KI A NYERÉSZKEDŐ? Éles szóváltás Magyarország és Horvátország között

Éles szóváltás alakult ki Magyarország és Horvátország között az orosz kőolaj szállításáról és a tranzitdíjakról. Szijjártó Péter magyar külgazdasági és külügyminiszter azzal vádolta a horvát felet, hogy háborús felárat szed a Magyarországra érkező szállítmányok után, és hogy az Adria-vezeték nem biztosít elegendő mennyiséget a magyar és a szlovák finomítók zavartalan működéséhez.

Előbb a számok, amelyekben vagy bízunk, vagy nem

A kijelentéseket Andrej Plenković horvát kormányfő, Zoran Milanović köztársasági elnök és Ante Šušnjar gazdasági miniszter határozottan visszautasította. Utóbbi hangsúlyozta, hogy a horvát állami Janaf olajvezeték-üzemeltető képes minden szükséges mennyiséget leszállítani, és meghívta Szijjártót, hogy a helyszínen győződjön meg erről.

Kapcsolódó cikk

Nyírták-kaszálták: folytatódott a vita a MOL és a JANAF között

A horvát fél konkrét számokkal is alátámasztotta állításait: jelenleg mintegy kétmillió tonna olajat szállítanak a százhalombattai és a pozsonyi finomítókba, miközben a két üzem éves kapacitása körülbelül 13 millió tonna. Zágráb szerint összesen akár 15 millió tonna kőolajat is képes biztosítani Magyarország és Szlovákia irányába.

Šušnjar hozzátette, hogy az orosz olajból éppen Magyarország húz hasznot: az ukrajnai háború ellenére olcsóbban jut hozzá a nyersanyaghoz, amelyet a feldolgozást követően jelentős nyereséggel értékesít. Ezért szerinte alaptalanok a magyar vádak, miszerint Horvátország nyerészkedne a tranzitdíjakon.

A két ország között éleződő vita rávilágít arra, hogy az energiabiztonság és az orosz olajfüggőség kérdése továbbra is érzékeny politikai és gazdasági tényező a térségben. Ráadásul ez már nem az első ilyen csörte, csak ez most szó szerint a világ szeme láttára zajlik. A magyar–horvát purparlé már legalább három éve tart.

A magyar versenyelőny legyalulása

Közel három évvel ezelőtt Davor Filipović akkori horvát gazdasági és fenntartható fejlődési miniszter üdvözölte az EU döntését a gázárak korlátozásáról, és hangsúlyozta, hogy az ársapka az embereket és a gazdaságot segíti az infláció megfékezésében.

Filipović ugyanakkor megjegyezte, hogy Magyarország az Adria-vezetéken keresztül olcsóbban jutna hozzá az orosz kőolajhoz, ha a Barátság vezeték kiesne, ezért szerinte indokolt a tranzitdíjak emelése, amellyel megszűnik a magyar versenyelőny a többi uniós országgal szemben.

Budapest másként látta a helyzetet: Szijjártó Péter akkor azzal érvelt, hogy Horvátország visszaél monopolhelyzetével, amikor két és félszeresére emeli a szállítás díját.

Kapcsolódó cikk

JANAF: A horvátok legyalulnák az olcsó orosz olajból származó magyar versenyelőnyt

A miniszter szerint ez háborús haszonszerzés, és Magyarország a már akkor is az „agyongyűlölt” Brüsszelhez fordult, kérve az Európai Bizottság közbelépését. Szijjártó arra is figyelmeztetett, hogy a Barátság vezeték kiesése esetén az Adria-vezeték (Janaf) önmagában nem lenne elegendő Magyarország, Szlovákia és Csehország ellátására.

A horvát fél viszont azzal érvelt, hogy a Janaf vezeték képes kielégíteni Magyarország és Szlovákia igényeit, és a magasabb tarifák célja, hogy kiegyenlítsék a piaci feltételeket az EU-s tagállamok között. Filipović szerint Magyarország az olcsó orosz olaj révén indokolatlan előnyhöz jut, amelyet a díjemelés mérsékelne.

A vita lényege tehát az, hogy míg Budapest tisztességtelennek tartja a horvát áramemelést, Zágráb viszont éppen a „piaci tisztesség” helyreállításaként eszközeként tekint rá. A BALK akkor azt a kérdést tette fel, hogy a Magyarországtól beszedett többletdíj hova kerül: valamilyen uniós alapba, vagy a horvát állami tulajdonban lévő JANAF kasszájába.

Folytatódik a szóváltás: a horvátoknak van tengerük

Mint láthattuk, három év alatt sem közeledtek az álláspontok, így egyáltalán nem meglepő, hogy újabb pengeváltás történt. A horvát állami vezetők ezúttal is élesen visszautasították Szijjártó vádjait, miután azok a legmagasabb világfórumon hangzottak el.

A HINA horvát hírügynökség jelentése szerint Plenković egyenesen „hamis téziseknek” nevezte a magyar külügyminiszter állításait.

Kapcsolódó cikk

MOL-INA-JANAF: kicsit üzletelnek, kicsit civakodnak

– Felháborodással utasítom vissza a magyar külügyminiszter hamis állításait, miszerint Horvátország valamiféle háborús haszonleső lenne – jelentette ki.

– Éppen ellenkezőleg: Horvátország jó és tisztességes szomszéd, amely ebben a súlyos energiaválságban is a kritikus infrastruktúráját a biztonság és a szomszédos országok ellátásának szolgálatába kívánja állítani – tette hozzá.

Zoran Milanović horvát köztársasági elnök szintén odaszúrt:

Ez őket kissé nyomasztja, de óvatosabban kellene fogalmazniuk. Horvátországnak van tengerpartja és kapacitásai, amelyek már messze meghaladják a hazai igényeket, így más országok, például Magyarország és Szlovákia hasznára is lehetnek. Ha igénylik, mi itt vagyunk – mondta.

Az államfő szerint a horvát árak „észszerű keretek között” mozognak.

– Nem lehet ingyen, a többi pedig stratégiai, történelmi kérdés – fogalmazott, hozzátéve: Horvátország és Magyarország szövetségesek, partnerek és szomszédok, de „Horvátország tengerpartját senkinek sem adjuk át”.

Ezzel kapcsolatban arra is kitért, hogy végső soron a MOL-nak ott vannak a rijekai finomítói, résztulajdonos az INA-ban, és irányítja a finomítót. Nem látom okát az idegességnek – tette hozzá Milanović.

Szijjártó visszaszólt

A magyar külügyminiszter sem maradt adós: közösségi oldalán Plenkovićot nyíltan hazugnak nevezte, amit a magyar média is kiemelt. Megismételte, hogy a Janaf valójában képtelen biztosítani a szükséges mennyiséget, és Horvátország a háborús helyzettel akar visszaélni.

Kapcsolódó cikk

Božinović: Magyarország nyerészkedik, és nem Horvátország

– Bármennyire is tagadja a horvát kormány, tény, hogy profitálni akarnak az ukrajnai háborúból. A tranzitdíjakat a háború kitörése óta jelentősen megemelték, most pedig monopolhelyzetbe kerülnének velünk szemben – fogalmazott a magyar külgazdasági és küléügyminiszter.

Nem lehet tudni, hogy a JANAF kapacitása valóban kielégítő-e. Ezt sem a BALK, sem más ajtótermék nem tudja hiteltérdemlően eldönteni – itt legfeljebb a szimpátia alapján lehet eldönteni, hogy kinek hiszünk, és kinek nem. Ami minket illet: mi senkinek sem.

Az viszont teljesen biztos, hogy bármilyen vezeték, így a barátságos Druzsba sem teljesen biztonságos, főleg ha Ukrajnán halad át. Meghibásodás mindig történhet, akár békeidőben is: villámcsapás az alállomásba, trafófüstölés, ilyesmi, hogy a vezeték megfúrását ne is említsük.

Ebben a tekintetben a magyar félnek igaza van: egészségesebb, ha több oldalról érkezik az olaj, pláne, ha olcsóbb is, bár a diverzifikációban nem éppen Budapest a világelső.

A horvátok viszont pénzt akarnak keresni, ők is. Valószínű, hogy a Janaf kapacitása épp a szükséges határon van, de a valóságot senki sem tudja. Az egyik ezt mondja, a másik azt, független szakértői vélemény pedig nincs. Majd élesben kiderül. Vagy nem.