Connect with us

Írd be ide, amit keresel!

Magyarország

RADNÓTI: Orbán a moszkvai látogatás tényével támogatásáról biztosítja Putyint

orosz tankok
Orosz tankok Rosztov környékén (Forrás: Rob Lee, Twitter)

Olvasási idő: 12 perc

Oroszország álláspontja szerint a tárgyalásos megoldást illetően még nincs minden veszve, a Kreml szóvivője azonban „kevés okot lát az optimizmusra”. Radnóti András, a londoni székhelyű Millennium Emerging Europe tanácsadó cég ügyvezető igazgatója továbbra is fenntartja a véleményét, hogy húsz százalékra tehető az eszkaláció esélye Ukrajnában, bár a BALK-nak nyilatkozva elmondta, hogy a befektetők nagyon aggódnak a térségben kialakult helyzet miatt. Az alábbi interjúban arról is szó lesz, hogy a jelenlegi válság milyen hatással lehet Magyarországra, és néhány további NATO- vagy balkáni országra. Mindenki vegyen nagy levegőt, mert egy “hosszú, de olvasmányos” következik, amelyből az is kiderül, hogy a mi jövőnk nemcsak Oroszországon vagy a NATO-n, hanem Kínán is múlik.

Katonai építkezés

BALK: Miután Radnóti András egy tanácsadó céget vezet Londonban, a pénzvilág egyik európai központjában, kézenfekvő volt a kérdés, hogy a befektetők miként reagálnak mindarra, ami Ukrajnában történik?

Radnóti András: A befektetők aggódnak, jobban aggódnak, mint én. A mi cégünk ebben a konfliktusban november óta 20%-ra teszi az invázió esélyét, eléggé valószínűtlennek gondoljuk továbbra is. Ez nem azt jelenti, hogy semmilyen eszkaláció nem lesz. Súlyos eszkaláció is elképzelhető, olyan eszkaláció, ami destabilizálja az ukrajnai kormányt anélkül, hogy rendes, nagy földi invázió történne. De ez egy sokkal puhább álláspont annál, amit sok kollégánk képvisel itt Londonban és az Egyesült Államokban is. Tehát a befektetők aggódnak, és ennek az eredménye az a makrogazdasági sokk, ami Ukrajnát és Oroszországot is érintette az elmúlt hetekben: a rubel is beszakadt, a hrivnya is beszakadt, a hrivnya hat százalékot veszített az értékéből két hét alatt, Ukrajna ezért lényegében kiszorult a nemzetközi tőkepiacról. Ez most csak a január 10-ét követő időszakra vonatkozik. Akkor kezdődött a diplomácia hete, akkor volt a genfi találkozó és a NATO-találkozó Brüsszelben. Szóval, akkor volt a nyugati és az orosz diplomáciának az első intenzív hete, aminek a végén a Kreml azt mondta, hogy zsákutcába torkolltak a megbeszélések. Akkor kezdődött ez a makrogazdasági sokk, amely látjuk, hogy nagyon súlyos. Az ukrán kormány azóta nyilvánosan nyugtatja mind a választókat, mind a piacokat, aminek az oka leginkább a pánik a gazdasági következményeitől való félelem.



radnoti andras Radnóti András, a Millennium Emerging Europe tanácsadó cég ügyvezetője igazgatója

BALK: Brit szempontból a következő hét lesz igazán a “diplomáciai hét”, mert a külügyminiszter Ukrajnába utazik, a védelmi miniszter pedig Magyarországot keresi fel, és ellátogat több környező országba – vetettem közbe.

Radnóti András: Ma reggel azt olvastam, hogy Boris Johnson miniszterelnök is bejelentette, hogy a jövő héten Ukrajnába megy. Ennek több oka is van. Van egy közvetlen belpolitikai oka, miután a miniszterelnök pozíciója erősen meggyengült a Covid-bulik kapcsán kitört botrány következtében. Az ukrán konfliktusban való szerepvállalás, illetve a diplomácia pedig lehetőséget teremt arra, hogy Boris Johnsonról egy fénykép készüljön Kijevben, amely magában hordozza az ígéretet arra, hogy eltereli a figyelmet az éppen zajló, és tényleg nagyon súlyos politikai autoritás-válságról. Ami a nagyobb összefüggéseket illeti: London a BREXIT után, illetve a BREXIT következtében meggyengült politikai pozícióit védelmi színtéren próbálja ellensúlyozni.

Katonailag Nagy-Britannia Európában még mindig nagyon releváns szereplő, tudjuk ugyanakkor, hogy a kontinens legnagyobb katonai erővel rendelkező állama, Németország nagyon húzódozik a katonai szerepvállalástól lényegében bárhol, de Ukrajnában különösen. Nagy-Britannia most abban látja a lehetőséget nemzetközi befolyásának felépítésére a BREXIT-referendumnál beígért Globális Nagy-Britannia keretében, hogy felturbózza a katonai szerepvállalását szerte a világban – látjuk, hogy a Dél--tengerre is küldenek brit hajókat – különösen azonban Európában. Kijevben Nagy-Britanniára tekintenek a legmegbízhatóbb szövetségesként, hiszen Nagy-Britannia az elmúlt hetekben nagyon jelentős mennyiségű fegyvert küldött Ukrajnának az elmúlt évek összes nyugati szállításához képest. Persze, az Egyesült Államok is megnövelte a fegyverszállításait Ukrajnának, de Nagy-Britannia még inkább.

BALK: Ráadásul a Fekete-tengerre hadihajókat vezényel Nagy-Britannia.

Radnóti András: A teljes NATO, Nagy-Britannia, és láttam, hogy a spanyolok aknavadász hajót küldenek a Freedom of Navigation gyakorlatok keretében. A cél nyilván az, hogy erőt mutassanak egy olyan tengeren, amelyet Oroszország lényegében a maga belső tengerének tekint, ahol a Krím 2014-es annexióját, és az azt követő orosz katonai építkezést követően ma már nem megkérdőjelezhető az orosz dominancia. Az viszont biztos, hogy az Azovi-tengerre a NATO erők nem fognak bemenni, sose mennek be, mindig kívül maradnak a Kercsi-szoroson a szabad hajózás biztosítás szavatolására vonatkozó hadgyakorlatban résztvevő hajók, pedig hát ott van igazán nagy baj, 2019 óta ugyanis de facto blokád alatt vannak az Azovi-tenger partján lévő ukrán kikötők, ez elsősorban Mariupol és Bergyanszk, amelyeken keresztül a fémexportnak és a gabonaexportnak a jelentős része zajlik.

BALK: A Donbaszban már az orosz bábállamok kezén van a nehézipar.



Radnóti András: Egy része. Nem a teljes Donbasz van orosz proxy irányítás alatt, hanem Donbasznak egy része, és az iparnak is csak egy része. Az nem igaz, hogy a fémipar kikerült az ukrán gazdasági egyenletből, nem került ki, továbbra is egy nagyon jelentős részét adja az ukrán exportnak.

Inváziós forgatókönyvek

BALK: Az amerikaiak azt valószínűsítik, hogy az körülbelül két-három hét múlva állnak készen katonailag arra, hogy lerohanják Ukrajnát. Az egyik amerikai tábornok azt nyilatkozta, hogy hatalmas emberi áldozatokra lehet számítani, hiszen sűrűn lakott területekről van szó.

Radnóti András: Nehéz tartani a lépést az év eleje óta az amerikai nyilatkozatokkal, egyrészt valóban, most már napok óta azok a nyilatkozatok dominálnak, hogy február közepén lehet az invázió megindítására számítani, de éppen most olvastam, hogy az amerikai kormány véleménye szerint már most készen állnak az oroszok a bevonulásra, vagyis már most elegendő eszköz és ember van a határon egy katonai művelet megindításához. Sokat gondolkodom mostanában azon, hogy mi a Nyugat célja ezekkel a bejelentésekkel. A múlt hét végén a brit kormány közölte, hogy Jevhen Murajev oroszbarát médiatulajdonos, oligarcha vezetésével, és még négy másik, most már teljesen diszkreditálódott, és ráadásul Oroszországban, Moszkva mellett száműzetésben élő egykori Janukovics-szövetséges támogatásával az oroszok egy puccsot terveznek Kijevben, szóval egy nagyon elrugaszkodott elképzelésről adnak hírt a britek a hírszerzésre hivatkozva… Azt hiszem, hogy a Nyugat érti azt, hogy az oroszoknak nem kész terve, hanem határozott célja: hogy Ukrajna semlegességét garantálják, vagy inkább elejét vegyék annak, hogy Ukrajna NATO-integrációja folytatódjon, ami alatt nem a NATO-csatlakozást kell csak érteni, hanem azt is, ahogy az oroszok szokták mondani, hogy  nem Ukrajna megy a NATO-ba, hanem a NATO megy Ukrajnába .

orosz nato

Léphaft Pál karikatúrája

Radnóti András: Orosz nézőpontból ez már zajlik, az oroszok értelmezése szerint ugyanis, amikor brit katonai tanácsadók építenek bázisokat Ukrajnában, azok brit bázisok, akkor is, hogy ha harminc darab brit katonai tanácsadóról beszélünk, tényleg csak tanácsadóról, és azután egyik dolog vezet a másik dologhoz, vagyis hogy nyugati katonai integráció zajlik. A nyugati kormányok valószínűleg látják, különösen a brit és amerikai kormány, hogy az oroszoknak egy céljuk van, amelyen belül különböző opciók léteznek a cél elérésére, és talán akkor tudják csökkenteni az eszkaláció esélyét, ha a különböző eszkalációs forgatókönyveket, a különböző opciókat – amelyek az oroszok rendelkezésére állnak, és amelyekre orosz oldalon nyilvánvalóan léteznek tervek – felfedik, függetlenül attól, hogy mekkora az esély a tervek megvalósulására. Intuitíve nem gondolná az ember, hogy ez egy sikeres stratégia lehet, de mintha valami eredménye mégiscsak lenne, én ugyanis az elmúlt két-három napban a feszültségek csökkenését érzékelem. Ami az esélylatolgatást illeti, most úgy látjuk, hogy egy nagyszabású invázió nagyon valószínűtlen, egy jelentős eszkaláció lehet, lehet a donbaszi proxy-köztársaságok elismerése, a donbaszi proxy-köztársaságok annexiója, nagyerejű bevonulás a Donbaszba, anélkül, hogy átmennének a frontvonalon, egy tengeri blokád, egy bénító kibertámadás, és a kulcsfontosságú célpontok elleni légitámadások. Egy ilyen jellegű eszkalációnak, amely azonban nem foglalja magában a földi inváziót, reális esélye van, de ez is valószínűtlenebb, mint a status quo fennmaradása. Ez súlyosan destabilizálhatja az ukrán kormányt, ami nyilván a Kreml részéről egy nagyon fontos lépés a cél eléréséhez, vagyis Ukrajna semlegességének a fenntartásához.

BALK: Radnóti Andrással más forgatókönyvekről is beszéltünk még, amelyekkel az oroszok elérhetik a céljukat, ezek alkalmazása nyilvánvalóan attól függ, hogy a katonai akciók milyen politikai eredménnyel járnak, szerinte azonban az egyetlen cél, hogy Ukrajnából pufferzónát csináljanak, csak azáltal érhető el, ha Ukrajnát teljese egészében elfoglalják az oroszok.

Radnóti András: Nota bene, szerintem semmilyen más eszkalációs szcenárió nem visz az orosz célhoz közelebb, csak az ország egészének az elfoglalása, de ez nagyon távolinak tűnő lehetőség, több okból is. Egyrészt az emberi áldozat, ami nagyon jelentős lenne, és önmagában is okozhat politikai instabilitást Oroszországon belül, az orosz rezsim stabilitását kezdheti ki, másrészt a gazdasági ár, ami ugyancsak megingathatja az orosz kormányzatot. Harmadrészt itt van a stratégiai ár, ami elsősorban a gázexportra vonatkozik, az Északi Áramlat 2-nek nyilvánvalóan búcsút mondhatnának az oroszok – egyébként bármilyen súlyosságú eszkaláció esetén, és végül az is kérdéses, hogy Ukrajna egészének a megszállása esetén is miként lehetne egy stabil oroszbarát rezsimet hatalomra juttatni Kijevben. Ez csak masszív elnyomás mellett tud működni, és masszív elnyomásnak pedig nagyon jelentős emberi költsége van az orosz oldalon, mert ebben a forgatókönyvben elég nagy a valószínűsége annak, hogy kialakul egy nyugat által támogatott, erőteljes emberanyagra támaszkodó, jól felfegyverzett, harcedzett, felkészült gerilla hadviselés. Szóval ennek az esélye nagyon-nagyon pici, de ez az egyetlen forgatókönyv, amivel a hosszútávú cél talán elérhető.



BALK: Ezt érthetjük úgy, hogy megismétlődik Afganisztán Ukrajnában?

Radnóti András: Ha arra gondol, hogy egy nagy területet, ahol ellenséges népesség él, nagyon nehéz hosszú távon megszállás alatt tartani, akkor igen. Ez biztosan így lenne.

BALK: Ukrajna sokkal közelebb van Magyarországhoz, mint Afganisztán. Milyen hatása lehet egy ukrajnai konfliktusnak a környező országokra annak a moszkvai bejelentésnek a tükrében – amely felett sokan elsiklottak – hogy Moszkva a Romániában és Bulgáriában állomásozó NATO erők kivonására szólított fel?

Radnóti András: Ez egy értelmezhetetlen felszólítás, mivel a Honvédség is NATO-erő.

A következő szomszédos országok

BALK: Ukrajna részleges vagy teljes elfoglalását követően a következő szomszédos ország, amely veszélyt jelenthet Oroszországra NATO-értelemben, ezek szerint Románia, vagy netalán Magyarország lehet, amely szintén tagja a NATO-nak?





Radnóti András: Igen. A legközvetlenebb hatása bármilyen inváziónak egy menekülthullám nyugati irányban, amelynek Magyarország, Románia és kisebb részt cél-, nagyobb részt tranzitállomása lehet, Lengyelország pedig nagyobb részt célországnak tekinthető. De amit Ön kérdezett, az a hosszútávú stratégiai hatás. Nagyon más Románia és Magyarország viszonya Oroszországgal. Románia nagyon akut módon érzi az orosz stratégiai fenyegetést. Romániában óriási támogatottsága van az Egyesült Államokkal ápolt szövetségnek. Épp tegnap néztem egy felmérést, amely szerint a románok kétharmada érzi úgy, hogy Románia számára az orosz-ukrán konfliktus, és jelentős többség szeretné, hogy az országban jelenlévő amerikai katonák száma növekedne. Ennek az is az oka, hogy Románia Fekete-tengeri ország, a Fekete-tengeren pedig a katonai egyensúly masszívan eltolódott az elmúlt nyolc évben, mint említettem, egyrészt a Krím elfoglalása, másrészt az oroszok által azóta végrehajtott Fekete-tengeri katonai építkezés miatt. Ez Romániának az általános stratégiai sérülékenységen túl azért is probléma, mert közvetlen üzleti fenyegetettség is van, ami a Neptun Deep fölgáz kitermelési projektre vonatkozik, amelyet évek óta próbálnak beindítani, de ez egy szabályozási akadály miatt egyelőre nem megy. Orosz nézőpontból ugyanis egy ilyen gázkitermelési projekt Oroszország legfontosabb exporttermékével szemben támaszt versenyt egy olyan tengeren, amelyet – ismét el kell mondanom – az oroszok a belső tengerüknek tekintenek. Magyarország esetében az elmúlt napokban az egész nyugati sajtó arról cikkezett, hogy Magyarország a kakukktojás, vagyis Magyarország az az ország, amely limitált lehetőségekről beszél Ukrajna támogatása kapcsán, miközben Washingtonban nagyon szeretnék, hogy a Nyugat egységet tudna mutatni ebben.

Ha abból indulunk ki, hogy Ukrajna visszakerül az orosz befolyási övezetbe, ami, mint mondtam, nem a valószínű forgatókönyv, de ha mégis ez történik, az destabilizálja a kelet-közép-európai régiót, ezen belül pedig Magyarországot és Romániát is. Akkor megint mi leszünk a frontvonalon, és ez aggasztó, különös tekintettel arra az orosz követelésre, hogy a NATO vonja erőit a 97-es határai mögé, amibe elképzelhetetlen, hogy a NATO belemenjen. Ezzel a követeléssel tulajdonképpen az oroszok bejelentették az igényüket nemcsak arra, hogy Ukrajna az orosz befolyási övezetbe kerüljön vissza, hanem arra is, hogy álljon helyre az az állapot, amelyben Közép-Európa pufferzónaként működik Oroszország és a Nyugat között. A berlini fal leomlása óta eleget változott az európai biztonsági architektúra ahhoz, hogy ezt már biztosan ne lehessen elérni, de abban a nagyon valószínűtlen forgatókönyvben, amelyben Ukrajna az orosz befolyási övezetbe visszakerül, Közép-Kelet-Európa államai, ezek a NATO-tagállamok a nyugati szövetség keleti határain álló végvárakként funkcionálnak.

Kakukktojás és pávatánc

BALK: Említette, hogy nyugaton Magyarországra kakukktojásként tekintenek, viszont egyes híresztelések szerint NATO-katonák magyarországi telepítéséről folynak háttértárgyalások. Mi lehet ennek a következménye?

Radnóti András: A CNN adott erről hírt a héten. És akkor a külügyminiszter, Szijjártó Péter egyrészt elismerte, hogy érkezett ilyen megkeresés a Honvédelmi Minisztériumba, másrészt azt mondta, hogy a CNN által meglebegtetett ezres szám nem igaz, ő erről a számról nem tud, harmadrészt meg kijelentette, hogy a CNN fake news-t terjeszt. Most ebből mindenki azt rak össze, amit akar, de az világosnak tűnik, hogy folynak arról tárgyalások, hogy amerikai csapatokat állomásoztassanak Magyarországon. Hogy mire számítok? Arra, hogy ez meg fog történni, de úgy, hogy a kormány folytatja azt a pávatáncot, amit a Nyugat-orosz konfliktushoz kapcsolódó ügyekben évek óta folytat: nagyon nyíltan nem megy szembe a nyugati main streammel, nem vétózik meg olyan dolgokat, amelyek nagyon fontosak a nyugati stratégia szempontjából. Lehet, hogy megvétózik egy állásfoglalást, vagy megvétózza a NATO-Ukrajna tanács miniszteri szintű találkozóját, de csak úgy, hogy azt azért meg lehessen kerülni. Nem vállal súlyos konfliktust a stratégiai jelentőségű ügyekben, de azért egy olyan retorikát visz, amellyel világossá teszi, hogy nem ért egyet tökéletesen a nyugati állásponttal, és szerinte megértőbbnek kellene lenni Oroszországgal szemben. Ezt a súlyos paradoxon, hogy egyrészt amerikai csapatok érkeznek Magyarországra, másrészt pedig a miniszterelnök Moszkvába megy tárgyalni, és nyilvánvalóan már a látogatás tényével is a támogatásáról biztosítja a Kremlt, illetve Vlagyimir Putyint, ez is ennek a kettőségnek, ennek a pávatáncnak a következménye.

BALK: A két oldal közül melyik kényszerítheti Magyarországot előbb arra, hogy színt valljon, Moszkva vagy , Oroszország vagy a Nyugat?





Radnóti András: Nézze, kis országok, mint amilyen Szerbia, hosszútávon is tudnak egyensúlyozni néha, nagy országok, mint amilyen Ukrajna, hosszú távon nagyon ritkán tudnak egyensúlyozni a két pólus között. Én azt gondolom, hogy Viktor Janukovicsnak az az elképzelése, de már az elődeié, Leonyid Kucsmáé is az volt, hogy egy kicsit adunk a Nyugatnak, kicsit adunk az oroszoknak, és mindenkit megfejünk, és mindent megígérünk, de semmit nem csinálunk, elköteleződünk, de mégsem: ez az elképzelés eleve halálra volt ítélve. Azért volt eleve halálra ítélve, mert egyszerűen Ukrajna túl nagy, stratégiailag túl jelentős, elsősorban az oroszok, de a Nyugat számára is ahhoz, hogy ezt a balancing game-et folytatni tudja.

Magyarország nem biztos, hogy túl nagy, és túl jelentős ahhoz, hogy ezt a balancing game-et eljátssza, különösen addig, amíg valami nagyon fontos stratégiai ügyben nem köpünk bele valamelyik fél levesébe. A kormányzat, úgy tűnik, vigyáz arra, hogy finom retorikai jelzésekkel mutassa, hogy nem áll be a sorba, miközben hard policy lépésekkel nem mutatja ugyanezt, hanem amikor kell, akkor beáll a sorba. Elképzelhető, hogy egyszer csak kiderül, hogy ott egy fal, ezt onnan fogjuk tudni, hogy a kormányzat visszapattan róla, elképzelhető, hogy akár ha Ukrajnában forró lesz a helyzet, és Magyarország valamilyen okból, az oroszok iránti szimpátiából, érdekegyezésből, vagy más megfontolásból kifolyólag nem nyújtja azt a támogatást Ukrajnának, amire a nyugati szövetség számít, akkor elképzelhető, hogy keményebb lépéseket foganatosít az Egyesült Államok.

BALK: Magyarország, Románia vagy esetleg Lengyelország lehetnek-e felvonulási országok a Nyugat számára?

Radnóti András: Lehetnek, persze, mondom, van is ilyen igény, Romániában, Lengyelországban és a Baltikumban biztosan. A lengyelek maguk fizettek azért az Egyesült Államoknak, hogy ott amerikai csapatok állomásozzanak, tehát van ilyen igény, de hát itt a probléma az, hogy a washingtoni politikai establishmentben attól tartanak, meg minden bizonnyal a Fehér Házban is attól tartanak, hogy az európai konfliktus túlzottan eltereli a figyelmüket arról az ellenlábasról, aki szerintük ezt az évszázadot meg fogja határozni, ez pedig Kína. Tehát nagyon határozott annak az igénynek a megfogalmazása, hogy a stratégiai erőforrásokat a csendes-óceáni térségre összpontosítsák. Ez ugyan a Trump-adminisztráció alatt kezdődött, de átöröklődött a bideni adminisztrációra, hogy a Kínával való konfliktus és a csendes-óceáni térség biztonsága legyen az amerikai biztonságpolitika, az amerikai stratégia központjában a következő években.

És erről vonja el az amerikai kormányzat figyelmét az európai konfliktus. Ennél azonban bonyolultabb eggyel a dolog, mert vannak áttételek, és hát azért ez a kardcsörtetés, és azért a hihetetlenül intenzív diplomácia, meg a szokatlanul erős figyelmeztetések az invázió veszélyére már november óta, mert attól félnek Washingtonban, hogy ha Putyin bevonulhat Ukrajnába, akkor ez Kínát is felbátorítja, tehát Tajvan a következő. És ha Tajvan a következő, akkor Dél-Korea, Japán, és a Dél-kínai-tenger biztonsága is kérdésessé válik. Lehet felvonulási terület Közép-Európa, és rövid távon annak reális veszélye van, hogy felvonulási területté válik, ugyanis ha Ukrajnában eszkaláció van, akkor nem tud mást csinálni a Nyugat, mint megerősíteni a NATO keleti végének a védelmét, és ez is történik, ez a 8500 , akit Biden Kelet-Európába vezényel, ez ennek az első lépése. Először csak kicsit, aztán nyilván, hogy ha eszkaláció van, akkor sok tízezer katonát lehet ide vezényelni, de hosszú távon az szab neki határt, hogy a Nyugat, az Egyesült Államok fókusza nem ezen van, vagy legalábbis úgy érzi az amerikai külpolitikai establishment, hogy nem ezen kellene lennie.





BALK: Akkor megállapíthatjuk, hogy az egész világ egy nagy csatatér?

Radnóti András: Ilyen messzire nem mennék, ezek nagy szavak, de az biztos, hogy súlyosan növekszik az instabilitás, és a kiszámíthatatlanság lényegében az egész világban. Vannak persze zárványok, ahol most pozitív tendenciák érvényesülnek, és éppen a stabilitás felé mennek a dolgok, de általában, a nagy képben növekszik az instabilitás.

Like
Love
Care
Haha
Wow
Sad
Angry





🚗 H-1089 Budapest, Delej utca 51

📬 contact@balk.hu

☎️ +36 30 631 3104

💁‍♂️ Rólunk - About us

📰 Impresszum

💰 Szponzorált tartalom

🏁SEO-partner

BALK Magazin © 2019-2022


Helyesírási hiba jelentése

A következő értesítést küldjük a szerkesztőnek: