kell keresni. A lipai központban uralkodó állapotok emberi mércével mérve mindig is elfogadhatatlanok voltak, bár egy migránstábor sehol sem élményfürdő. A Sana- Una Kanton, amelynek Bihács a központja, a Balkánon áthaladó migráció legnyugatibb kapuja Európa, azon belül pedig Horvátország felé, ennek folytán horvát oldalon hatalmas a rendőri jelenlét.
A lipai tábor
A migránsok növekvő száma miatt ismét a középpontba került Bosznia- Hercegovinában az Európai Unióból, azaz a Horvátországból kiutasított migránsok visszafogadásról szóló államközi egyezmény kérdése, miután horvát oldalról nem mindig tartják be a hivatalos kitoloncolási eljárásokat.
A migránsok emiatt az Una- Sana kantonban torlódnak fel, ahol elhelyezésük sok fejtörést okozott, mivel a migránsokkal kezdetben szimpatizáló lakosság egyre inkább ellenezte a messziről jött emberek elszállásolását a városban, így végül Bihácson kívül létesült egy befogadó központ, amelyben most a „fogvatartási egység” épül azoknak a migránsoknak a számára, akikkel szemben mozgási tilalmat vezettek be.
A lipai befogadó központ, ahol állítólag migránsbörtön épül (Forrás: Screenshot)
A Krajina.ba hírportál szerint a Bihácstól egyébként elég messze eső központ leginkább egy fogolytáborra hasonlít, ahol embertelen körülmények között helyezik el a migránsokat, de ebben nincs semmi újdonság, ez jellemző szinte az egész Balkánra, ahol a migránsokkal kapcsolatos uniós támogatás az enyves kezek miatt nem mindig ér célba.
Az Una- Sana Kanton hatósága és személyesen Mustafa Ružnić kantonális miniszterelnök most azért aggódik, mert a boszniai biztonsági (belügy-) minisztérium, valamint a külügyminisztérium és a külföldiekkel foglalkozó szolgálat sem tájékoztatta a kantonális hatóságokat a „fogvatartási egység” létrehozására vonatkozó lépésről.
Bihács ebben a kérdésben azért is érintett, mert a lipai tábor ugyan elég messze van a várostól, de olyan földterületen fekszik, amely Bihács városának a tulajdona.
A lipai tábor azt követően, illetve azzal párhuzamosan létesült, hogy a városi hatóságok felszámolták a vučjaki „vadtábort”, amely előfutára volt azoknak a folyamatoknak, amelyek a hasonló táborok kialakulásához vezettek a Vajdaságban, a magyar határ mentén.
Fegyveres őrségre lesz szükség(?)
A Krajina.ba portál a migránsok tervezett fogvatartásával kapcsolatban a bosznia-hercegovinai emberi jogi és menekültügyi miniszterhez, Sevlid Hurtićhoz fordult, aki nemrégiben járt a táborban, és a saját szemével látta az ott uralkodó viszonyokat.
– A múlt héten meglátogattam a tábort, és a helyszínen azt láttam, hogy a központban egy klasszikus börtönhöz hasonló egység épült. Az emberi jogok szempontjából undorító, hogy egyáltalán ilyesmi létezik az ember környezetében
– mondta Hurtić, aki arról számolt be, hogy a “központ” köré kerítést húztak, és ezzel kapcsolatban annak a véleményének adott hangot, hogy a táborban minden bizonnyal fegyveres őrök fognak dolgozni.
– Aki ott dolgozik majd, annak puskát adnak a kezébe, legalább 50 ember fog ott dolgozni. Az emberi jogok szempontjából semmi logika nincs abban, hogy puskákkal felszerelt emberek állnak a nők, a gyerekek vagy az anyák mellett
– tette hozzá a bosnyák származású miniszter, miközben már régen nem az a jellemző, hogy a keleti és déli irányból érkező migránsok esetében leginkább nőkről, gyerekekről és anyákról lenne szó.
Hurtić elmondta azt is, hogy a bosznia-hercegovinai minisztertanács ülésén tájékoztatta a horvát származású Borjana Krišto miniszterelnököt a „lipai” tábor körüli problémákról, akivel szemben viszont aligha merülhet fel az az elvárás, hogy gyakori zágrábi látogatásainak közepette szembe menne a horvátországi kitoloncolási politikával.
A bosnyák származású Hurtić most arra vár, hogy találkozzon a szerb nemzetiségű Nenad Nešić biztonsági miniszterrel, hogy megvitassa vele a probléma megoldása érdekében teendő lépéseket.
Az osztrákok vannak a háttérben(?)
Az emberi jogi és menekültügyi miniszter azt reméli, hogy a hét folyamán Nešićtyével közösen keresheti fel a lipai tábort és annak a „fogvatartási egységét”, amellyel kapcsolatban egyelőre eléggé homályos kép alakult ki, még az sem világos, hogy kit kell keresni mindennek a hátterében, pedig valakinek jóvá kellett hagynia, valakinek finanszíroznia kellett, és megint valakinek el kellett végeznie a munkálatokat, most azonban mindenki hallgat.
– Senki sem mondja meg, hogy ez kinek a műve, és ez szerintem nincs rendjén
– tette hozzá Hurtić, aki szerint még egyetlen migránst sem szállásoltak el ebben az egységben, mert még az építési munkálatok nem fejeződtek be.
Közben az N1 televízióban elhangzott, hogy a projekt mögött az osztrák kormányhoz közeli Nemzetközi Migrációs Politikai Fejlesztési Központ (International centre for Migration Policy Development, IMPCD) nevet viselő szervezet áll, amely három millió eurós támogatást kap az osztrák belügyminisztériumtól.
– Az IMPCD már régóta foglalkozik ezzel az elképzeléssel, amit az is bizonyít, hogy Karl Nehammer osztrák kancellár erről már Selmo Cikotić volt boszniai biztonsági miniszterrel is tárgyalt, egy héttel ezelőtt pedig a boszniai idegenrendészeti (bevándorlási) hivatal delegációja járt Bécsben, tehát Bécs ennek az egésznek a központja, és itt születtek meg a migránsbörtönnel kapcsolatos tervek
Állítólag az Osztrák Néppárthoz (ÖVP) kötődő, és az osztrák belügyminisztérium által hárommillió euróval megtámogatott ICMPD áll a boszniai migránsbörtön létesítése mögött
– nyilatkozta az N1 televízió boszniai csatornájának Petar Rosandić, az SOS Balkanroute osztrák civilszervezet vezetője, aki szerint Ausztria nem csak finanszírozta, hanem politikai nyomással ki is kényszeríti a migránsbörtön megépítését a lipai táborban. A projekt finanszírozásából állítólag az Európai Unió is kiveszi a részét.
Az SOS Balkanroute a Facebookon közzétett bejegyzésében azt állítja, hogy az ICMPD, amelyet Michael Spindelegger volt alkancellár vezet, annyira biztos volt a dolgában, hogy nem is kért építési engedélyt a helyi hatóságoktól.
A migráció állami hatáskörbe megy át
A Nemzetközi Migrációs Szervezet (IOM) bosznia-hercegovinai kirendeltsége arról tájékoztatta a Krajina.ba hírportált, hogy „Bosznia- Hercegovina biztonsági minisztériuma (BiH) és a bosznia-hercegovinai hatóságok tavaly egyértelmű elkötelezettséget mutattak a menekültekkel és a migránsokkal szembeni vészhelyzeti reagálás koordinációjának és irányításának átvétele iránt az ENSZ-ügynökségektől és a humanitárius szereplőktől”.
Bosznia- Hercegovina lassan átveszi a migránskérdés kezelését a nemzetközi szervezetektől (Forrás, Screenshot)
Bosznia- Hercegovinában a befogadó központokat a Nemzetközi Migrációs Szervezet (IOM) felügyelte/felügyeli, és a nemzetközi, főleg uniós támogatás is a nemzetközi szervezeteken keresztül érkezik, mert jogosan merült fel a félelem, hogy a beérkező pénzeket a helyi vezetők elsíbolják.
A migránskérdés kezelése azonban hamarosan átkerül állami hatáskörbe, ami azt jelenti, hogy a bosznia-hercegovinai ideiglenes befogadó központok irányítását 2025-ig teljes mértékben a bosznia-hercegovinai állami szervek veszik át, ami a bosznia-hercegovinai állapotokat ismerve túl sok jót nem jelent, ami miatt félő, hogy még inkább nem fog működni az, ami eddig sem működött.
– A folyamat fokozatos lesz, és már el is kezdődött, miután az idegenrendészeti hivatal (Služba za poslove sa strancima) hatáskörébe megy át a migránskérdés koordinálása, valamint a lipai új ideiglenes befogadó központ irányítása is oda tartozik már 2021 óta
– közölte az IOM egy másik boszniai hírportállal. Ennek tudatában érthetőnek tűnik, hogy a lipai migránsbörtönről az osztrákok nem a nemzetközi szervezetekkel, hanem a bosnyák hatóságokkal tárgyaltak, mondjuk úgy, hogy a “fű alatt”.
A Krajina.ba ebből arra következtetésre jutott, hogy a “fogvatartási egység” létrehozásáért a Nenad Nešić vezette biztonsági minisztériumnak és a szintén szerb kádernek számító Žarko Laketa vezette idegenrendészeti hivatalnak kell viselnie a felelősséget, de az is lehet, hogy ők csak azon az úton haladnak tovább, amelyen az elődök már elindultak.
Horvátország mindenkit visszaküld
Nem sokkal a cikk keletkezése előtt fejeződött be Bihácsban a migránskérdéssel foglalkozó helyi bizottság ülése, amelyen megállapították, hogy sem a kantoniális hatóságok, sem a városi szervek mindezidáig nem kaptak hivatalos válaszokat az illetékes állami intézményektől a „fogvatartási egység” létesítéséről.
A boszniai központi szervek és a bosnyák többségű Una- Sana Kanton között akkor is akadozott a kommunikáció, amikor a biztonsági minisztériumot a nagyon bosnyák Selmo Cikotić vezette, és ezen a téren aligha várható javulás azt követően, hogy a tárca vezetése Nenad Nešić által szerb kezekbe került át.
A boszniai szerbek egyébként is azt a politikát folytatják, hogy a saját területükről minél előbb „pusholják”, vagyis eltávolítják a migránsokat, ami általában a szomszédos bosnyák (föderációs) kantonok felé történik, beleértve ebbe Bihácsot is.
Kapcsolódó cikk
LASSAN SZÁZMILLIÓ: Az EU most újabb 2,5 millió euróval támogatja a Boszniában tartózkodó migránsokat
Egyelőre arra sincs magyarázat, hogy milyen kritériumok alapján lehet bekerülni a migránsbörtönbe, hogy melyik ajtón jönnek ki azok a migránsok, akik a „fogvatartási egységben” vannak, vagyis hogy milyen feltételeknek kell teljesülniük ahhoz, hogy szabaduljanak.
A helyzetet súlyosbítja, hogy jelentősen megnövekedett a Horvátországból visszaküldött migránsok száma: a boszniai biztonsági minisztérium és az Una- Sana Kanton adatai szerint ez az utóbbi két hétben 559 migránst jelent, ami körülbelül kétszer annyi, mint tavaly egész évben.
Arról már nem is szólva, hogy a tavasz érkezésével várhatóan ismét megnövekszik a Balkánon keresztül Európa felé igyekvő migránsok száma, aminek a következményeit Bosznia- Hercegovinában leginkább két város: Bihács és Velika Kladuša issza meg.
Európai Unió
Az Európai Unió tényleg komolyan gondolja a 2030-as bővítést?
Charles Michel, az Európai Tanács elnöke újraizesített rágócsontként dobta be a résztvevők közé nemrégiben Bledben, hogy az Európai Uniónak 2030-ig fel kell készülnie a további bővítésre, amivel az új tagországok felvétele ismét a brüsszeli politikai menetrend egyik kiemelt témája lesz. Természetesen csak akkor, hogy ha ezt bárki is komolyan veszi, mert hogy most a Nyugat-Balkánnak csúfolt térségben minden és bármi közelebbnek tűnik, mint a bővítés, illetve az uniós csatlakozás.
Hogyan került elő a bővítés?
Az Európai Unió sosem szeretett időpontot említeni, amikor a nyugat-balkáni bővítésről volt szó. A brüsszeli illetékesek inkább olyan üres frázisokat pufogtattak, mint például az “érdemeken alapuló integráció”, vagy mint “az uniós elvárások teljesítése”, ez az utóbbi sok esetben mozgócélpontnak számított.
Charles Michel augusztus végén Bledben arról beszélt, hogy az Uniónak 2030-ra készen kell állnia az új tagok integrálására, és hozzátette, hogy ha az EU hiteles akar maradni, akkor beszélni kell a menetrendről. Michel szózatának elhangzása óta el lehetett tűnődni azon, hogy vajon 2030 reális határidő-e, merthogy az Európai Tanács elnöke könnyen ígérget, neki 2026-ban lejár a mandátuma, így a bővítési folyamatot nem neki kell levezényelnie, kudarc esetén pedig nem neki kell magyarázkodnia.
Ráadásul nem ő az első uniós vezető, aki nyilvánosan licitált a nyugat-balkáni országok felvételének időpontjára, 2018-ban az Európai Bizottság volt vezetője, Jean-Claude Juncker tette ugyanezt, amikor egy bővítési stratégiai dokumentumban bejelentette, hogy Szerbia és Montenegró “2025-ig” csatlakozhat az EU-hoz, felsorolva az ehhez vezető szakaszokat.
SÖTÉT LÓRA TETT: Amikor még nagy, illetve nagyobb volt az egyetértés Brüsszel és Belgrád között, a kép 2018. februárjában készült (Forrás: X-platform, EcoDev EU)
A tagállamok azóta diszkréten elutasították a dokumentumot, a 2025-ös határidő pedig feledésbe merült, ahogy Jean-Claude Juncker támolygó alakja is eltűnt a történelem gomolygó ködében. Csakhogy 2018 és 2023 között nincs semmi hasonlóság, az ukrajnai háború kitörésével ugyanis új dinamika alakult ki Európában.
Angela Merkel politikai jelenléte talán lassította az agresszív orosz politika előre nyomulását, az viszont biztos, hogy a Mutti a Berlini Folyamattal képes volt összecsődíteni a balkáni vezetőket, amely által valósulhatna meg egyébként az a német elképzelés, amely alapján a Nyugat-Balkán az uniós közös piacba integrálódna, és ez lehetne az Európai Unió bővítésének egyik lehetséges forgatókönyve, amiről még majd szó lesz.
Az ukrajnai háború kitörését követően az Európai Unió részéről ugyan nagyobb a politikai akarat a bővítésre, ami azonban nem garantálja a sikert, bár a jelen pillanatban nem vagyunk abban a helyzetben, hogy végtelenül sokat lehessen szórakozni a bővítéssel, mondjuk újabb húsz évet, mint a 2003-as Thesszaloniki Nyilatkozat után. Szerbia és Montenegró több mint egy évtizede, Észak-Macedónia pedig még régebb óta várakozik.
A közvélemény és a politikai elit ellenállása a bővítéssel szemben azóta sem szűnt meg sem itt, sem ott, és a vita előrehaladtával ismét növekedhet akár az Európai Unióban (Franciaország, Hollandia, Bulgária, Horvátország), akár a “szerb világban”, ahol a belgrádi és a banjalukai vezetésnek sikerült redukálnia a csatlakozási kedvet a szerb népesség körében. További problémát jelenthet, hogy a jelölteknek igazodniuk kell az európai külpolitikai álláspontokhoz, miközben Szerbia európai szempontból erős szimpátiákat táplál Moszkvával szemben.
Charles Michel bledi kiállását vagy elszólását követően – nézőpont kérdése – az uniós vezetők bővítési hajlandóságának első nagy próbája az október 6-i granadai csúcstalálkozó lesz. Az állam- és kormányfők Granadában az új tagok befogadására való hajlandóságot tesztelik majd a három fő kérdés megvitatásával, aminek keretében azzal foglalkoznak, hogy milyen legyen a döntéshozatal a bővített unión belül, mit tartalmazzon az európai szinten követendő politika és hogy azt miből finanszírozzák.
Szegényházi vásár
Hat nyugat-balkáni ország (Albánia, Bosznia-Hercegovina, Észak-Macedónia, Montenegró, Szerbia és Koszovó), Ukrajna és Moldova pályázik a csatlakozásra (Törökország esetében az eljárás befagyasztásra került). A volt Jugoszlávia néhány országa már évekkel ezelőtt megkezdte a csatlakozási tárgyalásokat, míg az EU decemberben dönt arról, hogy ezt lehetővé teszi-e Kijev és Kisinyov számára is. Charles Michel szerint Grúzia, amelynek jelenleg csak “európai perspektívája” van, még felzárkózhat a többiekhez, “ha megteszi a szükséges előrelépéseket”.
A nagyszámú szegény tagjelölt ország felvétele elkerülhetetlenül hatással lesz a közös költségvetésre. A tagjelölt országok bruttó hazai terméke jóval az európai átlag alatt van, ami azt jelenti, hogy az uniós költségvetés nettó kedvezményezettjei lesznek. Ugyanakkor néhány jelenlegi kedvezményezett országnak a bővítést követően nagyobb mértékben kell hozzájárulnia az EU költségvetéséhez. Lehet barkóbázni, hogy melyik korábban csatlakozott országnak tetszik majd a legkevésbé, hogy mélyebben kell a zsebébe nyúlnia, miközben a balkáni bővítés gyengítheti az ukrán csatlakozásra fordítható támogatást, és ez további turkálást jelenthet a zsebekben.
Önmagában a nyugat-balkáni bővítés nem jelentene különösen nagy pénzügyi kihívást, mivel a régió összlakossága 17 millió körül van, ami egy közepes méretű tagállamnak felel meg. Ukrajna viszont különleges eset a többi tagjelölt országhoz képest több mint 40 milliós lakossága, és a tönkrement, illetve szétbombázott infrastruktúrája miatt.
Egy másik nehezen megoldható kérdés a döntéshozatali folyamat esetleges megváltoztatása és az egyhangúság elvének elhagyása bizonyos területeken. Ez a vita éles ellentéteket válthat ki a tagországok között, különösen, ha a jelenlegi európai szerződések módosításának kérdése is felmerül. Ez tovább késleltetheti a bővítési döntést, és meghosszabbíthatja a tagjelölt országok várakozási idejét, tehát egyáltalán nem abba az irányba mutat, amit Charles Michel Bledben felvázolt.
A bővítési dinamika gyorsulását észlelve a francia elnök a nagykövetek párizsi értekezletén elővette a többsebességű Európára vonatkozó elképzelést, miközben az Európai Bizottság bejelentette, hogy október közepén közzéteszi a progresszív integrációval kapcsolatos tervet, amelynek alapján a tagjelölt országok lépésről lépésre csatlakozhatnának az EU különböző intézményeihez: a közös piachoz és az európai politikákhoz azokon a területeken, ahol sikeresen lezárták a tárgyalásokat – mindeközben pedig Ursula von der Leyen az előcsatlakozási alapok növelését és egy “növekedési tervet” is bejelentett a Nyugat-Balkán számára.
Brüsszeli elképzelések szerint ez a megközelítés segíthetné a jelölteket abban, hogy útközben néhány kisebb győzelmet arassanak, ami keményebb munkára ösztönözné őket a végső cél elérése érdekében. Ez szép elgondolás, csak nem biztos, hogy a Balkán erre a srófra működik, könnyen előfordulhat ugyanis, hogy a tagjelölt országok megrekednek a csatlakozás valamelyik szakaszában, megfelelő szabályok hiányában pedig folytatják az egymással való acsarkodás, vagy éppen elárasztják magukkal Európát.
A nyár elején a német Kereszténydemokrata Unió (CDU/CSU) arra az álláspontra helyezkedett, hogy az uniós tagság nincs napirenden, helyette a tagjelölt országoknak inkább azt ajánlják fel, hogy 2030-ig csatlakozhassanak az európai közös piachoz. Ez egy “köztes szakasz” lenne a tagsághoz vezető úton, de ez a köztes szakasz határozatlan ideig is tarthatna. Ez a megközelítés – a progresszív integrációhoz hasonlóan – megszabadítaná a tagjelölt országokat a jelenlegi mindent vagy semmit logikától, vagyis a bent vagy kint állapottól.
Szkepticizmus a Nyugat-Balkánon
A nyugat-balkáni országok politikai vezetőinek hozzáállása sem elhanyagolható az új bővítési terveket és időpontokat illetően. Edi Rama albán miniszterelnök és Ivica Dačić szerb külügyminiszter szkeptikusan reagált a 2030-as bővítési dátumra, Ana Brnabić szerb miniszterelnök pedig azzal vádolta meg az EU-t, hogy folyamatosan változtatja a szabályokat és a feltételeket.
Az észak-macedóniai politikusok ugyanakkor rámutattak arra, hogy az integráció folyamatos halogatása miatt csökken az EU-támogatottsága az országban. Montenegróban némi beképzeltséggel úgy vélik, hogy ők tekinthetők a tagsághoz legközelebb álló országnak, így akár 2030 előtt csatlakozhatnak az EU-hoz, ezért úgy gondolják, hogy a fokozatos tagsággal kapcsolatos elképzelések feleslegesen elterelnék a figyelmet a fő célról.
Ugyanakkor, ha ezek az országok a tükörbe néznének, akkor azt látnák, hogy tele vannak megoldhatatlan problémákkal, kezdve a foglyul ejtett államtól, a diszfunkcionális gazdaságon keresztül a befagyott konfliktusokig, amelyekkel mindegyik ország küzd a múlt terhes örökségeként, arról nem is beszélve, hogy jócskán megerősödtek a térségben azok az erők, amelyek kitöltötték az Európai Unió által az utóbbi húsz évben üresen hagyott teret.
Amennyire örömteli lehet a 2030-as csatlakozási időpont meghatározása, az legalább annyira frusztrálhatja is a balkáni vezetőket, az előttük álló hat-hét évben ugyanis teljesíteniük kellene, amihez egyáltalán nem voltak hozzászokva, besöpörték ugyanis az ilyen-olyan címen érkező támogatásokat, majd tettek is valamit, meg nem is.
Nekik egyáltalán nem lesz könnyű hozzászokniuk ahhoz, hogy várnak is tőlük valamit, és ezért idegesek az olyan javaslatoktól, mint amilyet Charles Michel tett Bledben, mert az időpont meghatározása visszahelyezi a hangsúlyt a reformok terén elért, illetve el nem ért eredményekre, és elejét veszi a további időhúzásnak a Balkánon, egyúttal pedig megszünteti a vernyogást, miszerint ők készen állnak a csatlakozásra, csak az EU nem akarja a bővítést – ezekután mindenkinek egy dolga van: forduljon arccal 2030 felé!
(A Les Echos és a Le Courrier des Balkans nyomán)
-
Koszovó3 nap telt el azóta
Lelőttek egy rendőrt Koszovóban, akár magyar katonák élete is veszélybe kerülhet
-
Románia6 nap telt el azóta
KÖLCSÖNÖS ZSAROLÁS: Ausztria nyomná a gázt, Románia behúzta a féket
-
Montenegró5 nap telt el azóta
Szerbiai állampolgárok ásták az alagutat Montenegróban, 19 fegyver tűnt el
-
English5 nap telt el azóta
Turkish companies bypass the Western sanctions, USA tappes their head