VITA A BOSZNIAI FŐKÉPVISELŐRŐL: Hasznos-e a keménykedés?

 
Szarajevóban átvette a főmegbízotti megbízatást a német Christian Schmidt, aki az osztrák Valentin Inzkót váltja. Az ünnepségen történt első hivatalos megnyilvánulása alkalmával Schmidt úgy fogalmazott, hogy Bosznia- Hercegovina, és az azt alkotó minden nép barátjaként érkezett. A mémet politikus arról biztosította a jelenlévőket – aki között szerb politikusok nem voltak – hogy a rendelkezésére álló összes politikai kapcsolatát az ország jövőjének biztosítására használja fel. Az új főmegbízott ugyanakkor nem beszélt a Bosznia- Hercegovinában kialakult politikai káoszról, viszont támogatta a srebrenicai népírtás tagadásának és a háborús bűnösök magasztalásának szankcionálására hozott törvényt, sőt: köszönetet mondott elődjének annak bevezetéséért.

Búcsúajándék

Az egykori német mezőgazdasági miniszter, Christian Schmidt vette át augusztus 2-án a nemzetközi közösség boszniai főképviselőjének tisztségét az osztrák Valentin Inzkótól.

A váltás pillanata aligha lehetett volna szerencsétlenebb: a hivatalát 12 évig betöltő Inzko ugyanis utolsó döntéseinek egyikével törvényellenessé tette az 1995-ös srebrenicai népirtás tagadását, és ezzel azonnal össztüzet zúdított magára és a hivatalára.

A szerbek bejelentették, amíg a főképviselői iroda nem vonja vissza a döntést, bojkottálni fogják a boszniai föderáció legfontosabb szerveit, az államelnökséget, a parlamentet és a szövetségi kormányt – ezzel gyakorlatilag megbénították az egyébként is alig működő államot – és azt is kilátásba helyezték, hogy nem fogadják el Inzko utódjának egyetlen döntését sem.

A válságot az is mélyítette, hogy Kína és Oroszország július 22-én az ENSZ Biztonsági Tanácsában (BT) kezdeményezte a főképviselői hivatal jogköreinek megkurtítását, majd a képviselet bezárását. Bár a BT maradék 13 tagja nem támogatta a javaslatot, így az nem lépett érvénybe, az oroszok és a kínaiak azért még elhelyeztek egy bombát: kijelentették, a kereszténydemokrata Schmidt kinevezése nem törvényes, mert azt nem hagyták jóvá a BT tagállamai.

Az eddigi gyakorlat szerint a főképviselő személyét kizárólag az 1995-ös Daytoni Békeegyezmény betartását ellenőrizni hivatott nemzetközi bizottság jelöli ki – ám Schmidt legitimitásának megkérdőjelezése mindenképpen beleillik a sokéve folytatott orosz Bosznia-politikába.

A boszniai szerbek szerint a daytoni szerződés 10. mellékletének értelmezése, illetve újraértelmezése okozza a legnagyobb gondot, az említett nemzetközi bizottság – amelynek tagja Oroszország is – 1997-es bonni döntésével ugyanis lehetővé tette, hogy a főképviselő szükség esetén törvényeket hozzon, és tisztségviselőket váltson le, ha azok megszegik törvényi kötelezettségeiket és a daytoni békemegállapodást.

A BT szerepét nem egyértelműen fogalmazza meg a daytoni szerződés 10. melléklete, amely szerint a főmegbízott hatáskörét a BT releváns határozataival összhangban határozzák meg, feladata pedig a Biztonsági Tanács határozatai által rábizott feladatok végrehajtása, amit aztán a 10. melléklet hét pontban részletez.

Minél rosszabb, annál jobb

Az említett orosz politikának, amelynek egyik fő célja a boszniai szerb entitás, a Szerb Köztársaság (RS) függetlenségi törekvéseinek a támogatása: Moszkva minden áron meg akarja akadályozni, hogy újabb jugoszláv ex-tagköztársaságok lépjenek be az EU-ba, ne adj isten a NATO-ba, erre pedig a legjobb módszer a belső feszültségek életben tartása.

Az oroszok és Aleksandar Vučić szerb államfő fő helyi szövetségese – az Orbán Viktorral is többször találkozott – Milorad Dodik, a boszniai föderáció elnökségének soros elnöki tisztét betöltő nacionalista politikus azonnal ugrott is Inzko kijelentésére, és nem meglepő módon közölte, a főképviselői döntés adja az utolsó lökést a Boszniából való kilépéshez.

– Nem fogunk egy olyan országban élni, ahol úgy születnek a törvények, hogy valaki kitesz a weboldalára egy szöveget

– magyarázta Dodik, majd – csak hogy hergelje Inzkót – hozzátette:

– Srebrenicában, ahol 1995-ben Ratko Mladic akkori boszniai szerb főparancsnok katonái mintegy 8000 muszlim fiút és férfit mészároltak le, nem történt semmiféle népirtás.

Csak találgatni lehet, hogy mi vezette Inzkót arra, hogy utolsó döntésével újra felkorbácsolja az indulatokat. Lehet, hogy ezzel a döntéssel akarta felépíteni saját képzeletbeli szobrát, de az sem kizárt, hogy utódja életét akarta megkeseríteni, ha már neki nem sok mindent sikerült elérnie több mint egy évtized alatt.

– A nemzetközi közösség túl gyorsan váltott sebességet, és túl hamar tért át a szigorú nemzetközi jelenlétről arra, hogy a belföldi szervek kezébe kerüljön a döntéshozatal. A jövőben jobban elő kell írni, mi történjen Boszniában, keményebbnek kell lenni és gyorsan kell lépni

– mondta Inzko, ám azt nem árulta el, hogy 12 éve alatt miért nem fordult az általa most helyesnek tartott irányba.

Főképviselői elfogultság

Inzkót – független szakértők szerint nem alaptalanul – a szerbek a bosnyákok iránti részlehajlással vádolták, és a több mint egy évtized alatt nagyon kevés eredményt tudott felmutatni.

Továbbra sem működnek megfelelően a föderációs szervek, nem békéltek meg egymással a boszniai nemzetiségek, nem halad az ország EU-s integrációja és a külföldi befektetők is egyre kevésbé érdeklődnek a beruházási lehetőségek iránt.

Ez persze, nem csak Inzko hibája: a boszniai polgárháborút lezáró Daytoni Békeegyezmény arra alkalmas volt, hogy véget vessen a több mint 130 ezer halálos áldozatot követelő, 1992 óta tartó polgárháborúnak, ám képtelennek bizonyult egy működőképes állam kereteinek a kialakításához.

Az egyezmény, amelynek egyik melléklete a most is érvényben lévő boszniai alkotmány, elsősorban arra törekszik, hogy mesterséges egyensúlyt tartson fenn a horvátok, a bosnyákok és a szerbek között, ám annyira bonyolulttá vált a döntéshozatali mechanizmus, hogy még jószándékkal is nehéz lenne az államot hatékonyan működtetni.

A jószándékból azonban nincs sok, így aligha valószínű, hogy Schmidtnek sikerül majd áttörést elérnie.

Schmidt, a keménylegény

Még akkor is kevés erre az esély, ha a politikus nem kerüli a konfliktusokat és keményen harcol is érvei védelme mellett.

Az 1957-ben, protestáns családba született Schmidt a katolikus bajorok pártjában, a CSU-ban ért fel a csúcs közelébe: 1990-ig csak Bajorországban politizált, ezt követően a szövetségi parlamentben lett képviselő, s Angela Merkel kancellár 2014-ben miniszterré nevezte ki őt.

A délszláv háborúk idején sokat foglalkozott a Balkánnal, több évig ő vezette a Németország és Horvátország közötti kapcsolatok fejlesztésével megbízott parlamenti csoportot, s ebben a minőségében Horvátországot „Németország nagy barátjának” nevezte, amit aligha felejtettek el neki a bosnyákok és a szerbek.

Egy időben tagja volt a Bundestag védelmi bizottságának is, és többször is kiállt amellett, hogy a NATO-ba vegyék fel a Nyugat- Balkán országait is. Különösen Horvátország – mára már megvalósult – tagságát sürgette, erre szerinte elsősorban azért volt szükség, hogy csökkenjen Oroszország balkáni befolyása.