A cikk meghallgatása

A legújabb szerb-koszovói találkozó úgy fejeződött be, mint a többi: megállapodás és következmények nélkül, bár ezt az álláspontunkat a cikk végén némileg felülvizsgáljuk. Az viszont biztos, hogy a várakozásoktól eltérően semmilyen dokumentum aláírására nem került sor, bár némi reménysugár, hogy az érintettek megígérték, hogy folytatják a tárgyalásokat. Viszont azt is tudjuk, hogy ezt eredményként olyan találkozók után szokás tálalni a “hírekre éhező közvéleménynek”, amelyek nem hoztak eredményt. Ezek után az is biztosnak látszik, hogy a találkozó előtt felvázolt esetleges következmények is elmaradnak, vagyis az EU és az Egyesült Államok egyelőre nem érvényesíti “a bot vagy a sárgarépa” elvét, ha volt is valaki, aki egy ilyen forgatókönyvet komolyan vett.

Amikor a kudarc is siker

Aleksandar Vučić szerb elnök és Albin Kurti koszovói (albán) miniszterelnök találkozója azzal az ígérettel ért véget, hogy a tárgyalások folytatódnak.

A nemzetközi nyomás hatására a két érintett tárgyalási alapként elfogadta a diplomáciai kommunikációban mára már alapdokumentummá avanzsált francia-német “non papert”, de ezzel kapcsolatban csak szóbeli nyilatkozatot tettek, semmiféle aláírásra nem került sor.

Az Európai Unió illetékes szakszolgálata az éjszaka közzétette a dokumentumot, vagyis az Európai Unió sem volt következetes, mert a dokumentum közzétételét korábban arra az esetre ígérte, ha valamiféle aláírásra sor kerül.

A francia-német javaslat körül folyó “titkolódzós diplomáciában” az a szép, hogy nincsenek evidenciák, amelyekhez az érintetetteknek tartaniuk kellene magukat, így egyelőre nem lesz sem jutalmazás, sem retorzió, ami azt jelentené, hogy az EU-nak és az Egyesült Államoknak egyértelműen állást kellene foglalnia, illetve ítélkeznie kellene, de mivel erre nem képes, vagy mivel erre nem ez a legmegfelelőbb időpont, így inkább felrúgja a maga által megfogalmazott szabályokat.

Inkább megpróbálják sikerként eladni a “közel semmit”, azt állítván, hogy Vučić és Kurti folytatja a tárgyalásokat az Európai Unió által felkínált dokumentum alapján, és önmagában már ez is eredmény, még akkor is, ha féleredmény, vagy még annyi sem.

Ezzel a fejleménnyel viszont mindenki elégedett lehet, mert senkinek sem kell módosítani az álláspontját, mert a szerb elnök és a koszovói miniszterelnök volt olyan kegyes, hogy elfogadta a szerény szellemi teljesítménynek számító francia-német non papert, így az EU sem vallott kudarcot, pedig egy centivel sem került közelebb a rendezéshez.

Így hát mindenki boldog

A szerb elnök ezáltal “eposzi hősként” térhetett vissza Brüsszelből, mivel a szerb védelmi miniszter már a találkozó előtt megelőlegezte neki, hogy az államfő Miloš Obilićként küzd majd Szerbiáért. A szerb néphagyomány szerint Miloš Obilić az a szerb hős, aki a rigómezei csatában megölte I. Murád török szultánt, vagyis élete árán is védelmezte Szerbiát.

A hasonlat kézenfekvő: Vučić = Obilić, lesz ebből még szerb eposz, Miloš Vučević szerb védelmi miniszterre pedig fényes jövő vár, amíg le nem áldozik Aleksandar Vučić csillaga, ami pedig nem ma lesz.

A szerb elnök “hősies magatartásának” köszönhető, hogy Szerbia nem írt alá semmit, bár ennek túl sok jelentősége nincs, mert a Balkánon az aláírt dokumentumoknak sincs túl nagy értékük, nemhogy az adott szónak.

– Kurti azzal jött, hogy aláír valamit, de erről nem beszéltünk, így ennek elfogadására nem került sor. Várom a megvalósítási/végrehajtási tervet, és azt a tervet is, amely a korábban teljesített kötelezettségekre vonatkozik

– mondta Vučić, azaz a modern világ Miloš Obiliće, aki az újabb rigómezei csatában az élete kockáztatása árán védi Szerbiát.

Ebben a leosztásban csak az nem világos, hogy ki tölti be I. Murád szultán szerepét, talán az amerikai balkáni megbízott, Gabriel Escobar, akivel az újkori Obilić külön is tárgyalt, de mindketten túlélték a találkozót.

Persze, hogy Kurti is beszélt az aláírásról, és közölte, hogy ez nem rajta múlott.

A koszovói miniszterelnök arról számolt be a Twitteren, hogy ő aláírta volna a javaslatot, de erre Szerbia nem állt készen, ám ennek ellenére hamarosan tárgyalni fognak a francia-német terv megvalósításáról.

Mi van a tervben?

A találkozót követően – attól függetlenül, hogy nem történt aláírás – az uniós szolgálatok nyilvánosságra hozták a francia-német javaslatot, amely ma már hivatalosan uniós terv, függetlenül a szülők származásától.

A terv/javaslat nem sokban tér el a BALK-on korábban már nyilvánoságra hozott javaslattól, így most csak a különbségekre összpontosítunk, a korábbi változat a kapcsolódó cikkben olvasható.

Jelentős eltérést az ötödik pont tartalmaz, amely korábban úgy szólt, hogy “mindkét fél támogatni kívánja egymás törekvését, hogy az Európai Unió tagja legyen”. Ez a következőre módosult.

5. pont

Egyik fél sem akadályozza meg, és másokat sem ösztönöz arra, hogy blokkolják a másiknak az EU felé történő haladását, saját érdemei alapján. Mindkét fél tiszteletben tartja az Európai Unióról szóló szerződés 2. és 21. cikkében foglalt értékeket.

Az uniós szerződés második cikkelye szerint ezek az emberi méltóság, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, a jogállamiság, valamint az emberi jogok tiszteletben tartása, ideértve a kisebbségekhez tartozó személyek jogait is. Továbbá a pluralizmus, a tolerancia, az igazságosság, a szolidaritás, valamint a nők és a férfiak közötti egyenlőség megtartása, de ide tartozik még a megkülönböztetés tilalma is.

A 21. cikkely sokkal komplikáltabb, az a kapcsolódó linken olvasható, amely tartalmazza az Európai Unióról szóló szerződés egységes szerkezetbe foglalt teljes szövegét.

Az nem világos, hogy ki kérte az ötödik pont módosítását.

A hatodik pont két bekezdése változatlan maradt, csatoltak viszont hozzá egy harmadik bekezdést is, amely szerint a két fél közötti remélt együttműködés részleteiről “a további megállapodásokban, az EU által támogatott párbeszéd keretében állapodnak meg”.

A hetedik pontban is történt némi változás, a korábbi szöveg lényegében azt tartalmazta, hogy mindkét fél szorgalmazza a konkrét megállapodások megvalósítását a koszovói szerb közösség megfelelő szintű önkormányzatának biztosítása érdekében.

Ez úgy “izmosult”, hogy a szerb közösség megfelelő szintű önkormányzatának biztosítását már nem szorgalmazzák, hanem mindkét fél kötelezi magát különleges megállapodások kötésére és az ezzel kapcsolatos garanciák biztosítására.

Aligha kérdéses, hogy kinek állhatott érdekében a hetedik pont ilyen értelmű módosítása.

Bővült az állandó missziók létesítésére vonatkozó nyolcadik pont is, amelyhez azt a mondatot adták hozzá, hogy a missziók létrehozásával kapcsolatos gyakorlati kérdésekkel külön foglalkoznak.

A tizedik pont szerint a felek az EU elnökletével vegyes bizottságot hoznak létre a megállapodás végrehajtásának nyomon követésére.

A tizedik pont második mondta szerint mindkét fél megerősíti, hogy köteles alkalmazni a párbeszéd során keletkezett összes korábbi megállapodását, amelyek továbbra is érvényesek és kötelező érvényűek.

Az unióssá felfejlődő francia-német javaslat egy új ponttal is bővült, amely azt állapítja meg, hogy mindkét fél vállalja a megállapodáshoz csatolt végrehajtási ütemtervet, amelyet ismereteink szerint egyelőre nem hoztak nyilvánosságra.

Koszovó elismerésének kérdése

A szöveg most sem tartalmazza explicite, hogy Szerbiának el kell ismerni Koszovó függetlenségét, de mindkét változat abból indul ki, hogy ez valójában már megtörtént, és csak a kapcsolatokat kell rendezni.

A szerbek számára leginkább a javaslat negyedik pontja a leginkább elfogadhatatlan, amely szerint Szerbia a jövőben nem ellenzi Koszovó tagságát egyetlen nemzetközi szervezetben sem.

Nincs megállapodás, miközben Borrellnek még a feje is belefájdult (Screenshot)

Ha így viselkedne, akkor az arra utalna, hogy elismeri Koszovó függetlenségét. Ebből a szempontból lehet aggályos a Szerb Községek Közösségének létrehozása is, amely bizonyos értelemben kisebbségi szervezetként jönne létre tiszteletben tartva a koszovói jogrendet, ami megint csak Koszovó állami létének elismerését jelentené.

Az Európai Unió szóvivője ezzel kapcsolatban kedden úgy fogalmazott, hogy az EU célja nem az elismerés, hanem a viszony rendezése, itt viszont érdemes arra figyelmeztetni, hogy a koszovói miniszterelnök hőn vált vágya mindenképpen a kölcsönös elismerés.

Az EU a folyamatban bizonyos értelemben “jótékonysági szervezetként próbál működni”, a szóvivői nyilatkozat szerint ugyanis a normalizálás tartalmát a két félnek kell meghatároznia, az EU mindössze annyit tesz, hogy igyekszik megkönnyíteni a párbeszédet.

Mindezt figyelembe véve muszáj úgy revideálnunk a fent kifejtett álláspontunkat, miszerint a találkozó eredménytelenül ért véget, hogy hétfőn ugyan történt egy s más Brüsszelben, de az egyelőre semmire sem elég.

A találkozónak így leginkább a Coca- Cola örülhet, mert kapott egy kis ingyen reklámot, az asztalon ugyanis ott díszelgett négy Zero Cola, és senki sem vette a “ronaldói bátorságot”, hogy félretolja bármelyiket is.