Connect with us

B A Balkanac

Talló-palló: Végeltől és az új Ígéret földjétől az újvidéki díszpolgár Putyinig és azon is túl

Avatar photo

Közzétéve:

A megjelenés dátuma

Végeltől az újvidéki díszpolgár Putyyinig
Olvasási idő: 3 perc
Végel - Temetetlen múltunk

Forrás: Vegel.org

Végel László egyik március eleji Facebook-bejegyzése szerint napvilágot látott az Ígéret földjén – élet a limesen című esszékötete. A könyv az Adenauer Alapítvány kiadásában jelent meg, amelynek javaslatára került be előtte valamikor az Újvidék Kulturális Főváros programjába. Szerző itt egészségi állapotára hivatkozik, amely meggátolta abban, hogy elmenjen a bemutatóra, azért nincs is több szó erről az eseményről, hanem az ukrajnai helyzet felé fordul az író figyelme.

Itt idézi Végel a Gazeta Wyborczából a lengyel Adam Michnik történészt, esszéíró kollégát, akinek a megfigyelése szerint Putyin bandita harcmodora azokat a mintákat követi, amelynek alapjait Hitler és Sztálin fektette le.

Úgy véli, az attól sem riad vissza, hogy a huszadik század leggaládabb diktátorainak a retorikáját használja. Sőt, szemlátomást élvezettel teszi. Kissé arrébb, lejjebb Michnik úgy folytatja, hogy a KGB egykori alezredese ma is azt gondolja, hogy a világ az ő privát tulajdonú büntető intézménye, ahol minden az övé, oda bárkit bezárható, esetleg eltehető láb alól.

Emlékezzünk csak: megölték Anna Politkovszkaját, mert megírta, milyen bűntetteket követtek el Csecsenföldön. Zavaró népszerűségének okán megölték a demokratikus beállítottságú Borisz Nyemcovot, továbbá bebörtönözték Mihail Hodorkovszkijt, mert bírálni merészelte a rendszert a benne elburjánzó korrupció miatt.

Most Alekszej Navalnij van rács mögött, mert nem akar az elnök talpnyalója lenni. – V. L. mindezt azzal fejeli meg a maga részéről, hogy ha esetleg nem tudtuk: Putyin Újvidék díszpolgára (én a magam részéről nem tudtam, persze, nem mintha ez bármin is változtatna – megj. B. A. B.).

Díszpolgár

Egy 2016-ból származó adat szerint 11 szerbiai város díszpolgára. Ezek: Zombor, Vrnjačka Banja, Raška, Apatin, Verbász, Požarevac, Hódság, Svilajnac, Újvidék, Loznica és Ljubovija. Lehet, hogy azóta már többnek is.


Másutt arról szerezhetünk tudomást, hogy az Open Books gondozásában megjelent magyarul Kira Jarmis: Zárka c. kötete. (Ford. Bíró Júlia.) A mű alcíme már első lépésre sokat elárul arról, miről is van itt szó. A szerző ugyebár nem csupán álmodta a börtönt, hanem ott is feküdt és ébredt ötven napon át, hogy azt követően hét hónapra házi őrizetbe kerüljön.

Az életből merített traumatikus események főhősnője bizonyos Ánya, akit egy korrupcióellenes tüntetésen őrizetbe vesz a moszkvai rendőrség. Az alig negyedórás tárgyaláson az ifjú hölgyet elítélik, s már viszik is a börtönbe. Ánya, aki azelőtt nem volt rács mögött soha, úgy véli, hogy csupa szélhámossal, garázdával, tolvajjal és hasonlóval, esetleg kurvával fog ott ülni, ám kiderül, hogy tévedett. Egytől-egyig hozzá hasonló fiatal nő raboskodik ott.

A szürke börtönnapok végtelenül hosszúak, egyhangúak, a nők meg szabadulásukra várva beszélgetnek, megosztva egymással hétköznapi dolgaik mellett félelmeiket és félelmetes titkaikat is, miközben Ánya körül egészen ijesztő dolgok kezdenek el történni. Álom vagy valóság? Esetleg találkozik-e ott Ánya valamilyen formában a lázadó Pussy Riot orosz női punk együttes régebben tömlöcbe vetett tagjaival? – A helyes válaszért el kell olvasni természetesen magát a művet, amelyhez Borisz Akunyin helyzetismerő megállapítása társul pluszban.

Hihetetlen, írja ő, miszerint évszázadok, nemzedékek váltják egymást Oroszországban, de még mindig börtönről és nyomorúságról, szabadságról és rabságról szóló munkák jelennek meg, mintha időközben mi sem változott volna. Bizonyítékul most ismét született egy nagyon időszerű könyv, csak a szöveg jóval élőbb, mint Gorkijé – így Akunyin.

A rosztovi születésű Kira Jarmisról tudnivaló, hogy a fogvatartott ellenzéki politikus, Alekszej Navalnij sajtótitkára. Jelenleg Litvániában él, bízik a változásokban, próbál is tenni valamit értük, ám a lehetőségei erősen korlátozottak. A nemzetközi nőnap előtt például video-üzenetben buzdította az orosz lányokat és asszonyokat, hogy menjenek ki az utcára tiltakozni, de maga is bevallja, hogy a dolog nagyon nehéz.

Mert vegyük riasztó példának: tizenöt év rablánccal fenyegetik azokat, akik ukrajnai „háború”-ról beszélnek a „különleges katonai művelet” helyett, következésképp „hamis információkat” terjesztenek. – Tényleg, gondoljunk csak bele, kinézhet ez úgy is, hogy egy ilyen lefogott, majd leültetett anya mire szabadlábra kerül, borotválkozó készletet vihet ajándékba a bölcsőben hagyott fiának. És mivel már tízezer fölött tart, állítólag tizenöt ezernél a letartóztatottak száma, akkor mi lesz? Hová azzal a rengeteg emberrel, akár azokkal együtt, akiknek csak a vodkától csúszott meg a nyelvük.

Újra nyitnak a GULAG-szigetek és táborok? Közhelyszerűen a történelem ismétlődik, ki lehet adni újra a Varlam Salamov, Karlo Štajner és a többi összest? Ismét felelevenednek a Kolimai elbeszélések szigorúan csak felnőtteknek? Esetleg leegyszerűsített formában gyermekeknek, hadd ismerkedjenek a legújabb nemzedékek az előttük álló jövő kecsegtető formáival.

Lehetne sok újat, de még több régi dolgot újrafordítani. Újra magyarra, ha már meg is van, mert legalább a remekműveket minden korban újra át kell ültetni. Tudhatjuk ugyebár, hogy kitűnő fordítónk, Gy. Horváth László felújította az Anna Kareninát, így Anna Karenyina lett belőle. Jogos, de itt más lapra tartozik, bár még visszatérhetünk rá. Miként jogosnak tűnik az is, ahogy lassan Dosztojevszkij Félkegyelműje visszaváltozik eredeti Idiótává. Kemény játék. Keményedő meg visszakeményedő idők. Bőven beleférnek a Karamazovok.

tolnai otto szemeremekszerek 3 728 ?c=4784&m=0&a=438898&r=TolnaiOtt%C3%B3%3ASzem%C3%A9rem%C3%A9kszerek3




B A Balkanac

Isten háta mögött (Visky András: Kitelepítés)

Avatar photo

Közzététel:

a megjelenés dátuma

Visky András: Kitelepítés
Ha választhatna, András, a hét közül legifjabb testvér, akkor ő a vízen járást meg a csodálatos halfogást választaná
Olvasási idő: 3 perc

Ha választhatna – vallja szóban forgó regényben (Jelenkor, Pécs, 2022) András, a hét közül legifjabb testvér –, akkor ő a vízen járást meg a csodálatos halfogást választaná. Mert annak látja ott a telepen a legnagyobb hasznát. Föl-alá járkálna a vízszínen, miközben nem tévesztené szem elől a parti füzesben és sűrű nádasban ólálkodó lágerlakókat, akik mind a megfelelő pillanatra várnak, hogy vízbe öljék magukat. Ő bizony visszakergetne minden öngyilkost a lágerbe. Átadná őket a papnak, hogy a szívükre beszéljen.

visky andras kitelepites
?c=4784&m=0&a=438898&r=ViskyAndr%C3%A1s%3AKitelep%C3%ADt%C3%A9s&t=pi

Ám az a gond, hogy vízen járni nem tud, halászni meg anyjuk nem engedi, nehogy belelőjék a Dunába a körlet őrei. – Hiszen a Duna erre van kitalálva, hogy ártatlan embereket lőjenek bele – inti az édesanyja, aki viszont a folyó budapesti szakaszáról tudja pontosabban azt, amit tud.

Ugyebár arról van szó dióhéjban, hogy a szerző református lelkész édesapját az ötvenhatos magyar forradalmat követően Romániában huszonkét év börtönre és teljes vagyonelkobzásra ítélik a nagyváradi bíróság messze vöröslő ítélkezői. Méghozzá a népi demokrácia ellen irányuló ellenséges tevékenysége miatt, amelyben szerintük – osztrák származású, Júlia nevű felesége mellett – gyermekei is – Ferenc (11 éves), István (10), Pál (9) Lídia (9), Máriamagdolna (6), Péter (3), nem utolsósorban már néven nevevezett András (2) – mind-mind derekasan a segítségére voltak/vannak. Ezek a kis átkozott bozgorok! Ez a gyütt-ment bagázs! Apjuké tehát a súlyos rabgolyó, a többiek sorsa pedig a kitelepítés a Duna-deltával határos Bărăgan sztyeppe egyik lágerébe.

Abba a lírai Rekettyésbe, ha jól értjük.

Kérdés: látják-e még egymást valaha is?

Visky András: Kitelepítés

Eláruljuk, látják, azonban az még nem jelenti a történet végét. A könyv több száz oldala megrendítő, tragikus, azzal együtt gyakran tragikomikus, sőt egyenest abszurd bemutatása a történteknek. Egy szovjet mintára létrehozott és üzemeltetett romániai munkatábor mindennapjairól olvashatunk az apa nélkül maradt família küzdelmes útját követve, amely a földbe vájt gödröktől – egy elnéptelenedett ház pincéjén át – a legalább bemázolt falú barakkig terjed a kiűzetésben. A legkisebb gyermek gyakorta bájos humorú nézőpontjából ismerhetjük meg a mindenféle nemzetiséghez tartozó táborlakók színes históriáit. Illetve mindazt, amit formálódó világképében a hol erősen jelenlevő, hol valahová elkallódott, a dolgok alakulását befolyásolni képtelen, szórakozott Gondviselőről gondol ez az isteni látkörből kikerült, cseperedő kisfiú.

Visky András: Kitelepítés

Nota bene! A felcsillanó humor néhol akár Kertész Imre „sorstalan” főhősének emlékezetes megállapítását is eszünkbe juttathatja, amelyben az ifjú főhőst a haláltáborban kapott leves aggasztja legjobban: ugyanis az bosszantóan hideg. Az omnipotenciáját termékeny és hatékony módon gyakorolni képtelen, hátat fordító Úr szövegkörnyezetében megjelenő hereproblematika pedig számunkra kiváltképp azért is érdekes emebben a könyvben emitt, mert bizonyos maica Vida „hereszakértő” személyéhez és művéhez fűződik. Természetesen a vérbeli szekusok sorából, akik azt állítják szilárd meggyőződéssel, hogy ha az ő Vidájuk kezébe kerülsz, azt is bevallod, amiről álmodni se mertél. Bizonyos Aurél, aki átesett Vida kezelésén, szerb perditának nevezi a nőt, de végül is a dolog nem a hölgy szerbségére fut ki, hanem Aurél képtelen állítására, hogy román ember semmiképp sem lehet kommunista. Akkor mégis honnan az a több millió párttag? – Jó kérdés.

Visky András: Kitelepítés

– Ne aggódj, mindent megjegyzek, és megírok majd – mondja édesanyjuknak a legkisebbik gyerek, mintha a megírás a megbosszulással lenne egyenlő. A szavaiból rendre kitetszik, csakugyan mindent megtenne a szenvedő-gürcölő-aggódó Anya vigasztalásáért, akibe egész kisfiúi lényével valósággal szerelmes. Nem csoda, hogy a később tényleg megírásra kerülő mű középpontjában ez a törékeny, mégis eltökélt, a férjéhez körömszakadtáig ragaszkodó, gyermekeiért harcoló nő áll. És nem csak úgy, mint Anya, hanem maga a tetőtől-talpig Nő, akinek a kezét sokan megkérik a táborban – ez is minő abszurdum –, azonban nem hajlandó férjhez menni. Legalábbis addig nem, amíg abban reménykedhet, hogy a férje életben van. Kisfia titokban tudni véli, mikor és hogyan történhetett némely orgazmusa szeretett anyukájuknak, amelyek közül kétségtelenül messze kimagasló érdekességgel bírhat az, amelyet az egyik fejezetben a magyar–román határ tiltott átlépésének óriási izgalmában élhetett át a fiatalasszony. Midőn kénytelen volt lerogyni a mezsgyén (senki-földjén?), amíg valahogy el nem intéződött ez a hirtelen rátörő, halaszthatatlan és kényes dolog.

Okvetlenül meg kell még említeni a főszereplők között Márikát, ezt az odaadó lánykát, aki árvaként került a családhoz, hogy mindenfelé kövesse őket. Úgy tűnik, akár a halálba is. Nényu, ahogy a gyerekek becézik, rendíthetetlen abbéli elhatározásában, hogy ő bizony nem tágít, még ha kisbalták esnek is az égből, holott nem tartozik az elítéltek közé. Így aztán szabadabban járhat-kelhet, létfontosságú élelmiszereket és gyógyszereket szerezhet be azért a kevéske pénzért, amit Júlia a végtelen robotolásért kap. – A kitelepítésnek onnan még nem látszik a vége, amikor valamelyik lapról elhangzik, hogy hát nyugalom: semmi ok elkapkodniuk ezt a szabadulás dolgot, mert nekik aztán van idejük. Ha nem is a világ összes ideje.

P. S. Akkoriban, úgy tudni, még nem létezett olyan nemzetközi szerv, amely a legfelsőbb politikai szinten keresett volna bűnösöket gyermekek deportálásáért. Még ha mégoly meddő módon is, de legalább megpróbálta volna szankcionálni.

sziveri janos szelherceg 728 ?c=4784&m=0&a=438898&r=SziveriJ%C3%A1nos%3ASz%C3%A9lherceg&t=pi




Az olvasás folytatása

Meteorológia

KÖVETÉS

Napi hírlevél


A szerző cikkei

B.A. Balkanac

Balkanac

Letöltések

Könyvek a Lírától

Vámos Miklós: Visz a vonat

Utazás

Hirdetés

A BALK a világban

Tíz nap legjava

Spelling error report

The following text will be sent to our editors: