Horvátország
ZÖLD THRILLER: A horvátok is kérnének Paksból, avagy az atomenergia diadalmas feltámadása két folytatásban
Az első rész, amelyből kiderül, hogy a helyzet SNAFU
Valószínűleg nincs egy józanul gondolkodó ember sem a világon, aki kétségbe vonná, hogy amennyiben életben kívánunk maradni, sürgősen meg kell szabadulnunk a szennyező energiaforrásoktól, mint amilyenek a szén és a kőolaj, vagy akár a földgáz. Ugyanakkor mindenki számára világos, hogy ezt, akármennyire kívánatos is lenne, nem tudjuk gyorsan elérni. A zöldek, a környezetvédő csoportok, pláne a környezetvédő mozgalmak közben nemcsak arra vetemednek, hogy olümposzi magasságokba emelkedjenek, amikor ökológiai problémákról van szó, hanem arra is, hogy hisztérikusan agresszív kirohanásokkal „mentsék meg a Földet”.
Nem smafu a SNAFU
A SNAFU egy angol rövidítés, amely szerint Situation Normal: All Fucked Up (a helyzet normális: teljesen elkúrva), és általában a kaotikus helyzeteket hivatott leírni, ami most tökéletesen illik az EU-ban kialakult energiaválságra. Horvátországi tudósítóként nem vagyok hivatott elemezni/értelmezni a kedvenc kontinensem „szerencsésebb felén” kialakult viszonyokat, de fogadott hazám prizmáján át szemlélve bejelenteném az atomenergia diadalmas feltámadását.
A helyzet ugyanis az, hogy bármennyire is szeretnénk a karbonsemleges technológiák bevezetését (úgy általában mindenki, kivéve, aki nem, mondjuk a lengyelek), a megújuló energiaforrások jelenleg egyszerűen nem képesek biztosítani az igények kielégítését, vagyis a megbízható energiaszolgáltatást. A jövőben ez valószínűleg lehetséges lesz – és lehet, hogy nem kell rá néhány fényévet várni – de egyelőre nincs olyan megoldás, amellyel közelebb kerülhetünk a karbonsemleges gazdasághoz.
Ami Horvátországot illeti, Tomislav Ćorić energiaügyi miniszter elmagyarázta az újságíróknak, hogy az ország továbbra is megkülönböztetett figyelmet fordít a megújuló energiaforrások fejlesztésére, de közben megragad minden alkalmat az energiabiztonság növelésére, így egészen biztosan nem zárkózik el a szlovén-horvát közös tulajdonban lévő krškoi atomerőmű bővítésétől – a második blokk körülbelül 2027-ben kezdődő kiépítése vélhetőleg 5 milliárd euróba kerül -, de ugyanakkor számítanak a kibővített paksi erőmű (Paks 2) által termelt áramra is, természetesen ezért anyagi áldozatot is hajlandók hozni.
Miután Horvátország jelenleg villamos energia szükségleteinek csak mintegy 60 százalékát tudja saját forrásból biztosítani, szüksége van megbízható külső forrásokra.
Most az isztriai Plomin közelében lévő széntüzelésű erőmű kiváltása élvez prioritást megújuló forrásokkal, de ez a meglévő technológiák felhasználásával eléggé vontatott folyamatnak tűnik. A horvát álláspont jelenleg az, hogy az ország belsejében nem létesítenek atomerőművet, ám ez változhat, amennyiben a klímaváltozás következtében csökken a csapadék mennyisége, és ez kedvezőtlenül befolyásolja a vízerőművek termelését.
A zágrábi Nova TV néhány napja aggasztó felvételeket közölt a Peruća vízerőmű tározójának apadásáról, aminek következtében láthatóvá váltak az 1958-ban elárasztott házak, akkortájt ugyanis 1500 ember addigi otthonát áldozták fel az energiatermelés oltárán. 
A második rész, amelyből kiderül, hogy az elektromos mobilitás is SNAFU
Amikor 2019-ben az Európai Bizottság meghirdette az ún. EU zöld tervet, szinte azonnal számos kritikával kellett szembenéznie, elsősorban azért, mert egyesek szerint a zöld terv szinte elviselhetetlen terheket rótt a tagországok gazdaságára. Írásunk első részében felhívtuk a figyelmet arra, hogy az atomenergia bevonása, illetve annak nagyobb hozzájárulása nélkül, Európában elképzelhetetlen a kibocsátás gyors visszafogása, a hosszú, fokozatos átállásra pedig egyszerűen nincs idő. Tehát SNAFU.
Mit mondanak a kínaiak?
Kína is előszeretettel árasztott el falvakat az energiatermelés növelése érdekében, mostanában viszont a napenergia felhasználásában vitézkedik. Az Európában vezető Németországot ezen a téren már 2015-ben megelőzte, pedig ott a lakosság a legnagyobb villanyszámlákat fizeti a „zöld átmenet” jegyében. A Kínaiak ráadásul 2013 óta, vagyis már nyolc éve jobban zöldülnek, mint az Egyesült Államok.
Miután a távol-keleti ország 2060-ra tervezi a karbonsemlegesség elérését, a kormány átfogó megvalósítási tanulmány kidolgozását rendelte el. Nagyon röviden csak: a tanulmány szerint a napenergia által előállított áram nem lesz elegendő a 2060-ra megcélozott karbonsemlegességhez, amiért is a „Mennyei Birodalom” további atom- és vízierőműveket számít építeni.
Ennek az az oka, hogy ha Kína 2060-ra eléri kitűzött célját, vagyis a karbonsemlegességet, és energiaszükségleteinek 40 százalékát napenergia felhasználásával elégíti ki, akkor az ehhez szükséges tárolókapacitások kiépítése – a jelenlegi technikai megoldásokkal – felemésztené a világ ismert kobalt tartalékainak 36 százalékát.
Szóval, a napenergia szuper dolog, alkalmazása egyre olcsóbb és olcsóbb lesz, és valószínűleg belátható időn belül a tárolókapacitások terén is áttörésre kerül sor, ez azonban nem lesz elegendő az átállás megvalósításához.
Az is elképzelhető – bár valószínűsége nem nagy – hogy az elkövetkező évtizedben felfedezünk valamilyen új, tiszta energiaforrást, és ennek lehetőségére az amerikai energiaügyi minisztérium ARPA-E ügynöksége által kiírt, LENR (low energy nuclear reaction, azaz hideg fúzió) folyamatokat hasznosító alkalmazások támogatására kiírt pályázata is felhívja a figyelmet. Addig pedig állunk, ahogy állunk.
Mit mondanak a horvátok?
Az Index.hr az aggasztóan növekvő üzemanyagárak kapcsán az EU zöld tervének másik fontos pontját vizsgálta meg, nevezetesen az elektromos mobilitást, a brüsszeli bizottság tervei szerint ugyanis Európában 2035-től megszűnik a belső égésű motorral ellátott járművek forgalmazása.
Ha eltekintünk attól, hogy – legalábbis jelenleg – az elektromos járművek körülbelül 50 százalékkal drágábbak, mint a hagyományos tragacsok, akkor az átállás a jelenlegi infrastruktúra átalakítását is feltételezi.
Bár Horvátország e tekintetben sokkal jobban áll mint Magyarország (Horvátországban 2,3 töltőállomás jut minden 100 kilométerre, Magyarországon csak 0,6), ez még mindig messze van attól, hogy komoly infrastruktúrára kezdjen hasonlítani.
Igor Dekanić, a Zágrábi Egyetem Bányászati-Geológiai-Kőolajipari Karának tanára az index.hr-nek úgy nyilatkozott: nem látja hogy az EU tagországok gazdasága miként birkózik meg az átállás költségeivel.
Számításai szerint 2035-ig az EU-piacok egyötöde esetében 400-500 milliárd eurós igény merül fel járművek vásárlására szubvenciók formájában, és ebben még nincs benne az infrastruktúra kiépítése, valamint a meglévő járműpark forgalomból történő kivonásának költsége, és akkor még senki sem válaszolta meg az elektromos járművek lítium-elemeivel kapcsolatos reciklálás kérdését sem.
Dekanić professzor úr véleménye szerint az Európai Bizottság által felvázolt folyamat nem valósulhat meg 15 év alatt, a „ökológiai Kánaán” eléréséhez ugyanis legalább 50 évre lenne szükség a jelenlegi technológiák birtokában.
De bízzunk a fejlődésben, és gondoljunk arra, hogy tizenöt évvel ezelőtt hol tartottunk!
Pénteken koradélelőtt, a bucsai mészárlás évfordulóján Andrej Plenković horvát miniszterelnök és Tomo Medved veteránügyi miniszter, a kormány alelnöke megérkeztek az ukrán fővárosba. A horvát küldöttséggel egy időben tartózkodott Kijevben a Robert Golob vezette szlovén, illetve a szlovák és moldovai küldöttségek is, Eduard Heger miniszterelnök és Maia Sandu köztársasági elnök vezetésével. A látogatás folyamán a horvát küldöttség is részt vett a bucsai mészárlás évfordulója alkalmával szervezett mini-csúcstalálkozón, és találkozott Volodimir Zelenszkij ukrán elnökkel, Gyenyisz Smihal ukrán miniszterelnökkel, valamint Ruszlan Sztefancsukkal, az ukrán parlament, a Verhovna Rada elnökével.
Teljes titoktartás mellett Bucsába
A horvát küldöttség teljes titoktartás mellett, vonattal utazott Kijevbe, majd a horvát miniszterelnök részt vett az orosz agresszió áldozatainak emlékére rendezett megemlékezésen is, valamint az ukrán védők adományozott állami kitüntetéseinek ünnepélyes átadásán.
Plenković kijevi látogatása folyamán koszorút helyezett el az Ukrajnáért elesettek emlékfala előtt.
A horvát miniszterelnök virágot helyezett el e bucsai emlékfal előtt (Forrás: Twitter, Andrej Plenković)
A horvát kormány nyilatkozatában emlékeztetett arra, hogy „a horvát kormány következetesen, egyértelműen és határozottan támogatja Ukrajnát, és kezdettől fogva elítéli az orosz agressziót”.
– áll a nyilatkozatban. Horvátország szolidaritását fejezi ki az ukrán néppel azáltal is, hogy befogadja az ukrán menekülteket, és gondoskodik róluk.
– áll még a horvát kormány közleményében.
Katonai cserebere
Nem sokkal Plenković látogatását megelőzően, szerdán Odesszában járt Mario Banožić védelmi miniszter, aki találkozott ukrán kollégájával, Olekszij Reznyikovval.
Elmondta, hogy számításai szerint a Horvátország által adományozott tizennégy szállítóhelikopter, köztük tizenkét MI 8 MTV-1 modell és két MI 8 T modell, „hamarosan” megérkezik Ukrajnába.
Ukrán kollégája, Olekszij Reznyikov elmondta, hogy ukrán aknamentesítő oktatók képzését fontolgatják Horvátországban.
Mario Banožić horvát védelmi miniszter találkozott ukrán kollégájával, Olekszij Reznyikovval (Forrás: Twitter)
Ezzel kapcsolatban aztán a csütörtöki kormányülésen Plenković miniszterelnök bejelentette a nagy hírt, hogy megállapodás született az Egyesült Államokkal a horvát fegyveres erők finanszírozásának támogatásáról, 140 millió dollár összegben.
Miután a Večernji list becslései szerint Horvátország eddig mintegy 123 millió euró értékű felszereléssel támogatta Ukrajnát, az üzlet előnyösnek tűnik, különösen ha azt is tudjuk, hogy az amerikai támogatás a 140 millió dolcsi dolcsi mellett 4 Black Hawk helikopter, némi Javelin páncéltörő eszköz és esetlegesen pár Hellfire páncéltörő rakéta formájában fog alakot ölteni.
A „biznisz” abban a tekintetben is kedvező, hogy a NATO által Hipp jelzéssel ellátott szovjet/orosz eredetű helikoptereket különben egyenesen a roncstelepre lehetett volna küldeni, mivel sem az orosz, sem az ukrán karbantartás többé nem képezett opciót.
Üröm az örömben, hogy a Black Hawk szállító képessége körülbelül a fele a megbízható szovjet „igáslovaknak”, és ezekkel szemben tűzoltásra sem igen alkalmas, aminek majd nyáron isszuk meg a levét.
A helikopterekkel kapcsolatban még sokat lehetne morfondírozni, de erre úgyis vissza fogunk még térni, a horvát tervek szerint ugyanis egy 12 Black Hawk-ból álló raj felállítása várható (majd egyszer), illetve ezek felszerelése különböző rendszerekkel, amihez nemcsak pénz, hanem megfelelő képzettségű ember is szükségeltetik.
Ezt az ügyet azzal zárjuk, hogy bár korántsem annyira ügyesen, mint az észtek, de a horvátok is nyertek valamit az ukránok emberfeletti ellenállásán.
Őszre már kész is a háború?
Csernigovi Szent Lőrinc prófétai szavai az eretnekségekről és szakadásokról az ukrán egyházban:
Miután Szt. Lőrinc a csetepatét hat hónapban szabta meg, őszre már készen is lehet a háború.
Kapcsolódó cikk
A HASONLÓSÁG ELVE: Egy horvát hazafi szerint a szerb diplomatákat is utasítsák ki Horvátországból
Mint tudjuk, minap az ukrán hatóságok kiebrudalták az orosz ortodox egyház papjait, szerzeteseit és minden pereputtyukat a kijevi Pecserszka Lavra kolostorból, az orosz ortodox egyház egyik legszentebbnek tartott helyéről.
Ennek kapcsán Pavlo, a Moszkvai Patriarchátus ukrán ortodox egyházának metropolitája gyakorlatilag megátkozta az ukrán vezetést, mondván: „garantálja”, hogy Isten nem bocsátja meg Volodimir Zelenszkij elnöknek, amiért kilakoltatta a moszkvai egyházat a kijevi Lavrából.
Lehet hogy Plenkovićék búcsúzni mentek Kijevbe, amíg még lehetett, vagyis mielőtt még az átok megfogan?
A bosznia-hercegovinai Államelnökség rendkívüli ülésén elfogadta a Horvátországgal közös határ módosítására benyújtott javaslatot. A Szerbiával közös határszakasz kapcsán is indokolttá váltak módosítások, abban azonban nem mutatkozik akkora egyetértés az államelnökségi tagok és a határmódosításokat véleményező szakbizottság között, így Szerbiának még várnia kell.
24 ével ezelőtt elakadt
A Horvátország és Bosznia-Hercegovina közti határviták rendezésére szolgáló bilaterális egyezmény életbe lépése 24 éve várat magára. A bosnyák szociáldemokrata (SDP BiH) Denis Bečirović elnökségi tag a minap benyújtott javaslatában kezdeményezte az 1999-ben aláírt államközi egyezmény parlament általi jóváhagyását.
A boszniai államelnökség másik két tagja, a szerb Željka Cvijanović és a magát horvátnak álcázó Željko Komšić támogatta az elképzelést, így a következő lépésben a boszniai kormány szerepét betöltő Miniszterek Tanácsának (Vijeća Ministara) kell az erről szóló törvénytervezetet a boszniai parlament elé beterjesztenie.
Minderre a Miniszterek Tanácsának a tegnapi államelnökségi szavazástól számítottan 60 nap áll rendelkezésre. Az Államelnökség munkáját segítő határügyi szakbizottság (Državna komisija za granice) szintén 45 napot kapott, hogy a Miniszterek Tanácsa számára javaslatokat készítsen a kérdésben.
Igaz ugyan, hogy a boszniai Miniszterek Tanácsa két és fél évtizede nem terjesztette be a parlamentnek az egyezményt a ratifikáció érdekében, a fair play azonban megköveteli, hogy jelezzük, a bilaterális egyezményt a Száva horvát oldalán sem ratifikálták annak aláírást követően, az ugyanis minden alkalommal elakadt a Horvát Nemzeti Gyűlés (Hrvatski Narodni Sabor) útvesztőiben.
A horvátoknak területi igényük áll(hat) fenn
A boszniai kormány majd két és fél évtizedes teketóriázásának hátterét különösebben nem indokolt magyarázni. Elég csak arra gondolni, hogy az éves költségvetést majd 10 éve rendre a tárgyév nyarán szokta kiizzadni magából a végrehajtó hatalom csúcsszerve nem kis politikai alkuk árán.
A horvát kormány késlekedésének a hátterében összetetteb indokrendszer áll.
A tengeri határok megvonását szabályozó ENSZ egyezmény (United Nations Convention on the Law of the Sea, UNCLOS) 1992. évi módosítását követően ugyanis a horvát fél érvényesen követelhet bizonyos vizeket, amiket jelenleg Bosznia-Hercegovina a 24 km hosszú tengerpartját övező felségvizeihez tartozónak tekint.
A boszniai álláspont alapját pont a két állam akkori vezetői, a horvát Franjo Tuđman és a bosnyák Alija Izetbegović által ellenjegyzett 1999-es egyezmény képezi, ami utóbb ratifikáció hiányában ugyan nem lépett egyik államban sem érvénybe.
Ergo nemzetközi jogi szempontból legfeljebb valamely tengeri jogi bíróság előtt lehetne rá hivatkozni, mint a felek korábbi akaratára egyértelműen utaló dokumentumra, annak azonban jelenleg kötelező ereje nincs. A horvát fél vélhetően ennek a turpisságnak a tudatában ódzkodik az egyezmény ratifikációjától.
A helyzetet tovább bonyolítja, hogy 1995-ben a „nagysikerű” Daytoni Egyezmény összekovácsolásakor a mai Bosznia-Hercegovina és Horvátország közti határt az ugyanezen elnevezésű, korábbi ex-jugoszláv tagköztársaságok közti adminisztratív határ alapján jelölték ki. Az ebben foglalt határvonal azonban a boszniai tengerparti övezet egyes pontjain eltér az 1999-es megállapodásban foglaltaktól.
A vörös vonal mutatja az 1999-es megállapodásban szereplő határt, míg a kék az Jugoszláv Szocialista Szövetségi köztársaság fennállása alatti adminisztratív határ (Forrás: Večernji.hr)
A fenti térképvázlat alapján egyértelműen látható, hogy a horvát területi igény esetleges érvényesítése esetén a boszniai tengeri terület a Neum város körüli partszakasz és a Klek-félsziget által körül ölelt vizekre korlátozódna, míg az 1999-es egyezmény mindkét fél általi ratifikálása esetén a boszniai tengeri terület kiterjedne a Klek-félsziget ellentétes partszakasza mentén húzódó vizekre is.
Utóbbi esetben a UNCLOS szerint az egyenlő távolságok elve alapján kell megállapítani a tengeri határt, figyelembe véve a tengeri szárazulatokat, vagyis a horvát fél által szintén magának követelt Veliki és Mali Školj szigeteket.
A közös határ és az uniós csatlakozás
A horvát kormány még 2006 májusában kelt diplomáciai jegyzékben tájékoztatta a boszniai Miniszterek Tanácsát, hogy vitatják egyes tengeri területek hovatartozását, így azóta a kérdés eldöntése várat magára.
A boszniai államelnökség által most elfogadott szöveg az 1999-es egyezményt emelné törvényerőre a parlament jóváhagyását követően.
Ezzel a boszniai fél lényegében az első lépést tette meg ahhoz, hogy a későbbiekben nemzetközi bíróság elé vigye a horvátok által majd negyed évszázada ratifikálni elmulasztott egyezmény ügyét.
A helyzet rendezése Bosznia-Hercegovina számára a január óta erőltetett ütemű uniós csatlakozás miatt vált sürgőssé, tekintettel arra, hogy az EU-csatlakozás egyik feltétele, hogy az érintett államnak nem lehet területi vitája (a szomszédaival).
Kapcsolódó cikk
Határmódosítás és területcsere Szerbia és Bosznia-Hercegovina között a béke jegyében
Korábbi cikkünkben írtunk arról, hogy a Bosznia-Hercegovina és Szerbia közötti határ több pontján a szerbiai kormány kezdeményezett jelentősebb területcseréket.
Ezekben az esetekben azonban a boszniai kormány mutat távolságtartó álláspontot, mert az igényelt területek cseréje nagyrészt olyan földrészleteket érint a Drina-medencében, amelyek korábbi használatáért a szerbiai állami villamosipari vállalat (Elektropvreda Srbije) több évtized alatt jelentős adósságot halmozott fel az érintett boszniai önkormányzatokkal szemben.
Üzembe helyezik a gjakovai repülőteret a koszovói hadsereg számára
A bucsai mészárlás évfordulóján Plenković és mások Kijevben
Módosítaná a Horvátországgal közös határt a bosznia-hercegovinai államelnökség
An unleashed Serbian minister would create a new political party, he would impose sanctions on Russia
Német lőszergyár Magyarországon, Szlovénia is gyártana lőszereket az uniós programban
OVSZJANNYIKOVA: Putyin mindörökre megalázta az oroszokat
Nincs, aki dolgozzon a montenegrói tengerparton, 30 százalékkal nőhetnek az árak
Homokvihar okozott tömegszerencsétlenséget Szabadka és Topolya között
Szerbia és Görögország támogatja egymás területi integritását, lassan jöhet a gáz délről is
Viola von Cramon: A kézfájással való viccelődés rossz visszhangot váltott ki az EU-ban
-
Oroszország3 nap telt el azótaOVSZJANNYIKOVA: Putyin mindörökre megalázta az oroszokat
-
Montenegró5 nap telt el azótaNincs, aki dolgozzon a montenegrói tengerparton, 30 százalékkal nőhetnek az árak
-
Szerbia3 nap telt el azótaHomokvihar okozott tömegszerencsétlenséget Szabadka és Topolya között
-
Szerbia3 nap telt el azótaSzerbia és Görögország támogatja egymás területi integritását, lassan jöhet a gáz délről is
