FELSZÁLLOTT A BÉKEGALAMB: Szurkolók, akadémikusok, vélt vagy valós háborús bűnösök

A cikk meghallgatása

Horvátországban meglehetősen mozgalmas volt a hétvége: a szombati zágrábi Dinamo- Hajduk rangadó után a fővároson kívül, az A1-es autópálya egyik pihenőhelyén, a spliti csapat szurkolói megmérkőztek a rendőrséggel. Az ádáz közelharccá fajuló csetepaté során a rendőrség csak lőfegyverrel tudta megfékezni a Torcida szurkolói csoport utcai harcosait. Közben a horvát tudományos akadémia lajtstromot készített arról, hogy mit kell Szerbiának teljesítenie az uniós csatlakozásért cserében.

Vakaródzás

Az eset epilógusa még várat magára, mert most nagy a vakaródzás a kormány-belügy-igazságügy háromszögben; hétfői sajtótájékoztatóján még a miniszterelnök is foglalkozni kényszerült az üggyel. Ez nem is csoda, lévén hogy a csata során 20 rendőr, és legalább annyi szurkoló megsérült, négy szurkoló egyenesen a kórházban kötött ki – lőtt sebbel.

A rendőrök 44 személyt előállítottak, akik nem számíthatnak semmi jóra, a hivatalos személy elleni támadás a földkerekségen mindenhol komoly következményekkel jár. A jól felszerelt spliti szurkolók sisakban, testpáncélban támadtak a rendőrökre, fegyverzetük főleg baseball-ütőkből, vasrudakból, láncokból és egyéb hidegfegyverből állt össze.

A probléma oda vezethető vissza, hogy az emberek és a hatóságok – a szokásos balkáni lezserséggel – meglehetősen rugalmasan értelmezik-kezelik a törvényes előírásokat, és ez nem is működik rosszul egészen addig, amíg ilyen és hasonló anomáliákhoz nem vezet.

Előbb-utóbb kezdeni kell valamit a huligánokkal, de ezt a politika nem szívesen teszi, mert ez – az esetleges zavargásokon felül – a szavazatok számának csökkenését is eredményezheti.

Mint ezt az angol példa bizonyítja, csak akkor lehet eredményre számítani, ha a kilengéseket drákói szigorral büntetik, ez viszont a Balkánon erőteljes ellenállást válthat ki, és egészen komoly politikai következményei is lehetnek a kormányzó struktúrákra nézve.

Szájkarate Zágráb és Belgrád között

Ahogy Ázsiában idényjellegű a monszun, Horvátország és Szerbia között is évente legalább kétszer lecsap a külpolitikai vihar. Ez általában vagy a második világháborús témák körül, vagy a 90-es években folyt horvát-szerb háború kapcsán robban ki.

A “szájkarate” most azzal indult, hogy a szerb ügyészség háborús bűnök miatt indított eljárást négy horvát pilótával szemben, akik állítólag menekült konvojok ellen végeztek rakétatámadásokat 1995-ben, a horvát Vihar hadművelet idején.

A hivatalos Zágráb berzenkedik, mert szerinte egy mondvacsinált helyzetről van szó. Pavao Miljavac horvát tábornok, aki a hadművelet idején a horvát vezérkari főnök helyettese volt, úgy nyilatkozott a sajtónak, hogy a horvát fél birtokában vannak olyan elfogott rádióüzenetek, amelyek szerint a térségben tartózkodó szerb tisztek egymással kommunikálva megállapították, hogy “horvát MIG-eket észleltek, de azok nem hajtottak végre támadásokat.”

A horvát elemzők szerint a szerbek azért indították meg az eljárást, mert “Aleksandar Vučić (szerb köztársasági elnök) valamilyen engedményt akar kicsikarni a horvátoktól”.

A kósza hírek szerint a horvátok erre azzal válaszolnának, hogy a szerb elnök ellen indítanának eljárást, amellyel háborús bűnökkel vádolnák meg a 90-es években történt egyik horvátországi szereplése kapcsán.

Ezt viszont belgrádi források tartják nonszensznek, mivel szerintük a jelzett időszakban Aleksandar Vučić állítólag még egyetemi hallgató volt, és nem foglalkozott politikával. A horvátok ilyenkor szokták előhúzni a szerb elnök egyik, de nem egyetlen uszító beszédét, amelyet 1995-ben, a ma már Horvátországhoz tartozó Glinában mondott, ahol arról beszélt, hogy az ottani szerbek a Nagy- Szerbiában fognak élni.

– Ide usztasa hatalom soha többé nem teszi be a lábát, és főleg nem fegyveres úton, ahogy azt Franjo Tuđman bűnözői rezsimje már megpróbálta

– jelentette ki akkor Vučić, miután szólásra emelkedett mentora, Vojislav Šešelj csetnikvajda mellől. Vučić a beszéd során a legtöbbet nem is a horvátokat, hanem Slobodan Milošević volt szerb & jugoszláv elnököt szidta, mert főnöke, Šešelj vajda akkortájt éppen vetélkedett Milošević államfővel a nagyszerb nacionalizmusnak nevezett versenyszámban.

– A szerb Krajina, és Glina soha sem lesz Horvátország része, soha sem tér vissza Horvátországba, és ha a szerb radikálisok nyernek a választásokon, akkor Önök a Nagy- Szerbiában, az egységes szerb államban fognak élni, amiből nem engedünk

– jelentette ki a glinai szerbeknek tartott 95-ös nagygyűlésen a szerb elnök, aki akkortájt korántsem volt akkora “békeharcos”, vagy ahogy a horvát RTL fogalmazott olyan “békegalamb”, mint ma.

Akadémiai szintű piszkálódás

A patinás zágrábi Horvát Tudományos és Művészeti Akadémia szintén a hétvégén hozta nyilvánosságra azt a dokumentumot, amely felsorolja, hogy Szerbiának mit is kelleni teljesítenie, ha az Európai Unió tagjává szeretne válni.

Az irományban többek között az áll, hogy a szerb félnek végleg le kellene mondani “a horvátellenes propagandáról”, amely magában foglalja a bunyevácok kérdését, a horvát és szerb nyelv kérdését, a jasenovaci haláltábor mítoszát és a néhai Alojzije Stepinac érsekkel szembeni magatartását.

Erre viszont a szerb fél hördült fel, “szerbellenes politikai pamfletként”, “usztasa propagandaként” bélyegezve meg a horvát dokumentumot, ügyesen megfeledkezve róla, hogy éppen a szerb akadémia ún. Memoranduma volt az, amely a múlt évszázad & évezred végén előkészítette a miloševići szerb agressziót a volt Jugoszlávia többi tagköztársaságával szemben.

Az ukrajnai háború és az európai energetikai helyzet árnyékában ez a kis perpatvar nem számíthat különösebb érdeklődésre, viszont ha máshol nem is, de Budapesten nem kellene elmenni egy kézlegyintéssel mellette, mert mint Plenković miniszterelnök a múlt héten kifejtette: az új energetikai realitások következtében “Magyarországnak nagyobb szüksége van Horvátországra, mint Horvátországnak Magyarországra”.