VÉRES TEJFAKASZTÓ BULI: Rosszkor volt rossz helyen, és ráadásul rossz nótát kért

Mostanában járta be a horvát sajtót Ivan Andrijanić vinkovcei fiatalember esete, aki kórházban kötött ki, miután egy vígasság keretében Škoro-féle nótát támadt kedve hallgatni. Bár Közép- Európában, illetve a Balkánon sem számít hírnek, hogy a hétvégén összeverekedtek a kocsmában a legények – a kocsma már ilyen hely, ott vigyázni kell -, az Andrijanić-eset kapcsán azonban mégis sokan felkapták a fejüket. A bunyó ugyanis nemzeti alapon tört ki, a többszörös túlerőben lévő szerbek meggyepálták a horvátokat.

Zenei kívánság

Ivan Andrijanić többszörös koponyatörést, arccsont, orrtörést és szemüreg-károsulást szenvedett, s ki tudja élve marad-e, ha rokona nem vetődik rá, és nem védi meg a testével a záporozó ütésektől, rúgásoktól.

A szerencsétlen fiatalembert végül a vinkovcei kórházból Eszékre szállították, ahol négy fejműtétet hajtottak végre rajta, és számtalan kapoccsal öltötték össze a fejbőrét.

Andrijanić az ójankováci (Stari Jankovci) vadászotthonban a közeli Ivanócból (Srijemske Laze) élő rokonával együtt ünnepelt, mert annak fia született. Mivel a jelzett településen többségben vannak a horvátországi szerb nemzeti kisebbség tagjai, így nem meglepő, hogy a vígasságon vegyes szerb-horvát társaság gyűlt össze.

Különben a kalamajka nagyobb is lehetett volna, mert Ójankovácon magyarok is laknak, de ők szerencsére nem voltak hivatalosak a tejfakasztó mulatságra.

Szóval ettek-ittak, s mint ez a XXI. században Szlavóniában (is) szokás, a YouTube közvetítésével bömböltették a szerb műnépzenét – ami körülbelül a bibliai szöcskeinvázióval felérő istencsapása.

A mintegy harmincfős társaságból éjfél után kettőre már csak a legkitartóbb korhelyek maradtak, megfelelő számú maligántól fűtve.

A verekedés akkor tört ki, amikor a számítógépet kezelő jámbor szerbek megkérdezték az áldozatot, hogy esetleg van-e valamilyen zenei kívánsága.

Andrijanić semmi rosszra sem gondolva azt válaszolta, hogy a Hazafias Mozgalom elnöki posztjáról nemrég távozott Miroslav Škoro horvát jobboldali politikustól és nótaénekestől szeretne valamit, ami majdnem olyan istencsapása, mint a szerb műzene, csak “lagzilajcsisra sminkelve”, és egy kis nemzeti mázzal leöntve.

A hangulat hirtelen sarkköri hőmérsékletre szállott alá, s amikor a szerbek “nyájasan arról kezdtek érdeklődni nála”, hogy esetleg Thompson (amolyan horvát Kárpátia) usztasa dalai közül nem szeretne-e valamit, Andrijanić szabadkozása már nem ért semmit, mert pillanatokon belül elszabadult a pokol.

Az esetnek itt nincs vége

Mint már volt szó róla, a rokona valahogy megóvta annyira, hogy Eszéken a sebészek ki tudták foltozni valahogy, a rendőrség időközben lefülelte a főkolomposokat, három ivanóci fiatalembert – egyiküknél hangtompítós pisztolyt találtak, három tárral.

Miroslav Škoro egy dögkeselyű kecsességével ragadta meg a szereplési lehetőséget, és sietve fénykép-sessiont tartott az eszéki kórházban a pórul járt fiatalemberrel, a politikusok meg szörnyülködtek, meg elítélték, meg minden.

A baj azzal van, hogy ez nyilván nem marad következmények nélkül. Lehet, hogy a szerbeket érő megtorló akciók már nem kapnak ekkora publicitást a horvát sajtóban, mint Andrijanić megagyabugyálása, de az eset semmiképpen sem használ a meglehetősen üveglábakon álló békés együttélésnek.

Mindezt ugyan ráfogható a 90-es évek háborús hagyatékára, sajnos azonban, hogy ez nem teljesen igaz: míg az aktuális horvát kormány, illetve Plenković miniszterelnök igyekszik létrehozni az országon belüli horvát-szerb kiegyezést, a Duna túlsó partjáról a minden szerbet magába ölelő “szerb világról” susog a szél.

Mint ezt egy montenegrói kolléga jegyezte meg a cetinjei zavargásokkal kapcsolatban, a Nyugat- Balkán problémáinak zöme egy kis ország nagy birodalmi törekvéseire vezethető vissza, Ójankovác pedig légvonalban száz kilométerre sincs Belgrádtól.