PÁSZTOR ISTVÁN: Sikeres tárgyalás a színházi vezetőkkel, két hét múlva terítéken a “középjövő”

A cikk meghallgatása

Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke a Facebookon számolt be arról, hogy találkozott a vajdasági színházi vezetőkkel. Pásztor rövid bejegyzésében konstatálta, hogy a színházi és politikai vezetők szót tudnak érteni. Hasonlóan nyilatkozott Körmöci Petronella, a Szabadkai Népszínház magyar társulatának vezetője is, aki korábban arra vágyott, hogy normális viszony jöjjön létre a színházak és a politika között. Egyúttal felpanaszolta azt is, hogy az általa vezetett társulatnak nincs saját épülete, ezért egy csipkegyárban és egy kiszuperált, régi moziban játszanak. A párbeszéd mintha normalizálódna, már csak az épület kérdését kellene megoldani.

Sikeres tárgyalás

Több mint két órás beszélgetést folytatott a vajdasági színházi vezetőkkel Pásztor István, erről maga számolt be a Facebookon. A részletekről ugyan semmit nem közölt, viszont már az is reménykeltő, hogy megfogalmazása szerint a “színházi vezetők és a politika képviselői szót tudnak érteni”. További “át- és belemagyarázás helyett” álljon itt a legbefolyásosabb vajdasági magyar vezető Facebook-bejegyzése:

A teljes szótértés jegyében
ℹ️? Ma délután a Vajdasági Magyar Szövetség – VMSZ székházában, a Magyar Nemzeti Tanács elnökével és a vajdasági magyar színházi társultok vezetőivel, tartalmas, előremutató, nyitott légkörű, rengeteg kérdést érintő kétórás sikeres tárgyalást folytattam.
☝️ Bebizonyosodott, hogy még ha más perspektívából is tekintünk a dolgokra, a színházi vezetők és a politika képviselői igenis szót tudnak érteni olyan fontos dolgokról, mint a vajdasági magyar színházi társulatok jövője.
? A beszélgetés záradékaként abban maradtunk, hogy azt két hét múlva folytatjuk, a társulatok középtávú jövőképéről, amelyet a társulati vezetők dolgoznak ki és prezentálnak majd.

És ugyanez az eredeti Facebook-formátumban.

A magyar társulat

A Szabad Magyar Szónak nyilatkozva Körmöci Petronella kicsit bőbeszédűbb volt.

– Leszögeztük az elején, hogy ez nem egy politikai megbeszélés, és nem a repertoárról fogunk beszélgetni. Várható volt egy ilyen megbeszélés, hiszen választások lesznek, sőt MNT-választások is lesznek, lejárt a kulturális stratégia, nyilvánvaló volt, hogy vagy lesz egy ilyen beszélgetés, vagy az ember egy ilyen dologból kimarad. Semmiképp sem szerettem volna ebből kimaradni

– mondta a Szabadkai Népszínház magyar társulatának vezetője, aki örült annak, hogy “a régi sérelmeket nem vették elő”, vagyis hogy ezek “nem kerültek terítékre”. Majd hozzátette, hogy ő maga “nagyon optimista”, és bízik az együttműködés lehetőségében.

– Az öt színház egymás nélkül nem megy semmire. Egymás színészei játszanak itt is, ott is. Ez a pár színház, egymás, vagy egy közös elhatározás nélkül nem tud működni, vagy nagyon nehezen tudna működni, és félő, hogy lemorzsolódna

– tette hozzá a Szabadkai Népszínház magyar társulatának vezetője.

A magyar kormány az utóbbi években hatalmas pénzekkel támogatta a vajdasági magyarokat, a Bethlen Gábor Alapítványon keresztül például több mint kilencmillió eurót (1,1 milliárd forint) támogatást kapott a vajdasági magyar média zászlóshajója, de jutott bőven másra is, erre a napokban is láttunk példát.

Ezért csodálom, hogy a Szabadkai Népszínház magyar társulatának a mai napig nem sikerült saját otthont találni. Ha ennek az okát keresném, akkor az jutna eszembe, hogy vagy nem jó a társulat, vagy valami/valaki miatt “rosszul fekszik” a politikusoknál, de az is lehet, hogy valahol hiba csúszott a rendszerbe. Másra nem tudok gondolni.

Viszont az még felmerült bennem – mint nézőben – amikor visszaemlékezem az igencsak “szakadt” mozihelyiségre, hogy ez nem csak a magyar társulat, hanem a szabadkai közönség lebecsülése is, miután ott ült a szabadkai magyar értelmiség fele a poros, koszos székeken; a másik fele persze, nem.