POLGÁRI BOSZNIA: Soros oldalon is mozgolódnak, avagy miért hallgat az Európai Unió a non-paper ügyben?

Brüsszel hallgat a szlovén miniszterelnöknek tulajdonított non-paperrel kapcsolatban. Elemzők szerint „érezhetően” hiányzik a határozottabb uniós álláspont, ami nemcsak az Európai Unió lassan megszokott tehetetlenségére utal, hanem növeli a szorongást is a balkáni régióban. Mindeközben a háttérben a Soros oldal is mozgolódik, ezért lehet az a benyomásunk, hogy a non-paper csak egy lufi.

Michel hallgat, mint a sír

Sok találgatásnak elejét vehetnénk, ha netalán megszólalna Charles Michel, az Európai Tanács elnöke, és elmondaná, hogy kapott-e non-papert, és esetleg arról is beszélne, hogy ki adta át neki idén februárban vagy márciusban, mivel az nem lehetett a szlovén miniszterelnök, akivel tavaly év vége óta nem találkozott személyesen.

Ebből nem csak a postás személyére derülne fény, hanem a postás személyén keresztül azokra a körökre is, amelyek a non-paper mögött állhatnak.

Merthogy a leveleket nem szokás az ellenfél fullajtárjával küldeni.

Michel azonban hallgat, mint a sír. Nem, mint egy sir. Bár ebben a kérdésben nehéz megállapítani, hogy mi az igazi „lovaghoz méltó viselkedés”, az-e, ha visszatartja a birtokában lévő információt, vagy az, ha a „közjó”, vagyis a nyugalom és bizalom helyreállítása érdekében, „megnevezi az elkövetőket”.

Amíg nincs meg a tettes

Egy betörés esetén addig reszketnek a környék lakói, amíg nincs meg a tettes. És ez a non-paper esetében is igaz. Viszont mielőtt bárkit is betörőnek nyilvánítanánk, érdemes elgondolkodnunk arról, hogy kik teremtettek kedvező légkört a non-paper létrejöttéhez, vagy az előző hasonlattal élve, milyen szociális-társadalmi körülmények járultak hozzá, hogy elszaporodjanak a betörések.

Nikola Dimitrov, Észak- Macedónia miniszterelnök-helyettese, akinek országát is érintenék a javasolt határváltozások, „veszélyesnek” nevezte az új határok meghúzását az etnikai választóvonalak mentén.

– Ezekre a vitákra az egyetlen megfelelő stratégiai válasz lenne, ha megerősítenénk a szándékot, és látható előrelépést tennének a régió európai integrációjának irányába

– nyilatkozta Dimitrov az EURACTIV uniós hírportálnak.

– Nem a „nagy” jelzővel illetett államok létrehozására kell összpontosítani, hanem a nagyszerű európai demokráciák és gazdaságok megteremtésére a régióban. A Balkán európai perspektívájának mostanában észlelt halványulása valóban hozzájárulhat az ezzel ellentétes jövőkép újbóli feltámadásának

– tette hozzá a politikus, akinek a szavaiból azt lehet kiolvasni, hogy a non-paper meg sem született volna, ha mondjuk az Európai Unió „nagyszerű jövőképet” kínál a térség népeinek.

A Rorschach-teszt

Ha nem is ismerjük a non-paper szerzőjét, azt viszont tudjuk, hogy a dokumentum egy erodálódási folyamat terméke.

A Rorschach-tintafoltteszt egy kiváló pszichológiai, diagnosztikai mérőeszköz, amelyet a személyiségvizsgálat terén használnak.

Marko Prelec, a Soros György által anyagilag erőteljesen megtámogatott Nemzetközi Kríziscsoport (ICG) volt balkáni projektigazgatója és a Közép-európai Egyetem (CEU) professzora ezzel kapcsolatban kijelentette, hogy a non-paper egyfajta Rorschach-folt, amelyből bárki azt lát ki, amit éppen akar.

Prelec szintén úgy vélte, hogy hasznos lenne, ha az EU határozottabb álláspontot képviselne az állítólagos non-paperrel szemben.

Abban sem tér el a két vélemény, hogy a non-paperre a bővítési folyamat iránti csökkenő érdeklődés adott okot, amely Horvátország 2013-as csatlakozása óta figyelhető meg.

Prelec szavaira azért érdemes figyelni, mert annak a Kríziscsoportnak volt a projektvezetője, amelyre az amerikai külpolitika bizonyos időszakokban erőteljesen támaszkodott.

Az Egyesült Államokban bejegyzet Kríziscsoport 1995-ben, tehát a clintoni demokrata időkben jött létre, az alapfinanszírozó pedig Soros György volt, aki továbbra is támogatja anyagilag a csoportot. A donorok közé tartozott Martti Ahtisaari volt finn elnök is, aki annak idején – nyilván nem véletlenül – bekapcsolódott a balkáni rendezésbe, mint az ENSZ-főtitkár koszovói különmegbízottja.

Ahtisaari 2007-ben nemzetközi felügyelet alatt megvalósuló függetlenséget javasolt Koszovó számára, de egy évvel később az idő meghaladta a javaslatát.

Tehát a Kríziscsoport áttételesen, vagy kevésbé áttételesen bekapcsolódott a határok átszabásába a Balkánon, ezért talán nem érdektelen folytatni a témát.

Hogy látja Prelec a pacnit?

Marko Prelec a mai napig is aktívan foglalkozik a balkáni rendezéssel, erre utalnak azok a megnyilvánulásai amelyeket a Kríziscsoporthoz vagy az Európai Parlamenthez kötődnek.

Nemrégiben nagy hullámokat vert fel az a megszólalása, amely Bosznia- Hercegovina belső átszabásáról szólt. Prelec radikális terápiát vázolt fel az „államalkotó nemezetek” fogalmának megszüntetésére és a „föderális egységek” fogalmának bevezetésére.

– Azt kell mondanom, hogy ez a megoldás nem tetszett azoknak a politikusoknak, akikkel a kérdést megvitattam. De valamit nem szabad elfelejtenünk, Bosznia- Hercegovina összes politikusát egyetlen közös vonás jellemzi: mindenkit a daytoni szabályok alapján választották meg. Tehát ők, hogy úgy mondjam, a daytoni játék nyertesei, ezért tehát nem meglepő, hogy nem szívesen változtatnának rajta.

Prelec arról is beszélt, hogy nemcsak Bosznia- Hercegovinában, hanem külföldön is sokan felhagytak a dayton szerződés módosításával vagy megreformálásával kapcsolatos ötleteléssel.

– Az alkotmányreform története Bosznia- Hercegovinában a kudarc története. Senki sem akarja újra megpróbálni.

A Kríziscsoport szakértője szerint ugyanakkor nincs lehetőség az unitárius állam létrehozására sem, amelyben egyetlen központ létezne, és minden hatalmat a központi kormány gyakorolna.

– Ennek a megoldásnak a legfőbb akadálya, hogy az ország felében rendkívüli népszerűtlenlen, ami lehetetlenné teszi a továbblépést. Ezzel más baj nincs. Ugyanez a helyzet a harmadik (horvát) hercegovinai entitással: ebben sincs semmi baj, mint ötlet, sikerrel járhat, de a bosnyákok túlnyomó része, és néhány horvát, utálja ezt az elképzelést, ez sem megy át. Miért kellene tehát vesztegetni az időt olyan felvetésekkel, amelyekről mindannyian tudjuk, hogy az ország fontos közösségei számára teljesen elfogadhatatlanok? Keressünk olyan ötleteket, amelyekkel lehetőségük van mindenkit, vagy legalábbis az összes releváns csoportot megnyerni! Más szavakkal, keressünk egy jó kompromisszumot.

Polgári Bosznia?

Prelec úgy vélte, hogy a demokrácia akkor kerül veszélybe, ha az emberek úgy érzik, hogy leszavazzák őket, vagy ha egy kis csoport ragadja kezébe a hatalmat. Szerinte Bosznia- Hercegovinában mindkét jelenség fennáll, de ennek a rendszernek a módosítását az „államalkotó nemzetek” elve nem teszi lehetővé.

– Van egy olyan közösség, amely önmagát elsősorban boszniai állampolgárként éli meg. Renben van, sokan lehetnek etnikai értelemben bosnyákok, de vannak horvátok és szerbek is, akik mindenek előtt állampolgároknak tekintik magukat. Ők valóban léteznek, ők ugyanolyan képviseletet érdemelnek, mint a horvátok Mostarban. Nekik ugyanannyit kell kapniuk, mint másoknak, de nem többet. Ennek egyik módja az, hogy a parlamenti választásokat területi egységek alapján tartsák meg, ahol a különböző közösségek erőteljesen hallathatják a hangjukat. Elképzelhető az a lehetőség, amely szerint minden szavazópolgár választhatna, hogy a választási körzetében működő pártra szavaz, vagy inkább egy országos pártra adja le a voksát. Ez sokféleképpen működhet, de minden új elképzelés csak javítana a jelenlegi helyzeten.

Prelec a Večernji list boszniai kiadásának néhány nappal ezelőtt adott nyilatkozatában még hosszan-hosszan elemezte, hogy miként kellene átalakítani Bosznia- Hercegovinát. A cikk megjelenése egybeesett a non-paperrel kapcsolatos írások nyilvánosságra kerülésével, de nem váltott ki akkora visszhangot. Prelec szavai azonban mindenképpen jelzik, hogy a non-paper egy lufi a boszniai vagy a balkáni lelkiállapot szondására, bárki is engedte fel.

Ugyanakkor azzal is tisztában kell lennünk, hogy jelentős „háttérmunka” folyik a Balkánnal kapcsolatban, mert bizonyos hatalmi körökben egyre többen érzik úgy, hogy megérett az idő a változásra – ami nem elsősorban határmódosítást jelent. A Kríziscsoport, amely a demokraták amerikai győzelmével ismét pozícióba került, szintén gondolkodik a Balkán átalakításról, és amit ők mondanak, az most sokkal közelebb állhat a megvalósításhoz, mint bármilyen non-paper, vagy bármilyen európai javaslat.