Foci és színház – kezdőknek, haladóknak, mindenkinek (Domi + Domi)

Szia! Robi a nevem. Gepárd vagyok. Kölyökkorom óta kergetem a lepkéket és az egereket, aztán a labda lett a kedvencem. A karmaim olyanok, mint a stopli. Nem teljesen behúzhatók, ezért nem csúszom el futás közben. Általában csatár vagyok. Ha éppen nem focizom, akkor meccseket nézek, vagy olvasok a fociról. – Na jó, elismerem, számomra a foci körül forog a világ. Szívesen mesélek is róla, ha érdekel!

Belelapozva az idei könyvhétre megjelent színes könyvébe Robinak, aki picit emlékeztet akár a Pink Pantherre is, azaz a híres Rózsaszín Párducra, csak inkább sárga és pöttyös, meg gyermeteg a pofácskája, nem olyan pléh, alapvetően sok mindent megtudhatunk a labdarúgásról. (Közben nem keverjük össze, ugye, a gepárdot a párduccal!) Első lépésben megtudhatjuk, mi is a foci. Aztán hogy látszólagos egyszerűsége ellenére ezer arca van. Olvashatunk magyarjainkról ebben a legnépszerűbb sportágban – Puskás öcsibá’ természetesen nem hiányozhat –, továbbá találkozhatunk sok más nemzet híres labdakergető fiával. Pl. Cristiano Ronaldóval, Marco van Bastennel, többek közt a legendás Pelével, és másokkal, miközben Lionel Messi sem maradhat messzi.

Hogy valami kiköt-e a hálóban, vagy csak úgy elsuhant a kapufa mellett, azt a fejezetek közé ékelt Robi-féle tudáspróba hivatott ellenőrizni. A legvégén Robi nagy tudásfelmérőjével. Például azzal a kérdéssel, hogy kezdetben mi volt a futballtaktika?

A helyes válaszra szabadon tippelhetünk ebben a táblázatban! – Ugyanannak az oldallapnak az alján található a megoldás, csak tótágast kell állnod. Ebben az esetben KATTINTS IDE! Mert a foci keletkezésekor még igen durva sportágnak számított, inkább valamiféle régi, iszonyatos rögbire hasonlított. (Hiszen kész csodának nézhették, ha valakinek hiánytalanul megmaradt a szakálla meg a bajusza a „sportszerű játék” végén.)

Gepárd Robi könyve nem csupán alapismereteket, hanem olyan érdekességeket is tartalmaz, mint például: hogy az 1930-as években sok kifejezést magyarítottak. Ebben a hullámban így lett az angol derby szóból rangadó. Méghozzá egy salgótarjáni fodrászsegéd, bizonyos Bendekovits Gyula javaslatára. – Nahát, gondolta volna valaki?

Gepárd Robi FOCIMI-MICSODA könyvét egyébként a Babilon Könyvkiadó hozta ki a könyv ünnepére, szerzőként pedig Kiss Tibor Noé jegyzi. Természetesen itt a női labdarúgás sem maradhatott ki. Olvashatjuk, hogy Magyarországon a ’60-as években a gyárak alapítottak női csapatokat, és hogy kezdetben a női válogatott játékosai maguk varrták fel a nemzeti címert a válogatottmezekre. Megtudhatjuk ebből azt is, hogy minden idők legjobb magyar női futballistája Marozsán Dzsenifer, aki amúgy – pályája csúcsán – a német válogatottat erősítette.

Dzsenifer Marozsán (Forrás: X platform, Fanzone)

A másik szerzőnek, akire futólag egy pillantást vetünk itt, mintegy a második félidőben, szintén háromnevű. (Közben meg kell jegyeznünk, hogy szinte csak összeadva tudnának versenyre kelni ők ketten egyes dél-amerikai focistákkal, kiknek teljes nevével, mondjuk, sornevével v. személyes névsorával már volt szerencsénk találkozni.)

Nagy László Krisztián két focikönyvvel jelentkezett újabban.

Az első egy meseregény. Ez AZ ERDEI FOCIBAJNOKSÁG az erdei Bundásligáról szól, amelyben Karotta nevű kapitányuk vezetésével a Káposztás-réti nyulak is győzni készülnek.

A másik a CSAVARD BE, MINT DOMI! című, melynek főhőse az az ötödikes Domi, akinek álma bekerülni a focicsapatba. Domi fiú, de ugyanez immár nyugodtan lehet egy kislány álma is – vallja a szerző saját lányát említve.

Természetesen jut eszünkbe erről a Bend It Like Beckham c. film, de az erre való rájátszás annyira evidens, hogy a csórás gyanúja fel sem merül. Azt pedig, hogy Domonkos István költőnk a maga megfelelő idejében focizott-e, nem tudnánk pontosan megmondani. Bár Újvidék városában pl. egy „lekváros ablakot” bőrlasztival bedurrantani, az nem lehet jelentéktelen cselekedett. Tehát tessék csak! – Mindenesetre úgy tudjuk, hogy a mi Domink inkább muzsikált, fociról meg Tolnai Ottó álmodott nagyot, főképp egyik hőse, Felhő Károly. Nagyot és szépet, ami a mi idegenbe szakadt Dominkat illeti viszont: hallgat a svéd erdő… meg a svédgyep.

Nos, egyszer rég meg az történt a hosszabbítás valahányadik percében, hogy Svemir Djordjić, a belgrádi partizán csatára a lelátóról is jól hallhatóan, kínjában torkaszakadtából ráordított az ő régebbi csapatának túlbuzgó védőire: MENJETEK A P*CSÁBA! SZEDJETEK SZÉT, BARMOK!!! – Üvöltötte ezt, miután a Vojvodina játékosai már a gatyát is letépték róla, majd egy túlfűtött színpadias gesztussal levonult a pályáról. Később bánatában állítólag elvándorolt Bochumig, ott lett gastarbeiter. – Vagy ki tudja már?

Jutott ez észbe itt Zentán a minap, a helybeli magyar kamarában, ahol nagyban zajlik a 2024-es KAMARAFESZT. És ahol a focival való találkozás olyan formában is megtörtént, hogy például két nappal ezelőtt Sziveri Jancsi HIDEGPRÓBA előadása megfontolatlanul összerandizott az EU-bajnoki Németország–Magyarország második félidejével, de ez nem jelentett gondot közönség dolgában. Egyébként Jancsi volt a régi írótáboros focimérkőzéseken az ellenfél mumusa, ahogy például Fenyvesi Ottó is ((nem kevésbé e sorok módfelett szerény írója)). De baromi jól focizott Losoncz Alpár ugyancsak, meg Szűgyi Zoli, meg ki még? Világverő csapat.

Mindegy, Domonkos Pista SZEDJETEK SZÉT-je egyazon pénteki estét fogott ki a sorsoláson a holland–francia összecsapással, de ez nem képezhet áthághatatlan akadályt.

– Az előadás létrehozásakor – vallják a készítők, közöttük a rendező-szereplő Mezei Kingával – A kitömött madár isztriai tengerpartjának mikrokozmoszát vettük kölcsön, mivel az már önmagában is erősen metaforikus. De a regényből átemelt olyan motívumok, mint a szezonvég, az átmenetiség, a tenger, az idénymunka vagy az idegenség is túlmutatnak önmagukon, allegorikussá válnak.

– Domonkos – teszik hozzá még – hihetetlenül plasztikus, gyarló és esendő figurákat írt meg a szövegeiben, akik végtelenül emberiek. Olvasóként az az érzésünk, hogy ők a „mi embereink”, pontosan ismerjük őket, bármikor szembe jöhetnek velünk egy vajdasági utcán, vagy épp az adriai tengerparton. – Szép jó napot, hát ke’ hogy van…? Nem látta valahol a gepárdomat?

Így legyen, csak jó’ legyen.