Az Európai Unió letért a szerbiai útról, politikai parabola

Fordított perspektíva: az EU-nak kellene csatlakoznia Szerbiához

Állítsd be a Google‑t, hogy a BALK mindig kéznél legyen!

A magyar miniszterelnök Brüsszelben szinte felháborodottan jelentette ki, hogy évek óta egy tapodtat sem mozdult Szerbia uniós integrációja, pedig a Nyugat-Balkán kulcsfontosságú országáról van szó. Orbán szerint az EU Szerbiával szembeni bánásmódja igazságtalan és szégyenletes, és az egész bővítési folyamat teljes csőd az utóbbi négy évben, miközben a Nyugat-Balkán az Európai Unió gazdasági aranytartaléka. Ráadásul Szerbia a migrációval szembeni védelem terén is kulcsfontosságú ország.

A magyar miniszterelnök kijelentése azt követően hangzott el, hogy Aleksandar Vučić szerb elnök egy nappal az EU–Nyugat-Balkán csúcstalálkozója előtt bejelentette, hogy nem megy el Brüsszelbe, így Szerbiának az ő országlásának kezdete óta először nem lesz saját képviselője egy ilyen találkozón. Közölte, hogy azért hozta meg ezt a döntést, hogy senki mást ne hibáztassanak, és hogy a kormányra ne nehezedjen semmilyen nyomás.

A szerb elnök valószínűleg azért haragudott meg az Európai Unióra, mert Ursula von der Leyen és António Costa december elején nem fogadta el azt a felvetését, amely szerint – ha egyáltalán tájékoztatta őket az elképzelésről – a nyugat-balkáni országokat egyszerre kellene felvenni a tagállamok közé, ami számára nyilvánvalóan azért lenne jó, mert elkerülhetné a szembenézést azzal a ténnyel, hogy Szerbiának az utóbbi négy évben miért nem sikerült egyetlen fejezetet sem megnyitnia az uniós tárgyalások során.

A szerb elnök a kimaradást – ami nemcsak kimaradás, hanem nyilvánvalóan további lemaradást is jelent – azzal magyarázta, hogy ezzel Szerbia érdekeit védi, azt azonban nem konkretizálta, hogy valójában milyen érdekekre is gondolt, amikor megvédte az Európai Uniót önmagától. Aleksandar Vučić a pénztárnál eddig mindig szívesen állt sorban, nemrégiben azonban például a svédek már jelezték, hogy a reformszellem hiánya és a szabadságok tiszteletben tartásával kapcsolatos aggályok miatt felfüggesztik a szerbiai állami intézményeknek nyújtott támogatásuk egy részét, és a forrásokat a civil társadalomhoz irányítják át.

A deklarációt Szerbia nélkül fogadták el

Az Európai Unió megerősítette teljes és egyértelmű elkötelezettségét a Nyugat-Balkán uniós tagsági perspektívája mellett, hangsúlyozva, hogy a térség jövője az Unióban van, és a bővítés egy valós lehetőség, amelyet ki kell használni – ez áll az EU–Nyugat-Balkán csúcstalálkozón elfogadott deklarációban, amelyhez Szerbia nem csatlakozott.

Sajtóbeszámolók szerint a dokumentumban szerepel, hogy az EU és tagállamai a nyugat-balkáni partnerekkel folytatott konzultációk során arra jutottak, hogy a mostani csúcstalálkozó demonstrálja a kapcsolatok erejét és azokat az előnyöket, amelyeket a csatlakozásra váró országoknak biztosítanak.

A Csipkerózsika álmából felébredő Európai Unió rámutatott arra is, hogy Oroszország Ukrajna elleni agressziója és a növekvő geopolitikai kihívások még sürgetőbbé teszik az EU és a Nyugat-Balkán közötti kapcsolatok megerősítését. Jó reggelt, Brüsszel!

Informer, amely idézi a szerb elnök üzenetét – 🔹 „Először fordult elő, hogy Szerbia nevében senki nem ment el az EU–Nyugat-Balkán csúcstalálkozóra, mert úgy gondolom, kötelességünk megvédeni országunk érdekeit, annak ellenére, hogy biztosan érkezni fognak kritikák Brüsszelből” – üzente Aleksandar Vučić

Az uniós vezetők szerint a mostani csúcstalálkozó az idei év legfontosabb alkalma volt arra, hogy megerősítsék az EU és a Nyugat-Balkán stratégiai partnerségét, és virágnyelven azt is belefoglalták a dokumentumba, hogy a cél a csatlakozási folyamat felgyorsítása – aminek alapját a partnerek hiteles reformjai, a szigorú és igazságos feltételrendszer, valamint az érdemalapú megközelítés képezi. Ez világos üzenet a szerb elnöknek, hogy nem tuszakolhatja be magát egy közös nyugat-balkáni csatlakozással az Európai Unióba.

Vučić a deklarációból azt is kiolvashatja, hogy nincs tovább ingyen leves, mert csak akkor kap pénzt a Nyugat-Balkán Reform- és Növekedési Alapjából, ha mérhető haladást és kézzelfogható eredményeket ér el a Pristinával való kapcsolatok normalizálásában. Brüsszel rámutatott arra is, hogy a Pristina és Belgrád közötti kapcsolatok normalizálásának elmaradása továbbra is akadályt jelent mindkét fél számára az európai úton.

A szerb elnök valószínűleg annak sem örült, hogy a dokumentum megemlítette a véleménynyilvánítás szabadságát, a független és sokszínű médiát, a nemek közötti egyenlőséget és a civil társadalom erős szerepét, ami kulcsfontosságú a működő demokrácia biztosításához. Az EU felszólította a partnereket, hogy biztosítsák a kisebbségek jogait, és ne söpörjék szőnyeg alá az eltűnt személyek eseteit és a háborús bűncselekmények kezelését, amiben Szerbiának van némi adóssága.

Kapcsolódó cikk

Orbán szerint Szerbia Európa egyik legsikeresebb országa

Az Európai Unió vezetői megerősítették, hogy az EU közös kül- és biztonságpolitikájával való összehangolás – beleértve az uniós szankciók végrehajtását is – továbbra is a stratégiai elkötelezettség erőteljes kifejeződése, és elismeréssel szóltak azon nyugat-balkáni partnerekről, akik már teljes mértékben alkalmazkodtak ehhez a politikához. Ugyanakkor felszólították azokat, akik még nem tették meg ezt a lépést, hogy kövessék a példát – amivel Szerbia továbbra is adós, és a továbbiakban sem szeretne megtenni.

A dokumentumban hangsúlyozták: a Növekedési Terv felgyorsítja a Nyugat-Balkán és az EU közötti társadalmi-gazdasági konvergenciát, feltéve, hogy a partnerek végrehajtják az uniós vonatkozású reformokat. A brüsszeli vezetők úgy fogalmaztak, hogy számítanak a nyugat-balkáni partnerekre abban, hogy nyilvánosan is kimondják: az Európai Unió a régió legközelebbi partnere és fő donora.

Az EU azt is elvárja, hogy partnerei az uniós értékek és reformok iránti elkötelezettségüket tettekkel is igazolják. A nyilatkozat szerint a következő EU–Nyugat-Balkán csúcstalálkozót Montenegróban tartják 2026 júniusában. Ugyanakkor megjegyezték, hogy Szerbia nem egyeztette össze álláspontját a Deklarációval.

Fordított perspektíva

Mindennek tudatában aligha kell csodálkozni azon, hogy a szerb elnök nem ment el a brüsszeli Balkán-csúcsra, mert a dokumentum jó néhány pontja bizonyítja, hogy az Európai Unió letért a szerbiai útról, nem hajlandó ugyanis elfogadni a Belgrád által támasztott szigorú és igazságos feltételeket a szerbiai radikális reformpolitika terén, amit az Európai Uniónak be kellene tartania, ha csatlakozni kíván Szerbiához.

További akadályt jelent az EU Szerbiához történő csatlakozási folyamatában, hogy Brüsszel nem mutat haladást és kézzelfogható eredményeket a Pristina és Belgrád közötti visszaegyesítéssel történő normalizációs folyamat terén, és megszegi a véleménynyilvánítás szabadságának korlátozására, valamint a független és sokszínű média felszámolására vonatkozó belgrádi törekvéseket az „egy a vezér, egy az út” program keretében, ráadásul nem tartja be a nemek közötti egyenlőtlenségre és a civil társadalom visszaszorítása irányuló elképzelések szerepét, ami elengedhetetlen az illiberális demokrácia biztosításához.

Az Európai Unió Szerbiához történő csatlakozása során Belgrád elvárja, hogy fogalmazzanak meg közös deklarációt a kisebbségi jogok zavartalan megszegése, az eltűnt személyek eseteinek nyugvópontra helyezése és a háborús bűncselekmények feszegetésének mellőzése érdekében, mert ha ezt a kérdést tovább firtatják, akkor Szerbia szankciók bevezetését fogja követelni minden olyan tagállam ellen, amely a kilencvenes években és azóta is retorziós politikát folytat a békeszerető szerb állammal szemben.

Szerbia ezért megerősítette, hogy az EU csak akkor folytathatja csatlakozási tárgyalásait, ha összehangolja kül- és biztonságpolitikáját Szerbiával – beleértve ebbe a szerbiai belpolitikai szankciós rendelkezések végrehajtását mindazokkal szemben, akik nem tartják tiszteletben Aleksandar Vučić szuverenitását és területi integritását.

Belgrád szerint továbbra is annak a stratégiai elkötelezettségnek az erőteljes kifejeződése kerül előtérbe, amely szerint Szerbia az Európai Unió legközelebbi partnere és fő ideológiai donora. Az Európai Unió tehát mindaddig nem csatlakozhat Szerbiához, amíg mindezt nem hajlandó elfogadni, és amíg ezt nem teszi meg, addig évente fizessen be száz milliárd eurót a szerbiai államkasszába.