Konjarnik, a szerb főváros délkeleti pereme

A Lázadók (Felkelők) utcája: A toronyházak mögött egy másik Konjarnik rejtőzik

Állítsd be a Google‑t, hogy a BALK mindig kéznél legyen!

Az impozáns felhőkarcolóiról ismert Konjarnik Belgrád délkeleti részén elterülő városrész, a Zágráb–Belgrád–Niš autópálya közelében. Területileg több községre terjed ki, lakosainak száma a kétezres évek eleji adatok szerint 23 394. Ez annyit jelent, hogy Konjarnikon kétszer annyi ember él, mint a szülővárosomban.

Ez a különös igazság engem mindig kíváncsisággal töltött el, és sosem bántam volna, ha olykor-olykor eltévedek az itteni felhőkarcoló-erdőben, és ezzel bolyongásra kényszerítem magam, de ez nem történt meg, lévén, hogy csak nagyon ritkán jöttem Konjarnikra.

Olyan ritkán, hogy amikor nemrég a zimonyi Mezőgazdasági Egyetem előtt felültem a 17-es városi buszra, hogy Konjarnikon meglátogassam Alex haveromat, hirtelen azt sem tudtam, átmegyünk-e a hídon vagy sem.

De ahogy a Száva Központ felé közeledett a buszom, világossá vált, hogy igen, átmegyünk a hídon, vagyis a Száva folyón.

Lakótelepek és sugárutak között megbújó zöldterületek

Konjarnik elvonultan éli életét, távol a városközponttól, és itt minden a maga megszokott és monoton medrében folyik.

Akármelyik feléről közelítjük meg, mindenhol hatalmas épületek, toronyházak, lakótömbök várnak ránk, sugárutak, felhőkarcolók, üvegbe burkolt magas ingatlanok.

Az átutazók és a magamfajta ritkán látogatók nehezen tudnak behatolni a városrész valódi, élő részeibe, oda, ahol a konjarniki lakosok igazi élete folyik.

Mert a zsúfolt városi buszokból, suhanó személygépkocsikból figyelve még csak nem is sejtik, mennyi zöldterület bújik itt meg a lakótelepek között, füves részek, pihenőhelyek padokkal, fasorral szegélyezett ösvények, és ezek mind a konjarniki lakosok pihenésének és kikapcsolódásának menedékei.

Konjarnik a szerb főváros egyik városi városrésze. Területe Belgrád Voždovac és Zvezdara önkormányzata között oszlik meg, mivel nagy városrészről van szó, több saját alvárosrésze is van

Belgrád egyik leghosszabb utcája is végigvonul Konjarnikon, az Ustanička utca, magyar fordításban Lázadók utcája lenne a neve.

Aki szeretne végigsétálni ezen a bevásárlóközpontokkal, bankokkal és hatalmas, komor épületekkel zsúfolt, forgalmas sugárúton, annak legalább két óra hosszára lesz szüksége, hogy az utca elején található, szervezett bűnözéssel kapcsolatos belgrádi Különleges Bíróságtól eljusson a sportpályákkal, futópályákkal és játszóterekkel ellátott Šumice erdőparkig.

De vannak a Lázadók utcájában romantikus városi piacok is, éttermek, kávézók, kocsmák, üzletek és bevásárlóközpontok, divatos fodrászszalonok, fagylaltozók és különféle kulturális intézmények, amelyek lakóhelyválasztás szempontjából is jónak titulálják ezt a környéket.

A régi buddhista szentély környékén

A széles és forgalmas sugárútról letérve a buszom a Kék Híd közlekedési csomópont közelébe érkezik, és én az egyik konjarniki bevásárlóközpontnál leszállok, majd legyalogolok a sarki pékségig, amit Lulunak neveztek el, és beugrok aprósüteményt – néhány bajadért venni, amiket majd Alexszal megosztok a kávé mellé.
Aztán továbbmegyek a közlekedési csomópont felé, keresztül egy lakóházakkal körülvett hatalmas, lejtős pázsiton.

Konjarnik építése majd csak az 1960-as években kezdődött, és az 1970-es években folytatódva teremtett városi kapcsolatot a nyugaton trónoló Óbelgrád és a keleten található Mali Mokri Lug külváros között.

Azért, hogy Konjarnik felhőkarcolói kiépülhessenek, bontani kellett többek között azt a buddhista templomot is, amelyet az I. világháború után ide menekült kalmükök emeltek 1929-ben.

Az orosz polgárháború elől menekülők között 1920-ban egy kisebb kalmük közösség érkezett Szerbiába. A nyugat-mongol eredetű, buddhista vallású kalmükök többsége Belgrádban telepedett le: a férfiak főként építkezéseken dolgoztak, a nők papucsokat és lámpásokat készítettek és árultak. A közösség buddhista temploma az 1944-es belgrádi harcokban megsérült, a kalmükök pedig a szovjet csapatok közeledtével elhagyták a várost, majd többségük Németországon keresztül az Egyesült Államokba került. A háború után a templom kupoláját lebontották, az épületet más célokra használták, végül teljesen eltűnt. A belgrádi kalmük közösségnek és különleges buddhista szentélyének ma már jórészt csak fényképek és dokumentumok őrzik az emlékét. A képen a valamikori buddhista templom, utólag színezve

Ezek a Kaszpi-tenger környékéről származó emberek az 1917-es októberi forradalom utáni orosz polgárháború elől menekültek, és egy mongol stílusú buddhista templomot, úgynevezett pagodát építettek, amely 1929 és 1944 között állt a Kozarčev utcában.

Ez volt az egyik első buddhista templom Európában. Mekkora attrakció lehetne ez ma, ha még állna!

A kalmükök lovakat is tenyésztettek, Konjarnik pedig, amely magyarul egyébként lólegeltetőt jelent, egy legelő volt a buddhista templom közelében, ahol ők a lovaikat futtatták.

Tüntetések a parlement előtt

Alex arról híresült el annak idején a társaságunkban, hogy tisztességesen kivette a részét 2000-ben az október 5-i tüntetéseken, amelyek az egyik legnagyobb tüntetéssorozatot jelentették Szerbia újabb történelmében, és szereplése váratlanul nyilvánosságra került egy felvételen, amit valamelyik külföldi hírügynökség készített a tüntetésekről, és később valamelyik szerb televízió is leadott.

Nem emlékszem, ki fedezte fel ezt a felvételt, de Alex megszerezte a tévéről videokazettára másolt verziót, sőt az is lehet, hogy ő maga vette fel.

Október ötödike már magában is egy szinte szürreális hangulatú nap volt, de a szerb parlament előtti zavargások azokban a napokban egyenesen a forradalom esszenciáját képezték; a választási csalás miatt összeröffent demokratikus ellenzék radikális szakítást kívánt a múlttal.

Mellőzve most a részleteket a több kilométer hosszú autó-, autóbusz- és teherautó-konvojokkal érkező tüntetőkről, amelyek Szerbia belsejéből indultak Belgrád felé, az úttorlaszokról, barikádokról, a rendőrséggel való összetűzésekről, inkább említeném a szövetségi parlamentbe bejutni próbálókat, akik között ott volt Alex is a konjarniki haverjaival.

Amikor a tüntetők megrohamozták a Szövetségi Nemzetgyűlés épületét, és az ablakait betörve behatoltak a parlamentbe, hogy bentről ajtót nyissanak a tömegnek, amely az utcán várt, Alex is köztük volt.

De ahelyett, hogy sodródott volna azokkal, akik tódultak be az ablakon, ő felmászott a parlament előtt álló két monumentális, bronzból készült szoborcsoport egyikére, és ott, a szobor tetején – jól látszik a felvételen – meglengette a demokratikus ellenzék, az Ellenállás zászlaját.

Alex a szobor tetején állt – jól látszik a felvételen – és meglengette az Ellenállás zászlaját Forrás: Screenshot)

A hírügynökség felvételén Alex a hatalmas bronzlószobor tetején áll a lobogó zászlóval, körülötte a zajongó tömeg transzparensekkel, kezekkel a magasban, kiáltások mindenfelől, a háta mögött pedig a fekete füstbe borult Parlament zöld kupolája magasodik és az októberi szürke égbolt.

A Luluban vásárolt aprósüteményt nem akartam a táskámba tenni, nehogy összenyomjam, hanem a pékségben kapott papírtálcán tartva a bal tenyeremen, a jobb kezemmel megnyomtam a liftgombot, és amikor az megérkezett, felmentem a 14. emeletre.

Más szelek fújnak már Belgrád felett

Alex az utóbbi években Görögországban él, és ritkán jár haza.

A felvétel előkerülése utáni időkben minden vendégének meg kellett néznie rögtön a lakásba toppanás után a néhány perces felvételt, és véleményt is kellett mondani, mert Alex újra és újra széles mosollyal feltette a kérdést, hogy: „Na, mit szólsz hozzá? Jól nézek ki a zászlóval?”

Kapcsolódó cikk

A haladók a diákok nevében bosszantanák az embereket?

Mindannyian nagyon örültünk ennek az egész dolognak a felvétel körül, és nemcsak hogy szívesen néztük meg újra és újra, de szerettük is, ha Alex dicsekedett vele. Mert nem akármilyen nap volt az.

Alex most a bejárati ajtóban vár az ajtófélfára támaszkodva, cigarettával a szájában. Még mindig dohányzik, habár ez a szokás már régóta nem divat Belgrádban.
Mosolyogva lépek ki a liftből, ő pedig a szalvétával letakart papírtálcára pillantva azonnal tudja, hogy ott sütemény van.

Int a fejével, hogy menjünk be a lakásba, és majd csak miután becsukta a bejárati ajtót, mondja, hogy két hétig itthon lesz, addig legalább kétszer kell még találkoznunk.

Mert mindenféle történt mostanában, és ő mindent el akar mesélni.

English Summary

Konjarnik, a large residential district in southeastern Belgrade, is a place that can easily be misunderstood when seen only from a passing bus or car. From the outside, it appears to be a seemingly endless landscape of high-rise apartment blocks, broad boulevards, shopping centers and heavy traffic. Yet behind this concrete façade lies another Konjarnik, with green spaces between the buildings, tree-lined paths, neighborhood cafés and markets, as well as several remarkable layers of Belgrade’s history.

One of the district’s main arteries is Ustanička Street – literally “Insurgents’ Street” – one of Belgrade’s longest and busiest urban roads. But Konjarnik’s history stretches back to a time before the modern residential district was built in the 1960s and 1970s. One of its most fascinating chapters concerns the Kalmyks, a predominantly Buddhist people of western Mongol origin who fled the Russian Civil War and began arriving in Serbia around 1920.

Many settled in Belgrade, where the men often worked in construction while women produced slippers and lanterns for sale at local markets. In 1929, the community built a Mongolian-style Buddhist temple in what is now the Konjarnik area, making it one of the earliest Buddhist temples in Europe. The Kalmyks also kept horses on the surrounding pastures, a connection reflected in the name Konjarnik, which can roughly be understood as a place associated with horses or horse grazing. The community left Belgrade during the final stages of the Second World War, while its damaged temple was gradually dismantled and eventually disappeared altogether.

But this journey through Konjarnik is also a personal story. It leads to Alex, an old friend who became something of a legend among his friends because of his role in the historic October 5, 2000 demonstrations that ended Slobodan Milošević’s rule. As hundreds of thousands of protesters converged on central Belgrade and demonstrators stormed the Federal Parliament, Alex climbed onto one of the monumental bronze sculptures in front of the building.

Instead of entering the parliament with the crowd, he stood high above the demonstrators and waved the flag of the opposition resistance movement. A foreign news camera captured the scene: Alex on the bronze horse, the flag flying above the crowd, raised hands and banners below him, and the green dome of the parliament rising through black smoke under the grey October sky.

For years afterward, the footage became part of the mythology of his circle of friends. Visitors to Alex’s apartment were expected to watch the recording, while he proudly asked whether he looked good waving the flag. It was more than a funny personal anecdote: October 5 represented a moment when many people in Serbia genuinely believed that the country was making a radical break with its recent past.

Twenty-six years later, Alex spends most of his time in Greece and only occasionally returns to his apartment on the 14th floor in Konjarnik. A visit with coffee and pastries therefore becomes something more than a reunion between old friends. It connects today’s Belgrade with the vanished Kalmyk neighborhood, the socialist high-rise city that replaced it, and the revolutionary optimism of October 2000.

Much has happened since then, and Serbia is once again living through a period of political tension and protest. The streets, the political actors and the slogans have changed, while some old questions have proved remarkably persistent. Different winds are now blowing over Belgrade, but from a 14th-floor apartment in Konjarnik, the memories of October 5 – and of what people once hoped would follow it – remain very much alive.

English Tags

Konjarnik, Belgrade, Serbia, October 5 Protests, Slobodan Milošević, Otpor, Serbian Opposition, Kalmyks, Buddhist Temple, Belgrade History