Szólásszabadság vagy szerb propaganda Montenegróban?

Andrija Mandić szerint veszélyben a szabadság, ellenfelei szerint inkább a szerb befolyás

Állítsd be a Google‑t, hogy a BALK mindig kéznél legyen!

A montenegrói belpolitikában újabb konfliktus bontakozik ki, miután Andrija Mandić a parlament elnöke a szabadság jegyében nyilvánosan arról beszélt, hogy értesülései szerint olyan listák készülhetnek, amelyek alapján egyes személyeknek megtiltanák a belépést Montenegró területére.

A Nova srpska demokratija (Új Szerb Demokrácia) vezetője úgy véli, hogy az ország veszélyes útra lépne, ha politikai vagy ideológiai alapon kezdene kizárni újságírókat, politikusokat, értelmiségieket vagy más közéleti szereplőket. Arról persze nem szól a (montenegrói szerb) fáma, hogy a közelmúltban Szerbiából érkező rovott múltú személyeket kellett kirakni a Fekete Hegyek országából.

Mandić szerint Montenegró jövője szempontjából alapvető jelentőségű, hogy az ország megőrizze a nyitottságát és a politikai szabadságjogokat. Úgy véli, az államnak képesnek kell lennie arra, hogy elviselje a kritikát, még akkor is, ha az sok esetben éles, igazságtalan vagy sértő. A parlament elnöke figyelmeztetett arra, hogy az ország nem térhet vissza azokhoz a módszerekhez, amelyek szerinte a korábbi politikai korszakot jellemezték.

Kiéleződő viszony: az Informeres konfliktus

A BALK olvasói tudják, hogy Mandić megjegyzései nem a semmiből érkeznek. Az elmúlt hetekben ugyanis jelentősen kiéleződött a viszony a montenegrói állami intézmények és a szerb kormányközeli médiavilág egyes szereplői között.

A montenegrói Audiovizuális Médiaszolgáltatási Ügynökség május 25-én határozatot hozott az „Informer TV” montenegrói műsorszórásának ideiglenes betiltásáról. A határozat szerint a tilalom hat hónapig érvényes Montenegró területén. Az indoklás szerint a csatorna folyamatosan olyan tartalmakat sugároz, amelyek sértik a montenegrói nép méltóságát, tagadják a montenegróiak nemzeti identitását, valamint gyűlöletkeltő beszédre és diszkriminációra buzdítanak.

A döntés komoly visszhangot váltott ki mind Szerbiában, mind Montenegróban. A montenegrói médiumok szerint a lépés hátterében az állhatott, hogy Vučićević és médiája hosszabb ideje rendkívül agresszív hangnemben támadja a montenegrói államot, annak intézményeit és politikai vezetését. De nem csak Montenegrót, hanem szinte mindent, ami nem tartozik a szerb elnök befolyása alá a térségben, amit nótázgatva ideologizálnak meg:

A szöveg szerbül így hangzik: Nema kralja, nema Tita, / Još se Vučić kod nas pita / Oj, Vučiću ne treba ti više / Pola Bosne ćirilicom piše. Magyarra ezt körülbelül így lehetne fordítani: Nincsen király, nincsen Tito / Vučić itt a Megmondható / Hej, Vučićom, mit is kívánhatnál, Fél Bosznia cirill írást használ! Vučićević az énekes mellett mulatozik

A montenegrói médiahatóság döntését követően a montenegrói rendőrség megtiltotta Dragan J. Vučićevićnek, az Informer tulajdonosának és főszerkesztőjének a belépést Montenegróba. A döntést a montenegrói rendőrség forrásai megerősítették, és később Aleksandar Vučić is reagált rá.

A szerb elnök élesen bírálta a montenegrói döntést. Szerinte „nagy hiba” volt megtiltani Dragan J. Vučićević belépését Montenegróba, mert „nem szabad büntetni az embereket azért, hogy másképp gondolkodnak”. Egyúttal felszólította Podgoricát, hogy vizsgálja felül a döntést.

Kapcsolódó cikk

Montenegró 87 szerbet fordított vissza a tivati reptérről

Vučić ennél tovább is ment: kijelentette, hogy amennyiben Montenegró nem vonja vissza az intézkedést, Szerbia kölcsönös (reciprok) lépéseket tehet, amelyek akár montenegrói állampolgárokat is érinthetnek. Azt is állította, hogy egyes montenegrói politikai és médiakörök évek óta kampányt folytatnak Szerbia és a szerb állami vezetés ellen.

Az Informer az elmúlt években több alkalommal, ma már nap mint nap olyan kampányokat folytat, amelyek kimerítik a politikai propaganda és a gyűlöletkeltés fogalmát. Érdekesség, hogy az Informert gyakran a „bunkósbot” jelzővel illetik, ami arra vonatkozik, hogy milyen eszközként használja a szerb kormány a médiumot.

A feszültség tovább nőtt Montenegró és Szerbia között, amikor a BALK-on is megénekelt nyugat-balkáni csúcstalálkozó idején a montenegrói biztonsági szervek több tucat szerb állampolgár belépését akadályozták meg az országba. A hatóságok biztonsági kockázatokra hivatkoztak, míg a szerb kormányközeli média ezt politikai üzenetként értelmezte. Az Informer ezt követően rendkívül éles támadásokat indított a podgoricai vezetés ellen.

Ha Mandić aggódik, akkor nem kell félni?

Ebben a politikai légkörben értelmezhető Andrija Mandić „aggódása”, amelyről joggal merül fel a kérdés, hogy valós-e, vagy csak a montenegrói szerb politika újabb elemét láthatjuk.

A parlament elnöke szerint fennáll annak a veszélye, hogy a jelenlegi intézkedések egy szélesebb folyamat részévé válhatnak, amelynek során más szerb közéleti szereplők is hasonló korlátozásokkal szembesülhetnek.

Bár konkrét bizonyítékokat szokása szerint nem mutatott be, mégis figyelemre méltó az aggódás, hiszen most éppen azok a politikai körök emelik fel a hangjukat a feltételezett korlátozások ellen, amelyek korábban maguk sem feltétlenül a politikai pluralizmus legkövetkezetesebb védelmezőiként váltak ismertté.

Ez persze nem jelenti azt, hogy az esetleges tiltólisták ne jelentenének problémát, ugyanakkor jól mutatja a balkáni politika egyik állandó sajátosságát, hogy a szabadságjogok kérdése gyakran attól függően kerül előtérbe, hogy éppen ki érzi magát veszélyben. Vagy éppen ki akar úgy tenni, hogy veszélyben van.

A vita valójában a két ország soha véget nem érő válásáról szól

Mandić kijelentéseire szinte azonnal reagált Ivan Vujović, az Európai Szövetség egyik vezető politikusa. Vujović rendkívül élesen bírálta a parlament elnökét, és azt állította, hogy a szabadságjogok védelmére való hivatkozás valójában politikai szerep- és színjáték, hiszen Mandić továbbra is Aleksandar Vučić szerb elnök politikai érdekeit képviseli Montenegróban.

Az ellenzéki politikus különösen az Informer melletti kiállást kifogásolta. Vujović szerint ez a szerb lap és televízió az elmúlt években a Balkán egyik legagresszívebb propagandafelületévé vált, amely rendszeresen támadja Montenegrót, a montenegrói identitást és mindazokat, akik bírálják a szerb kormány bárminemű politikáját.

Úgy fogalmazott, hogy Mandić az Informer védelmével egyértelműen megmutatta, hogy politikai lojalitása továbbra is Belgrádhoz köti.

Szinte alig fordul elő, hogy nem a szerb elnök van legfelül, a hirdetéseket leszámítva, ami által a Google finanszírozza a „szerb nemzeti gondolatot”, és vice versa

A konfliktus azért különösen érzékeny, mert Montenegró politikai életét évtizedek óta meghatározza a szerb és a montenegrói identitás közötti feszültség, amelyről lassan könyvet lehetne írni.

Andrija Mandić politikai pályafutása során következetesen a szerb nemzeti identitás politikai képviseletét vállalta fel, és pártja hagyományosan szoros kapcsolatokat ápol a szerbiai politikai vezetéssel.

Az biztosnak látszik, hogy a Podgorica és Belgrád közötti politikai feszültség újabb fejezetéhez érkezett. Az pedig, hogy a mostani konfliktus átmeneti politikai viharnak bizonyul-e, vagy egy hosszabb regionális szembenállás újabb állomása lesz, a következő hetek és hónapok egyik kiemelt balkáni kérdésévé válhat, főleg az ország várható uniós csatlakozása miatt.