MAGYAR-UKRÁN VISZÁLY: Amikor a kakaskodás mindkét félnek jól jön (a java még hátra van)

Újabb mélypontra jutottak a magyar-ukrán kapcsolatok, a legújabb viszály amiatt tört ki, hogy Magyarország megállapodott Moszkvával: a következő 15 évben az Ukrajnát elkerülő útvonalakon, a Szerbia felől érkező Török Áramlaton, illetve Ausztria felől vásárol földgázt Oroszországtól. A magyar-ukrán viszály egyik eredménye az lett, hogy mindkét országban jelentősen megromlott a másik állam polgárainak megítélése: az ukránok például már majdnem olyan veszélyesnek tartják Magyarországot, mint a Krímet elcsatolt Oroszországot.

Gázvita

Kijevnek több ok miatt is fájhat az évi 4,5 milliárd köbméter gáz szállításáról szóló magyar-orosz megállapodás. Egyrészt Ukrajna elveszíti a Barátság vezeték használatáért járó tranzitdíjat, s ami még fontosabb, Ukrajna biztonsági helyzete is romlik: ha nem az országon keresztül megy a gáz Európába, Oroszország könnyebben határozhat úgy, hogy támadást intéz szomszédja ellen.

Kijevben komolyan tartanak attól, hogy Moszkva – amely 2014-ben elcsatolta a Krímet és hathatós támogatást nyújt a kelet-ukrajnai szakadároknak is – előbb-utóbb katonai konfliktust igyekszik kiprovokálni a két ország között. Ennek egyébként több jele is van, tavasszal Moszkva már akkora haderőt vont össze a két ország határán, amely alkalmas lett volna egy támadó hadművelet megindítására.

Egyelőre úgy tűnik, Ukrajna és Magyarország sem hajlandó hátrébb lépni: Budapesten az ukrán, Kijevben pedig a magyar nagykövetet kérették be a külügyminisztériumba. Magyarország szerint Ukrajnának semmi köze ahhoz, a magyar kormány kivel köt megállapodást, míg az ukránok azt állítják, Szijjártó Péter külügyminiszter még tavaly megígérte, Magyarország nem szünteti be az Ukrajnán keresztüli gázimportot.

Kijev szerint Budapest megsértette a magyar-ukrán alapszerződésben vállaltakat, s Ukrajna most az EU-nál próbálja elérni a magyar-orosz megállapodás érvénytelenítését.

Nem most kezdődött

Bár elég nagy a csatazaj az ukrán-magyar viszonyban, a kakaskodás már évekkel ezelőtt elkezdődött.

2017-ben fogadta el az ukrán parlament azt az oktatási törvényt, amely valóban korlátozza a nemzeti kisebbségek – így a 150 ezres kárpátaljai magyarság – anyanyelvhasználati jogait. A törvény értelmében beszűkül a magyar nyelvű oktatás, s az ukrán gyakorlatilag kizárólagossá válna a középiskola felsőbb osztályaiban.

Magyarország válaszként bejelentette, amíg Kijev nem változtatja meg a törvényt, akadályozni fogja Ukrajna NATO-integrációját és nem engedi, hogy összehívják a magas rangú képviselők részvételével folytatandó tanácskozásokat. Bár az ukránok belementek abba, hogy a törvényt a tervezettnél később léptessék életbe, s az ne vonatkozzon a magániskolákra, a magyar blokád a mai napig nem ért véget.

És várhatóan nem is fog, már készülőben van egy újabb ukrajnai törvény is, a kisebbségek jogállását meghatározó új szabályozás, amely várhatóan tovább korlátozza majd a magyarság jogait.

Bár sokan azt állítják, hogy a kisebbségi és az oktatási törvény elsősorban a többmilliós ukrajnai orosz kisebbség ellen szól, a jelek arra utalnak, hogy Kijevnek az sem nagyon fáj, hogy a két törvény a magyar, a lengyel és a román nemzeti közösséget is hátrányosan érinti. Kijev például nem volt hajlandó arra, hogy a törvényt úgy fogalmazza meg, hogy az nem vonatkozik az EU-s nyelvekre – ezek közé nem tartozik az orosz – pedig ezzel a megoldással meg lehetett volna kímélni az Ukrajna összlakosságához képest elenyésző létszámú magyar, lengyel és román kisebbséget.

Keménykedés mindkét oldalon

Az ukrán-magyar viszály arra is alkalmas, hogy a magyar és az ukrán politikusok is megmutassák, igazán keményen védik saját nemzeti érdekeiket. A magyar vezetők – közöttük Szijjártó Péter – például gondosan ügyelnek arra, hogy lehetőleg minden ukrajnai választás előtt aktivizálják magukat a kárpátaljai magyarság körében, s hogy a kampánycsend idején is elhangozzon néhány buzdító mondat. A magyar közmédiumok – amelyek egyértelműen azt szajkózzák, amit a kormány mond – pedig folyamatosan úgy állítják be Ukrajnát, mintha az állam a szétesés szélén állna, s addig is fasiszták állnának az ország élén.

Visszatérő vád az ukránok állítólagos antiszemitizmusa is, amely már csak azért is érdekes, mert egy időben Izraelen kívül csak egy olyan állam volt a világon, ahol az államfő és a miniszterelnök is zsidó származású volt. Ez az állam pedig Ukrajna volt Volodimir Zelenszkijjel és Volodimir Grojszmannal az élen.

Az ukrán politikusoknak is jól jön a „magyarveszély” felturbózása: Kijevben sokan riogatnak az állítólagos „magyar szeparatizmussal”, s ha éppen rossz a viszony, akkor előszeretettel zaklatják azokat a magyarokat – akik megsértve az ukrán törvényeket – az ukrán mellé felvették a magyar állampolgárságot is.

Ugyancsak népszerű a magyar politikusok Ukrajnából való kitiltása is – egy időben állítólag fontolgatták Szijjártó e listára való felvételét is – s néha megjelennek a magyarokat fenyegető transzparensek, illetve videók is. Ezekről az ukránok azt állítják, leginkább a magyar-ukrán viszony további elmérgesítését akaró orosz titkosszolgálat áll az akciók mögött – ahogyan állítólag az oroszok pénzelték azokat is, akik két alkalommal is robbantásos merényletet követtel el a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) ungvári székháza ellen.

Megint az átlagembereken verik el a port

A magyar-ukrán viszály egyik eredménye az lett, hogy mindkét országban jelentősen megromlott a másik állam polgárainak megítélése: az ukránok például már majdnem olyan veszélyesnek tartják Magyarországot, mint a Krímet elcsatolt Oroszországot. Az ukránok magyarországi megítélése sem javul, pedig közben ezer számra érkeznek ide az ukrán vendégmunkások, akik nélkül sok magyarországi gyár már aligha tudna működni.

A magyar munkaadók arra panaszkodnak, hogy nagy a fluktuáció az ukránok körében, bár a bérek legalább négyszer magasabbak, mint Ukrajnában, sokan viszonylag gyorsan tovább állnak és Lengyelországba, vagy Nyugat- Európába mennek. A távozás egyik oka a még magasabb bér, de az is közrejátszik, hogy a migrációellenes kampánnyal a kormány évek óta hergeli a magyar lakosságot, s ez nem segíti az ukránok magyarországi beilleszkedését.