Szerbia
EMBERCSEMPÉSZET ÉLŐBEN: Migránslesen a makkhetesi erdőben
Könnyű másokra hivatkozva azt írni, hogy továbbra is érkeznek a migránsok a makkhetesi erdőbe. A szerda esti „járőrözés” után állíthatom, hogy a múlt szombati lövöldözés sem változtatott a helyzeten, a migránsok továbbra is teljes életnagyságban látogatják a makkhetesi erdőt, és ez nem másodkézből származó információ, mert a saját szememmel láttam őket.
Prológus
Miután Szabadka dugig van migránsokkal, a migránsok gyakori érdeklődése a makkhetesi erdő iránt biztosan nem véletlen. Hasonló a helyzet, mint 2019 végén, 2020 elején Magyarkanizsán volt, amikor a vajdasági kisváros hónapokig „migránselosztó központként” működött. Magyarkanizsa – mint írtam is – kisváros, így kis migránselosztó központ volt, Szabadka viszont nagyváros, amiből következik, hogy nagy migránselosztó központnak tekinthető – vélhetően nem egy embercsempész bandával, aminek felderítésére kevés néhány nap, és kevés a felhatalmazás is, mert ez alapjában véve nem újságírói feladat.
Ezért próbáltam arra koncentrálni, ami a legaktuálisabb, vagyis, hogy mi történik a Makkhetesen, ahol több emberéletet is követelt a közel két héttel ezelőtti lövöldözés. Arról már írtam, hogy a zombori és a belgrádi taxisok szakadatlanul hordják a migránsokat az erdőbe, ahol a helyiek szerint az idegenek száma háromezer és tízezer között lehet.
A számot senki nem tudja pontosan, de mivel visszafelé szinte egyetlen migráns sem jön, nagy a valószínűsége, hogy telik az erdő, illetve, illetve hogy a migránsok java része átjut Magyarországra, mit sem törődve a kerítéssel.
De ez mindaddig mese, amíg a saját szememmel nem látom, hogy a rendőrségi „beavatkozás” után maradt-e migráns az erdőben, vagy a rendőri jelenlét miatt félelmében mindegyikük eliszkolt.
Vannak-e migránsok az erdőben?
A makkhetesi emberek közül a kitartóbbak minden este a városrész központjában gyülekeznek, nem többen, mint húszan-harmincan. Szombaton várhatóan megduplázódik, megtriplázódik a számuk, esetleg a Népi Járőrségből is érkeznek „vendégművészek”, hogy bevezessék a feltüzelt embereket az erdőbe.
Ez a múlt szombaton majdnem így történt, amikor a rendőrök végül megakadályozták, hogy a helyi lakosok mélyen behatoljanak az erdőbe, netalán elmenjenek a kerítésig, ameddig a rendőrök maguk sem nagyon merészkednek. De ha senki nem megy el a „műszaki akadályig”, akkor soha nem tudjuk meg, hogy mi játszódik le a határnál!
Amikor szerdán este nem sokkal tíz óra előtt kiértem a Makkhetes városrészbe, körülbelül tíz-tizenöt helyi lakos posztolt az említett központban, ahonnan három felé ágazik az út, és mindhárom útnak számtalan mellékutcája van, az erdőben pedig rengeteg mellékútja.
Erős forgalom volt aznap este a Makkhetesen, jöttek a különböző rendszámú taxik és nem taxik, és mentek ki az erdőbe, erre ezúttal csak az egyik utat használták. Egy idő után két helyi fiatalemberrel hirtelen és kevésbé hirtelen felindulásból úgy döntöttünk, hogy az egyik taxis után eredünk, de mire elindultunk, az „emberszállító kisiparos” eltűnt, hiába nyomtuk a gázt, nem találtuk meg.
Egy harmadik helyi fiatalember jött utánunk, és amikor visszafordultunk, ő mutatta meg, hogy a taxisok általában meddig viszik a migránsokat azon az útvonalon. Ez a Topcsideri utca (Topčiderska ulica) sarka, ahonnan egyenesen, illetve kanyarogva ugyan, de a magyar kerítésig lehet kijutni. Az egyenes, illetve kanyargós utat több mellékút szeli át, és van leágazás is bőven, tévedni tehát nem szabad, mindig kell valaki, aki ismeri az erdőt, főleg éjszaka.
Végül hárman indultunk neki gyalog a makkhetesi erdő felderítésének, erős kis csapat, az erőt az egyik helyi fiatalember képviselte, a maga 160 kilójával igencsak Bud Spencer-utánzatnak nézett ki, tőle vártuk, hogy esetleg pofonokat osztogat majd, ha erre netalán igény mutatkozna.
A másik makkhetesi fiatalember helyismeretben volt erős, minden útról tudta, hogy hova vezet. Az erdőbe ugyan bevilágított a hold, a műhold viszont kevésbé, így nem mindig volt GPS, és – mint talán már említettem – vezető nélkül kész öngyilkosság bemenni az erdőbe annak, aki először jár arra, ami vonatkozik a migránsokra is.
Jómagam felvettem a hátizsákom, hogy migráns kinézetem legyen, bár az őszülő hajam már nem teljesen erre predesztinál.
Nyomok a homokban
Sötétben az erdő addig nem volt félelmetes, amíg az út mellett voltak házak, ám azok egy idő után elfogytak, így már csak a holdvilág segített, gyönyörű holdvilágos éjszakában bandukoltunk egyre beljebb az erdőben. Nem volt vaksötét, amikor minden fa mögül árnyak ugrálnak elő, mert annyira káprázik a szem.
Sőt, egy-egy tisztáson még azt is láttuk, hogy friss nyomok vannak a homokban, ebből nem volt nehéz rájönni, hogy nemrégiben mások is jártak arra, ami nem kedvetlenített el bennünket, hanem éppen ellenkezőleg, mert hogy éppen azért mentünk oda, hogy megbizonyosodjunk a migránsok jelenlétéről. A Bud Spencer-utánzat gyorsan összemérte a saját lábnyomát a homokban látható nyomokkal, és megállapította, hogy az idegen nyomok tíz számmal kisebbek, mint az övé, így bátran mentünk tovább.
Körülbelül félúton derült ki, hogy éppen abban az erdőben járunk, ahol a közel két héttel ezelőtti lövöldözés történt, ráadásul a helyi kísérők szerint nem egy-két, hanem húsz-harminc halott volt, állítólag a hullák ki voltak terítve az út mellett. Lehet, hogy ez soknak tűnik, viszont a hivatalos közlemény is nehezen hihető, mert néhány órás, vagy esetleg egy fél napos lövöldözésnek nem egy-két halálos áldozata szokott lenni.
Amíg a házak között haladtunk néhol sekélyebb, néhol viszont mélyebb volt a homok, de aztán keményedni kezdett a lábunk alatt a talaj, ami arra utalt, hogy arra ott kevesebben járnak, és hogy a sűrűsödő erdő megfogta a homokot. Tehát jócskán bent voltunk az erdőben, az út szűkült, a hold sugarai pedig egyre ritkábban jutottak át az ágak között. Az erdő kezdett sötétedni, de vigasztalt bennünket, hogy már csak kétszár méterre volt a kerítés a helyismeretben erős társam szerint.
Ekkor pislákoló vörös fényt láttam meg a jobboldali fák között, néhány méterrel odébb pedig egy mobiltelefon fénye világított, majd emberi hangok gyűrűztek ki a fák közül, ami annak a megdönthetetlen bizonyítéka volt, hogy a lábnyomok valóban frissek voltak, és hogy nem vagyunk egyedül az erdőben. Mentünk még vagy tíz métert, amikor a Bud Spencer-utánzat arra kezdett panaszkodni, hogy már fárad, és inkább forduljunk vissza.
Mindketten elfogadtuk a felvetést, mivel nem akartunk névsorolvasást tartani az ágak közül kiszűrődő hangok tulajdonosaira vonatkoztatva, amihez nyilván több Bud Spencer szükségeltetett volna, és nem ez volt a legkedvezőbb pillanat arra sem, hogy a helyiek esetleg megvitassák a betolakodókkal, hogy kié az erdő, így hát visszafordultunk, végül is bebizonyítottuk magunknak, hogy vannak migránsok az erdőben, és ez volt a cél, ha nem is láttuk őket testi valójukban.
A migránsok testi valója
Azonban hamarosan arra is sor került, hogy testi valójukban lássuk a migránsokat, mert a Bud Spencer-utánzat egyszer csak annyit mondott, hogy „ott elől”, és rögtön hátrébb is húzódott. Amikor feltekintettem, valóban emberi alakokat láttam kirajzolódni az útnak azon a részén, ahol már a homok süppedni kezd.
Ahogy közeledtünk egymáshoz, ők is láthatták, hogy mi hárman vagyunk, és mi is láttuk, hogy ők harmincan, ami elég előnytelen arány még akkor is, hogy ha a legerősebb ember nálunk van. Egy-két gondolat átfutott az agyunkon, de miután még annak tudatában és mámorában éltünk, hogy bebizonyítottuk magunknak, és ezáltal másoknak is, hogy a lövöldözés után is vannak migránsok a makkhetesi erdőben, félelmet nem éreztünk.
Az is jóleső érzéssel töltött el mindhármunkat, hogy ha most itt le is puffantak bennünket, akkor is nekünk van igazunk, nem az akármilyen vezetőknek, akik szerint sikerült megtisztítani a makkhetesi erdőt a migránsoktól. Ez az érzés önthetett bátorságot a Bud Spencer-utánzatba is, aki kicsi, de erős csapatunk élére állt.
Lehet, hogy ez zavarta meg a velünk szembejövő migránsokat, akik páros sorba rendeződtek, mint egy katonai menetelésen, és jóformán szó nélkül, egy-két köszönéssel elhaladtak mellettünk: a névsorolvasás és az erdőbirtoklási kérdés felvetése ezúttal is elmaradt, az viszont aligha képezheti vita tárgyát, hogy ha húsz-harminc migráns csoportosan vonul fel éjszaka fél tizenegykor a makkhetesi erdőben, az csak szervezetten történhet.
Mindeközben egyre mélyebb volt a homok, újabb meglepetés ért bennünket, az egyik leágazásról ráfordult ugyanis az útra egy rabszállító autó, amelynek olyan erős reflektora volt, hogy a legtapasztalanabb migráns sem keverné össze a Škoda Fabia erőtlen fényével. A rabszállító autóban négy rendőr ült, de nem szálltak ki, hogy megkérdezzék, hogy mi járatban vagyunk az erdőben egy ilyen késői időpontban. Biztosan látták, hogy mi vagyunk túlerőben a Bud Spencer-utánzat által.
P.S.
Ezzel minden ellenkező állítás megdőlt. A makkhetesi erdőt a szerb hatóságok egyáltalán nem tisztították meg a migránsoktól, és a rendőri jelenlét mindtha csak arra lenne jó, hogy megakadályozza a helyi lakosságot, hogy a saját szemével győződjön meg az igazságról – mint ahogy az a múlt szombaton már megtörtént. Miközben mintha az embercsempészeket védenék, illetve a helyszínt biztosítanák számukra, hogy zavartalanul folytatódjon az embercsempészet a magyar határ mentén.
Szerbia
VUČIĆ: Éljen a szerbek és a magyarok, Szerbia és Magyarország barátsága!
Aleksandar Vučić szerb államfő – aki erős barátsággal viseltetik a magyar miniszterelnök iránt – még hétfőn este tette közzé Instagram-profilján, hogy beszélt Orbán Viktor magyar miniszterelnökkel, de a rövid bejegyzésből nem derült ki, hogy a beszélgetés milyen formában és körülmények között zajlott. Közben a kormánybarát Informer némi kommentárral megspékelve számolt be a Bloomberg értesüléséről, miszerint Magyarország megvétózta az EU tagállamainak közös állásfoglalásfoglalását az orosz elnök ellen elfogató parancsot kiadó Nemzetközi Büntetőbíróság támogatására.
Nagyon rövid hír
A szerb elnöknek több profilja van a különböző közösségi oldalakon, a „hivatalos csatornának” azonban az egyik Instagram-fiók számít, a szerb államfő ezen keresztül kommunikál a sajtóval és a szervezett csápolókkal, ám ez nem az egyetlen vučići fiók az Instán.
– írta még hétfő este Vučić, aki semmilyen más részletet nem árult el sem a beszélgetéssel, sem a találkozóval kapcsolatban.
Kapcsolódó cikk
A Meta szerint a szerb elnök és a pártja internetes csalásokkal népszerűsítette magát
A közlemény tehát mindössze ennyi volt, a rövidségnek köszönhetően viszont szinte minden szerb hírportál átvette abban a formában, amelyben a szerb elnöki Instagramon megjelent, a szorgalmasabbak a bejegyzést eredeti formájában építették be a saját honlapjukba.
De részletekre senki sem volt kíváncsi, és miután részletek nem voltak, így a kommentárok is elmaradtak, a keddi nap eseményei pedig maguk alá temették ezt a hírt.
Szerbiában az utóbbi napokban elég magas hőfokon zajlik az élet, ennek folytán folyamatosan túltermelés van az információgyártás terén – ezerrel zakatolnak a gépek – főleg ami a Koszovó körüli iszapbirkózást illeti.
Barátság extrákkal
Az Orbánnal folytatott „titokzatos” beszélgetés hírét így sehol sem taglalták a médiatérben, viszont nagy tetszést aratott a „szervezett csápolók” körében, szerda hajnalig 3344 szívecskét kapott a bejegyzés, ami az átlagosnál némileg nagyobb kedveltséget jelent.
– olvasható az egyik egyáltalán nem „kivételes” bejegyzés az elnöki bejegyzés alatt, amelyet viszont egy olyan követ, amely már elég erős elvárást fogalmaz meg Magyarország irányában.
– írta valaki a trollfarm tagjai közül, akinek a thomastano92 néven található profilját minden bizonnyal azzal a céllal hozták létre, hogy pozitív bejegyzések érkezzenek róla a vučići Instagramra.
Egy kamu profil, amelyről erős állásfoglalást fogalmaztak meg Magyarországgal szemben (Forrás: Instagram, https://www.instagram.com/thomastano92/)
Az ilyen internetes magatartás miatt korábban a Meta már több mint ezer úgynevezett „belföldi befolyási műveletekkel” foglalkozó fiókot törölt, amelyeknek az volt a feladatuk, hogy „koordinált, nem hiteles viselkedéssel” széles körű és alulról jövő támogatást mutassanak fel a szerb elnök, Aleksander Vučić és a Szerb Haladó Párt mellett.
Miután thomastano92 valószínűleg egy „vučići Avatar”, ezért az üzenetet is úgy kell felfogni, mint a szerb elnök, vagy a belgrádi vezetés, és nem az „Avatar” kívánságát, vagyis valószínűleg nem thomastano92 őszinte meggyőződéséről van szó, hanem egy olyan belgrádi politikai álláspontról, amelynek népszerűsítése ma még csak az Instagramon történik, de ki tudja, hogy mikor jön el a pillanat, amikor a hivatalos elvárás szintjére emelkedik Magyarországgal szemben.
Az Informer kommentárja
Néhány szerbiai hírportál közzétette a Bloomberg információját, amely szerint Magyarország megvétózta, hogy a közelgő EU-csúcson a résztvevők közösen támogassák a Nemzetközi Büntetőbíróság döntését, amellyel elfogatóparancsot adott ki Vlagyimir Putyin ellen.
Kapcsolódó cikk
A Times egyike cikke is hozzájárulhatott, hogy Putyin ellen elfogatóparancsot adtak ki
Az viszont valamilyen oknál fogva nem került bele a szerbiai hírforgalmazásba, hogy Paczolay Máté külügyi szóvivő hazugságnak nevezte a vétózással kapcsolatos hírt, vagy nem hitték el, vagy nem jutott el a hír Szerbiáig. Vagy nem volt elég bombasztikus.
Egyébként a szerb portálok a Bloomberg által világgá röpített hírhez sem fűztek kommentárt, általában csak magát a tényt rögzítették, ha egyáltalán rögzítették.
Kivéve az erőteljesnél is erőteljesebben kormánypárti Informert, amely úgy reagált, hogy a hírbe ugyan „nem babrált bele”, viszont a címben erőteljes véleményt fogalmazott meg, miszerint „Orbán nem adja Putyint, a Nyugat magánkívül (van)”.
A baráti hírportál azonban rövidnek találta ezt a címet, ezért a fenti álláspontot azzal toldotta meg, hogy „a magyarok fellázadtak az orosz vezető letartóztatására vonatkozó terv ellen”.
Az Informernek még ez sem volt elég, mert még hozzátette, hogy ezt a lépést a „Nyugat nem bocsátja meg nekik”, mármint a magyaroknak.
Horvátország
Luka Modrić és Ivana Knoll nem dolgozik a horvát titkosszolgálatnak
A horvát országgyűlés (szábor) nemzetbiztonsági bizottságának múlt heti ülésén kiderült, hogy sem Luka Modrić, sem Ivana Knoll nem dolgozik a horvát titkosszolgálatnak, mint ahogy azt korábban a „szerb világból” kísértő egyik élemedett korú szerb katonatiszt mostanában állította, korábban pedig a belgrádi Blic hírportál/napilap írta. Az említett bizottsági ülésnek a legfontosabb témája a horvát polgári és a katonai titkosszolgálat 2022-es éves beszámolójának előterjesztése volt, ám a címben szereplő közlés mindent háttérbe szorított, egyrészt, mert mint már többször megállapítottuk a BALK hasábjain, Horvátország hárommillió szövetségi kapitány országa, másrészt meg, mert a horvát hímeket is bűvöletbe ejtik a vonzó külsejű fiatal nők.
Nem kémnő a szép nő
A horvát nemzetbiztonsági bizottság zárt üléséről eddig egyetlen érdekes információ szivárgott ki, illetve egyetlen nyilatkozat került be a médiatérbe, amely felkeltette a bizottság tagjainak őszinte érdeklődését, főleg azért mert, a szóban forgó közlést Daniel Markić, a Biztonsági-Hírszerző Ügynökség (Sigurnosno–obavještajna agencija, SOA) igazgatója egy fotóval is alátámasztotta.
A képen természetesen nem Luka Modrić, hanem Ivana Knoll volt látható, amint bájait Horvátország, vagyis a hírszerzés szerint inkább csak a horvát foci szolgálatába állította, minekutána ő volt a csapat tizenkettedik embere, aki nem a gyepen, hanem a „lelátókon küzdött a haza becsületéért”.
Kapcsolódó cikk
Meg kell azonban vallani, hogy akadt egy-két vetélytársa is, például a zágrábi illetőségű Claudia Rivier személyében, akit akkortájt az Instagramon csak 620 ezer ember követett, ma már a követőinek a száma megugrotta az egymilliót, de ide sorolható még a némileg celebbabérokra is törő volt horvát államfő, Kolinda Grabar-Kitarović is, aki szintén Katarban csápolt, és akinek szintén több százezres tábora van az Instán.
Ivana Knoll piros-fehér kockás öltözékben készült fotói a világbajnokság idején elárasztották a külföldi médiát, Instagram-profilja pedig hatalmas növekedést ért el a követők tekintetében, de erről még majd szó lesz.
Modrićnak szurkolt, de Messivel flörtölt (Forrás: Twitter, Ivana Knoll)
A zágrábi Index a „nem kémnő a szép nő” tézissel foglalkozva megjegyezte, hogy a világbajnokság idején néhány szerb közszereplő „azzal az őrült tézissel állt elő”, hogy Knoll valójában egy horvát titkosszolgálati személyiség, akinek a szépségét különböző titkosszolgálatok használják fel rejtett célok elérésére.
Ezt az elméletet nyilvánosan Ilija Kajtez szerb szociológus, filozófus, pedagógus, nyugalmazott katonatiszt vezette elő a belgrádi Studio B televízióban, akit a szerb hazafias média „biztonsági kérdésekben jártas személyiségnek” nevez.
Ivana Knoll a helyi erők figyelmét is felkeltette, csak ők a fejükön viselik a kockás ruhadarabot (Forrás: Twitter. Ivana Knoll)
– jelentette ki az erősen kiöregedő Kajtez. A nyugalmazott szerb katonatisztet a horvát sajtó Dušan Kovačević szerb drámaíró Balkáni kém (Balkanski špijun) című művében feltűnő Ilija Čvorovićhoz hasonlította, aki meg volt győződve arról, hogy „semmi sem az, aminek látszik”.
A Čvorović beszélő név, a čvor szó „csomót” jelent, a színpadi darabból 1987 film is készült, a kor nagy délszláv színészeinek főszereplésével.
Nos, a Čvorović-utánzat tavaly decemberben azt fejtegette, hogy Ivana Knoll mögött nagyon komoly hatalmi központok húzódnak meg, és mindezt teszik tudományos alapon, különböző think tank csoportok támogatását élvezve, merthogy a nyugati agytrösztök azt kutatják, hogy miként nyerhetők meg az emberi lelkek, amelyeken keresztül aztán hatással lehetnek az emberi tudatra.
Stb, stb!
Knoll Katarból válaszolt
Knoll, vagy ahogy Instragram-profilját sokan ismerik, KnollDoll Katarból szólt hozzá a kiöregedett szerb nacionalista csotrogány „politikai szárnypróbálgatásaihoz”, aki ezen a témán keresztül is egy furfangos csavarral a „szerb világot” igyekezett népszerűsíteni, mert akkor ugyanis az volt a politikai túltermelésre berendezkedett szerbiai körökben a sláger.
– nyilatkozta a Horvátországban igencsak népszerű Nova tévén keresztül Ivana Knoll decemberben.
– tette még hozzá KnollDoll, aki csak azt sajnálja, hogy a szerb baráti televíziós műsorban egy pontatlan információ is elhangzott, miszerint az Instagramon kétmillió követője van, holott már akkor közel hárommillió volt, mára viszont ez a szám már a 3,5 milliót súrolja, egy-két fotó lájkolóinak, illetve „szívecskézőinek” a száma pedig elérte az egymilliót is.
Kapcsolódó cikk
FELISMERI VALAKI? A képen a volt horvát köztársasági elnök látható, de nem csak a ruha teszi
Zágrábi médiajelentések szerint a horvát polgári titkosszolgálat vezetője Luka Modrićot most csak futólag említette, miután a SOA már a 2020-as jelentésében visszautasította a szerb Blic azon állítását, hogy a horvát válogatott szövetségi kapitánya szerbiai titkosszolgálati tevékenységet finanszírozott, hogy azáltal járassa le az „ellene áskálódó” horvát ügyészt.
A Blic ezt annak idején nem az ujjából szopta, az erre vonatkozó adatokat a szerbiai Biztonsági Tájékoztató Ügynökség (Bezbednosna Informativna Agencija, BIA) szivárogtatta ki 2019-ben, bár ebben az ügyben nem könnyű tisztán látni.
Maradjunk inkább KnollDollnál, és az egyéb horvát celebeknél, jobbat tesz az a léleknek!
Szerbia
Szerbiának Vučić kézfájása ellenére is végre kell hajtania a megállapodásokat
A szerb elnök „krónikus kézfájására” hivatkozva nem bújhat ki a Koszovóval kötött szóbeli megállapodások végrehajtása alól, a nemzetközi közvetítők ugyanis megüzenték neki, hogy Szerbiának akkor is végre kell hajtania azt, amire ő rábólintott, ha semmit sem írta alá. Aleksandar Vučić vasárnapi sajtótájékoztatóján azzal viccelődött, hogy „elviselhetetlen fájdalmat” érez a jobb kezében, amellyel alá tudná írni a megállapodásokat Koszovóval. Hozzátette még, hogy „ez az elkövetkező négy évben így is marad”, vagyis részéről semmiféle aláírásra nem kerül sor.
Kézfájással küszködik
Vučić kijelentéseit követően az „elnöki jobban” érzett fájdalommal és a szóbeli megállapodás részleges végrehajtásával kapcsolatban – miszerint Szerbiának megvannak a maga vörös vonalai – a közvetítők azt üzenték, hogy a mostanában kötött szóbeli megállapodásokat be kell tartani.
A szerb elnök nyilatkozatára először Gabriel Escobar, az Egyesült Államok nyugat-balkáni különmegbízottja reagált, aki elmondta, hogy Szerbia és Koszovó Ohridban „jogi értelemben kötelező érvényű megállapodást kötött”, és a továbbiakban felesleges a megállapodás aláírásával kapcsolatos kifogásokra koncentrálni.
– mondta az amerikai közvetítő egy online sajtókonferencián.
Escobar hozzátette, hogy az Ohridban kötött megállapodás „azonnali végrehajtását” várja mindkét féltől, és megismételte, hogy a cél nem a kölcsönös elismerés, hanem a kapcsolatok normalizálása.
– mondta az amerikai megbízott, aki szerint „az alá nem írt megállapodás(ok) a Szerbia és Koszovó közötti megbékélés kezdetét jelenti(k)”.
Kapcsolódó cikk
Escobar értelmezése szerint Szerbia kötelezettséget vállalt a koszovói dokumentumok és nemzeti jelképek elismerésének megkezdésére, Pristina pedig a koszovói szerb többségű településekre vonatkozó megoldások végrehajtásának megkezdésére.
Escobar ezzel a két legkritikusabb területet érintette, amelyek közül az egyik az egyiknek, a másik pedig a másiknak fáj, ami Vučićnál ráadásul „aláírási artritiszben” csúcsosodott ki.
Az amerikai közvetítő felhívta a figyelmet arra, hogy az Egyesült Államok és az EU nagyobb részvétele várható a tárgyalási folyamatban azzal a céllal, hogy segítséget nyújtsanak Szerbiának és Koszovónak a megállapodások végrehajtásához, vagyis nincs megállás, a gyors megoldás érdekében a közvetítők tekintettel vannak a szerb elnök betegségére, és elfogadják a szóbeli beleegyezését is.
A megállapodásokat végre kell hajtani
A szerb elnök kézfájdalmának gyógyítására bejelentkezett EU kül- és biztonságpolitikai főképviselője is, aki szintén „megnyugtatta” Vučićot, hogy a szóbeli megállapodás(oka)t anélkül is végre lehet, sőt: végre is kell hajtani, hogy azok aláírása jogi, vagy éppen „egészségügyi megfontolásból” nem történt meg.
– mondta a Szerbia és Koszovó között közvetítő uniós főképviselő.
Itt érdemes tisztázni, hogy a 35. fejezet a főszabály szerint minden olyan kérdést tartalmaz, amely nem sorolható be más fejezetekbe. Szerbia esetében ebbe a fejezetbe került a Belgrád és Pristina közötti kapcsolatok normalizálása.
Borrell hangsúlyozta, hogy a szóban vállalt kötelezettségek végrehajtása „konkrét és kifejezett mutatója lesz” az EU felé vezető út iránti elkötelezettségnek, és azoknak a végrehajtását gondosan nyomon követik.
Az újságírók megkérdezték a főképviselőt, hogy Szerbia köteles-e végrehajtani a szóban elfogadott szerződés minden pontját, különös tekintettel a néhány héttel ezelőtt kötött, szintén szóbeli brüsszeli megállapodás 4. cikkelyére, amely kimondja, hogy Szerbia nem akadályozza Koszovó tagságát a nemzetközi szervezetekben, ami értelemszerűen vonatkozik az ENSZ-tagságra is.
Josep Borrell erre némileg kitérő, de egyértelmű választ adott azzal a kijelentésével, hogy a „megállapodás(ok)t végre kell hajtani”, amihez még hozzátette, hogy lesz valamiféle ütemterv, ami természetesen vonatkozik a koszovói Szerb Községek Közösségének létrehozására is, ami viszont Koszovónak nincs igazán ínyére.
Az Egyesült Államok továbbra is aktív
Blinken szerint Amerika továbbra is aktív marad (Forrás: State Department)
Washingtonból nem csak a fentebb már említett Escobar üzent, hanem Anthony Blinken amerikai külügyminiszter is, aki hangsúlyozta, hogy az Egyesült Államok üdvözli a Belgrád és Pristina közötti párbeszéd legutóbbi, ohridi fordulója során elért megállapodást.
Blinken konkrétan nem tért ki arra, hogy Vučić a kézfájásával forduljon orvoshoz, de amíg nem gyógyul meg, az amerikai külügyminiszter is hajlandó elfogadni a szóbeli megállapodásokat. Az amerikai külügyminiszter egyúttal megdicsérte a szerb elnököt és a koszovói miniszterelnököt azért, hogy vezető szerepet játszottak a megállapodás elérésében.
– szögezte le közleményében az amerikai külügyminiszter, aki ezt azzal toldotta meg, hogy „az Egyesült Államok továbbra is aktívan – az uniós partnerekkel együttműködve – támogatja Szerbiát és Koszovót abban, hogy a végrehajtás működőképes legyen a kiszámítható és békés kapcsolat kialakítása érdekében.
A jelek szerint a nemzetközi közvetítők nem foglalkoznak azzal, hogy a felkínált dokumentumokat az érintettek nem írták alá, így hiába szimulál a szerb elnök holmiféle aláírási artritiszt, elég ha csak bólint. A következő problémát az jelenheti, ha Vučićnak netalán begörcsöl a nyaka.
- AI7 nap telt el azóta
ChatGPT: Móricka esete a felturbózott papagájjal
- Szerbia5 nap telt el azóta
Magyarországgal is példálódzott a szerb elnök a Putyin elleni elfogatóparancs kapcsán
- B A Balkanac6 nap telt el azóta
Kard és tollforgatás, szaporodó szigetekkel (avagy midőn a tök virágzott Japánban)
- Fegyverzet7 nap telt el azóta
Ukrajnát leszámítva Szerbia fegyverkezik leginkább az európai országok közül