Orosz befolyás Montenegróban a Szerb Ortodox Egyház révén (is)

Annak ellenére, hogy Montenegróban már mindenki a nyárra készül, a politikai élet továbbra sem állt le. Az elmúlt hét legfontosabb eseménye kétségkívül az volt, hogy a Digitális Forenzikai Központ (Digitalni forenzički centar, DFC) intézmény által közzétett anyagok nemcsak a szélesebb nyilvánosság elé kerültek, hanem már politikai és társadalmi szereplők érdeklődését is felkeltették.

Hol tart jelenleg a kínai, illetve az orosz befolyás Montenegróban? Mit állít erről az intézmény, és milyen következtetéseket vonhatunk le? Ezúttal az oroszokkal kapcsolatos tanulmányt ismertetjük.

Mi is az a DFC?

Röviden érdemes bemutatni a központot: a DFC (Demokratikus Forenzikai Központ) nemcsak Montenegróban, hanem a Nyugat-Balkánon is az első olyan intézmény, amely kifejezetten a rosszindulatú információs műveletek, dezinformációk és manipulált narratívák feltérképezésével, elemzésével, és ezek nyilvánosság elé tárásával foglalkozik.

Mindezt a saját megfogalmazásuk szerint a montenegrói demokratikus intézmények és a társadalom védelmének az érdekében teszi.

A központ két, az elmúlt hetekben publikált elemzése jelentős figyelmet keltett. Ezek számos fontos aspektusát világították meg Kína és Oroszország montenegrói befolyásának – legyen szó politikai, gazdasági vagy ideológiai jelenlétről.

A montenegrói államfő, a házelnök és a miniszterelnök egy szerb ortodox templomban (Forrás: X platform)

Természetesen már korábban is születtek tanulmányok és cikkek ezekről a témákról, azonban fontos kiemelni, hogy a DFC által készített anyagok az elsők között vannak, amelyek kifejezetten montenegrói közönségnek készültek, azzal a céllal, hogy csökkentsék az országra és intézményeire nehezedő külső hatások nyomását.

Abban az esetben, ha a montenegrói orosz jelenlét, a montenegrói-orosz kapcsolatokról esik szó, számos alkalommal — itt a BALK-on is — elsősorban a szerbbarát Demokratikus Front, valamint a montenegrói szerb politikusok kerültek a középpontba. A DFC jelenlegi elemzése ugyanakkor mást, a történelemértelmezéseket és az oroszbarát szervezeteket állítja középpontba.

Újra- vagy átírni a történelmet?

A központ friss elemzése azt vizsgálja, hogy hogyan, és sokkal inkább miért indult meg az elmúlt években – sőt, már az elmúlt évtizedben – a csetnik mozgalom szisztematikus rehabilitációja Montenegróban. Ez a folyamat egyre inkább orosz- és szerbbarát narratívák mentén próbálja újraértelmezni a mozgalmat, annak történelmi szerepét és jelentését.

Joggal merül fel a kérdés: miért is van szükség a csetnik mozgalom újrakeretezésére? Az elemzés szerint ez szorosan összefügg a montenegrói történelmi revizionizmussal, amely egyes szerbbarát narratívákban még magának a független montenegrói államnak a létét is megkérdőjelezi.

Montenegróban a történelmi revizionizmus a csetnik mozgalom szisztematikus rehabilitációjában nyilvánul meg, amelyet az orosz- és szerbbarát narratívák antifasisztaként mutatnak be a tengelyhatalmakkal való dokumentált együttműködés és a civilek elleni bűncselekményekben való részvétel ellenére (Forrás: DFC)

A szerb ortodox egyház aktív szerepet vállal Montenegró antifasiszta örökségének delegitimálásában. Rendezvényeken, nyilvános megszólalásokban és különféle narratívák terjesztésével igyekszik aláásni ezt az örökséget, miközben a csetnik ideológia dicsőítésével és az etnonacionalista nézetek erősítésével lép fel.

Legyen szó akár az első és második durmitori csetnik brigád harcosainak és a kommunista terror áldozatainak emlékére tartandó megemlékezésről vagy éppen a csetnik brigádok ultranacionalista, vagy éppen kollaboráns bemutatásának eltagadásáról.

Az elemzés másik kiemelt megállapítása, hogy Montenegró európai uniós integrációjának egyik legfőbb akadályát éppen a szerb ortodox egyház jelenti. Az egyház szoros kapcsolatokat ápol Moszkvával, és aktívan terjeszti azt a világnézetet, amelyet az orosz vezetés jelenleg képvisel.

Ez az ideológiai összhang egyúttal alapot ad az Oroszország elleni szankciók megkérdőjelezésére, valamint Montenegró euroatlanti elköteleződésének gyengítésére is.

A szerb ortodox egyház, a politikai elit, a média és a szélsőjobboldali szervezetek által terjesztett narratívák erősítik egymást, és együtt hatnak a fent említett nézetek terjedésére.

Mindez – az elemzés alapján – hozzájárul ahhoz, hogy Montenegró és a társadalom ideológiailag egyre inkább Putyin Oroszországa és Vučić Szerbiája felé közeledhessen. A DFC által készített elemzés egyik nem titkolt célja az, hogy ezekről a vélt- vagy valós célokról lerántsa a leplet.

Oroszbarát „humanitárius” szervezetek

A 2025. májusi moszkvai győzelmi felvonuláson részt vett Zdravko Nišavić, a Montenegró területén (is) tevékenykedő Szent Mihály Egyesület elnöke, az általa vezetett szervezet szoros kapcsolatot ápol a szerb ortodox egyházzal is.

Bár a Szent Mihály Egyesület a közösségi médiában humanitárius szervezetként mutatja be magát (ez általánosnak tekinthető a régióban számos olyan szervezet esetében, amelyeket oroszbarátsággal szoktak vádolni), tevékenységük és megnyilvánulásaik kontextusba helyezése alapján világosan kirajzolódik ideológiai irányvonaluk: a jobboldali eszmerendszer, a militarista szellemiség, valamint a Szerbiához és Oroszországhoz való lojalitás dominálja működésüket.

Alig tudott elszakadni a Vörös tértől. Zdravko Nišavić május 16-án tette fel a Facebookra a Moszkvában készített fotóit

A DFC korábbi anyagaiban már felhívta a figyelmet a Szent Mihály Egyesület tevékenységére és maga a szervezet is megjelent már az újságok hasábjain.

Különösen nagy figyelmet kapott az a 2023 szeptemberében, az észak-koszovói összecsapásokat követően közzétett videó, amelyben Nišavić a lakosság és a veteránok mozgósítására szólított fel, és arra buzdította őket, hogy szükség esetén induljanak Koszovóba.

De ez volt az a szervezet, amely a ENSZ a srebrenicai népirtásról szóló határozat elfogadása ellen tüntetést szervezett Podgoricában. Érdekesség, hogy az Egyesület egyik alapítója a jugoszláv hadsereg 63. ejtőernyős dandárjának korábbi katonája, Mijajlo Backović.

A fenti csak egy eset a számos példából, amelyek az elemzésben szerepelnek. A tanulmány ugyanis több olyan szervezetet is azonosít, amelyek az elmúlt két évben aktívan jelen voltak Montenegróban, és tevékenységük szorosan illeszkedik a szerb, illetve orosz narratívákhoz.

Balkáni kozákok

Ezek közül kiemelkedik a Szerb és Doni Kozákok Szövetsége, amely rendszeresen szervez eseményeket és megemlékezéseket Szerbiában és Montenegróban. Egy ilyen rendezvény keretében avatták fel az orosz–szerb–montenegrói barátság emlékművét a krtoli Szent Megváltó templomban.

De ide sorolhatnánk azt a Balkáni Kozák Hadsereg is, amelyet 2016-ban (újra)alapítottak Kotorban. Bár a Montenegróban és Szerbiában már jelen lévő Balkáni Kozák Hadsereg tevékenységéről a DFC nem ejt szót, mindenképpen érdemes megemlíteni azt, hogy az ilyen és ehhez hasonló szervezetek alapvetően mind egy mintára működnek.

A hazafias nevelés a humanitárius segítségnyújtás és a környezettudatosságra nevelés azonban mind olyan hívószavak, amelyek ezen szervezeteknél megjelenhetnek, de más tevékenységet végeznek a mindennapokban.

Visszatérve a Balkáni Kozák Hadsereg esetéhez: a szervezet kapcsán már 2020-ban számos oknyomozó írás jelent meg, miszerint sok kapcsolatot mutat a szervezet a Kelet-Ukrajnában harcoló orosz egységekkel. Ezt követően a szervezet tevékenysége lényegében eltűnt a térképről, de ennek ellenére feltételezhető, hogy az ilyen szervezetek továbbra is léteznek, sőt adott esetben aktívak is lehetnek.

Visszhang nélkül

A DFC cikke egyelőre visszhang nélkül maradt a montenegrói sajtóban. Ez talán annak is köszönhető, hogy az orosz elemzéssel párhuzamosan jelent meg egy Kínát is érintő írás a központtól, amelyet már hangos médiavisszhang kísért a podgoricai kínai nagykövetség részéről.

Azt azonban fontos kiemelni, hogy a DFC munkája nem csak az oroszbarát szervezetek tevékenységének a feltérképezésére alkalmas, hanem arra is, hogy egyáltalán felvesse a kérdést, hogy merre tart Montenegró, amire azonban az elmúlt években nem sikerült egyértelmű választ adni.