SEGÉLYCSOMAG: Horvátországban még nem ért véget a járvány, a menekülteket is tesztelik

Difficile est saturam non scribere, azaz nehéz szatírát nem írni – mondta a római Juvenalis vagy kétezer esztendővel ezelőtt. Juvenalis úgy kapcsolódik Horvátországhoz, hogy az első dalmata cohors (mai szemmel zászlóalj) tribunusa volt, a mai világhoz képest pedig a szatírái nem sokat veszítettek aktualitásukból. Azon kívül, hogy klasszikus és általános műveltségemet fitogtatom, Juvenalis fent idézett sóhaja az, ami miatt eszembe jutott a kiváló mester. Az egyébként is romló, foszladozó világunkba durván belegázoló háború, és az ahhoz kapcsolódó globális lárma/ricsaj olyan helyzetet teremtett, hogy az ember lelki épsége megőrzése érdekében húzza elő a szatíra görbe tükörét.

Új miniszter

Ergo, Horvátországban szerdán nagyon normális nap volt. Megszavazták az új építésügyi minisztert Ivan Paladina személyében. A 39 éves új minisztert azonnal megtámadta az ellenzék „orosz kapcsolatai” miatt.

De akkor színre lépett minden horvát lányos anyák álma, Andrej Plenković miniszterelnök. A közkedvelt nevén röviden csak Plenxnek nevezett kormányfő annak a véleményének adott hangot, hogy Paladina személyében építőipari és menedzseri tapasztalatokkal rendelkező személyt választottak meg az akadozó újjáépítés miatt érzékeny posztra. Ami pedig az orosz kapcsolatait illeti, már legalább 4-5 éve nem dolgozik együtt orosz befektetőkkel.

– Paladina horvát ember, nem orosz. De még ha orosz volna is, az sem érdekelne

– mondta „a lányos anyák álma”, kellő szigorral végigtekintve az ellenzéki „apróságokon”, akik ismét ki akartak mászni a homokozóból, a miniszter „zsarolhatóságáról” szövegelve, de nem sok sikerrel.

Csak nehogy aztán feltűnjön az ügyészség szürke Fordja az egyik kanyarban, mivelhogy Horvátországban miniszterelnököket és minisztereket is beidéznek néha.

A járvány még nem múlt el

Mindeközben az ország polgárai megszeppenve figyelik az eseményeket, valamint az elszabaduló energia és élelmiszerárakat.

A parlamenti csörte után a horvát állami televízióban végigkövethettük a kormányülést, ahol a kormányzó „nyugodt erő” élőben izmozott, mondván, hogy amíg mások összehordanak hetet-havat, addig a kormány nem csak hogy a helyén van, hanem aktívan igyekszik csökkenteni az emberekre nehezedő válság következményeit.

Látványosan megszavazták a kormány gazdasági segélycsomagját, amelyről már korábban is szó volt a BALK-on. Egyúttal a miniszterek egyes pontokat megindokoló beszámolói, a maguk kissé érdektelen, száraz stílusában azt a képet sugározták a nézők felé, hogy aggodalomra semmi ok, a kormány mindent szilárdan a kezében tart.

Ami persze, nem igaz, mert a világon éppen kiszámíthatatlan következményekkel bíró gazdasági hurrikán söpör végig, de mindenesetre ennél okosabbat úgy sem tehettek volna, merthogy fő a nyugalom.

Amit kiemelnénk még, az nem más, mint hogy a horvát kormány „ukrajnás felbuzdulásában” nem feledkezett meg a koronavírus járványról: a járvány ugyanis hivatalosan még nem múlt el, csupán a negyedik, vagy ötödik hullám látszik csillapulni.

A válságtörzs továbbra is figyelemmel kíséri a helyzet alakulását, így az országba érkező ukrán menekültek esetében is betartják az egészségügyi intézkedéseket, és minden menekültet egyenként tesztelnek, mint ahogy azt az érkezésükkel kapcsolatban már mi is megírtuk. A válságstáb a jövő héten minden bizonnyal az intézkedések egy részének feloldását fogja javasolni, de addig a szabály az szabály.

Arról, hogy ne legyen minden éppen ilyen zord & komoly, a horvát Legfelsőbb Bíróság gondoskodott, elvetette ugyanis az Ivo Sanader volt miniszterelnök ellen a Hypo Bank ügyében 2018-ban meghozott ítéletet, amelyben 2,5 éves börtönnel jutalmazott háborús nyerészkedésről is szó volt, és az ügyet újratárgyalásra megküldte a Zágráb megyei bíróságnak.

Folytatódik tehát a horvát igazságszolgáltatási szappanopera, az új tárgyalásra várva pedig csendesen csak annyit jegyzünk meg, hogy „ennek soha nem lesz vége”.