SZERESS MINDENNÉL JOBBAN A VILÁGON!

Kérdés: vajon melyik adriai sziget állatvilágának része az elefánt, a strucc, zebra, antilop és ilyesmi? Azaz, ne törjük a fejünket, jön a válasz. Szóban forgó sziget, tkp. szigetcsoport Jugoszlávia virágzásának idején a Brioni névre hallgatott, a délszláv államalakzat szétesése után pedig hivatalosan Brijunivá lett. – Ez a parányi archipelágus Pólától nem messze, az isztriai Fažanával átellenben elsősorban arról vált híressé, hogy a második világháború után ezt a kis festői paradicsomot felfedezte magának a nagy partizánvezér, Tito, aki aztán rengeteg pénzt fordítva rá: rendbe tette, valóságos Paradicsomot teremtve oda. Hatalmának teljében megtehette, ugyanis senki se akarta vagy merte (nehogy átnevelésre kerüljön sor, lásd: Goli otok, politikai foglyok, kőtörés stb.) kétségbe vonni annak a “kevéske” kényelemnek a létjogosultságát, amelyet a híres, alacsonyról önmagát nyaktörő magasságokba tornázó, később a fényűzésben határokat nem ismerő vezér, Tito elvtárs, embernek és állatnak istene-barátja, apja-anyja, bőven kiérdemelt. A Bátor Harcos és Nagy Vadász a horvátországi kis Kumrovecből, akinek a valóságos kilétéről mindig is sok találgatás folyt, de ezekre nem akadt megdönthetetlen bizonyíték. Így Bróz József magyar-zsidó származására sem, amelyre egész teóriák épültek, Broznak a péterváradi börtönben vagy az első világháború utáni Szovjetunióban esetleg elcserélt identitására célozva.

Egyébként szóban forgó-szigetek közül Josip Broz legjobban a gazdag termésű mandarinfák szigetét, Vangát kedvelte. Vangán két tágas, az idők folyamán palotává bővülő kőház épült, Tito bennük fogadta mindazt a sok politikust, sportolót, művészt, filmcsillagot, akit közelebbről meg óhajtott ismerni. A hölgyek közül különösen Sophia Loren és Elisabeth Taylor, valamint Gina Lollobrigida örvendett megkülönböztetett, lovagi figyelemnek, miként Jacqueline Kennedy szintúgy az elnöki feleségek közül, míg Indira Gandhi és Erzsébet királynő nyilván egészen más jellegű elvárással, egyben bánásmóddal találkozott. (Bár a krónika feljegyezte, hogy az angol királynővel Tito marsall, a parketta ördöge, könnyedén eltáncolt egy keringőt.) Ide tartozik, hogy a nagy csábító hírében álló macsó államférfiú egykori sofőrje szerint nem kétséges, hogy Titót milyen jellegű kapcsolat fűzte pl. az elbűvölő szépségű Gina Lollobrigidához. Szavait kevesen vonták valaha is kétségbe, hiszen, ahogy megjegyezték: csak a sofőr tudhatja, mit látott a visszapillantóból, de nem mesélünk tovább erről.

Helyette inkább Mira Furlanról. Vele különben már foglalkoztunk tavalyi halálára reflektálva, most viszont szóljunk röviden a napjainkban mind Zágrábban, mind Belgrádban könyv formájában megjelent, sokakat kellemetlenül érintő emlékiratairól (kiadói a FRAKTURA Zg. és a BOOKA. Bg.), legjobban azt a részt mutatva meg, amely Brionihoz fűződik a legújabb balkáni háborút követő érában.

Írja a szerzőnő rendkívül érzékeny lelki világot tárva az olvasó elé, hogy 2002-ben egy szép napon nagy meglepetés érte Amerikában. Hívás jött Brioniról a világ leghíresebb élő horvát férfi színészétől, Rade Šerbedžijától, akivel egyébként mindig is jó barátságban volt. Rade színházat alapított a szigeten, oda csábította Mirát, hogy játssza el a 2002-es Medeiát, az euripidészi méregkeverő, gyermekgyilkos nő szerepét. Furlan memoárjaiból megtudjuk, hogy bár némi vívódással ugyan, de végül is elfogadta. Mellesleg itt említi Titót, hogy azokkal a fehér kalapokkal és öltönyökkel, vastag szivarjaival neki és az ő nemzedékének már inkább valamiféle anakronisztikus karikatúrának tűnt az Elnök, viszont mivel Brioni hosszú időkön át nem volt nyitott a közönséges halandó számára, hát győzött a kíváncsiság. Meg a vágy, hogy ismét a saját anyanyelvén játszhasson, horvát közönség előtt, még ha görög drámában is. És ha olyan nagyon meg is hurcolták őt távozása előtt odahaza, akkor is. Ugyanitt azt beszéli még el, hogy amikor gépe megérkezett Zágráb fölé, valamiféle hatalmas rosszérzés fogta el, hogy nem jól döntött, jobb lett volna maradnia Los Angelesben, mert kiábrándító dolgok fognak következni.

A helyszínen aztán nem tudta megérteni, Rade miért választotta pont azt a helyet a saját külföldről való nagy visszatérésének helyszínéül, meg az általa életre hívott Ulysses Színháznak. Mert Brioni csak annyiban változott, hogy újabban a legutóbbi öldöklés még véres kezű nyerészkedői lepték el, a maffia-típusú kapitalizmus leggátlástalanabb figurái a csábosan selypítgető, bájaikat mutogató kísérő hölgyikéikkel, s folyik a dorbézolás tovább. A maradék horvát javak akciós kiárusítása, és hogy azok az erkölcsi kretének közül kit érdekel a színház? Hát kérdezd meg, mondja, de nem akarta megkérdezni.

Írja, hogy azért maga a tenger nem ábrándította ki. Kék volt, amilyen szokott, a fák úgy illatoztak, ahogy szoktak, a kabócák komikusan hangosak voltak, de mindez beleillett a régi képbe. Azonban sajnos: utána viszonylag gyorsan rá kellett döbbennie, hogy már megint félrecsúsztak a dolgok valahol. Mindenki játssza az optimistát olyképp, hogy a háborúnak vége, a témát félre, menni kell előre! Közben a többség lelke súlyosan megsérült, szívesen kibeszélné a traumáit, csak éppen nincs kivel, még csak nem is meri megpróbálni. A beszéd így még jobban behatárolódott, mint rég, a nyilatkozatok félremagyarázása pedig valóságos nemzeti sporttá vált. – Meséli ezzel kapcsolatban, hogy amikor szállt le a hajóról, megállította rögtön egy újságírónő azzal a kérdéssel, hogy hosszú idő után mik az első benyomásai Horvátországról? A színésznő fáradt volt, azért kedvesen, de röviden csak annyit mondott, hogy még nincsenek különösebb benyomásai. Túl rövid idő telt el, meg különben is ezek a szigetek oly távol esnek mindentől.

Másnap döbbenten kellett tapasztalnia, hogy senki se akar szólni hozzá. Rade is némán ment el az asztala mellett, a rendezőnő pedig kezdett kifejezetten undokul bánik vele. Jó sokáig nem értette pontosan, mi zajlik, mit vétett, míg egy odaérkező régi szlovén színészismerőse, Radko Polič- Rac rá nem világított a probléma okára. Radko egy újságkivágást mutatott meg neki, amelynek címében ez állt: MIRA FURLAN: BRIONI NEM HORVÁTORSZÁG.

Post scriptum

Egyszer kávéztam ezzel a nővel. Szabadkán vagy Szarajevóban. Sz- Sz… De leginkább lehet, hogy a MESS-en volt. Annyira lenyűgözött, hogy elb*sztam a felvételt. Most is imádom.