EGY KIS K.U.K. ÖSSZEFOGÁS: Orbán győzött, mindenki nyert

Ha nem vérre – értsd pénztárcánkra – menne a játék, röhejes lenne. Az EU hatodik szankciócsomagját végül is elfogadták, a kompromisszumos megoldás leginkább Magyarországnak látszik megfelelőnek, de nyertes máshol is akad. A második és harmadik helyet Ausztria, Szlovákia és Csehország osztják, akik hasonló helyzetben vannak, mint Magyarország, csak éppen nem mertek az asztalra csapni. Igaz, az osztrákok és csehek megtámogatták Orbánt, de csak akkor, mikor már világossá vált, hogy a zászló Orbánnak áll. Az első helyen Magyarország mellett Horvátország végzett, mélységi háttérmunkát végezve.

Plenković, a tizenhatos királya

Így első pillantásra, az történt, hogy Plenx (Plenković) saját kis pecsenyéjét sütögette Brüsszelben – sikerült megszereznie a német hozzájárulást Horvátország schengeni övezethez való csatlakozásához, miután a franciákon már bevasalta a Rafale-ok árát – amikor megneszelte, hogy valamilyen pénzosztás van kilátásban, a renitens Orbánnal való kiegyezés érdekében.

Mint ezt Ursula von der Leyen, az EB elnöke kedden hajnali egy körül elmondta az álmos újságíróknak, Magyarország csak abban az esetben hajlandó elfogadni a szankciócsomagot, ha világos beszerzési alternatívát tudnak felkínálni neki. Mint ezt mindenki kedves Orsolyája elmagyarázta, Andrej Plenković rántotta elő a nyuszit a cilinderből, miszerint egy 45-től 60 napig terjedő időszak után – természetesen megfelelő befektetések eszközlése mellett – garantálni tudja az Adria kőolajvezeték kapacitásainak kibővítését.

Hogy ez a gyakorlatban mit jelent, azt pillanatnyilag még nem tudni – valószínűleg a szivattyúállomások felturbózásával tudják elérni a kapacitás növelését a jelzett, nagyon rövid idő alatt -, de a javaslat nyilván elég jó volt ahhoz, hogy a magyar miniszterelnök rábólintson.

Szijjártó Péter külügyminiszter gyorsan el is röppent Zágrábba, ahol az újonnan kinevezett horvát gazdasági és fenntartható fejlesztési miniszterrel Davor Filipovićtyal egyeztetett. A magyar külügyminiszter rövid Facebookos beszámolójában arra is kitért, hogy délután már a MOL és Janaf a konkrétumokról tárgyalt, többek között a szállítási tarifákról is.

Szóval Plenković, mint azt a legendás gólkirályok szokták, feltűnt a semmiből, és kapásból a bal felső sarokba bombázott. Mint ezt rövid brüsszeli sajtótájékoztatóján kifejtette, Horvátország óriási fejlődési lehetőség küszöbén áll, egész Közép- Európa energetikai ellátóközpontjává válhat.

Milanović nem túlzottan derűlátó

Zoran Milanović horvát köztársasági elnök megszokott “zokibondos stílusában” egy rögtönzött sajtótájékoztatón elmondta, ez közel sem jelenti azt, hogy Horvátország “viszi a prímet”.

– Bármennyire szeretném is, hogy Horvátország kulcsszereplő legyen, de nem az

– mondta az elnök, hozzátéve, hogy Horvátország már most is a gáz és kőolaj egy részét Szerbián keresztül kapja, és itt, ezen a téren “a kulcsszereplő Magyarország”.

Milanović annak a véleményének is hangot adott, hogy a szankciók nem működnek.

– Sem a rubel nem esett, sem Oroszország nem érzi a hatásukat. Az árat az európai polgárok fizetik, Putyin elégedetten mosolyog, és ez az olaj és gáz máshová megy, mert a kereslet nagy

– mondta Zoki Bond, aki okosan azt is megállapította, hogy mindennek a következményeként az európai polgárokat megnövekedett létfenntartási költségekkel sújtják, a németeket, az osztrákokat, de a magyarokat és a horvátokat is.

Nem valószínű, hogy a horvát köztársasági elnök valaha is közgazdasági Nobel-díjat kap, de ebben sajnos igaza van.