Brüsszelben járt a szerb reformnégyes, Európát ostromolja

Az uniós országok egy része nem feltétlenül azért szkeptikus, mert nem kapott elég szerb PowerPoint-prezentációt

Állítsd be a Google‑t, hogy a BALK mindig kéznél legyen!

Szerbia újabb brüsszeli roadshow-val próbálta bizonyítani, hogy nemcsak szeretné az Európai Uniót, hanem már majdnem benne is van, csak ezt Brüsszelben még nem mindenki vette észre.

A kormány ezért négyesfogatot küldött az uniós fővárosba: Ana Brnabićot, Marko Đurićot, Siniša Malit és Nemanja Starovićot, hogy eladják a „reformlendület” című produkciót. A műsor lényege az volt, Szerbia már nem ígér, hanem teljesít – legalábbis saját magáról ezt állítja.

A rendezvény címe önmagában is megér egy misét: „Serbia’s Reform Momentum: From Commitment to Delivery”, vagyis nagyjából „Szerbia reformlendülete: az elkötelezettségtől az eredményekig”.

Magyarul: Belgrád most nem azt akarja elmagyarázni Brüsszelnek, hogy majd egyszer jó lesz, hanem azt, hogy már most is jó, csak az Európai Parlamentben ülő rosszindulatú emberek, a baltiak, a skandinávok, a hollandok és néhány további kellemetlen tagállam ezt nem hajlandó elismerni.

A négyesfogat befutott Brüsszelbe

A szerb kormány és az EU melletti szerb misszió Brüsszelben szervezte meg a reformbemutatót, amelyen a Szerb Haladó Párt hivatalos arcaiból álló delegáció jelent meg. Ott volt Ana Brnabić házelnök, Marko Đurić külügyminiszter, Siniša Mali pénzügyminiszter és Nemanja Starović európai integrációs miniszter.

A feladat világos volt: megmutatni, hogy Szerbia nem a probléma, hanem a megoldás; nem teher, hanem stabilitási exportcikk; nem Moszkva balkáni előretolt állása, hanem Európa leendő erőforrása.

A szerb külügyminiszter odaadóan nyilatkozott a kizárólag kormányközeli újságírókból összeált médiakülönítménynek. A szerb külügyminisztérium a videót feltette a YouTube-ra is, velünk együtt összesen 19-en látták, a jelek szerint erre még nem terjed ki a trollfarm figyelme

Đurić például arról beszélt, hogy Szerbia nem várja, hogy Európa jövőjének része legyen, hanem már most segít annak építésében. Ez szépen hangzik, csak közben Brüsszelben még mindig azon vitatkoznak, hogy egyáltalán meg lehet-e nyitni a 3-as klasztert Szerbiával, mert a jogállamiság, a sajtószabadság, a korrupció és az Oroszországhoz való viszony környékén mintha nem minden lenne európai minőségűre polírozva.

A brüsszeli produkció igazi politikai üzenetét Ana Brnabić fogalmazta meg. Szerinte ez a formátum jó, és Szerbiának így kell tovább harcolnia az uniós úton. A házelnök emlékeztetett arra, hogy Aleksandar Vučić kezdeményezésére operatív csapat alakult az EU-csatlakozás gyorsítására, amely hetente ülésezik, figyeli a reformokat, és azonnal reagál a problémákra.

Ez egyúttal azt is jelentheti, hogy Vučić elnök még az EU-integrációra is csinált egy válságstábot, amelyet természetesen ő inspirált, mert Szerbiában még egy uniós jogharmonizációs vesszőhiba kijavításához is kell az elnöki jóváhagyás.

Brnabić szerint 2026-ban Szerbia 23 olyan törvényt fogadott el, amely közvetlenül kapcsolódik az uniós integrációhoz. Azt is hozzátette, hogy mindez nem volt könnyű, de sikerült, mert „minden nap nyomták”, és természetesen ott volt a „folyamatos várakozás” Aleksandar Vučić részéről.

Erős Szerbia erősítené Európát

Brnabić szerint csak egy erős Szerbia tudja megerősíteni az Európai Uniót. Ez a gondolat Belgrádban nyilván kellemesen hangzik, Brüsszelben viszont akadnak, akik előbb megnéznék, pontosan mit is jelent az „erős Szerbia”.

Mert ha azt, hogy a parlamentben verekednek, a választási folyamatokat folyamatosan viták kísérik, a kormánykritikusokat árulónak nevezik, az EU-kritikát pedig külföldi összeesküvésnek, akkor az Európai Unió talán még elvan e nélkül az erősítés nélkül egy darabig.

Marko Đurić Brüsszelben találkozott Peter Sørensennel, a Belgrád és Pristina közötti párbeszédért felelős uniós különmegbízottal, különmegbízottjával, akivel a hivatalos mantra szerint megbeszélték a Koszovóban (és Metohijában) kialakult helyzetet, valamint a regionális viszonyokat. A találkozót minden bizonnyal a szerb képviseleten tartották, a falon ugyanis Aleksandar Vučić képe lóg (Forrás: szerb külügyminisztérium)

Brnabić ugyanakkor azt állította, hogy Szerbia nehezebb, de jobb, bátrabb és őszintébb úton halad az EU felé. Ez a „nehezebb út” a szerb politikai nyelvben általában azt jelenti, hogy Belgrád szeretné az uniós pénzeket, piacokat és politikai előnyöket, de közben nem szeretné, ha bárki túl sokat kérdezne a hatalomgyakorlás módszereiről.

A szerb házelnök szerint Brüsszelben és az uniós tagállamokban sok a Szerbiával kapcsolatos sztereotípia, ezeket pedig tényekkel és információkkal kell lebontani. Ezért is utazott az elmúlt időszakban különösen azokba az országokba, amelyek szkeptikusabbak Szerbia uniós előrehaladásával kapcsolatban: a balti államokba, Skandináviába és a Benelux-országokba.

A probléma csak az, hogy ezek az országok nem feltétlenül azért szkeptikusak, mert nem kaptak elég szerb PowerPoint-prezentációt, hanem mert Belgrád továbbra sem csatlakozott az Oroszország elleni szankciókhoz, a jogállamisági reformokat sokan elégtelennek tartják, a médiahelyzet romlik, és a választási környezet körül is túl sok a kérdőjel.

Szerbia most úgy próbálja megoldani a problémát, hogy intenzívebben kommunikálja a reformokat. Ez természetesen hasznos lehet, de attól még a reform nem lesz reform, hogy több nyelven elmondják róla, hogy reform.

Az Európai Parlament mint főellenség

Brnabić különbséget tett az Európai Bizottság és az Európai Parlament között. Szerinte a Bizottság tények alapján dolgozik, ezért évek óta javasolja a 3-as klaszter megnyitását, míg az Európai Parlamentben ülnek azok az „ügyeletes kritikusok”, akik mindenáron meg akarják állítani Szerbiát.

Kapcsolódó cikk

Az Európai Unió letért a szerbiai útról, politikai parabola

A magyarázat is ismerős: ezek az EP-képviselők állítólag olyan embereket akarnak hatalomra juttatni Szerbiában, akik hozzájuk közel állnak, akikkel korábban is együtt dolgoztak, és akik hallgatnának rájuk.

Vagyis a szerb kormány szerint a kritika nem kritika, hanem hatalomtechnikai művelet. Aki bírálja Vučić rendszerét, az nem a jogállamiság miatt aggódik, hanem bábokat akar Belgrádba telepíteni.

A brüsszeli esemény végén bejelentették, hogy szeptembertől hasonló formátumban más nagy uniós központokban is bemutatják Szerbia „reformeredményeit”, vagyis a reformroadshow folytatódik.

Brüsszel meghódítása, szerb módra

Ez már önmagában is érdekes. Szerbia ugyanis nem egyszerűen tárgyal az EU-val, hanem kampányol a tagállamoknál. Megpróbálja elmagyarázni, hogy amit Brüsszelben problémának látnak, az valójában félreértés, sztereotípia vagy rosszindulatú politikai támadás.

A kérdés csak az, hogy ez mire lesz elég.

Mert lehet Brüsszelben konferenciát szervezni, lehet nagyköveteket, elemzőket és uniós tisztviselőket meghívni, lehet reformlendületről beszélni, és lehet azt állítani, hogy Szerbia már Európa jövőjét építi.

De a végén mégis az számít majd, hogy a tagállamok elhiszik-e mindezt.

És jelenleg úgy tűnik, hogy nem mindenki hiszi el. Hollandia, Svédország és a baltiak például továbbra sem tűnnek meghatottnak attól, hogy ugyanazok a régi belgrádi arcok reformcsomagolásban próbálják nekik eladni ugyanazt a régi terméket.