Kormány

AZ ELNÖK EMBERE: Román válságdemokrácia, avagy politikai kudarc több képben

Közzétéve:

2 év telt el azóta

A megjelenés dátuma

2021.10.08.

Írta

Pozsony János-Csaba

Megosztás

Add tovább!

A cikk meghallgatása

Olvasási idő: 5 perc

Egy évig sem húzta, megbukott a nemzeti-liberálisok (PNL) által irányított koalíciós kormány Romániában, minekután az USR+ progresszív pártszövetség – kifogásolva Florin Cîțu kormányfő vezetési stílusát – visszahívta minisztereit, majd az országgyűlésben összeállva az ellenzékkel, a szélsőjobbal karöltve (AUR) megszavazta a szociáldemokraták (PSD) által benyújtott bizalmatlansági indítványt. Jelen pillanatban tehát ismét ideiglenes, korlátozott jogkörökkel, a rá váró járványügyi, társadalmi és gazdasági kihívások tükrében mondhatni tehetetlen, ügyvivő kormány irányítja az országot, a válságból kivezető utat pedig egyelőre “balladai homály” fedi. Senki sem tudja, mi következik: ismét összeálló koalíció egy új kormányfővel, vagy kisebbségi kormány a szociáldemokraták, esetleg az ellenzékbe vonult USR+ támogatásával, netán előrehozott választás, de az államfő menesztése is felmerült, mint lehetséges forgatókönyv.

A demokratikus felhatalmazás

A tavalyi, 2020-as romániai országgyűlési választásokon rekordalacsony, 31.84%-os választói részvételt jegyeztek: az elnök- és európai parlamenti választásokban megfáradt, a járvány által sújtott ország lakosságának zöme inkább a távolmaradás mellett döntött.

Az alacsony részvétel azonban felerősítette a politikai töredezettséget a parlamentben: a klasszikus, két nagy váltó- és gyűjtőpárt, meg az RMDSZ-en túl, az ideológiai spektrum széléről két újgenerációs, elitellenes proteszt-párt is megugrotta a bejutási küszöböt: balról a liberális centrumba igyekvő progreszív és rendszerellenes USR+, jobbról a járványügyi korlátozások ellen színre lépett kisebbség- és magyarellenes AUR.

Az elnöki küldetés

Egyetlen pártnak sem sikerült megszereznie a mandátumok abszolút többségét, így Iohannis államelnök alkotmányos jogával élve, nem a legtöbb szavazatot begyűjtött győztes szociáldemokratákat, hanem egy jobboldali pártkoalíció reményében saját pártját, a második helyen végzett Nemzeti Liberális Pártot kérte fel a kormányalakításra. Több éve hangoztatott álmát látta beteljesülni: a parlamenti többség megszervezésével a liberálisok végre biztosítani tudják a válságbiztos stabil kormányzást.

Ám nem a szervezet elnökét és egyben az ideiglenes ügyvivő kabinet fejét -az előző parlament által 2020 februárjában menesztett Ludovic Orban kormányfőt bízta meg a feladattal, hanem a saját emberének számító Florin Cîțut, a korábbi pénzügyminisztert.

Az államfő közvetítésével a liberálisok meg is állapodtak az RMDSZ-szel és az elsőmandátumos USR+-szal: stabil parlamenti többség, a nyilatkozatok tanulsága szerint legalább 8 évre berendezkedő, jobboldali kormánykoalíció jött létre Romániában.

Munkaprogramjukat az uniós alapokra támaszkodó országos helyreállítási tervhez igazították, illetve a román költségvetésből finanszírozott, elsősorban a vidékre összpontosító országos beruházási tervre szabták, de a nagy állami rendszerek reformját is meglebegtették (oktatás, igazság- és egészégügy, közigazgatás). Eközben akárcsak a szociáldemokraták, a szalonképtelen xenofób AUR is az ellenzék padsoraiban találta meg a helyét.

Szalámitaktika

Az azóta eltelt kevesebb, mint egy éves kormányzás alatt gyorsan megromlott a viszony a nemzeti-liberális kormányfő és a magukat szintén liberális centristaként pozícionáló USR+ politikusai között.

Az együttműködés nehézkessé vált, az államfő szentesítésével Cîțu miniszterelnök e viszonylag rövid idő alatt két, az USR+ által delegált kormánytagot is menesztett tisztségéből, minekután azok az egészség- és az igazságügyi tárcák élén gyakorlatilag függetlenítették magukat a koalíciós egyeztetésektől, és partnereiket mellőzve, vagy éppen zsarolva, saját belátásuk szerint kívánták végezni megbízatásukat.

A válságot a második, az igazságügyi miniszter menesztése indította be: Stelian Ion ugyanis az átláthatóság nevében koalíciós egyezség nélkül, egymaga próbálkozott meg a főügyészek kinevezésével.

Felmentését követően azonban az USR+ számára egyértelművé vált, hogy a szűk politikai mozgástér és a liberális partner szalámitaktikája “nettó ráfizetésessé teszi” a koalíciós kormányban való részvételt, amit a párt közvéleménykutatásokban mért aggasztó zuhanása is megerősített. Így aztán előre menekülve kenyértörésre vitték a dolgot: a vidékfejlesztési Saligny-terv jóváhagyását az igazságügyi reformtervük egy olyan pontjához kötötték (a különleges ügyészség megszüntetéséhez), amiről tudták, hogy a másik két koalíciós partner bizonyosan nem fog elfogadni.

A kongresszusok éve

Ráadásul Cîțu a pártelnöki pozícióért mindeközben karaktergyilkossági kísérlettől hangos, botrányos és éles versenyben állt a házelnökké vált Ludovic Orbannal, s a kormányfő a kongresszuson éppen a Saligny-tervvel remélte konszolidálni a területi szervezetek pártfogását. Anélkül elolvadni látszott az előnye, így érthető, ha a nemzeti-liberálisok rossz néven vették a zsarolási kísérletet: az nemcsak a kormánypénzek folyósítását és önkormányzati bázisuk, a hátország utánpótlását kockáztatta, hanem a választási hajrában még a párton belüli erőviszonyok felborulásával is fenyegetett.

A megegyezés előtt létezett egy másik fontos akadály is, és pedig, hogy az USR+ is tisztújítás előtt állt (néhány nap különbséggel). És a belső verseny rányomta a bélyegét a koalíciós tárgyalásokra.

Az elnökségért megméretkező jelöltek, Dan Barna és Dacian Cioloș egyaránt bizonyítani kívánták politikai rátermettségüket a választmány előtt, s egymást túllicitálva nem a válság feloldásában lettek érdekeltek, hanem éppenséggel annak mélyítésében. Inkább a lehetőséget, semmint az országra fenyegető veszedelmet látták: előhozakodhattak ismét a megalkuvást nem tűrő radikális beszédmóddal, megszólítva a kormányzati szerepvállalás során elpártolt választóikat.

Egymásra találtak

Az USR+ még a kongresszusok előtt kilépett a kormányból, és a koalíció újratárgyalásának egyetlen feltételeként Cîțu kormányfő menesztését kérte.

Az elutasítást követően a parlamenti többség nélkül maradt kormány ellen a progresszívek bizalmatlansági indítványt nyújtottak be – sokak döbbenetére – a szintén elsőmandátumos, az országgyűlés páriájának számító szélsőjobbos AUR-ral (gondolhatták: inkább, mint a “vörös pestisnek” nevezett szociáldemokratákkal).

A két nagy váltópárt azonban azt már nem engedhette meg magának, hogy teljesen kivegyék a kezéből a politikai kezdeményezést és politikai napirend készítését, így a két kispárt összjátéka és Orban házelnök minden igyekezete ellenére, elszabotálták az indítvány napirendre tűzését.

A választásokon első helyen végzett szocdemek nélkül lehetetlen kormányt buktatni, ők pedig inkább megtartották maguknak a parlamenti ellenzék legerősebb politikai fegyverét: benyújtották saját indítványukat, amelyet a pártkongresszusok végéhez időzítettek. Bevárták, hogy a két kispárt segítségével ne csak a kormányt, hanem egyúttal fő ellenfelük vezetőjét, a liberálisok pártelnökét is megbuktassák.

De mi várható?

Az országot továbbra is Cîțu vezeti, ám már csak ideiglenes, ügyvezető kormányfőként, és bedőlni látszik Iohannis államfő tartós jobboldali kormányzásra tett kísérlete, bár az elnök még halogatja Cîțu kiebrudalását a paradicsomból. A szociáldemokraták ugyan előre hozott választásokért kardoskodnak, ennek kicsi a valószínűsége, mivel többet nyernek, ha 2024-ben az elnökválasztásokkal összekötött általános választáson mérkőznek meg a kormányzás viszontagságaiban meggyengült ellenfeleikkel.

A politikai kudarc és a népszerűségvesztés által sújtott koalíciós pártok, a nemzeti-liberálisok és az USR+ sem érdekeltek a válság mélyítésében, a kongresszusok lecsengésével valószínűbb, hogy visszaáll köztük a politikai együttműködés. Főleg, hogy az USR+ számára nem tűnik jó alternatívának az ellenzéki közösködés a szociáldemokratákkal, vagy a szélsőséges AUR-ral.

Viszont azt is felismerték, hogy a lázadó szerepből kilépve, felelős pozícióban erodálódik a választóbázisuk. A válság nyertese az AUR, mivel kiszabadult a politikai karanténból, illetve a szociáldemokrata pártvezér, Marcel Ciolacu, aki bebizonyította, méltó ellenfele tud lenni a nemzeti-liberális pártvezetőknek.

Felcímkéztük:AUR BALK ban botrány centrum cia demokrácia demokraták ellenzék elnök elnökválasztás február fegyver gyakorlat gyilkos gyilkosság házelnök járvány kenyér koalíciós tárgyalások korlátozások kormány kormányalakítás közvélemény lakosság liberális magyar Marcel Ciolacu miniszter miniszterelnök nemzet nemzeti oktatás paradicsom parlament parlamenti választások párt partner pénz pénzügyminiszter politika részvét roma román szélsőjobb szociáldemokrata tűz ügyész uniós választás választások válság vissza zsarolás

Az olvasás folytatása

Ezt az oldalt ennyien látták: 4

Szerbia

SZINTE HIHETETLEN: Megalakult az új szerb parlament, a kormányalakítás azonban még odébb van

Közzététel:

1 év telt el azóta,

a megjelenés dátuma

2022.08.04.

Írta

Nikola Popov

A cikk meghallgatása

Olvasási idő: 5 perc

Öt hónapig tartó választási folyamat és a Veliki Trnovac (többségében albánok lakta) faluban tartott sokszori szavazási forduló után Szerbia új parlamentet kapott. Az új összetételű országgyűlés megalakulása önmagában is több napig tartott, végül azonban csak sikerült megválasztani a szkupstina új elnökének a kormányzó Szerb Haladó Párt képviselőjét, Vladimir Orlićot. A hosszan tartó, és személyeskedésektől sem mentes vitát követően Orlićra, a néhány nappal ezelőtt közzétett Vučićot marasztaló videó férfi főszereplőjére, a jelenlévő 230 képviselő közül 154 mondott igent, és 76 nemet, tartózkodó nem volt.

Vučić “huszárja”

A parlamenti elnök megválasztása a folyamat központi része volt, legalábbis erre lehet következtetni a médiavisszhangokból, a házelnök és a Szerb Haladó Párt frakcióvezetőjének személye ugyanis iránytű lehet annak tekintetében, hogy a többség miként fog viselkedni a többi parlamenti csoporttal szemben, különösen az ellenzék esetében, amelynek két teljes éven át nem volt képviselője a parlamentben.

Az utóbbi két év “arra volt jó”, hogy a belgrádi rezsim pártjai gyakorlóterepévé alakítsák a szkupstinát, ahonnan heves támadásokat intéztek a parlamenten kívüli ellenzék ellen: a Szerb Haladó Párt képviselői egyszerűen versengtek abban, hogy melyikük tudja hevesebben támadni az ellenzéki vezetőket, akiket lopással, korrupcióval, bűnözéssel, hazaárulással és nepotizmussal vádoltak. Az ellenzéki pártok és pártvezetők nem vettek részt a “parlamenti munkában”, így nem tudták megvédeni magukat, és az olyannyira kívánatos “építő jellegű kritika” is elmaradt.

A sárdobálás során a legtöbbet Dragan Đilas, a Szabadság és Igazságosság Pártjának vezetője kapta, akit a gyakori támadások a közvélemény, illetve a rezsim hívei és az ellenzéki szimpatizánsok szemében is egyaránt az ellenzék vezetőjévé emeltek, tehát ő éppen a sárdobálásnak köszönheti a “nagyságát”.

Kapcsolódó cikk:

EGYSZEMÉLYES ORSZÁG: Vučićot nem engedik távozni a párt éléről

Ugyanakkor az új parlamenti elnök, Vladimir Orlić a kormányzó párt egyik legkegyetlenebb “huszárjaként” szerzett magának hírnevet. Nemcsak a parlamentben, hanem a médiában is egy vad, a párthoz és a vezérhez hű katona szerepét játszotta, aki nem rest átlépni a jó ízlés határát a párt és a pártpolitika védelmében.

Kinevezését egyesek úgy értelmezik, hogy Orlićot a “huszárságtól” áthelyezték a “nehéztüzérséghez”, és most alig várja, hogy össztűz alá vehesse az ellenzéket a “verbális légicsapások” viszonzásaként.

Hogy ilyen tendenciák valóban léteznek, arra Dr. Vladeta Janković (Egységes Szerbia, korábban Szerbiai Demokrata Párt), a parlament rangidős elnöke, az egyik ellenzéki lista volt főpolgármester-jelöltje mutatott rá, aki az új házelnök megválasztásáig legidősebb képviselőként irányította a parlament munkáját.

Janković az alakuló ülésen elmondott beszédét a rezsim, a kormánypárt és a köztársasági elnök, Aleksandar Vučić éles bírálatával fejezte be, akit alkotmánysértéssel, autokráciával, valamint a szólásszabadság és a demokratikus elvek megsértésével vádolt meg.

– Nincsenek és nem is lehetnek tisztességes választások, amíg nyomás, vesztegetés és erőszak van, amíg a nemzeti médiateret nem teszik mindenki számára elérhetővé, mindaddig, amíg a választási bizottságok arra várnak, hogy a kormányzó politikusok döntsenek helyettük, amíg egy ember akarata és szeszélye maga alá teperi Szerbia alkotmányát

– jelentette ki Janković, akinek a beszédet követően az ellenzék lelkes tapsban tört ki, miközben a kormánypárti képviselők csendben és zavartan figyelték, hogy mik vannak? Nyilvánvaló, hogy nem számítottak ilyen nyílt beszédre, nem ehhez volt szokva a fülük.

Az ülés után Milenko Jovanov (Janković egykori párttársa), aki most a Szerb Haladó Párt parlamenti csoportjának a vezetője, és a nem sokkal később házelnökké választott Vladimir Orlić a parlament munkájának akadályozásával és provokációval vádolta meg az ellenzéket.

Még csak szárítják a puskaport

Nagyobb konfliktusok azonban nem voltak, így folytatódott a parlament alakuló ülése. Az biztos, hogy frakcióvezetőként az előbb említett Milenko Jovanov lesz a haladók “parancsnoka” a parlamentben.

– A politikában vannak olyan emberek, akik értenek hozzá, és harcolnak a pártprogramokért, és vannak, akik politikai zenegépek (jukebox), bármelyik dalt eléneklik, ha valaki bedobja a pénzt

– mondta egy alkalommal a nagykikindai születésű, és vajdasági kádernek számító Jovanov, aki a Szerbiai Demokrata Pártból igazolt át a haladókhoz, majd “Bánát hangjaként” éltette Vučićot a kormánypárti nagygyűléseken, miközben előző pártjában még arról beszélt, hogy a nép segítségével szeretnék megbuktatni a nem sokkal később általa felmagasztalt szerb elnököt.

A frakcióvezető személyénél azonban fontosabb, hogy ki irányítja a parlamenti munkát, és ezt a tisztséget a fent már említett Vladimir Orlić tölti be, aki már át is vette a megbízatást Ivica Dačić, szocialista vezetőtől.

Orlićról azt is elmondtuk, hogy a huszárságtól a nehéztüzérséghez avanzsált. Az egyik legismertebb szerbiai politikai elemző, Dušan Janjić szerint Orlić ugyan “harcos”, de nem mindig és nem mindenkivel szemben viselkedik ennek megfelelően.

Janjić nem zárta ki, hogy az új házelnök a párbeszéd fenntartásának és a munka koordinálásának irányába mozdul el minden parlamenti képviselőcsoport esetében, beleértve ebbe az ellenzéket is.

De hogy milyen lesz ez a kommunikáció, az egyelőre kiszámíthatatlan, főleg miután a választásokat követően Dragan Đilas ellenzéki vezető (akit a sárdobálás tett naggyá), kétszer is közvetlenül tárgyalt Vučićtyal, ami eléggé nehezen dekódolható fejlemény.

Orlić kinevezése az Országgyűlés elnöki posztjára egyben azt is jelenti, hogy Ivica Dačićnak más pozíciót kell betöltenie, és minden bizonnyal a kormányban csinálnak neki helyet. Dačić ugyan azt állítja, hogy nem tárgyalt az új funkciójáról az államfővel, ennek ellenére szinte egészen biztos, hogy az oroszbarát Szerbiai Szocialista Párt a kormány része lesz, főleg miután Szerbia nem vezetett be szankciókat Oroszország ellen.

Most azt sem lehet megmondani, hogy Dačić mennyire komoly és magas pozícióhoz jut, mert a szerb elnöknek még van ideje a kalkulálgatásra, miután a szerbiai törvények szerint még három hónap áll rendelkezésére a kormányalakítással megbízott személy megnevezésére.

Az “Aleksandar Vučić – Együtt mindent megtehetünk” elnevezésű listának, amelynek fő ereje a Szerb Haldó Párt, 120 képviselője van a parlamentben, 38 mandátummal rendelkezik a Marinika Tepić vezette “Együtt Szerbia győzelméért” lista, őket követi a Szerb Szocialista Párt és az Egységes Baloldal koalíciója 31 képviselői hellyel.

A NADA koalíció 15, a Moramo lista 13, a Dveri és a Zavetnica pedig 10 mandátumot mondhat magáénak. A nemzeti kisebbségek (magyarok, bosnyákok és albánok) képviselői összesen 13 parlamenti parlamenti hellyel rendelkeznek.

A szocialistákkal együtt Vučićnak sima többsége van, a jobboldali pártok egy részének (NADA, Dveri és Zavetnici) és a nemzeti kisebbségnek a támogatásával (értsd: Vajdasági Magyar Szövetség) pedig akár kétharmados többsége is lehet, ami elég lenne az alkotmány módosításához.

A nagy tarkaság láttán arra lehet számítani, hogy az új kabinet megalakításáról szóló tárgyalások még egy ideig váratnak magukra, ha nem is folytatódnak egészen a jogilag rendelkezésre álló határidő végéig.