Magyarország
HELYSZÍNI TUDÓSÍTÁS: Horgos tele van migránsokkal, egy részük Afrikából érkezett

Horgoson évek óta folyamatos a migránsok jelenléte, most azonban valami megváltozott. A migránsok eddig a Bácska mezőgazdasági birtokon tartózkodtak, és ritkán jártak be a városba, általában a közeli benzinkúton vásároltak. Most viszont Horgos tele van migránsokkal, akik nem a mezőgazdasági birtokon laknak, hanem megszállják az elhagyatott házakat. A házfoglalásra szavuk is van, az ilyen szállást „harbának” nevezik, a „harbá” elmondásuk szerint öreg házat jelent.
Párhuzamos populációk
Szabadka és környéke, főleg Horgos és Magyarkanizsa, nemcsak két ország, hanem két világ határán fekszik. A két ország között vannak átkelők, a két világ között nemigen.
Sem a helyi lakosok, sem a migránsok nem keresik az átjárást, ezért párhuzamos „populációk” alakultak ki rövid idő alatt egy viszonylag kis területen, amelyeknek gyakorlatilag semmi közük sincs egymáshoz.
Mindkét populáció cselekedeteit a „létfenntartási ösztön” vezérli: a migránsok a hideg miatt betörnek az elhagyatott házakba, miközben a helyiek testőr szerepet vállalnak a saját gyerekeik mellett, hozzák-viszik őket az iskolába.
A megoldást mindkét populáció számára az jelentené, hogy ha valamilyen csoda folytán megszűnne az egymás mellett élés kényszere, és soha többé nem látná az egyik „embertömeg” a másikat, illetve fordítva.
Macska-egér játék
Sors Róbert, Horgos polgármestere a BALK-nak úgy nyilatkozott, hogy becslések szerint jelenleg 300-400 migráns tartózkodik a határmenti városban, ami jelentős növekedést jelent az előző időszakhoz képest.
– mondta a polgármester, aki megerősítette, ami a környéken nyílt titoknak számít.
A horgosi polgármester szerint a migránsokat ez nem érdekli, hiszen pár ezer kilométerről érkeztek, és túl akarják élni a jelenlegi helyzetet.
A BALK riportjainak készítése során többször tapasztaltuk, hogy a migránsok az éjszakai órákban tevékenyek, ami a horgosi polgármester szerint félelmet kelt a lakosságban.
Sors Róbert közölte, hogy a horgosi vezetés kérésére fokozódott a rendőri jelenlét a határmenti településen.
Az intézkedés azt jelenti, hogy ilyen esetben a rendőrök kiköltöztetik a migránsokat a „harbából”, bár azt mindenki tudja, hogy ez macska-egér játék: az egyik helyről kiköltöztetik őket, a másik helyre viszont beköltöznek.
Vagyis semmiféle következménye nincs a magántulajdon megsértésének, netalán megrongálásának, mert gyakran ez is előfordul.
A BALK-nak többen elmondták, hogy a horgosi romák segítik a migránsokat az üres házak megtalálásában.
A helyszínen mi is szemtanúi voltunk, hogy van kapcsolat a romák és a migránsok között, ezért előfordulhat, hogy az előző állítás nem alaptalan.
A helyzet megváltozott
A Horgos közelében lévő Bácska birtokon évek óta folyamatosan vannak migránsok, akik Pakisztánból és Afganisztánból érkeztek, a horgosi polgármester szerint ők azonban nem engedek be maguk közé másokat.
Ezzel magyarázható, hogy a most érkező migránsok ellepték Horgost, az új migránsok ugyanis a migráció újabb hullámához tartoznak, és jó részük más irányból érkezett.
És még valami megváltozott! Ebbe a hullámba, nem az alig vagy alulképzett pakisztáni és afganisztáni migránsok vannak jelentős többségben.
Borhar Algériából indult, három hónappal ezelőtt érkezett Szerbiába Törökországon, Görögországon és Macedónián keresztül, és Ausztriába felé tart.
A Kaszentínából (Constatine) származó férfi mester szinten végzett biológiát az egyetemen, jól beszél franciául, és munkát szeretne vállalni Európában.
Egy másik algériai férfi – aki Guelmában élt – bakkalaureátussal rendelkezik, ami ismét csak egyetemi képzettségre utal.
Karim, a harmadik algériai migráns, ötször próbált meg bejutni Magyarországra, és Szegeden is járt már, de ott a Nagyállomáson a rendőrség elkapta.
Karim nem érti, hogy Magyarország miért nem engedi tovább őket, hiszen neki személy szerint soha nem fordult meg a fejében, hogy ne menjen tovább, véleménye szerint ugyanis Magyarország ugyanolyan, mint Algéria, ezt a megállapítását azonban bővebben nem fejtette ki.
Mivel az algériai migránsok frankonfon területről származnak, ezért általában Belgiumba és Franciaországba tartanak, de egyikük Németországba szeretne eljutni, mert ott van a felesége, és mert beszél németül.
A másik vonulat
A Horgosra most érkező migránsok másik csoportja Szíria különböző részeiből származik. Vannak, akik Hamából jöttek, amely a „forradalmi városok” közé tartozik. 2011-ben ebben a városban négyszázezer ember tüntetett a szíriai elnök ellen, amit véres megtorlás követett.
Ez még az úgynevezett „arab tavasz” idején volt, amelynek generálásában a belgrádi CANVAS elnevezésű szervezet is részt vett, természetesen amerikai segédlettel. De ez egy külön történet, ami még nincs megírva.
Egy másik szíriai migráns Dajr ez-Zaurból jött, ez volt az Iszlám Állam utolsó fő erőssége.
A harmadik szíriai migráns, Ahmad Damaszkuszból érkezett, elmondása szerint a harcok a szíriai fővárost is elérték, és ebből kifolyólag ott is problémák vannak, mert nagyon megnövekedtek az élelmiszerárak.
A családja Szíriában maradt, és ő azért szeretne kijutni Belgiumba, ahol már élnek barátai, hogy a megkeresett pénzből küldhessen haza az otthoniaknak.
Szíriában elektromos kütyük, telefonok és televíziók javításával foglalkozott, és ebből szeretne megélni Belgiumban is. Ahmad csak tíz napja van Szerbiában, ezért még nem próbálkozott meg átjutni a magyar határon.
Ezek csak kiragadott történetek, amelyek arra utalnak, hogy a migráció folytatódik, most azonban más arcát mutatja.
Szerbiában egyre többen azt kérdezik, és ezek közé tartozik Sors Róbert horgosi polgármester is, hogy ha Németország vagy Nyugat-Európa a migráció segítségével szeretne új munkaerőhöz jutni, akkor ezt miért nem szervezett formában teszi.
Miért nem küld repülőket vagy hajókat a jelentkezőkért, a jelenlegi migrációs politikát ugyanis emberek százezrei vagy milliói szenvedik meg: a helyi és a migráns populációban egyaránt.
Fotó: Algériai migránsok Horgoson, forrás: BALK

Szerbia
Orbán leugrott Belgrádba egy biliárdpartira

Vučić és Orbán biliárdozott egyet, az utóbbi szívott egy kis friss levegőt Belgrádban. Erről számolt be a szerb kormányközeli Informer, amelynek a főszerkesztője a napokban telesírta a szerb baráti médiát amiatt, hogy heteken belül börtönbe vonul, de ez most nem tartozik ide.
Két mondat a biliárdról
A szerb elnök és a magyar miniszterelnök biliárdozásáról annyi derült ki, hogy egyiket Orbán, a másikat pedig Vučić nyerte, jóbarátok között így az „igazságos”, mondhatnák, akik pikírtkedni szeretnének.
– írta az elnöki Instagramon Vučić. A bejegyzés majdnem ugyanannyi szívecskét kapott, mint a NATO-légicsapások kezdetének 24. évfordulója alkalmából tartott zombori nagygyűlésről készült két fotó.
Valószínűleg a nagygyűlés hatása alatt lehetett az az „oktondi csápoló”, aki megjegyezte, hogy „bravó Orbánnak, Magyarország az egyetlen uniós ország, amely nem bombázott minket”, és ezt 22 ember kedvelte is. Így terjed Magyarország jóhíre Szerbiában!
– tette hozzá még Vučić az Instagramon a fent már említett egy mondathoz.
Orbán a közösségi médiában
Eközben a magyar miniszterelnök a Facebookon csak három szót csatolt a biliárdos fényképhez, miszerint „magyar-szerb rangadót” vívott, miután Brüsszel után felkereste Belgrádot, hogy találkozzon Vučićtyal.
Orbán a Twitteren már némileg bőbeszédűbb volt.
– írta a magyar miniszterelnök a madárkás portálon, amire egy Levente nevű fickó megjegyezte, hogy Belgrádban sok minden van, de a friss levegő sajnos nem tartozik ezek közé.
Szerbia
Vučić gyújtóhangú beszédet mondott, Orbánt ismét saját politikai céljaira használta

Több tízezer ember részvételével emlékeztek meg Zomborban a Kis-Jugoszlávia elleni NATO-légicsapások kezdetének 24-ik évfordulójáról, ami jó alkalomnak bizonyult a szerb elnök számára, hogy ismét üzenjen a Nyugatnak, ezúttal egy igencsak ambivalens, gyújtó hangú beszédben. A nagygyűlést azért tartották Zomborban, mert 24 évvel ezelőtt a bombázás első célpontja a város melletti katonai repülőtér volt. A nagygyűléssel párhuzamosan a CNN-közeli N1-es televízió egyik fiatal újságírója a Twitteren arra emlékeztetett, hogy egy évvel a támadást megelőzően, 1998. március 24-én alakult meg az a szerb kormány, amely miatt a Nyugat légicsapásokat mért a Kis-Jugoszláviára, és amelynek a tájékoztatási minisztere éppen a Zomborból „dörgedező” Aleksandar Vučić volt.
Beszéd, erős idegzetűeknek
A szerb elnöktől nem idegen, hogy bizonyos kérdésekről ambivalens kijelentéseket tegyen egyazon beszéden belül, és mivel a beszédek egyre szaporodnak, ennek révén egyre több lesz az ambivalens kijelentések száma is.
– indította a szerb elnök Zombor főterén és sétálóutcáján tartott beszédét. Még mielőbb továbblépnénk, meg kell jegyeznünk, hogy a beszéd nem Szerbiának, hanem a szerb népnek szólt, a szerb elnök ugyanis úgy tekintett a NATO-légicsapásokra, hogy azokat a szerb nép, és nem a Kis-Jugoszlávia ellen hajtották végre.
Vučić többször is elmondta, hogy a Nyugat a szerb népet büntette, és véletlenül sem tért ki annak latolgatására, hogy a légicsapások elődidézéséért milyen felelősség terhelte Kis-Jugoszlávia kormányát, amelynek ő is tagja volt.
A beszéd ezúttal is túllépte annak az országnak a kereteit, amelyeket jelenleg vezet, Zomborban ugyanis szinte teljes létszámban megjelent a boszniai Szerb Köztársaság vezérkara, Milorad Dodikkal az élen.

Gyertyát gyújtottak az áldozatok emlékére, a képen a szerb elnökön kívül a boszniai szerb elnök, a szerbiai parlament elnöke és a szerb miniszterelnök (Forrás: szerb elnöki honlap)
Mindebből következik, hogy Vučić nemzeti utalásokkal, sokan talán úgy mondanák, hogy féligazságokkal tűzdelt nacionalista jellegű beszédet mondott, amellyel ismét szembe állította a szerbeket, sokan azt mondanák, hogy a „szerb világot” a Nyugattal, amellyel azonban csak verbálisan kíván konfrontálódni, mert tudja, hogy ugyanúgy veszíthet, mint azt 1999-ben már megtapasztalta.
Miközben a szerb elnök felrótta a Nyugatnak, hogy kettős mércével mér, a koszovói albánok a felszabadításuk/felszabadulásuk nyitóakkordjaként emlékeztek meg a Kis-Jugoszlávia elleni légicsapások kezdetéről, amely lehetővé tette számukra az elszakadást az elnyomó belgrádi rezsimtől.
Szerbia és Montenegró bombázása a NATO, és annak vezető ereje, az Egyesült Államok számára ugyanakkor megteremtette annak feltételeit, hogy behatoljon az orosz érdekövezetbe, amelynek a szélén támaszpontot hozott létre.
Itt arról sem szabad megfeledkezni, hogy a bombázások idején az akkor még tagköztársaságnak számító Montenegró elnöke az a Milo Đukanović volt, aki április 2-án küzd hazájában a harmadik elnöki mandátumért.
De térjünk vissza a szerb elnök beszédéhez, aminek jobb megértéséhez talán segítséget nyújt a kicsit hosszúra nyúlt bevezető.
A bombázás a nemzetközi jog halála volt
Vučić beszédének egyik alapvető tétele, már nem először, hogy a Kis-Jugoszlávia ellen 24 évvel ezelőtt indított légicsapás végképp a „modern nemzetközi jog halálát hozta”, amiben van némi igazság, ha eltekintünk a nagyhatalmi önkény minden korábbi formájától.
– mondta a szerb elnök, aki szerint a Nyugat előbb a Szovjetuniót döntötte meg, majd következett Jugoszlávia, illetve a diktátumokat elutasító Szerbia.
A szerb államfő szerint a Nyugat „hazudott”, amikor azt állította, hogy a NATO Kis-Jugoszlávia bombázásával „humanitárius katasztrófát” és „népírtást” akadályozott meg Koszovóban, szerinte ugyanis ebben csak azok a szolgalelkű albánok hisznek, akik ma erre építik a karrierjüket.
– mondta a szerb elnök, aki arra emlékeztetett, hogy a Nyugat sutba vágta a nemzetközi jogot, mivel a támadás megindításához nem rendelkezett ENSZ-felhatalmazással.
– próbálta belegondolni a Nyugat szerepébe magát a szerb elnök, aki itt felsorolta, hogy a 24 évvel ezelőtt történt bombázások során a Kis-Jugoszláviában 79 gyermek, 2500 ember vesztette életét, nem csak civilek, hanem katonák és rendőrök is.
– tette fel a kérdéseit a szerb elnök, miközben a közönség bele-bele tapsolt a mondandójába, ami azt is tartalmazta, hogy a Nyugat megpróbálta megtörni a „büszke és dacos” szerbek szellemiségét, de azt eddig még soha nem sikerült elérnie, és ezentúl sem fog sikerülni.
Vučić ezen a ponton megállt egy pillanatra, megjegyezte ugyanis, hogy „ők” soha többé nem akarnak konfliktust az albánokkal, a bosnyákokkal, a horvátokkal és senkivel, még velük, vagyis a Nyugattal sem, akik nagyok és hatalmasok, 19-en támadnak egyre.

A zombori nagygyűlés résztvevői több tízezren lehettek (Forrás: szerb elnöki Instagram)
Aktuális üzenetek a „gazembereknek”
A szerb államfő a zombori megemlékezésnek komoly politikai élt adott azzal, hogy bírálta az Ukrajna területi integritását védelmező Nyugatot, amely 24 évvel ezelőtt nem tartotta tiszteletben Szerbia területi sérthetetlenségét.
Vučić megállapította, hogy jogos Ukrajna területi integritásának védelme, csakhogy a Nyugat nem tartja tiszteletben ugyanennek a jognak az érvényességét egy kis „szabad és szabadságszerető” ország, Szerbia esetében, és nem törődik az ENSZ 1244-es határozatával sem.
A szerb elnök eddig talán most fordult a leghatározottabban szembe a Nyugattal, miután párhuzamot vont a 24 évvel ezelőtt történt események, és a jelenlegi helyzet között.
– jegyezte meg Vučić, aki úgy fogalmazott, hogy ő személy szerint nem kollaterális (járulékos) kárként tekint azokra a civilekre és gyermekekre, akik az 1999. március 24-én este kezdődött bombázás következtében az életüket vesztették.
– mondta igencsak indulatosan a szerb elnök, aki azzal vádolta meg a Nyugatot, hogy a szerbek gerincét és nyakát akarta törni, de hozzátette, hogy élni fog a szerb nép, minden nyugati szándék ellenére.
A magyar kártya
A szerb elnök úgy fogalmazott, hogy a zombori megemlékezésen nemcsak szerbek, hanem romák és bosnyákok, magyarok és más nemzetek tagjai is részt vettek, vagyis mindazok, akik Szerbiát a hazájuknak tekintik.
Vučić megjegyezte, hogy az említett nemzetiségek tagjai 24 évvel ezelőtt együtt éltek át minden borzalmat, és pontosan érzik, hogy az mit jelentett, mert az ugyanúgy sújtotta őket is, mint a szerbeket.
Itt következett a magyar miniszterelnök szerb bel- és egyéb politikai célokra történő felhasználása.
Kapcsolódó cikk
– jelentette ki a szerb államfő, aki szerint emiatt Nagy-Britannia akkori miniszterelnöke, Margaret Thatcher is szemrehányást tett Orbánnak.
Ez már nem először merül fel a vučići dialektikában, a szerb elnök fél évvel ezelőtt már felvetette ugyanezt, és már akkor tisztáztuk, hogy 1999-ben nem Margaret Thatcher, hanem Tony Blair volt a londoni kormány vezetője. A szerb elnököt ez azonban nem zavarta abban, hogy nyomatékot is adjon a történetnek:
Vučić szerint azonban a szerb nép kezd felépülni, és mára már az emlékezés lehetősége is adott, nem úgy mint 10, vagy 12 évvel ezelőtt, amivel azokra az időkre kívánt visszautalni, amikor még nem ő volt kormányon, vagyis ezzel azt kívánta sugallni, hogy az „emlékezés szabadsága” vele kezdődik.
Koszovóval teljes a szerb világ
A cikk elején említettük, hogy Zomborban ott volt szinte a teljes boszniai szerb vezetés, és aztán kiderült, hogy nemcsak a boszniai szerbek mentek el Zomborba, ami megint csak arra utal, hogy nem egy országos, hanem egy össznemzeti megemlékezésről beszélünk.
– mondta a szerb elnök, akik ezzel az ügyes fordulattal azt fogalmazta meg, hogy az ottani szerbek számára Koszovó, mint ország, nem létezik.
Vučić köszöntötte a szerb nép montenegrói, észak-macedóniai és szlovéniai képviselőit is, valamilyen oknál fogva azonban kifelejtette a horvátországi szerbeket, amit nyilván Horvátországban annyira nem sajnálnak. Viszont tavaly ősszel egy egész nagygyűlést szenteltek Újvidéken a horvátországi szerbeknek, szolgáljon ez az egyre inkább „mítingelő” szerb elnök mentségére.
A helyzet ambivalens jellegét az adja, hogy a gyújtóhangú beszéd során Vučić folyamatosan arról beszélt, hogy a Nyugat által sanyargatott Szerbia mégis csak békét akar, és ezt segíti elő a szerb hadsereg fejlődése/fejlesztése is, ami mindenki számára elrettentő tényezőnek számít.
– tette hozzá a szerb elnök, aki saját céljainak alátámasztására kívánja fordítani a „titói szlogent”, miszerint „Tuđe nećemo, svoje ne damo!”, vagyis másé nem kell, de a sajátunkat nem adjuk. Ezt már Slobodan Milošević volt szerb és kis-jugoszláv elnök is elirigyelte a volt jugoszláv diktátortól.

1998. március 24-én megalakult az a szerb kormány, amely az országot a légicsapások idején vezette, balról az első a jelenlegi szerb elnök (Forrás: Twitter, Dušan Mlađenović)
A szlogen verbális szinten jól hangzik, és összhangban van azzal, hogy Szerbia az 1244-es BT-határozat és a szerb alkotmány szellemében továbbra is igényt tart Koszovóra, csak ezt nem mondja ki, mert ha kimondaná, az súlyos következményekkel járna, amit Vučić nem kíván felvállalni, mert a másik oldalon ott vannak a „nagyok”, akiket legfeljebb csak verbálisan már megtámadni.
Viszont egy ilyen jellegű nagygyűléseken, amelyből egyre több van Szerbiában, a belgrádi szerb vezetés és maga a szerb elnök is azt a gondolatot igyekszik popularizálni, hogy a szerb alkotmány és az 1244-es BT-határozat alapján Koszovó továbbra is megilleti Szerbiát.
Ha az ENSZ 1244-es határozatának szellemében el is fogadnánk ezt az érvelést, jusson eszünkbe, hogy a kilencvenes években Aleksandar Vučić egyike volt azoknak, aki a horvátok, bosnyákok és albánok ellen uszított, amivel megalapozta más népeknek, de nem utolsó sorban a saját népének a tragédiáját is, aminek a felelősségét azonban a mai napig nem képes átérezni.
Talán nem neki kellett volna szónokolni egy ilyen jellegű megemlékezésen, mert legalább annyira bűnös mindazért, ami történt, mint a bombázásokat végrehajtó NATO.
Zárásként már csak az a kérdés merül fel, hogy mi lett volna akkor, ha a „dörgedelmes beszéd” során a szerb elnökön netalán eluralkodnak az érzelmei? Merthogy megígérte, hogy nem enged nekik.
-
Montenegró3 nap telt el azóta
Nincs aki dolgozzon a montenegrói tengerparton, 30 százalékkal nőhetnek az árak
-
Oroszország1 nap telt el azóta
OVSZJANNYIKOVA: Putyin mindörökre megalázta az oroszokat
-
Szerbia1 nap telt el azóta
Homokvihar okozott tömegszerencsétlenséget Szabadka és Topolya között
-
English6 nap telt el azóta
Arrests are piling up in Montenegro, after a police chief now the „crypto king” has also been caught