Szerbia még mindig nem tudja, hogyan temesse el Ratko Mladićot

Az igazságügyi miniszter korábban még a legmagasabb állami tiszteletadást ígérte, de hozzáigazította a véleményét Vučićhoz

Állítsd be a Google‑t, hogy a BALK mindig kéznél legyen!

Ratko Mladić holtteste egyelőre Hágában van, miközben Belgrádban egyre kényelmetlenebb politikai kérdéssé válik, mi történjen vele, ha hazaszállítják. Nenad Vujić igazságügyi miniszter korábban még a legmagasabb állami tiszteletadással rendezett temetésről beszélt, mostanra azonban látványosan hozzáigazította álláspontját Aleksandar Vučić óvatosabb nyilatkozataihoz.

A döntést immár a családra bíznák – és a hatalom számára alighanem az volna a legkényelmesebb, ha Mladić hozzátartozói maguk kérnének szűk körű, családi temetést.

Ratko Mladić halálával Belgrád számára nem ért véget a hágai ügy. Bizonyos értelemben csak most kezdődött el annak politikailag legkellemetlenebb fejezete: mit kezdjen Szerbia azzal a halottal, akit a hágai törvényszék jogerősen életfogytiglani szabadságvesztésre ítélt népirtásért, emberiesség elleni és háborús bűncselekményekért, miközben a szerb közvélemény jelentős része továbbra is hősként tekint rá?

A kérdés különösen kényelmetlen Aleksandar Vučić számára. Egy állami tiszteletadással rendezett temetés bel- és külföldön egyaránt súlyos politikai következményekkel járhatna. Egy teljesen magánjellegű búcsúztatás viszont könnyen felháboríthatná azt a nacionalista közönséget, amelyet a szerb hatalomhoz közeli média hosszú évek óta maga is táplál Mladić heroizálásával. A két lehetőség között pedig egyre szűkebb a mozgástér.

Vujić előbb állami tiszteletadást ígért

A helyzet változását legjobban Nenad Vujić igazságügyi miniszter egymást követő nyilatkozatai mutatják.

Mladić halála után Vujić a boszniai szerb ATV televíziónak még arról beszélt, hogy az egykori boszniai szerb katonai parancsnokot a legmagasabb állami tiszteletadás mellett temetik el, miközben a temetés helyéről a család dönthet.

Korábban írtuk

Szerbia katonai tiszteletadással temetheti el Mladićot

Ez meglehetősen egyértelmű ígéretnek hangzott.

Azóta azonban Aleksandar Vučić jóval óvatosabban fogalmazott. A szerb elnök szerint az állam tiszteletben tartja a család kívánságát, és ha a hozzátartozók azt szeretnék, hogy Mladićot Szerbiában temessék el, akkor az ország segítséget nyújt ahhoz, hogy ez „méltóságteljes és tisztességes módon” történjen.

Csakhogy a méltóságteljes temetés és az állami tiszteletadás nem ugyanaz, Vujić legfrissebb megszólalásából pedig már eltűnt a korábbi határozottság.

A miniszter most azt mondta, hogy az állam nem kapott új információt a családtól a temetésre vonatkozó kívánságokról.

A hozzátartozókkal tartott megbeszélésen szerinte kizárólag technikai kérdésekről volt szó, hogy Szerbia azonnal intézkedni tudjon, amint a hágai Mechanizmus engedélyezi Mladić holttestének átvételét.

Vagyis a „legmagasabb állami tiszteletadásból” néhány nap alatt az lett, hogy majd a család eldönti, ez politikailag korántsem jelentéktelen változás.

A család mentheti ki Vučićot a szorult helyzetből

A család kívánságára való hivatkozás kényelmes kijáratot kínálhat Vučić számára. Ha Mladić hozzátartozói úgy döntenének – vagy úgy lehetne őket befolyásolni –, hogy szűk családi körben kívánják eltemetni az egykori tábornokot, akkor a szerb államnak nem kellene eldöntenie, jár-e katonai vagy állami tiszteletadás egy jogerősen elítélt háborús bűnösnek.

Vučić részvétét nyilváníthatná, Vujić képviselhetné az államot, a temetés pedig családi ügyként lezárható lenne.

Korábban írtuk

Vučić: Hága azt akarta, hogy Mladić rácsok mögött haljon meg

Belgrádi sajtóértesülésekben felmerült a topčideri temető is, ahol Mladić lánya, Ana nyugszik. Ez azonban egyelőre nem tekinthető végleges döntésnek.

Egy ilyen megoldás politikailag jóval kevésbé lenne robbanásveszélyes, mint valamelyik kiemelt belgrádi temetőben, állami ceremóniával elbúcsúztatni Mladićot.

A helyzet bizonyos értelemben Slobodan Milošević húsz évvel ezelőtti temetését idézi. Az egykori jugoszláv és szerb elnököt végül nem állami ceremóniával, hanem családi házának požarevaci udvarában temették el. Akkor is a család döntése segített elkerülni egy még nagyobb politikai konfliktust.

Csakhogy Mladić még mindig Hágában van

Mindez egyelőre elméleti vita, mert Ratko Mladić holttestét még nem adták át Szerbiának.
A hágai Nemzetközi Reziduális Mechanizmus vizsgálatot rendelt el Mladić halálának körülményeiről, és egyelőre nem közölte, mikor kerülhet sor a holttest átadására.

Vujić szerint Belgrád tájékoztatást vár arról, hol tart a vizsgálat, milyen ütemben zajlik, és mikorra várható annak lezárása.

Korábban írtuk

Ratko Mladić neve a délszláv háborúk bűncselekményeit idézi

„Nem tudunk semmilyen határidőt mondani, mert ez nem tőlünk függ, minden a Mechanizmus kezében van” – mondta a szerb igazságügyi miniszter a Prva televíziónak.

Szerbia azt is tisztázni szeretné, hogy a vizsgálat kiterjed-e Mladić utolsó időszakának orvosi kezelésére. Vujić szerint szerb orvosok korábban kifogásolták a terminális szakaszban alkalmazott palliatív ellátás egyes elemeit.

Ez illeszkedik ahhoz a belgrádi kommunikációhoz, amely szerint Szerbia Mladić életének utolsó heteiben kész lett volna átvenni és gyógykezelni a súlyosan beteg foglyot.

Egy temetés, amellyel Vučić csak veszíthet

A valódi probléma azonban nem Hágában, hanem Belgrádban van.

Vučić hosszú politikai pályafutása során többször változtatta Mladićhoz való viszonyát. Radikális politikusként még a hágai vádlottak védelmezőjeként lépett fel, 2007-ben pedig részt vett abban a demonstratív akcióban is, amelynek során a radikálisok a meggyilkolt Zoran Đinđić volt miniszterelnökről elnevezett sugárúton „Ratko Mladić sugárút” feliratú táblákat helyeztek ki.

Srebrenicában ugyanakkor fejet hajtott az áldozatok előtt. 2015-ben, a népirtás huszadik évfordulóján azt mondta, azért érkezett, hogy tiszteletét fejezze ki az áldozatok előtt és fejet hajtson előttük.

A gesztusból azonban nem a szerb–bosnyák megbékélés szándéka maradt meg a köztudatban: a megemlékezésen ugyanis Vučićot kövekkel és más tárgyakkal dobálták meg, ezért testőrei kimenekítették a tömegből. A szerb kormányzati kommunikáció később elsősorban ezt az incidenst állította a srebrenicai látogatás középpontjába.

Az elmúlt évek szerb politikai és médiakörnyezete ugyanakkor ismét egyre nagyobb teret engedett annak a narratívának, amely Mladićot nem jogerősen elítélt háborús bűnösként, hanem nemzeti hősként ábrázolja. Most ez a kétarcú politika nyújtotta be a számlát.

Állami temetés esetén Vučićnak azt kellene megmagyaráznia a háború áldozatainak és külföldi politikai tényezőknek, hogy miért részesít állami tiszteletadásban egy népirtásért jogerősen elítélt katonai vezetőt.

Magántemetés esetén viszont saját nacionalista táborának kell elmagyaráznia, miért nem kapta meg Mladić azt a búcsút, amelyet „szerb hősként” megérdemel. Nem véletlen tehát, hogy a korábbi határozott kijelentések helyét hirtelen átvette a család kívánságának hangsúlyozása.

A szerb hatalom számára most alighanem az lenne a legkedvezőbb, ha Ratko Mladić családja maga mondaná ki azt, amit Belgrád politikailag nehezen mondhat ki: legyen a temetés szűk körű családi ügy.

Ehhez azonban előbb Hágának is át kell adnia a holttestet. És egyelőre még ez sem történt meg.