Connect with us

B A Balkanac

Ki őrzi az amforákat? És ki állítja el az esőt?

Avatar photo

Közzétéve:

A megjelenés dátuma

amforak
play icon A cikk meghallgatása
()
Olvasási idő: 4 perc

A maga nemében tragikomikus hírt közölt a minap az online is olvasható The Odessa Journal. Melyben cikkíró tudatja, hogy a város védelmére hadiárkot ásó ukrán katonák értékes ókori amforákra leltek. A lelőhelyet szakszerűen dokumentálták a kihívott archeológusok, aztán az összes amforát átvették a katonaságtól, kellő módon becsomagolták, nehogy összetörjenek, majd elszállították az ottani archeológiai múzeumba. Hogy valamikor esetleg bombatalálat érhetné az intézményt, arról nem esik szó a rövid, fényképekkel gazdagon illusztrált írásban.

Ugyanitt, kissé arrébb, azzal találkozhatunk, hogy az orosz megszállók, vagy az elvetemült csatlósaik (de facto: egyre megy) míves, sok karátos aranyból készült szkíta ékszereket loptak el a melitopoli történeti múzeumból. Az illetékesek feljelentést tettek ebben az ügyben a zaporizzsjai bűnüldöző szerveknél, visszakövetelvén a lába kelt nemzeti kincs-együttest. Ugyanakkor kérték a tettesek kézre kerítését és arányos megbüntetését az ukrán törvénykönyv megfelelő cikkelye szerint, mely háborúban is érvényes, egészen a hatályon kívül helyezésig. Megjegyzendő, hogy utóbbira semmilyen megszálló hatóságnak nincs joga. – Persze, a szkítákat már nem kérdezheti senki (ők “elszkítáztak” valahová az elérhetetlenbe), így aligha kerülhet vissza szóban forgó vagyon a legrégebbi tulajdonosához, illetve állapodhat meg valamely jogos (vagy jogilag ténylegesen annak tekinthető) örökösnél.

Egyébként szép dolog, hogy a kulturális együttműködés a vérzivataros, kénköves és büdös (bél)pokol ellenére, vagy épp azért is, de üzemel. Nevezetesen ezen a portálon azt is elolvashatjuk pluszban, hogy a görög Szaloniki jelezte, szívesen vállalja a június eleji 8. Odesszai Nemzetközi Komolyzenei Fesztivál megrendezését, amiben meg is állapodtak az érintett felek. Megjegyzendő, hogy kezdetben Tallin látszott elvállalni ugyanezt a szerepet, csak aztán valamiért a dolog félrement, ha ott épp (még?) füstbe nem is. Erről pontosan nem írnak az odesszaiak, ellenben arról igen, ami a magyar sajtóban is megjelent apróbb hírként, hogy a renomés Karlovy Vary filmfesztivál teljes mellbedobással vállalja július első felében azt az odesszait, amelynek jelen helyszínén már nem csak mozivásznon szerepel a harc.

– A jelenlegi döbbenetes helyzet okán, melyben ukrán kollégáink találták magukat, s amely súlyosan ellehetetlenítette filmkészítésüket és filmjeik bemutatását, úgy döntöttünk, részben vendégül látjuk az odesszai szemlét, hogy az ukrán filmgyártás, annak tehetségei meg az egész ukrán kultúra ne legyen teljesen elzárva a világtól – hangzott el a cseh házigazda részéről. Magyarországon a Filmvilág májusi számában hoz két elemző írást az ukrán filmekről Baski Sándor és Benke Attila tollából. Az előző szerző jókora hangsúllyal állapítja meg, hogy az ukrán moziban már nyolc éve tart a háború. Születtek mítoszépítő hazafias filmek és megrázó helyzetjelentések is. Úgy folytatja, abban semmi meglepő nincs, hogy Európát és a világ többi részét teljesen váratlanul érte az invázió, de kiderült a tudósításokból, hogy még a donyeci régió lakosai sem vették komolyan az orosz erők felvonulásáról szóló híreket. Az elmúlt majd’ egy évtized ukrán játékfilmtermése ugyanakkor pont ezt a folyamatot dokumentálja. Azt, ahogy az ország a hazafias érzület fellángolása után belefásul a folyamatos háborús készültségbe. A donbasszi háború 2014-es kitörése, írja, alapvetően változtatta meg egyébként az ukrán nép viszonyát a saját identitásához. Az Ukrajna létezésének történelmi legitimitását kétségbevonó putyini állításokra már ekkor megszületett a válasz az üzbég származású Ahtem Szeitablajev kurzusfilmjében. A 2017-es Kiborgok – A hősök soha nem halnak meg c. alkotás jelentőségét jól mutatja, hogy finanszírozásába az állam is beszállt. Elkészülését a védelmi minisztérium és a hadsereg is támogatta. Végül meg is kapta az összes fontos ukrán filmes díjat. Magának a rendezőnek személyesen Petro Porosenko elnök állami kitüntetést adott át.

Baski Sándort követően Benke Attila említést tesz arról, hogy a budapesti Verzió Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztivál szervezői az ukrán rendezők megsegítésére szervezett adománygyűjtés keretében még márciusban hat, 2022 előtt készült dokufilmet tettek csomagban kölcsönözhetővé, amelyek együtt rajzolják ki, hogyan fajult idáig a helyzet. Közöttük említi Roman Bondarcsuk rendező Ukrán seriffek című alkotását úgy, mint az egyik legsikeresebbet, és amely erős Kusturica hatást mutat. Benne két bátor férfiú szerepel, akiket a Krím közelében lévő egyik faluban a polgármester rendfenntartóknak nevez ki, ők pedig komikus helyzetekbe keverednek. Például egy kutyahúst evő hontalannal szemben kell intézkedniük. Kevesebb a humor Alina Gorlova rendezőnő filmjeiben, amelyek annál megrázóbbak. Benke írása Gorlova Örökké esni fog c. dokumentumfilmjével zárul, amely a Creedence Clearwater Revival egykori bombaszámára utal: a Who’ll Stop the Rain-re. Hőse, bizonyos Andrij Szíriából menekül, ahol éppen eső áztatja a földet a vér mellett, de menekülhet szegény Ukrajnába (haza?), cseberből vederbe kerül. Rövidesen ott is megszólalnak a fegyverek. Gorlova alkotása párhuzamot von a két ország közt, miközben azt is kidomborítja, hogy Putyin Szíriában ugyanúgy beavatkozott.

Tetszett a cikk?

Osztályozd a csillagokkal!

Átlag: / 5. Szavazatok:

Ha tetszett ez a cikk,

kövess bennünket ezeken a csatornákon:

Sajnáljuk, hogy nem tetszett a cikk!

Segíts nekünk, hogy jobb cikkeket írjunk,

Ezért mondd el a kifogásod

Az olvasás folytatása




BALK könyvek Balkán

B A Balkanac

BRZRKR, ÉRTVE? (K. Reeves sokoldalú tehetségéről)

Avatar photo

Közzététel:

a megjelenés dátuma

BRZRKR Reeves
A világ egyes tájain - vagy bizonyos társadalmi struktúrákban - továbbra is a véres jelenetek a leginkább szórakoztatók. A legújabb darab, a BRZRKR: Bukott birodalom, várhatóan november 29-én lesz először kapható az Egyesült Államokban
play icon A cikk meghallgatása
()
Olvasási idő: 4 perc

Akár a görög mitológiában, létezik egy halhatatlan hős. Erről a figuráról azt is tudjuk, hogy kereken 80 ezer éves, amihez nehéz lenne megfelelő számú gyertyát elhelyezni valamely szülinapi torta tetején. Ő BRZRKR, akit senki sem tud megállítani.

Berzerker (lásd az ang. „berserk”-et!) egy vad harcos. Nem kimondottan az az a lelkileg is vívódó tragikus hős, ugyanakkor isteni erő birtokosa. Szitává lövik, megkéselik, felrobbantják, bármit tesznek is, neki meg se kottyan. Semmi sem akadályozhatja meg abban – ahogy bizonyos Bélus írja online –, hogy például egyetlen mozdulattal kikapja az ellenfél bordáját, majd azzal szúrja nyakon, vagy leszakítsa a karját, utána azzal fenekelje el. Aztán bizony – csak semmi komikum, ugye, inkább totál fekete – széttapossa a fejét, hogy kifröccsenjen az agyvelő.

– Mégis ki olvas ilyeneket? – teszi fel a kérdést Hétköznapi Geekságok BANG! főcím alatt tavaly írt blogjában Bélus, hogy rögtön meg is válaszolja: ő. Bizony, ő olvas ilyeneket. Mert miként mondja: bár a történet nem egy veretes valami, az első füzet véres akciói „lekötötték a szemét”. Ugyanis van olyan, hogy az embernek olyasfajta képregény kell, amin nem szükséges sokat agyalni. Értékelése szerint a rajzok teljesen rendben vannak, neki kifejezetten tetszett az a „minimál stílusuk”.(Minimalizmusuk.)

Reeves, BRZRKR

Ezen az oldalon a szövegíró nem volt túl serény, így a fordítónak sem akadt túl sok dolga

Egyáltalában így minden rendben is van ezzel a munkával, amelyet egyébként némi bíbelődéssel és a többi, de viszonylag könnyedén be lehet szerezni a neten. Minden oké tehát KEANU REEVES és MATT KINDT szövegíró, nem utolsósorban RON GARNEY rajzoló közös produkciójával, amelynek első része 2021 márciusában látott napvilágot.

Mostanság viszont Belgrádból érkezett a hír, hogy a második rész immár elérhető szerbül, méghozzá a System Comics összes csatornáján. – Tehát ott a BRZRKR 2 a megfelelő boltok virtuális vagy valós kirakatában, tapintható füzet formájában ugyancsak. (Puha kötés, latin betűk, 136 old.) A belgrádi cikkek szerint a mellesleg nagy Đoković-rajongó, szerbek felé úgyszintén adakozási hajlammal forduló, legalábbis annak látszó „Kijanu Rivs” ismét hódít a szerb fővárosban. Ilyen formában tehát: mozin kívül is erősen aktív Berzerkerünk. Néhol ott látható a világhálón BRZRKR a legendás, Jugóban egykor nagyot kaszáló Dylan Dog társaságában, felvetve a kérdést: vajon érzik-e egymást vetélytársaknak? Az elérhető képek tanúbizonysága szerint nem. Mindegyikük más és más ordító igazságtalansággal, rémséges konfrontálódással van maradéktalanul elfoglalva, ezzel együtt köztük szent a béke. (Nincs Balkán-szindróma.)

Úgy, mellesleg vajon tudják-e, mi köze a híres képregényhős magándetektívnek, Dylan Dognak a magyarlakta Máriafalvához? A válasz Sándor Zoltán írásában keresendő a veszprémi Ex Symposion 2019/104-es sztripszámában. Címe: Az első Erzsébet-szobor nyomában. Sajnos, az Ex támogatás híján ellehetetlenült, Ex-szé vált, nincs már folytatás. Esetleg BRZRKR tudna segíteni? Vagy netán Dylan Dog, esetleg összesített erőkkel, ha már egyszer az isteni beavatkozás elmaradt? – Jó, a dupla vagy triplacsavaros kérdés pusztán érdekesség óhajt lenni, miközben vélhetően nincs messze a valóságtól. Mindegy, vissza Neóhoz! (Vagy komikus, esetleg lakodalmi muzsikás formájában Neonhoz.)

Mármost, hogy maga Keanu Reeves mesélte-e volt így a szerb sajtónak, vagy csak a mátrixa, BRZRKR tudja, egyre megy. Ott úgy jelent meg még ’22-ben, hogy a világhírű színész Szerbiában is adakozni óhajt a rászorulóknak, s ebben a kérdésben tántoríthatatlan. Állítólag nagyon tetszett neki, hogy arrafelé mekkora lelkesedéssel fogadták a BRZRKR első részét – tudomása szerint a könyvkiállításon valósággal ökölharcoltak érte –, ezért kifejezett szimpátiával néz az országra. Különben úgy általában elmondta, hogy kifejezetten röstelli, mennyit keresett pl. éppen a Mátrix-sorozattal, amelyet képregények, videojátékok és egyebek követtek, ezért szívesen bogozza ki a dohányzacskót, amikor olyan embertársakat lát, akiknek igencsak kell a segítség. – Tegyük hozzá, ebben Reeves csakugyan nem hazudik, hatalmas pénzt adott oda példának okáért a leukémia leküzdésére.

vuleta

VÁLOGATÓS KORMÁNYZAT: A napokban köszöntötte a szerb kormányzat a világbajnokságon ezüstérmet szerző kosárlabdázókat, és az újabb tenísztornát nyerő Novak Đokovićot, az ünnepségre viszont nem hívták meg Ivana Vuleta világbajnok távolugrót. – Egyszerűen nem megyek sehova hívatlanul – írta az X-portálon Vuleta.(Forrás: Dimitrije Vasiljevic/STARSPORT)

Arról viszont nincs tudomásunk, vajon értesült-e a hatalmas ugrásaival az „egész világot térdre kényszerítő” Ivana Vuleta újabb rekordjairól, ámbátor miért is ne, s abban az esetben picit jó lehetne a szerb atlétikához úgyszintén. Úgy pluszban.

Bájdövej megjegyzendő, az emitt, Magyarhonban se nagyon ártana. Ellenére annak, hogy milyen remek atlétikai világbajnokság zajlott a közelmúltban Pesten, ahol éppen Ivana oly csodálatos aranyat ugrott. Mint valami mesebeli hős, mint valami tárt szárnyú lepke, káprázatos íve után homokba fúródó izmos angyal, viccen kívül. Óriásit röpült népének határtalan örömére, s már most ott van a legendáriumban. Oda illő deli női figurája vajon benne lesz-e valamelyik képregényben? (Nos, Neon?)

Tetszett a cikk?

Osztályozd a csillagokkal!

Átlag: / 5. Szavazatok:

Ha tetszett ez a cikk,

kövess bennünket ezeken a csatornákon:

Sajnáljuk, hogy nem tetszett a cikk!

Segíts nekünk, hogy jobb cikkeket írjunk,

Ezért mondd el a kifogásod

Az olvasás folytatása

KÖVETÉS

A BALK Hírlevele


Azonnali értesítés

Meteorológia

A szerző cikkei

Könyvek kedvezménnyel

B.A. Balkanac

Balkanac

in english

Könyvek kedvezménnyel

Tíz nap legjava