Milorad Dodik a boszniai Szerb Köztársaság elnöke éles kritikával illette a Nemzetközi Büntetőbíróság (ICC) által Vlagyimir Putyin orosz elnökkel szemben kiadott nemzetközi elfogatóparancsot. Véleménye szerint a nemzetközi törvényszék döntése politikai indíttatású és szelektív volt, ami kizárólag a további feszültségkeltést szolgálja. A boszniai sajtó fontosabb szereplői lényegében szó szerint idézve tették közzé a Dodik által mondottakat, vélhetően azok súlyára tekintettel.

Elítélte a nemzetközi elfogatóparancsot

Milorad Dodik a boszniai Szerb Köztársaság elnöke alig pár órával maradt le Aleksandar Vučić szerbiai államfő mögött a Vlagyimir Putyin orosz elnökkel szemben, a Nemzetközi Büntetőbíróság (International Criminal Court, ICC) által kiadott elfogatóparancsról alkotott vélemény kinyilvánításában, bár ő kevésbé árnyaltan fogalmazott, mint az anyaországi vezető, aki szerint az elfogatóparancs „sok mindent komplikáltabbá” tesz.

A Drina jobb partján élő szerbség vezetője elsőként a Twitteren jelezte, hogy belgrádi kollégájához hasonlóan neki is megvan a véleménye a Putyin ellen kiadott elfogató paranccsal kapcsolatban, majd az általa vezetett szerb entitás hírügynökségének (Novinska Agencija Republike Srpske, SRNA) adott rövid, de annál velősebb nyilatkozatot a témában.

A boszniai Szerb Köztársaság elnöke a korábbi hónapokban mutatott EU-integráció iránti nyitottság attitűdjét pillanatok alatt sutba vágta, amikor az ICC a számára mára már a Belgrádot is megelőző fontosságú Moszkva ellen lépett fel.

A Nemzetközi Büntetőbíróság döntésének éles kritikával illetése az orosz oldal melletti hangos állásfoglalás mellett alkalmat teremtett Dodiknak arra is, hogy a saját szavazóihoz szóljon, és felemlegesse a boszniai szerbség ellen a nyugat által elkövetett egyes bűnöket, amelyek kapcsán hiányolta az ICC fellépését.

Dodik elfogultsággal vádolja az ICC-t

Dodik a SRNA-nak adott nyilatkozatát azzal kezdte, hogy „a nemzetközi törvényszék döntése politikai indíttatású és szelektív volt, ami kizárólag a további feszültségkeltést szolgálja. Annak más célja nincs.”

– állapította meg minden internetes platformon, és az azokat összefogó honlapján, amely a dodik.net címen érhető el kizárólag boszniai szerb tájszólásban.

A Putyinnal szembeni elfogató parancs Dodik szerint Oroszországgal szembeni politikai véleménynyilvánításként értelmezhető, az sem ténynek, sem pedig jogi aktusnak, vagy bármi egyébnek nem minősíthető.

A boszniai szerb vezető továbbá felhívta a figyelmet arra, hogy Oroszország nem ismeri el a Nemzetközi Büntetőbíróság joghatóságát, és maga a testület szerinte inkább politikai, mintsem jogi tevékenységet végez.

Történelmi sérelmek

Dodik a boszniai szerbség történelmi sérelmeit sem mulasztotta el felhozni, amikor kifejtette, hogy „azok, aki most azt állítják, hogy gyermekek jogellenes elszállításáról van szó, nem tettek semmit azokban az esetekben, amikor boszniai árvákat szállítottak nyugatra”.

Dodik ezzel a kilencvenes évek háborús konfliktusa során a boszniai gyerekek ellenőrizetlen nyugat-európai elszállásolására utalt.

A mondandója végén a legfőbb boszniai szerb vezető azzal próbálta a nyugati hatalmak felé szalonképesebbé tenni az orosz vezetés melletti határozott kiállását, hogy közölte: „minden háborúban követnek el háborús bűntetteket, legyen az akár a mostani háború Ukrajnában, a tetteseket pedig felelősségre kell vonni”.

A boszniai szerb elnök ugyanakkor igyekezett felerősíteni a nyugat felelősségének kérdését azzal, hogy szóba hozta a boszniai háború során az amerikai légierő által alkalmazott szegényített urániumot tartalmazó lövedékek kérdését.

Ennek kapcsán Dodik kijelentette, hogy „azoknak is felelniük kellett volna a tetteikért, akik szerbeket bombáztak két alkalommal szegényített uránnal, amivel szerb gyermekek halálát is okozták.

A boszniai szerb elnök hiányolta a kilencvenes években a srebrenicai ENSZ-enklávéba bedobott Naser Orić felelőségre vonását is, aki bosnyák fegyvereseivel a környező szerb falvakba támadott ki, ahol civileket öltek meg.

– jelentette ki a boszniai szerb elnök, aki szerint ennek megmutatása azonban soha az életben nem történik meg.

Elfogatóparancsot adott ki a Nemzetközi Büntetőbíróság (ICC) Vlagyimir Putyin orosz elnök ellen, akit azzal vádolnak, hogy közvetlen és személyes felelősség terheli azokért a bűncselekményekért, amelyeket az orosz erők vagy az azokhoz kötődő csoportok követtek el Ukrajnában. A bűncselekmények civilek, közöttük gyerekek deportálásával, és Oroszországba kényszerítésével hozhatók összefüggésbe. Az ICC szerint megalapozottan állítható, hogy mindez az orosz elnök tudtával történt. De miről is van szó? Erre ad magyarázatot az a cikk, amely március 4-én jelent meg a Times hasábjain a lap ukrajnai tudósítójának tollából. Nem kizárt, hogy a cikk valamiféle módon az egyik utolsó figyelmeztetés volt az orosz elnök számára a hágai Nemzetközi Büntetőbíróság részéről, amelyet jelenleg egy brit ügyvéd vezet.

A Putyin által ellopott gyermekek

A Christina Lamb által jegyzett cikk „A Putyin által ellopott ukrán gyerekeket táborokba küldték” címet viseli, és az alcíme is sokat elárul a hosszú, akár dokumentumriportnak is tekinthető tudósítás tartalmáról: az alcím szerint az oroszok a szülőknek azt mondták, hogy „a fiatalok iskolai kirándulásokra mennek, ám a legtöbben soha nem tértek vissza”.

A cikk azzal kezdődik, hogy amikor Tatjana Vlajko (Tatiana Vlaiko) 11 éves lánya, Lilja (Lilya) tavaly szeptemberben azzal tért haza az iskolából, hogy az osztálya kéthetes nyári táborba megy, az anyja fejében azonnal megszólaltak a vészharangok.

A dél-ukrajnai Herszon akkor orosz megszállás alatt volt, a tábor pedig a 2014-ben Moszkvához csatolt Krím-félszigeten helyezkedett el.

– mondta a 36 éves Vlajko a Times tudósítójának, aki szerint az asszonynak nemigen volt más választása.

Az iskola által küldött hozzájárulási dokumentumok arra utasították, hogy a szülők másnap reggel 6-kor vigyenek magukkal születési anyakönyvi kivonatokat és más dokumentumokat, amikor kikísérik a folyóparti kikötőbe a gyerekeket, akik egy gőzhajóval indulnak egy fekete-tengeri útra.

Vlajko, aki egyedül nevelte a lányát, búcsút intett Liljának, és otthagyta az iskolaigazgatóval, majd sietett dolgozni a vajfeldolgozó üzembe.

Az Ukrajna és Oroszország közötti telefonkapcsolatok kiszámíthatatlanok voltak, de az elkövetkező pár hétben sikerült néhányszor elérnie a lányát.

Az anya szerint Lilja kezdetben jó dolgokat osztott meg vele arról, hogy delfineket láttak, koncertekre és különböző helyekre mentek, de azt is megemlítette, hogy minden oroszul folyt, és minden reggel el kellett énekelniük az orosz himnuszt.

És aztán, ahelyett, hogy két hét múlva hazaért volna a kislány, az asszonyanak azt mondták, hogy a lányát áthelyezték egy táborba, aztán egy másikba. Azután pedig egy harmadikba.

– mondta a kislány anyja a Times kijevi tudósítójának, aki azzal folytatta a ciket, hogy Lilja azon több ezer ukrán gyermek között van, akiket az oroszok az elmúlt egy évben „humán hadizsákmányként” Oroszországba vagy a Krím-félszigetre hurcoltak el.

A Yale Egyetem múlt havi jelentése szerint az oroszok a szisztematikus kampány keretében 43 táborban több mint 6000 olyan gyereket tartottak fogva, akiknek az életkora négy hónap és 17 év között volt, ezeket a táborokat „az orosz szövetségi kormány koordinálta”, és a beszámolók szerint a létesítmények több mint kétharmada „átneveléssel” foglalkozott/foglalkozik.

Darja Heraszijmcsuk (Daria Herasymchuk), Ukrajna gyermekjogi biztosa szerint azonban valószínűleg ennél sokkal többről van szó.

Az oroszok öt módszert alkalmaztak

A gyermekjogi biztos szerint az oroszok azt állítják, hogy 738 000 ukrán gyereket evakuáltak.

– mondta Heraszijmcsuk, aki egy fekete pulóvert viselt az interjú pillanatában, azon pedig az volt olvasható, hogy „ukrán vagyok” (I am Ukrainian).

A gyermekjogi biztos szerint az oroszok öt módszert alkalmaznak a gyerekek „megszerzésére”: a szülők megölése és a gyerekek elvétele; a gyerekek átvétele közvetlenül a szülőktől; a szülők és a gyerekek elkülönítése úgynevezett szűrési táborokban; a gyermekek trükkös megszerzése sport- vagy egészségügyi táborokba küldésével; valamint emberrablás speciális nevelési intézményekből, bentlakásos iskolákból és árvaházakból.

A háború előtt Ukrajnában a legmagasabb volt az intézményekben nevelkedő gyerekek aránya Európában, a háború kitörésekor több mint 105 000 gyermek volt árvaházban.

A Times egy ukrán emberjogi szervezetre hivatkozva megjegyezte, hogy egyetlen ukrán gyermeket sem került el teljesen a konfliktus, több mint 460 gyermek halt meg, és csaknem 1000 megsebesült.

A Save the Children becslése szerint Ukrajnában egy átlagos gyermek több mint 900 órát töltött a föld alatt az elmúlt évben – összesen körülbelül 40 napot. Mintegy 1538 iskola semmisült vagy rongálódott meg.

– mondta a brit lap tudósítójának Heraszijmcsuk, aki szerint az oroszok megpróbálják pszichológiailag megtörni a gyerekeket, akik Ukrajna jövőjét jelentik, és ez a háború után óriási probléma lesz.

– jegyezte meg az ukrán gyermekjogi biztos.

A tömeges gyermekrablás vizsgálata

Az ukrán gyerekek tömeges elrablásának ügyében Karim Ahmad Khan, a Nemzetközi Büntetőbíróság legfőbb ügyésze nyomoz, aki a múlt héten Ukrajnában tartózkodott, és ezt követően Genfben beszélt az ügyről.

– mondta a legfőbb ügyész, aki megjegyezte, hogy minden közösségben a következő generáció a legértékesebb, és ezért amikor a bűncselekmények a legsebezhetőbbeket célozzák meg vagy érintik, akkor ez ellen a törvények erejével kell fellépni.

Karim A. A. Khan, brit ügyvéd, aki kiadta a Putyin és a Lvova-Belova elleni elfogatóparancsot (Forrás: ICC)

A Times cikke szerint az oroszok nyíltan beszélnek a tetteikről: az állami tévék azt mutatják, hogy plüssmacikat adnak az újonnan érkezőknek, akiket háborúból megmentett, elhagyott gyerekekként ábrázolnak. Marija Lvova-Belova, Oroszország gyermekjogi biztosa – aki ellen szintén elfogatóparancsot adtak ki, tavaly azzal dicsekedett, hogy örökbe fogadott egy tinédzser fiút Mariupolból.

Utazás az ellenséges terület szívébe

Amikor a korábban megszállt Herszonban élő Ljudmila Moticsak (Lyudmila Motychak, 44) a hasonló jelenteket látott a közösségi médiában, egyre inkább aggódni kezdett a lánya, Anasztaszija (15) miatt, aki iskolai kirándulásra ment egy „krími egészségügyi táborba”, hogy megmeneküljön a harcok elől.

– mondta Moticsak, aki másnap reggel az iskolába vitte a 15 éves gyerekét, és meglepődött azon, amit látott.

– jelentette ki az ukrán asszony a Times tudósítójának nyilatkozva.

Anasztaszija úgy emlékszik, hogy a nyugat-krími Jevpatoriába mentek először.

– mondta a lány, aki szerint ezt követően különböző táborokba kezdték küldeni a gyerekeket a Krím-félszigeten.

– mondta az ukrán lány, aki a Telegram csatornán tartotta a kapcsolatot az anyjával.

– jelentette ki a Timesnak nyilatkozva az ukrán asszony, aki Herszon visszafoglalását követően tavaly novemberben elvesztette a kapcsolatát a lányával, de sem a rendőrség, sem a Vöröskereszt nem tudott segíteni neki.

– mondta az asszony, aki végül tudomást szerzett a Mentsétek meg Ukrajnát (Save Ukraine) nevű szervezetről, amelyet a volt gyermekjogi ombudsman, Mikola Kuleba (Mykola Kuleba) vezetett.

– jelentette ki Kuleba, az általa vezetett szervezet pedig azt mondta Moticsaknak, hogy lehetővé teszik számára, hogy 15 másik szülővel együtt elmenjen a Krím-félszigetre.

Mikola Kuleba nemcsak a Timesnak, hanem a Kyiv Postnak is nyilatkozott, és nekik is elmondta, hogy orosz illetékesek szerint meghaladja a hétszázezret az Oroszországban tartózkodó ukrán gyerekek száma (Forrás: YouTube, Screenshot)

Mivel az asszony korábban soha nem hagyta el Ukrajnát, a szervezet útlevelet és jegyeket biztosított számára.

– mondta a Timesnak az ukrán asszony, aki együtt utazott Lilja anyjával Oroszországba.

– tette hozzá az asszony, aki arról számolt be, hogy maratoni utazás következett, bár a Krím csak néhány órás autóútra van Herszontól, köztük azonban orosz csapatok voltak, így egy hatalmas kört kellett megtenniük nyugat felé vonattal Lengyelországba, majd északra busszal Fehéroroszországba, ahol agresszíven átkutatták őket a határon. Vlajkót megkérdezték, hogy mesterlövész-e. Belaruszból keletre mentek, majd beléptek Oroszországba, ahol az iránt érdeklődtek, hogy a családjukban harcol-e valaki, végül délre, a Krímbe utaztak.

Amikor a táborokhoz értek, és bemutatták az irataikat, akkor meglepetésükére megnyitották a kapukat, és kiengedték a gyerekeket.

– mondta Vlajko. Egy másik táborban Moticsak és lánya, Anasztaszija ölelkezhetett össze.

– jelentette ki a 15 éves lány.

A visszafelé vezető út még tovább tartott, a Times beszámolója szerint ugyanis Fehéroroszország nem volt hajlandó beengedni őket, így tovább kellett menniük Lettországba. Összesen 8100 km-t tettek meg 15 nap alatt, eddig tartott a légvonalban kevesebb mint 500 kilométeres távolság leküzdése, de ők a szerencsés családok közé tartoztak.

Csak kevesen szabadultak

Az ukrajnai gyermekjogi biztos szerint mindössze 307 gyermeket sikerült visszahozni, és nem világos, hogy milyen egyeztetések előzték meg ezeket az eseményeket.

A Save Ukraine 164 gyermeket megmentett ki közülük, de „legutóbbi bevetésük” alkalmával Fehéroroszországban letartóztatták a sofőrjüket. Egyes gyerekek hadifogolycsere során kerültek haza.

Sok anya azonban még mindig várakozik, köztük van Janna Klijmenko (Yanna Klymenko, 33), aki közel hat hónapja nem látta fiát, Dmitrót (13).

– mondta Klijmenko telefonon a Times kijevi tudósítójának osztrivi házukból, a települést érő ágyúzás közepette. Az asszony attól fél, hogy fiát egy oroszországi árvaházba viszik.

A 43 éves Inessza Vertas (Inessa Vertash) a Herszontól 55 mérföldre keletre fekvő Beriszlávban él, és legutóbb öt hónappal ezelőtt látta a középső fiát, a 15 éves Vitalijt, akinek korábban az igazgatója személyesen sürgette, hogy a fiú menjen táborozni.

– jelentette ki az asszony, aki szerint a fiú élvezte az első két hetet, de aztán egy jóval kevésbé barátságos táborba került.

– tette hozzá a Timesnak nyilatkozó ukrán anya, aki a fia elmondása alapján arról is beszámolt, hogy a tábori alkalmazottak 13 éves ukrán lányokat kényszerítettek arra, hogy szexeljenek velük.

Vitalij könyörgött, hogy az anyja próbálja meg kimenteni.

– jegyezte meg a nő, aki arról is beszámolt, hogy az oroszok azt mondták a fiúnak, hogy a szülei elhagyták Ukrajnát, és soha nem mennek érte.

– zárta a fiát visszasíró anya szavaival a brit napilap a cikkét, amely kizárólag ukrán forrásokra hivatkozva készült, bár afelől aligha lehetnek kétségeink, hogy mindezt orosz részről akkor is cáfolják, ha a szerző megkeresi őket.