Szerbia
Vučić „svábja” különleges német exportcikk BelgrádbanA szerb lítium megszerzése érdekében még a német jogállamiság is meglepően rugalmas
A szerb elnök évek óta egy olyan német tanácsadóval dolgozik együtt, akinek saját irodája van az elnöki palotában, és aki mögött közvetve a német állam áll. A Der Spiegel, a BIRN és a Deutsche Welle nyomozása szerint Jörg Heeskens esete nemcsak Szerbiában szokatlan, hanem a német közigazgatásban is egyedülálló lehet. A történet középpontjában pedig nemcsak a szerb lítiumkincs, hanem Berlin nagyon is prózai gazdasági érdekei állnak
A német állam sok mindent exportál a világba: autókat, gépeket, technológiát. De úgy tűnik, Aleksandar Vučić szerb elnöknek különleges figyelmet élvez, neki egy „különbejáratú” sváb (német) tanácsadó is jutott, aki 13 éve „két állam szolgája”.
A Spiegel és a BIRN nemrég arról számolt be, hogy a német kormány évek óta finanszíroz egy német szakértőt, aki Aleksandar Vučić közvetlen környezetében dolgozik, és aki nem egyszerű gazdasági szakértőként, hanem egy Németország által fizetett összekötő emberként tevékenykedik.
Jörg Heeskensnek – aki immár hosszú évek óta ott mozog az elnök körül, és a jelek szerint olyan pozícióban van, amilyenre a német közigazgatásban máshol nem nagyon akad példa – A Spiegel értelmezése szerint Heskens küldetésének egyik legfontosabb háttere a szerb lítium volt, amelyhez Berlin stratégiai hozzáférést szeretett volna szerezni.
A Deutsche Welle most annak próbált utánajárni, vajon mennyire szokványos, hogy egy német állami alkalmazott egy másik ország elnökének gazdasági tanácsadójaként dolgozik, modjuk úgy, hogy mindkét ország hasznára.
A rövid válasz: nem nagyon.
Egy külföldi, akinek irodája van az elnöki palotában
A 49 éves Jörg Heeskens hivatalosan a GIZ, vagyis a Német Nemzetközi Együttműködési Társaság munkatársa, a GIZ pedig a német kormány fejlesztési és szakpolitikai projektjeinek egyik legfontosabb végrehajtó szervezete.
Heeskens azonban nem valamelyik minisztériumban vagy szakmai intézményben dolgozik, hanem közvetlenül a szerb elnöki hivatal mellett, az Andrićev venacon. Olyannyira befészkelte magát, hogy saját irodája is van az elnökség épületében.
Ez olyan lenne, mintha a Sándor Palotába beköltözne a francia Expertise France egyik munkatársa, hogy a tokaji hegyvidék arany- vagy ezüstkészletei után kutasson, és edlőkészítse ezeknek az ásványkicseknek a bányászatát.
Persze meinden hasonlat sántít, így ez is, de jól mutatja a heléyzet abszurditását, tekintettel arra, hogy a szerb elnöknek semmiféle gazdasági felhatalmazása nincs a szerbiai alkotmány értelmében, amelyre folyamatosan hivatkozik, és amelyet nap mint nap számos alaklommal megszeg.
Aleksandar Vučić többször is „az én svábomként” (moj Švaba) emlegette Heeskenst , és soha nem titkolta, hogy nagyra értékeli a munkáját.
Olyan konstrukció, amelyből csak egy van
A német gazdasági minisztérium szerint Heeskens a 2020-ban létrehozott szerb–német „igazgatási partnerség” keretében dolgozik, amelynek célja az iparstratégiai együttműködés fejlesztése.
A Deutsche Welle több német minisztériumot is megkérdezett arról, léteznek-e hasonló projektek más országokban.
A válaszokból az derült ki, hogy a német állam ugyan valóban működtet különböző szakértői és tanácsadói programokat, főleg az uniós csatlakozásra készülő országokban, ám a Heeskens-féle modell szinte egyedülálló.

Jörg Heeskens cirill betűs névjegykártyája, amelyből kiderül, hogy az „árnyéktanácsadó” irodája az elnöki palotában volt, vagyis éveken keresztül társbérletben dolgozott a szerb elnökkel (Forrás: Der Spiegel)
A berlini gazdasági minisztérium konkrétan elismerte, hogy jelenleg a szerbiai projekt az egyetlen olyan konstrukció, ahol hosszú távon német tanácsadó dolgozik ilyen formában és ilyen közvetlen beágyazottsággal.
Magyarán: Vučićnak van egy német tanácsadója, miközben a német kormánynak nincs még egy hasonló embere sehol máshol a világon, aki ilyen közeli kapcsolatot ápolna a fogadó ország elnökével, vagy más vezetőjével.
Litium, befektetések és a német számító politika
A Spiegel szerint Heskens egyik legfontosabb eredménye az volt, hogy tevékenységének köszönhetően növekedtek a német beruházásokSzerbiában.
Az elmúlt években sorra érkeztek a német autóipari beszállítók, amelyek számára Szerbia alacsony bérekkel, állami támogatásokkal és különféle kedvezményekkel vált vonzóvá.
A német lap szerint azonban a történet mélyén mindig is ott húzódott a szerb lítium kérdése.
A Jadar-völgyben található készletek Németország számára stratégiai jelentőségűek lehetnek az elektromos autóipar szempontjából. A berlini érdeklődés tehát korántsem jótékonysági természetű, miután az „árnyéktanácsadó” érdeklődésének középpontjában nem elsősorban az uniós integráció, hanem a szerb nyersanyagvagyon állhatott.
Ahogy a Spiegel fogalmazott: ez inkább hideg gazdasági számítás, mint romantikus balkáni barátság.
A Bundestag gazdasági bizottságának több tagja is értetlenséggel fogadta a konstrukciót. A Zöldek képviselője, Boris Mijatović szerint nem szokványos és nem is kívánatos, hogy egy német állami szervezet alkalmazottja ilyen közeli személyes kapcsolatban álljon egy külföldi politikai vezetővel.
Mijatović úgy véli, hogy Heeskens jelenléte könnyen úgy értelmezhető, mint Vučić rendszerének legitimálása.
A képviselő külön kitért arra is, hogy miközben Szerbiában hónapok óta tömegtüntetések zajlanak a korrupció és az intézményi visszaélések miatt, Berlin nem mutat különösebben következetes álláspontot a jogállamiság kérdésében.
Még az AfD is szokatlannak nevezte a helyzetet, bár ők elsősorban a más országok belügyeibe való beavatkozás miatt bírálták a modellt.
Kinek dolgozik valójában?
A történet végén marad a legérdekesebb kérdés. Ha Heeskens a német állam alkalmazottja, de a szerb elnök közvetlen környezetében dolgozik, akkor végső soron kinek az érdekeit képviseli?
Erre a Deutsche Welle a berlini gazdasági minisztériumtól is választ kért. A válasz diplomatikus semmitmondó volt: „Az együttműködés kölcsönös érdekeken alapul.”

A szerb lítiumért Olaf Scholz is „lement kutyába” (Forrás: Deutsche Welle)
Vagyis mindenki nyer. Vučić azért, mert van egy ember, aki kiváló kapcsolatokat ápol a német gazdasági és politikai körökkel. Berlin pedig azért, mert közvetlen hozzáférése van ahhoz az emberhez, aki Szerbiában végső soron a legtöbb fontos döntést meghozza. Még ha erre nincs is semmiféle jogalapja.
A kérdés csak az, hogy ez valóban intézményi együttműködés-e, vagy már valami egészen más, amit itt most nem írunk le.
A német Bundestag több képviselője szerint ugyanis a világon kevés helyen találni olyan állami tanácsadót, aki ennyire közel kerül egy másik ország vezetőjéhez. És jelenleg úgy tűnik, hogy ilyenből a világon valóban csak egy van: Vučić „svábja”.
