ZÖLD THRILLER: A horvátok is kérnének Paksból, avagy az atomenergia diadalmas feltámadása két folytatásban

A cikk meghallgatása

Az első rész, amelyből kiderül, hogy a helyzet SNAFU

Valószínűleg nincs egy józanul gondolkodó ember sem a világon, aki kétségbe vonná, hogy amennyiben életben kívánunk maradni, sürgősen meg kell szabadulnunk a szennyező energiaforrásoktól, mint amilyenek a szén és a kőolaj, vagy akár a földgáz. Ugyanakkor mindenki számára világos, hogy ezt, akármennyire kívánatos is lenne, nem tudjuk gyorsan elérni. A zöldek, a környezetvédő csoportok, pláne a környezetvédő mozgalmak közben nemcsak arra vetemednek, hogy olümposzi magasságokba emelkedjenek, amikor ökológiai problémákról van szó, hanem arra is, hogy hisztérikusan agresszív kirohanásokkal “mentsék meg a Földet”.

Nem smafu a SNAFU

A SNAFU egy angol rövidítés, amely szerint Situation Normal: All Fucked Up (a helyzet normális: teljesen elkúrva), és általában a kaotikus helyzeteket hivatott leírni, ami most tökéletesen illik az EU-ban kialakult energiaválságra. Horvátországi tudósítóként nem vagyok hivatott elemezni/értelmezni a kedvenc kontinensem “szerencsésebb felén” kialakult viszonyokat, de fogadott hazám prizmáján át szemlélve bejelenteném az atomenergia diadalmas feltámadását.

A helyzet ugyanis az, hogy bármennyire is szeretnénk a karbonsemleges technológiák bevezetését (úgy általában mindenki, kivéve, aki nem, mondjuk a lengyelek), a megújuló energiaforrások jelenleg egyszerűen nem képesek biztosítani az igények kielégítését, vagyis a megbízható energiaszolgáltatást. A jövőben ez valószínűleg lehetséges lesz – és lehet, hogy nem kell rá néhány fényévet várni – de egyelőre nincs olyan megoldás, amellyel közelebb kerülhetünk a karbonsemleges gazdasághoz.

Ami Horvátországot illeti, Tomislav Ćorić energiaügyi miniszter elmagyarázta az újságíróknak, hogy az ország továbbra is megkülönböztetett figyelmet fordít a megújuló energiaforrások fejlesztésére, de közben megragad minden alkalmat az energiabiztonság növelésére, így egészen biztosan nem zárkózik el a szlovén-horvát közös tulajdonban lévő krškoi atomerőmű bővítésétől – a második blokk körülbelül 2027-ben kezdődő kiépítése vélhetőleg 5 milliárd euróba kerül -, de ugyanakkor számítanak a kibővített paksi erőmű (Paks 2) által termelt áramra is, természetesen ezért anyagi áldozatot is hajlandók hozni.

Miután Horvátország jelenleg villamos energia szükségleteinek csak mintegy 60 százalékát tudja saját forrásból biztosítani, szüksége van megbízható külső forrásokra.

Most az isztriai Plomin közelében lévő széntüzelésű erőmű kiváltása élvez prioritást megújuló forrásokkal, de ez a meglévő technológiák felhasználásával eléggé vontatott folyamatnak tűnik. A horvát álláspont jelenleg az, hogy az ország belsejében nem létesítenek atomerőművet, ám ez változhat, amennyiben a klímaváltozás következtében csökken a csapadék mennyisége, és ez kedvezőtlenül befolyásolja a vízerőművek termelését.

A zágrábi Nova TV néhány napja aggasztó felvételeket közölt a Peruća vízerőmű tározójának apadásáról, aminek következtében láthatóvá váltak az 1958-ban elárasztott házak, akkortájt ugyanis 1500 ember addigi otthonát áldozták fel az energiatermelés oltárán.

A második rész, amelyből kiderül, hogy az elektromos mobilitás is SNAFU

Amikor 2019-ben az Európai Bizottság meghirdette az ún. EU zöld tervet, szinte azonnal számos kritikával kellett szembenéznie, elsősorban azért, mert egyesek szerint a zöld terv szinte elviselhetetlen terheket rótt a tagországok gazdaságára. Írásunk első részében felhívtuk a figyelmet arra, hogy az atomenergia bevonása, illetve annak nagyobb hozzájárulása nélkül, Európában elképzelhetetlen a kibocsátás gyors visszafogása, a hosszú, fokozatos átállásra pedig egyszerűen nincs idő. Tehát SNAFU.

Mit mondanak a kínaiak?

Kína is előszeretettel árasztott el falvakat az energiatermelés növelése érdekében, mostanában viszont a napenergia felhasználásában vitézkedik. Az Európában vezető Németországot ezen a téren már 2015-ben megelőzte, pedig ott a lakosság a legnagyobb villanyszámlákat fizeti a “zöld átmenet” jegyében. A Kínaiak ráadásul 2013 óta, vagyis már nyolc éve jobban zöldülnek, mint az Egyesült Államok.

Miután a távol-keleti ország 2060-ra tervezi a karbonsemlegesség elérését, a kormány átfogó megvalósítási tanulmány kidolgozását rendelte el. Nagyon röviden csak: a tanulmány szerint a napenergia által előállított áram nem lesz elegendő a 2060-ra megcélozott karbonsemlegességhez, amiért is a “Mennyei Birodalom” további atom- és vízierőműveket számít építeni.

Ennek az az oka, hogy ha Kína 2060-ra eléri kitűzött célját, vagyis a karbonsemlegességet, és energiaszükségleteinek 40 százalékát napenergia felhasználásával elégíti ki, akkor az ehhez szükséges tárolókapacitások kiépítése – a jelenlegi technikai megoldásokkal – felemésztené a világ ismert kobalt tartalékainak 36 százalékát.

Szóval, a napenergia szuper dolog, alkalmazása egyre olcsóbb és olcsóbb lesz, és valószínűleg belátható időn belül a tárolókapacitások terén is áttörésre kerül sor, ez azonban nem lesz elegendő az átállás megvalósításához.

Az is elképzelhető – bár valószínűsége nem nagy – hogy az elkövetkező évtizedben felfedezünk valamilyen új, tiszta energiaforrást, és ennek lehetőségére az amerikai energiaügyi minisztérium ARPA- E ügynöksége által kiírt, LENR (low energy nuclear reaction, azaz hideg fúzió) folyamatokat hasznosító alkalmazások támogatására kiírt pályázata is felhívja a figyelmet. Addig pedig állunk, ahogy állunk.

Mit mondanak a horvátok?

Az Index.hr az aggasztóan növekvő üzemanyagárak kapcsán az EU zöld tervének másik fontos pontját vizsgálta meg, nevezetesen az elektromos mobilitást, a brüsszeli bizottság tervei szerint ugyanis Európában 2035-től megszűnik a belső égésű motorral ellátott járművek forgalmazása.

Ha eltekintünk attól, hogy – legalábbis jelenleg – az elektromos járművek körülbelül 50 százalékkal drágábbak, mint a hagyományos tragacsok, akkor az átállás a jelenlegi infrastruktúra átalakítását is feltételezi.

Bár Horvátország e tekintetben sokkal jobban áll mint Magyarország (Horvátországban 2,3 töltőállomás jut minden 100 kilométerre, Magyarországon csak 0,6), ez még mindig messze van attól, hogy komoly infrastruktúrára kezdjen hasonlítani.

Igor Dekanić, a Zágrábi Egyetem Bányászati- Geológiai- Kőolajipari Karának tanára az index.hr-nek úgy nyilatkozott: nem látja hogy az EU tagországok gazdasága miként birkózik meg az átállás költségeivel.

Számításai szerint 2035-ig az EU-piacok egyötöde esetében 400-500 milliárd eurós igény merül fel járművek vásárlására szubvenciók formájában, és ebben még nincs benne az infrastruktúra kiépítése, valamint a meglévő járműpark forgalomból történő kivonásának költsége, és akkor még senki sem válaszolta meg az elektromos járművek lítium-elemeivel kapcsolatos reciklálás kérdését sem.

Dekanić professzor úr véleménye szerint az Európai Bizottság által felvázolt folyamat nem valósulhat meg 15 év alatt, a “ökológiai Kánaán” eléréséhez ugyanis legalább 50 évre lenne szükség a jelenlegi technológiák birtokában.

De bízzunk a fejlődésben, és gondoljunk arra, hogy tizenöt évvel ezelőtt hol tartottunk!