Hogyan fenyegeti Horvátország az orbánizmus ideológiai alapjait?

A zágrábi Večernji list elemzése az orbáni mítoszról

Magyarország Horvátország elleni támadásai nem csupán az energiáról és a pénzről szólnak: mögöttük ideológiai narratíva is meghúzódik – írja kommentárjában a zágrábi Večernji list. A jobbközép horvát lap magyar beszélgető partnerei szerint Horvátország lerombolja Orbán mítoszát, miszerint a belépés az európai magba nem hatalomvesztést, hanem annak növekedését jelenti. A horvát portálon a cikk csak az előfizetők számára érhető el, vagyis korlátozott a hozzáférése.

A vezető szerep

A szomszédos Magyarországról érkező támadások Horvátország ellen nem csupán az energiáról és következésképpen a pénzről szólnak – bár ez a rész semmiképpen sem elhanyagolható – mögöttük ugyanis egy olyan narratíva húzódik meg, amely már egy ideje jelen van a magyar kormányzati és ellenzéki körökben, valamint az ellenzéki, független és a kormánybarát médiában egyaránt.

Horvátország Magyarország számára nem csak szomszéd, hanem egyre inkább közvetlen versenytárs is a regionális befolyásért, a vezető szerepért az energetikahordozók tranzitjában, valamint a NATO-ban és az EU-ban való stratégiai relevanciáért – írja a horvát esti lap különböző politikai spektrumon elhelyezkedő magyar forrásokra hivatkozva.

A Večernjni list szerint egy anonim Fidesz-képviselő úgy fogalmazott néhány nappal ezelőtt, hogy Orbán Horvátországot taktikai fenyegetésként taktikai fenyegetésként tekint, a horvátok sikere veszélyezteti a magyar miniszterelnök „hatalmi konstrukcióját”.

Ki a főnök a régióban? Diplomatikusabban fogalmazva, kinek jut a vezető szerep a térségben? (Forrás: X platform, Metro portal)

Ez a hangvétel egyre inkább erősödik a magyar elemzésekben, miután Horvátország a Schengen és az eurózóna tagjává vált, valamint az LNG-terminálok révén a Krk szigetén keresztül történő energetikai folyosók fejlesztésével kulcsfontosságú közvetítő szerephez jutott Közép-Európa és a Mediterrán között.

Magyarország, amely évtizedek óta építette regionális csomóponti pozícióját a keleti energiaáramokra és a „szuverenista ellenállás” politikájára támaszkodva, most először említi a politikai diskurzusban Horvátországot olyan államként amely közvetlenül fenyegeti stratégiai helyzetét.

Szijjártó Péter külügyminiszter ezzel kapcsolatban azt üzente, hogy Magyarországnak „nem szabad megengednie, hogy függővé váljon attól a szomszédjától, amely feltétel nélkül követi Brüsszel politikáját”, amivel egyértelműen jelezte, hogy Horvátországra kockázati tényezőként, és nem csak infrastruktúraként tekint.

Magyar szempontból tehát Horvátország több mint tranzitország: Horvátország nyitja a szelepeket, valós és metaforikus értelemben, amelyek meghatározhatják Magyarország tárgyalási pozícióját a jövőbeli európai energetikai megállapodásokban.

Politikai taktikai szinten Orbán kormánya Horvátországot is felhasználja belpolitikai mobilizációra, a kormánybarát narratívákban ugyanis figyelmeztetésként jelenik meg, hogy „mi történik, ha Brüsszelnek engedelmeskedsz” – miközben elismerik, hogy a horvát befolyástól való függőség olyan valóság, amelyet nehéz figyelmen kívül hagyni.

Ez a kettős keret feszültséget teremt: egyrészt a retorikai távolságtartás, másrészt a diverzifikálásra és az alternatív lehetőségek keresésére miatt Magyarorsuzágra neheződő csendes nyomás hatására, amelyek összehasonlítható mértékben egyelőre nem láthatók a Krk szigetén lévő LNG-terminállal és a Janaffal összefüggésben.

Az ideológiák közötti konfliktus

Az ideológiák közötti konfliktus azon a téren is megjelenik, hogy a kulcsfontosságú kormánybarát média Magyarországon az utóbbi hónapokban gyakran nevezi Horvátországot olyan államnak, amely „Brüsszeli ügynöke” és „jutalmat kap a Brüsszelhez és Washingtonhoz való lojalitásáért”.

A Mandiner portál október 14-én elemzést tett közzé, amelyben azt állítja, hogy „Horvátország a Brüsszel legmegbízhatóbb déli pillérévé vált. Míg Magyarországot büntetik a szuverenitás védelme miatt, Horvátország politikai és gazdasági előnyöket kap a teljes összhangért az európai irányelvekkel és a NATO érdekeivel.”

Kapcsolódó cikk

Nem tudathasadás volt, változott a széljárás

Ezzel párhuzamosan a kormánybarát Századvég think-tank csoport tovább hangsúlyozza ezt a stratégiai aspektust, miután „az Egyesült Államok világosan a Adriára irányította figyelmét, megkerülve a hagyományos magyar folyosókat”.

Orbán Viktor miniszterelnök többször is, Horvátország közvetlen említése nélkül utalt „azokra az államokra, amelyek az európai engedelmességre támaszkodnak. Különösen frusztráló, mondják, hogy Orbán „puha” hatása, például a sporton keresztül – más államoktól – eltérően nem kap elegendő politikai súlyt Horvátországban.

– Vannak országok, amelyek úgy gondolják, hogy a fejlődés az Brüsszelnek való engedelmességgel vásárolható meg. Ezek ma elismeréseket kapnak, de holnap elveszítik a sorsuk feletti kontrollt – idézi a magyar miniszterelnök hónap elején elhangzott kijelentését a zágrábi Večernji list.

Gazdasági összehasonlítás

Másrészt az ellenzék és a független média ezt az ideológiák közötti diszonanciát arra használja, hogy megmutassa, hogy jobb „bent lenni”, mint „szuverénnek lenni”, ahogyan Orbán gondolja, a gazdasági mutatók pedig tovább erősítik ezt a percepciót.

A Portfolio.hu portál például azt hangsúlyozta, hogy Horvátország 2025-re megelőzi Magyarországot a bruttó minimálbér tekintetében: Horvátországban ez 970 euró, míg Magyarorzágon 750 euró alatt van, miközben a hitelminősítő ügynökségek Horvátországnak magasabb értékelést adnak, mint Magyarországnak.

Kapcsolódó cikk

KI A NYERÉSZKEDŐ? Éles szóváltás Magyarország és Horvátország között

A horvát portál emlékeztet Márki-Zay Péter kijelentésére, miszerint „Horvátország növekszik, mert részt vesz az európai folyamatokban. Magyarország stagnál, mert eltávolodik tőlük”, de idézi Dobrev Klárát, Gyurcsány Ferenc korábbi miniszterelnök feleségét és az Európai Parlament tagját, aki szerint a játékszabályokat ma Zágráb alakítja, Budapest pedig megpróbálja azokat blokkolni.

Orbán kormánya a horvát modellt olyan állam példájaként használja, amely feltétel nélkül elfogadja Brüsszelt, ugyanakkor a magyar ellenzék és a független média azt állítja, hogy Horvátország nem az engedelmesség, hanem a hatékonyság példája, és hogy felemelkedése azt mutatja, mit veszít Magyarország a politikai elszigetelődés miatt.

Vagy ahogy az elemzők hangsúlyozzák, Horvátország eredményeivel megerősíti, miként lehetséges növelni a nemzeti befolyást az európai intézményekben. Orbán számára ez érzékeny téma, mivel megbontja azt a logikát, amelyre a politikáját építi. Horvátország lerombolja Orbán ideológiai konstrukcióját, Horvátország ugyanis az lett, amiről Orbán azt állítja, hogy nem lehet: a közép-európai régió gerince.

Orbán mítosza

Ma Budapesten már nem arról van szó, hogy „mit csinál Horvátország”, hanem arról, hogy „hogyan fenyegeti Horvátország magát az orbánizmus alapját”. A magyar miniszterelnök a „Brüsszel veszélyeiről” épít narratívát, míg Horvátország azt mutatja meg, hogy Brüsszel a (horvát) befolyás alapja lehet.
Orbán azt mondja, hogy az energetikai szuverenitás csak az orosz áramlatok révén lehetséges, míg Horvátország azt demonstrálja, hogy az Adria új központja lehet az európai energetikai biztonságnak.

A magyar miniszterelnök azt állítja, hogy az EU gyengíti a nemzeti államokat, miközben Horvátország erősíti a pozícióját.

Orbán arra figyelmeztet, hogy az euró függőséget hoz, míg Horvátország az euróval emeli a béreket.

A magyar miniszterelnök politikai mítosza szétesik, és ezért Horvátország nem mint partner, hanem mint fenyegetés tűnik fel. Horvátország lerombolja Orbán mítoszát, miután Horvátország bizonyíték arra, hogy a belépés az európai kemény magba nem hatalomvesztést, hanem annak növekedését jelenti – vonják le a következtetést a Večernji list magyar beszélgetőpartnerei.