Vučić dupla árat is fizetett volna a NIS-ért – csakhogy neki nem osztottak lapot

Megint olcsón megy el a NIS, amelyet az oroszok nem akartak eladni a szerbeknek

Aleksandar Vučić visszatért a davosi csúcstalálkozóról, és máris elkezdte habosítani a szerbiai belpolitikai életet. Vezérletével tegnap kormányülést tartottak – országlása alatt „dupla élvezetnek” számított, ha vasárnapra esett az ilyen szeánsz – ehhez most is tartotta magát.

Azzal most nem foglalkozunk, hogy semmiféle alkotmányos joga nincs arra, hogy egyszerre államfőként és miniszterelnökként viselkedjen, de éppen ezért tette oda Đuro Macutot, a nem létező Mozgalom a népért és államért nevű fantomszervezet tagját, hogy ezt megtehesse.

Megint áron alul megy el a NIS?

Az „omnipotens Vučić” szerint az orosz részesedés a NIS-ben kevesebb mint egymilliárd euróért kerül a MOL-hoz – miközben Szerbia akár a dupláját is kifizette volna érte. A szerb államfő szerint a MOL 900 millió és 1 milliárd euró közötti áron veszi át a NIS részvényeinek 56 százalékát.

A Blic televíziónak nyilatkozva az elnök úgy fogalmazott, hogy ez bennfentes információ, mivel Szerbia valójában nem ad el semmit – az oroszok adják el a magyaroknak a saját részesedésüket.

2008-ban is olcsón ment el a NIS, a jelek szerint megint ez fog történni, a MOL akkor még lecsúszott róla, de most megkaparinthatja (Forrás: AI)

A belgrádi Vreme által megkérdezett Nenad Gujaničić bróker szerint az egymilliárd eurós felső határ a legnagyobb tulajdoni részért az alsó, vagy ahhoz közeli értéksávban van a cég valós értékéhez képest.

„Az én becslésem szerint a NIS 100 százalékának piaci értéke jelenleg 2 és 3 milliárd euró között mozog” – nyilatkozta Gujaničić a Vreme hetilapnak.

„Ha valóban ezen az áron történik meg az ügylet, akkor a tranzakciós ár elmarad a piaci várakozásoktól. Ugyanakkor tudni kell, hogy ebben az esetben a körülmények határozták meg az árat, nem pedig a vállalat objektív értéke.”

Meghatározó körülmények

A bróker emlékeztetett: az eladók, vagyis az oroszok, kénytelenek voltak megválni részesedésüktől – ami már önmagában is pozitív lépés volt a szerbek felé, mert akár lakatot is tehettek volna a NIS-re az amerikai szankciók miatt – és ezt a vevők is tudták.

„Ez ugyanolyan, mint bármely más üzlet – ha kiderül, hogy mindenáron el akarsz adni, senki sem fog jó árat adni” – mondta.

Ha a mostani esetleges üzletet a NIS 2008-as eladásával vetjük össze, akkor kiderül, hogy Szerbia (egyik) legértékesebb vállalata ismét áron alul cserél gazdát.

Azért beszélünk csak lehetséges üzletről, mert a NIS eladása addig nem tekinthető véglegesnek, amíg a szerződést alá nem írják. A magyar fél – vagyis a magyar miniszterelnök – számára az lenne az ideális, ha ez még az április 12-i választások előtt megtörténne, lehetőleg vörös szőnyeggel, fanfárokkal és pom-pom lányokkal kísérve. Miután a MOL magáncég.

Szerbia 2008-ban a Gazpromnak mindössze 400 millió euróért adta el a többségi részesedést. Már akkor is sokan vitatták az árat, mondván, hogy nevetségesen alacsony, miközben az értékbecslések több milliárd euróról szóltak.

Kapcsolódó cikk

Szerbia nagy győzelemnek tekinti az OFAC-engedély meghosszabbítását

Az akkori eladás kiterjedt a NIS belgrádi és újvidéki székházára, a pancsovai és újvidéki finomítóra, mintegy 500 töltőállomásra, 1600 belső állomásra, 44 kerozinellátó telepre, tartálykocsikra, részvényekre más cégekben, készlet- és lelőhelyhasználati jogokra Vajdaságban és külföldi koncessziókra is.

Különösen vitatott pont volt az ásványvagyon-használati díj, amely 3 százalék körül maradt, holott törvény szerint 7 százalékot kellett volna fizetni érte – így az oroszoknak féláron megkapták a „szerb kincsek” kiaknázásának jogát.

Ezt az utóbbit a szerbek nem emelték, most viszont a magyarok esetében rádobnának egy lapáttal, erről a napokban beszélt Dubravka Đedović Handanović szerb bányászati és energetikai miniszter.

Eladás teherrel

Akkoriban a „baráti alku” része volt a Déli Áramlat gázvezeték is, amely Szerbián áthaladva komoly bevételeket ígért. A projektet azonban 2015-ben törölték, így Szerbia semmit sem nyert vele – vagyis az „édesítőszer”, amely a NIS olcsó eladását „indokolta”, végül elveszett, amiért a szerbek nem követeltek „elégtételt” az oroszoktól.

Nehéz tehát összevetni a mostani közel egymilliárd eurós árat a 2008-as 400 millióval, és kijelenteni, hogy ismét fillérekért megy el a NIS. Gujaničić szerint azonban nem szabad elfelejteni, hogy most is szokatlan körülmények hatottak az eladásra. Míg akkor a Déli Áramlat ígérete csökkentette az árat, most a „kényszerűség” volt az árat lenyomó tényező.

„Azt is látnunk kell, hogy a Gazprom révén a NIS sokkal sikeresebb vállalattá vált, mint 2008-ban volt. Ha 2023-ban akarták volna eladni, amikor a NIS rekorderedményeket ért el, az 56 százalékért bizonyosan több milliárd eurót kaptak volna”.

Ezért, bár Szerbiára formálisan nem hat az eladási ár, mégis fontos, hogy az ország egyik legnagyobb cége – amelyben az államnak még mindig van részesedése – stabilan és jövedelmezően működjön.

Mi a dupláját is adtuk volna, de minket nem kérdeztek

Vučić a Blic TV-nek adott interjúban elmondta: Szerbia kész lett volna a kérdéses részesedésért akár a dupláját is kifizetni.

„Készen álltunk arra, hogy mi akár kétmilliárd eurót fizessünk. Sőt, még többet is” – nyilatkozta egy kis „államérdekkel” is megfűszerezve a kijelentést.

A szerb elnök a Blic TV-ben maga is beismerte, hogy az oroszok nem osztottak neki lapot

Elmondása szerint ő ugyan érti, miért nem ajánlották fel az orosz részesedést Szerbiának, de nem kívánja ezt nyilvánosan kifejteni, hogy – mint fogalmazott – ne veszélyeztesse az ország érdekeit.

„Számomra ezek az okok világosak, egyértelműek, érthetőek – de hogy elfogadhatóak-e, az más kérdés” – tette még hozzá egyszerre sokat sejtetően, de keveset mondóan.

Vučić azt is közölte, hogy ő már jóval a tranzakció előtt tudta: az oroszok nem kínálják fel a tulajdoni részüket Szerbiának. A jelenlegi orosz–szerb kapcsolatok szerinte mindennek ellenére „jók”.