Szijjártó ismét nekifeszül Horvátországnak, most szlovák segítséggel

Ha nincs Barátság, marad az Adria - Pozsony és Budapest közösen "levelezte meg" Zágrábot

A Balkánon még az olaj sem csak olaj. Ha csőben jön, akkor geopolitika, ha tengeren érkezik, akkor szuverenitás, ha viszont árakról van szó, akkor diplomáciai kalamajka – de a legnagyobb baj, ha egyáltalán nem jön.

Levelező tagozat

Szijjártó Péter magyar külgazdasági és külügyminiszter vasárnap esti Facebook-bejegyzésében arról írt, hogy Magyarország és Szlovákia korábban közösen kiharcolta az uniós szankciós kivételt, amely lehetővé teszi számukra az olcsó orosz kőolaj vásárlását a Barátság kőolajvezetéken keresztül. Ennek teljesülése azonban a jelek szerint egyre nehezebbé válik.

A külügyminiszter hangsúlyozta, hogy a „szankciós kivétel” arra az esetre is kiterjed, ha a vezetékes szállítás ellehetetlenül: ilyenkor Magyarország és Szlovákia tengeri útvonalon is beszerezheti az orosz kőolajat. Mivel azonban egyik országnak sincs tengere, ehhez értelemszerűen egy harmadik fél bevonása szükséges – ez pedig Horvátország lehetne.

Kapcsolódó cikk

KI A NYERÉSZKEDŐ? Éles szóváltás Magyarország és Horvátország között

Csakhogy a magyar–horvát kapcsolatok több szempontból is elnehezültek, és ennek egyik oka éppen az orosz kőolaj. Szijjártó szerint az ukrán fél politikai okokból továbbra sem indítja újra az olajszállítást a Barátság vezetéken, így Magyarország és Szlovákia kénytelen Horvátországhoz fordulni – nem éppen kérlelő hangnemben.

A magyar külügyminiszter arról is beszámolt, hogy Denisa Saková szlovák gazdasági miniszterrel közösen levélben fordult Ante Šušnjar horvát gazdasági miniszterhez. Arra kérték Zágrábot, hogy a brüsszeli szabályoknak megfelelően haladéktalanul tegye lehetővé az orosz kőolaj szállítását Magyarország és Szlovákia felé az Adria-kőolajvezetéken keresztül.

„Egyetlen ország, így hazánk energiaellátásának biztonsága sem lehet ideológiai kérdés. Elvárjuk a horvátoktól, hogy Ukrajnával ellentétben ne kockáztassák politikai okokból Magyarország és Szlovákia kőolajellátásának biztonságát” – fogalmazott Szijjártó.

Szankciós vagy kereskedelempolitikai döntés volt?

Az ügy előzménye, hogy Magyarország február másodikán eljárást indított az Európai Bíróság előtt az Európai Unió döntése ellen, amely megtiltja az Oroszországból származó földgáz importját.

A döntést azután tették közzé az EU jogi adatbázisában, hogy megszületett az orosz gáz fokozatos kivezetéséről szóló rendelet. Szijjártó szerint Magyarország nem engedi, hogy „Brüsszel megölje a rezsicsökkentést”, és továbbra is az olcsó orosz kőolajra és földgázra alapozza az energiaellátás biztonságát – jelentette be a külügyminiszter.

A magyar álláspont szerint az Európai Uniónak nem volt joga ilyen döntést hozni, mivel az energiahordozók importjának megtiltása csak szankciós keretben lenne lehetséges, ami egyhangú döntést igényelne.

Budapest ezért az Európai Bíróságon támadja meg a határozatot, arra hivatkozva, hogy Magyarországot és Szlovákiát nem lett volna szabad figyelmen kívül hagyni.

Nyugati értelmezések szerint ugyanakkor a többi tagállam a tilalmat kereskedelempolitikai intézkedésnek tekinti, amelyhez elegendő a minősített többség. A per kimenetele végső soron azon múlhat, hogy a bíróság melyik értelmezést fogadja el: szankciós vagy kereskedelempolitikai döntésről volt-e szó.

Magyar-horvát olajvita: Korábban már volt egy csörte

A magyar miniszter tavaly szeptemberben azzal vádolta a horvát felet, hogy háborús felárat számít fel a Magyarországra érkező szállítmányok után, és hogy az Adria-vezeték nem képes elegendő mennyiséget biztosítani a magyar és a szlovák finomítók zavartalan működéséhez.

Kapcsolódó cikk

Božinović: Magyarország nyerészkedik, és nem Horvátország

A horvát fél ezzel szemben azt állította, hogy a Janaf jelenleg mintegy kétmillió tonna olajat szállít a százhalombattai és a pozsonyi finomítókba, miközben a két üzem éves kapacitása nagyjából 13 millió tonna. Zágráb szerint akár 15 millió tonna kőolajat is képes lenne biztosítani Magyarország és Szlovákia számára.

Andrej Plenković, Zoran Milanović és a most „meglevelezett” Ante Šušnjar egyaránt visszautasította a magyar kifogásokat. Šušnjar korábban még meg is hívta Szijjártót, hogy személyesen tekintse meg a rendszert.

Plenković akkor „hamis tézisekről” beszélt, és visszautasította a háborús haszonszerzés vádját, hangsúlyozva, hogy Horvátország a kritikus infrastruktúrát a régió ellátásának szolgálatába állítja.

Milanović szerint Horvátországnak tengere és kapacitásai is vannak, amelyek meghaladják a hazai igényeket, így más országok számára is rendelkezésre állhatnak. Úgy fogalmazott: az árak észszerű keretek között mozognak, és a stratégiai kérdéseket higgadtan kell kezelni.

Évek óta húzódó vita

A vita három évvel ezelőtt lángolt fel, amikor Davor Filipović az uniós korlátozásokat üdvözölve arról beszélt: indokolt a tranzitdíjak emelése, ha Magyarország az Adria-vezetéken keresztül olcsóbban jut orosz olajhoz a Barátság vezeték kiesése után, ami horvát-magyar relációban „barátságkiesést” okozott.

Kapcsolódó cikk

JANAF: A horvátok legyalulnák az olcsó orosz olajból származó magyar versenyelőnyt

A horvát érvelés szerint a díjemelés a piaci feltételek kiegyenlítését szolgálta. Budapesten ezt monopolhelyzettel való visszaélésnek tekintették, és az Európai Bizottsághoz fordultak.

Az olaj körüli vita tehát messze túlmutat a konkrét szállítási kérdéseken. Egyszerre szól uniós jogértelmezésről, energiabiztonságról, nemzeti szuverenitásról és regionális erőviszonyokról.

Miközben Budapest az ellátás biztonságára hivatkozik, Zágráb a piaci logikát és saját infrastruktúrájának kapacitását hangsúlyozza. A cső ugyanaz, de a politikai olvasat igencsak eltér egymástól.

Hogy végül melyik értelmezés kerekedik felül, azt részben a bírósági döntés, részben a gyakorlati működés dönti el. A Balkánon azonban ritkán pusztán műszaki kérdés, hogy jön-e az olaj – vagy akár a gáz. Itt mindig több forog kockán.