Connect with us

B A Balkanac

Karmesterkilövés Herszonban (meg a szelfizés diszkrét bája)

Avatar photo

Közzétéve:

A megjelenés dátuma

jurij gigapixel
A cikk meghallgatása

Nem rég jelent meg a magyar sajtóban, hogy az ukrán haderő aktuális visszafoglaló igyekezetének egyik elsődleges célpontjává vált Herszon városában orosz katonák még szeptemberben megölték Jurij Kerpatenko karmestert. Erről az ukrán kulturális minisztérium is írt a saját Facebook-oldalán, ám a hír igazából csak most kapott szárnyra. (Kapott egyben erős gellert is.)

Az áldozat a helyi Gileja kamarazenekar vezető karmestere volt, midőn a megszállók egy nagyszabású gálakoncertet akartak szervezni. Tették ezt konkrétan azzal a céllal, hogy megmutassák, visszatért az élet a normális kerékvágásba, újjáéledtek a kulturális rendezvények között a zeneiek is. Kerpatenko azonban, aki szívből ellenezte az orosz inváziót, ráadásul ennek hangot is adott a közösségi oldalain – meg hát őszintén: nagyon nem tetszhetett neki a mintegy teledirigált dirigens figurája –, egyszerűen nem akart kötélnek állni. Olybá tűnik, végkifejletben úgy zajlott a dolog, hogy érte mentek erővel magukkal vinni, talán próbára, ám ő nem volt hajlandó még ajtót se nyitni, mire az üvegen keresztül simán agyonlőtték. – Így intézte el az intéznivalót a hadnagy a karmesterség mellett esetenkénti karnaggyal.

Úgy tudni, az ukrán ügyészség a háborús törvények megszegéséért, ezzel együtt szándékos emberölésért vizsgálatot indított e sokakat mellbevágó tárgyban. Mi lesz belőle, nem tudni. Mindenesetre a véres esemény jókora felháborodást váltott ki a világ zenei köreiben. Több helyütt idézett Dalia Stasevska finn-ukrán karmester a The Guardian újságírójának kijelentette: szóban forgó, idomulsz vagy elpusztulsz típusú hozzáállásban nincs semmi új. Azzal ismételten felszólította az orosz művészeket, elsősorban a komolyzenész kollégákat – vonatkozna ez elsősorban a Putyin-barátnak tartott, magas állami díjas Anna Nyetrebkóra és társaira –, hogy erélyesebben hallassák hangjukat kormányuk meg a saját “rettenthetetlen” haderejük brutális túlkapásaival szemben. Stratevska egyben emlékeztetett Mikola Kulis ukrán drámaíró tragikus sorsára, akit egykor kétszáz társával együtt mészároltak le a szovjetek, mivelhogy nem tudták elviselni az ellenszegülést. (Ötszáz, bizony, dalolva ment…)

– Tragikus, egyben felettébb cinikus – mondta Szemjon Bicskov, a cseh filharmonikusok dirigense –, ahogy az orosz vezetés az orosz kultúra felsőbbrendűségéről beszél, közben katonái agyonlőnek olyan embereket, amilyen például Jurij Kerpatenko. – Aki egyébként – fűzzük hozzá – valószínűleg levezényelt egy rakás orosz klasszikus művet is Glinkától & Borogyintól errefele.

Persze, a helyzet nem ilyen egyszerű. Vannak, akik kétségüknek adnak hangot, hogy tényleg orosz katonák voltak-e az elkövetők – tényleg katonák-e, mert nem tűnik biztosnak –, és hogy tényleg pusztán renitenciáról lenne szó az ukrán művész részéről, nem pediglen a sok lehetséges ok közül valami másról. (Például adósságról?) – Mindennek fényében nyilvánvaló, hogy az ügyészség nagy, illetve hát meglehetősen kemény fába vágta fejszéjét. Mindenesetre másutt az olvasható, hogy lehetőségeihez mérten az igazságszolgáltatás háborús körülmények között is működni próbál, legalább a felderítés és jegyzőkönyvbe vételezés szintjén, így a feldúlt, nem mellékesen kifosztani igyekezett Ukrajnában is.

orosz katonai szelfi selfie

Orosz katonai szelfi

A helyzet ismerői szerint az egy-egy területről visszavonuló orosz hadsereg általában a temetetlen civil áldozatok sokaságát hagyja maga után, ugyanakkor gyakori, hogy távozása előtt a katonaság megpróbál minden atrocitásra utaló nyomot eltüntetni, amit csak lehet alapon. Így a kriminológusok, igazságügyi orvosi szakértők bevonása elengedhetetlen. Munkájuk alapvetően az adott terület tüzetes átvizsgálásával kezdődik, és egyelőre még sehol sincs vége. Mert például sziszifuszi munkának tűnik csak a mariupoli áldozatok számát pontosan megállapítani, mindet becsületesen dokumentálni.

Ami különben az eltűnt személyek keresését illeti, az a megmaradt épületek átvizsgálása és a romok közt való kutatás mellett a sírok feltárását, esetleges tömegsírok, befalazott, szó nélkül maradt emberek holttesteinek a megkeresését is magában foglalja. Értelemszerűen ez egy bonyolult, sokszereplős feladat. Hosszantartó folyamat, és egyelőre még túl intenzív az újratermelés, sajnos.

ukran katonai szelfi

Ukrán katonai szelfi

Munkájuk során egyébként a szakemberek tanúkat hallgatnak meg, digitális, főképp fényképes dokumentációt gyűjtenek helyi lakosoktól. Mondják, hogy például a mobiltelefonos képek segítségével viszonylag tűrhetően nyomon követhető az adott terület szinte összes változása. Dátumozva. Az épületeket érő találatok mellett a kertekben, mezőkön felbukkanó ásásnyomok is általában jól kivehetők. Ezeken túl persze, fontos szerepük van a légi felvételeknek, ahogy a műholdasoknak ugyancsak. (Lásd másfelé pl. Srebrenicát!) S ha már itt tartunk, a modern technikáknál, szinte bámulatos az orosz katonák fényképező-fényképezkedő-szelfiző lendülete, nem kevésbé – nyilván a laza fegyelemnek köszönhetően – a végeredményt érdeklődő szemek elé táró csúcsöröme.

Az erőszaktételek és más jelentős, magasztos nagy pillanatok, vagy akárcsak amolyan kis ukrajnai csendéletek ügyes megörökítése. Vélhetően a jobb sorsra érdemes utókor, nem kevésbé éppenséggel a csupa fül, csupa szem jelenkor számára. (Vagy fordítva, de mindenképp: csupa.)

A BALK Hírlevele


Meteorológia



B.A. Balkanac

Balkanac

Magyarország

Szlovákia

Oroszország

Kína

Európai Unió

IN ENGLISH

Egy hét legjava