Vulkánok, barlangok, rabok és visszhangok

(egy szicíliai látogatás margójára)

Állítsd be a Google‑t, hogy a BALK mindig kéznél legyen!

A híres régi festőről, a korának bevett stílusirányzata, stílusirányzatai ellen lázadó, közben maga is stílusalkotó Caravaggióról kevesen tudják, hogy miután – felettébb stílustalanul – gyilkosságot követett el, ami után még a pápa is kiátkozta, meglehetősen vesszőfutásos életet élt. Valóságos olasz bolygó hollandiként járta be anno Itáliát és Máltát, örök félelmében, hogy utoléri a büntetés.

(Máltán ugyan felvették a Máltai Lovagrendbe, de miután ott meg félholtra vert valakit, onnan is futólépésben távoznia kellett.)

Jórészt valós, ugyanakkor részben pszichés okokra visszavezethető menekülése során az egyébként rövid életű művész Szirakúzába érkezett, a Jón-tenger partjára. Valamelyik régi szicíliai haverja, egykori modellje vette ott szárnya alá átmenetileg, és juttatta megélhetést jelentő megrendeléshez. – C. ott festette a SZENT LÚCIA TEMETÉSE című híres festményét, emellett egy névadásról maradt emlékezetes ugyancsak az ő nem túl hosszúra sikeredett látogatása.

Történt ugyanis egy szép napon, hogy egy helyi régész társaságában pemzlis/kardos hősünk meglátogatta az akkor már régészeti parkká alakított Neapolis kőbányáit. Nem messze egy hatalmas ógörög amfiteátrumtól, amely manapság ugyancsak Szirakúza egyik fő látványossága, ám maradjunk csak szépen a barlangnál, mielőtt elveszítenénk a vezérfonalat!

Caravaggio szirakúzai remeke, Szent Luca keresztény mártír, aki a 4. század elején, Diocletianus üldözései során szenvedett mártírhalált. A középkorban közkedvelt szent volt, legendája több művészt megihletett

Caravaggio figyelmét a helyszínen kiváltképp egy hatalmas, S-alakú mészkőbarlang ragadta meg. Indította be nála a fantázia működését, amely barlang őt valamiféle fülre emlékeztette, ezért DIONÜSZIOSZ FÜLÉNEK nevezte el. (Vigyázat: nem Dionüszosz, hanem Dionüsziosz!)

– Tette ezt abból a cseles megfontolásból – olvasható nyomtatásban –, hogy kihallgassa őket. Mintegy megfülelje, kifülelje azokat, ugyanis a hely rendkívüli akusztikai tulajdonságai révén még a suttogást is érthető beszéddé generálja, hallhatóvá téve mindennemű esetleges ármánykodást. Izgatott lázadástervezést.

Munkatársnőnk kissé gunyoros pózban Dionüsziosz akusztikus barlangja előtt (Fotó: LAFFERTON & BAB)

Ugyanakkor ez a saját maga által is felélesztett legenda a barlanggal annyira borzolni kezdte azt az ő érzékeny idegzetét – felébresztette létező klausztrofóbiáját, kiváltotta menekülési ingerét/reflexét –, hogy már nem sokáig bírt maradni Szirakúzában. Hamarosan tovább vágtatott Messina irányába, hogy utána Palermóban kössön ki.

Az újabb idők maffia-városában, ahol manapság – hiába Francis Ford Coppola hollywoodi munkássága meg a marlonbrandós pólók tömkelege a piacokon – a MAFFIA, a Cosa Nostra működésének igazából nincs sok kézzelfogható nyoma. (Nullával egyenlő a látható bizonyítékkontingens.) Persze, nem mintha ennek a szóban forgó működésnek nyilvánosnak kellene lennie. Se Szirakúzában, se Cataniában, de Taorminában vagy Giardini Naxosban sem, amerre csak jártunk szicíliai utunk során.

Kapcsolódó cikk

Paprika, Fítyó, Picerija Korleone (kis ízes, vegyes, lövöldözős)

Jártunk: ezekben a napokban. – A füstölgő, annak ellenére hócsíkos zakóban pöffeszkedő Etna vulkán alatt. Illetve: körött; kulisszák előtt és nem mögött. Érdekes mód a sok „nyokkin-piccán” és egyében túl: az utcai ingyen-könyvek egyik állomáshelyén Dante világhírű Isteni színjátékára bukkantunk.

P.S. Felettébb – vagy alantább – érdekes, amit egyes arrafelé járt emberek mondanak Szicília és némely balkáni ország, azaz a Balkán nem jelentéktelen részének összefüggéséről, szembeötlő hasonlóságáról. Például mondja valaki, hogy Albánia, Görögország és Olaszország déli része rengeteg kulturális hasonlósággal bír. Mellékesen megjegyzendő például, hogy a sokféle lakosú Szicília szigetén számottevő albán népesség is él, egyebek mellett napi buszkapcsolatban a balkáni albánsággal.

Távolról a vétkes hófedte füstölgésben (Fotó: LAFFERTON & BAB)

Ugyanakkor mondja a másik, hogy Romániának is nagyon hasonló a nyelve a szicíliaihoz, amelyik őt a nápolyira emlékezteti. Hát nem? – Hm… nem tudjuk itt hirtelen eldönteni, mi az igazság, viszont tény, hogy Szicíliában hivatalosan két nyelvet beszélnek: az olasz államnyelvet meg az ún. szicíliai nyelvet.

Az ifjabb korosztály beszéli a Rómához közelebb álló olaszt, idősebbekkel viszont nem kommunikáltunk. Legfeljebb angolul, így erről nem is nyitnánk – kompetencia híján – bármiféle releváns vitát. – Ezzel (uno-due-tre): CIAO BELLA! CIAO! … CIAO BELLA RAGAZZA SICILIANA! CIAO SICILIA. CIAO AMERIGHI/MERISI DA… CIAO! DA… CIAO: DADA. CIAO TAORMINA, CIAO LUIGI PIRANDELLO etc.