RUSKO BISTRO: Zágrábban nem jó orosznak lenni

Miután a horvátok már a volt Jugoszlávia idejében is úgy érezték, hogy ők a nyugati érdek- & értékszférába tartóznak, mivel többnyire a Duna- Száva vonal innenső, nyugati felén helyezkednek el, sohasem számítottak kifejezetten oroszbarát nemzetnek. Ezt tovább erősítette, hogy Szerbia és a szerbek nyíltan „Oroszország anyácska” pártján álltak/állnak.

A volt jugoszláv korszakból származnak azok az elmésségek, hogy „mi és az oroszok 300 millióan vagyunk”, amit a szerb emlegettek előszeretettel, illetve a Horvátországban népszerű „tudod haver, én jobban szeretem a bourbont, mint a vodkát”.

Aztán a kilencvenes években történt, ami történt, és amit minden félig normális ember az utolsó európai háborúnak szeretett volna elkönyvelni.

Sajnos ebből nem lett semmi, a történelemlecke most Ukrajnában folytatódik, és még a németek is megértették, hogy nem lesz jó vége, ha a Bundeswehr lenge magyarban, vagyis inkább bajor nadrágban, seprűnyéllel felszerelten játszik seggrepacsit a laktanyákban.

Az oroszok viszont a gyakorlatban is megismerkedhetnek azzal, hogy milyen volt a kilencvenes években albán péknek lenni Belgrádban.

A zágrábi orosz kisebbség, amely zömében a második világháború után került „Jugoszláviába”, pár régi fehérorosz családdal kiegészülve, jelen pillanatban még csak felszínesen érzi a közvélemény rosszallását.

Két zágrábi orosz kisvállakozást a Rusko Bistrot és a Ruske Delicijet (Orosz Delikát) azonban már támadás érte, egyelőre csak a Facebookon. Valaki volt kedves az posztolni, hogy „Menjetek vissza Oroszországba, fasiszták!” míg egy másik féleszű úr arra szólítja fel az embereket, hogy kerüljenek „mindent, ami orosz”.

A féltéglákig, baseball-ütőkig még nem jutottunk el, és remélhetőleg nem is fogunk, mert akárcsak az albán pékek esetében, a közvélemény józanabbik és jócskán nagyobbik fele itt is felhördült a Zágráb egyik kedves színfoltjának számító vállalkozások ellen irányuló támadások hallatán.

Mint azt Stjepan Mesić volt horvát elnök magyarázta annak idején, a nagy válságok alkalmával sajnos mindig az történik, hogy „a vihar felkavarja az állóvizet, és a felszínre kerül a sz*r.