Színház, szaltóval, avagy ahol az akrobácia beleszól (az idei zentai kamarafesztről)

– Főzzünk csókból baracklekvárt, la, la, la – dalolja a pályafutására tekintve a Balkan Fanatikhoz is köthető alterrockos énekesnő, Pásztor Anna a saját felettébb érdekes kis jópofa Barbie babáival, akik közül némelyik szakállas. Közben mi meg elgondolkodhatunk, milyen is az a csókból főzött baracklekvár. Ugyanúgy eltöprenghetünk kapuit nemrég zárta zentai színházi kamarafesztivál HANGYABEFŐTT-jén, amelyből élő hangyák képesek kimasírozni, meg annyi kalandos fordulat fűződhet hozzá, hogy csak, na. – Mi fán terem az olyan?

Mesefán, egy biztos. Mert Szegedi-Szabó Béla írószerzőnk műve, amelyet színpadra állítva láthattunk Zentán, igazi meseregény. Méghozzá a javából. Fantáziának nincs szűkében. Jó humornak sem anélkül, hogy az túltengene, esetleg öncélú szórakoztatássá válna az egész befőtt-játék. Közben érezhető, hogy jókora örömet szerez színházi megvalósítóinak, a Zentai Magyar Kamaraszínház és a Novem Színházi Szervezet tagjainak. Nem kevésbé Mezei Kinga rendezőnek: le a kalappal!

HANGYABEFŐTT, amelyhez annyi kalandos fordulat fűződik, hogy csak, na

Figyelembe véve az alapművet is, dióhéjban arról van szó, hogy Lojolát (aki mellesleg nem Ignác), az üldözött kis pozitív-figura hangyászt meg kell menteni, mert elvetemült, vérszomjas kalózok vették üldözőbe. Azt az egész negatív bagázst egyébként legjobb lenne, ha az Úr villáma csapná agyon, de mivel az nem történik meg, más megoldást kell találni. A regény eleve bővelkedik ütköztetésekben, intrikákban, mint maga az élet, meg némely filmsorozat, ami még izgalmasabbá teszi az eseményláncot. – Mindenesetre jó dolog ez a fura nyüzsi befőtt, mindenkinek szívből ajánljuk. Nézze majd meg, ha alkalma adódik rá.

A plakát szerint ugyancsak a Kamara és a Novem közös előadása az ÉLŐHOMOK. Készült az idén elhalálozott Tolnai Ottó (szül. 1940, Magyarkanizsa) lírai, meg a kilencvenes években elhalálozott Petrik Pál (szül. 1916, Szabadka) vizuális motívumai alapján. Meg kell jegyezni, hogy a viszonylag távol eső születési időpontok ellenére mindkettőnél jól kivehetően – így vagy úgy, de – ott van, ha kissé tágabban is, mégis konkrétan: a hely szelleme.

Az ÉLŐHOMOK Tolnai Ottó és Petrik Pál vizuális motívumai alapján készült, mindkettőnél jól kivehető a hely szelleme. A képen Szilágyi Nándor

Jól kitapintható a „szellem anyaga”. Ha Tolnai nullás lisztje finomabb szemcsézetű is, mint Petrik homokja, amit a festékeibe kevert, a kettő szinte kínálja magát az elegyítésre. – Többek közt ilyesmire utal interjúiban Mezei Kinga rendező, mert ezt is ő rendezte. Utal hangsúlyosan az elegyítés, illetve az elegyítő-megkeverő-kavaró játék kifejezett örömére. Tehát elsősorban annak a csábítóan kínálkozó mivoltára, hogy különféle kifejezési formákat ötvözzön. Mind a néző, mind a saját határtalan örömére.

Még a régebbi szabadkai bemutató előtt fogalmazott a többek közt Sziveri János-díjas színész-rendezőnő úgy, hogy egész életében a színházat mint összművészeti formát kereste. Ugyanakkor az Élőhomokból hiányzik a verbális dimenzió, van viszont bőven más. Jómaga gyerekkora óta szereti Tolnai Ottó sokfelé nyíló műveit, amelyek között bőven akad képzőművészetre építő, képzőművészettel foglalkozó ugyancsak. Közöttük fellelhető egyenest Petrikről szóló írás is.

Tolnai verseiben egyébként elképesztő mennyiségű metafora burjánzik, ami tüstént beindítja az ember gondolkodását, nagymértékben serkenti a képzelet működését. – Valójában ez az, ami arra vezette őket, hogy mindebből elkezdjenek kiépíteni egy saját, illetve felettébb sajátos világot.

Mezei Kinga mint Édith Piaf

Habagajsz tudósítójuk nagyon meg szerette volna nézni a többi között, Mezei Kinga művei közül harmadikként az Édith Piafot is, de akkor megtörtént az a vicces dolog, hogy az előadás után lefelé a lépcsőkön: hirtelen fejre állt. Valahogy ott volt az a fránya egy lépcsővel több – felfelé nem számlálta őket –, aztán rendesen elterült. Szerencsére – különben fejre esés lett volna belőle – megmaradt nála valami a jó régi kapusreflexből, így hirtelen kinyújtott bal karjára esett, erre ment rá abban a katartikus pillanatban: a bal könyökcsont. (Ld. Drámai v. lírai könyökkanyar, könyökcső – Tolnai O.!)

Kapcsolódó cikk

Foci és színház – kezdőknek, haladóknak, mindenkinek (Domi + Domi)

Halványan emlékszik maga fölött Mezei Kinga, majd Dévai Zoltán színész-igazgató aggódó arcára, mielőtt megérkezett volna a mentő. Aki vele ment, hogy segítse és kitartson mellette: KANYÓ FRUZSINA, a zentai színházi társulat kiváló tagja. Erős, jótékony lélek. Legyen boldog az életben, a szerencse sose pártoljon el tőle! Minden lépését az Úr vigyázó szeme kísérje. Ámen.

P.S. Érdekes, hogy aztán azon a csütörtöki kórházi éjszakán, tényleg mit ad isten, az éjjeli ügyeleti fülkéből – éjfél után – halkan ugyan, de felismerhetőn: Édith Piaf énekelte híres slágerét valamiféle futószalag zenés műsorban arról, hogy ő ugyan nem bánt, azaz nem is bán meg semmit. Erősen vitatható álláspontjával nem maradt erőnk vitába szállni.

(Pórul járt tudósítójuk kórházilag ellátva-műtve pluszban még csak a Verebes Ernő ihlette élvezetes zenés FÜTTYRAKTÁR előadásnak a végét tudta elcsípni – hát ez volt, így történt. Vasárnap érte jöttek, majd elszállították Pestre.)