Szerbia
Szakadék az értékrendek között és a Fehér Sasok
Két Szerbia állt szemtől szemben, vagy inkább egymásnak háttal hétfőn este Szabadkán, amikor a Vihar (Oluja) hadművelet áldozatainak emlékére szervezett rendezvényt tartották a városháza dísztermében. Áthidalhatatlan szakadék az értékrendek között vagy csak hatalomféltés áll a háttérben?
Két Szerbia állt szemtől szemben, vagy inkább egymásnak háttal hétfőn este Szabadkán, amikor a Vihar (Oluja) hadművelet áldozatainak emlékére szervezett rendezvényt tartották a városháza dísztermében. Áthidalhatatlan szakadék az értékrendek között vagy csak hatalomféltés áll a háttérben?
A tüntetők azt kifogásolták, hogy a rendezvény díszvendége, Dragoslav Bokan, aki a Fehér Sasok néven félkatonai alakulatot vezetett a kilencvenes évek háborúiban, nyíltan soviniszta, ráadásul elítélt bűnöző.
Bokant hónapokkal ezelőtt piedesztálra emelte a szerbiai hatalom, idén júniusban ugyanis hatalmas botrányok közepette nevezték ki a belgrádi Nemzeti Színház igazgatóbizottságának elnökévé, a színház dolgozói szerint büntetésből, mert nyíltan kiálltak az egyetemisták követelései mellett.
“Júdások, árulók és usztasák”
A szabadkai polgárok egy csoportja már előző nap tiltakozásra szólította fel a polgárokat, a szabadkai Városháza előtt mintegy százan gyűltek össze hétfőn, velük szemben tucatnyi csendőr állt hétfőn este.
A tiltakozók, akik szerint Szabadka nemet mond az erőszakra és a fasizmusra, éppen ezért Bokannak semmi keresnivalója ebben a városban, végig békésen tiltakoztak, de folyamatosan fújták a sípokat, és bekiabáltak a rendezvényre érkezőknek. Többek között azt, hogy árulók, hogy ezzel megsértik az áldozatokat is, a rendőröknek pedig folyamatosan azt mondogatták, hogy a nép helyett háborús bűnösöket védenek.

Rendőrök és tüntetők néztek farkasszemet egymással Szabadkán, a tüntetők szerint a rendőrök háborús bűnösöket védenek (A szerző felvétele)
A rendezvényre érkezők közül többen nem hagyták szó nélkül a bekiabálásokat. A tüntetőket usztasáknak nevezték, a középső ujjukat mutatták vagy éppen a három ujjukat mutatták fel, ami Szerbia-és a hazaszeretet jele.
Amikor a szabadkai Ortodox Egyház Egyház képviselői megérkeztek, a tüntetők Júdásoknak nevezték őket. A Vihar hadművelet emlékére szervezett rendezvény részvevői közül többen felháborítónak nevezték a tüntetők viselkedését, sértésként élték meg, majmoknak nevezték őket, akik nem értik és semmibe veszik a szerb nép veszteségét.
Bokan vendégszereplése ellen tiltakoztak a szabadkai ellenzéki pártok is: a Szabadság és Igazságosság Párt, a Szerbia Népi Mozgalma és a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége is. A Vajdasági Magyar Szövetség ezúttal sem szólalt meg, és nem határolódott el a rendezvénytől.
A béke és együttélés üzenetét küldik, de nem felejtenek
A rendezvényt egyébként a Vajdasági Észak-bácskai Körzet Szerb Egyesületeinek Szövetsége és a Svetozar Miletić Alapítvány szervezte, anyagilag pedig a tartományi kulturális titkárság és Szabadka önkormányzata is támogatta.
– Innen szeretnénk egy világos üzenetet küldeni: a béke, az együttélés üzenetét, de azt is, hogy – nem szabad felejtenünk. Mert ha elfelejtjük az ebben a bűncselekményben elesetteket, úgy gondolom, saját magunkat tagadjuk meg. Ez az emlékezés szomorúságot, fájdalmat hoz az áldozatok miatt, de ugyanakkor örömöt is az új élet lehetősége miatt – mondta a rendezvényen Miroslav Karan, az Észak-bácskai Körzet Szerb Egyesületeinek Szövetsége elnöke.
Bokan a rendezvény előtt újságíróknak nyilatkozva azt mondta:
– úgy tűnt, mintha senki sem emlékezne már a Vihar hadműveletet átélt emberek szenvedésére, és hogy ez a bűntett büntetlenül, sőt feljegyzés nélkül marad. Azonban az utóbbi időben tanúi vagyunk annak, hogy egyre nő a tudatosság népünk szenvedésével kapcsolatban, és ennek etikai jelentőségét mindannyian átérezzük. Mert az emlékezés által megerősödünk, és nem engedjük, hogy az ellenség megfélemlítsen és szétbomlasszon minket – nyilatkozta Bokan.
A Fehér Sasok, vagyis mi a gond Bokannal?
Dragoslav Bokan végzettsége szerint rendező, de a nyilvánosság inkább úgy ismeri, mint a hatalom és a Szerb Haladó Párt egyik legelszántabb védelmezőjét. 1992-ben indult a szerb elnökválasztáson, 2004-ben pedig Jelisaveta Karađorđević elnökjelölt kampánycsapatában szerepelt. Szélsőjobboldali nézeteiről ismert. A kilencvenes években tagja volt a Szerb Nemzeti Megújulás pártnak, majd a párt ifjúsági szervezetének – a Fehér Sasok félkatonai alakulat vezetője lett.

Aki meghívta Bokant, az áldozatokat sérti meg – olvasható a transzparensen (A szerző felvétele)
A BBC Jugoszlávia halála című sorozatában Bokan a Fehér Sasok nevű alakulatot ért vádakról beszélt, különösen a horvátországi Voćin faluban történt mészárlásról, ahol mintegy 50 embert öltek meg:
– Ott természetesen először politikai vezető vagy ideológiai tanácsadó akartam lenni, de ez gyorsan közvetlen vezetői szereppé változott, mert minden más választás gyávaság lett volna – ami a háború idején egy nacionalista számára talán a legborzalmasabb tulajdonság. Fontos tudni, hogy győztél-e vagy vesztettél, hős vagy-e vagy a vesztesek oldalán állsz, hogy a néped ünnepel-e, vagy miattad menekülésre kényszerül.
Az Istinomer emlékeztet, hogy 1996-ban rablás miatt tartóztatták le Tomislav Đorđević bukovaci házában – ő a „Juko” cég tulajdonosa –, miután 1992 novemberében 250.000 német márkát loptak el onnan. Bokan hangsúlyozza, hogy előbb a Legfelsőbb Bíróság, majd a Fellebbviteli Bíróság is hatályon kívül helyezte az ítéletet, de ezt a média már nem közölte.
Bár Bokan film- és tévérendezői diplomát szerzett a belgrádi Színművészeti Egyetemen, a nemzetközi filmes adatbázis (IMDB) mindössze két rendezést tüntet fel a neve alatt: a Podijum (1984–1985) című tévésorozatot, illetve a Svedoci vekova (1989) című dokumentumfilmet. Emellett másodrendezőként közreműködött a Srce i njena deca (1988) című filmben.
Az 1991-es horvátországi és az 1992-es boszniai háború kitörése után a párt önkénteseket szervezett, akik a Fehér Sasok néven váltak ismertté. Bokan ekkor a párt főtitkára és az ifjúsági szervezet (Fehér Sasok) elnöke volt.

Bokan a szabadkai városházán (a jobb alsó sarokban, a szerző felvétele)
Ez a félkatonai egység részt vett a horvátországi és boszniai hadműveletekben. Bijeljina térségében aktívan részt vettek a muszlim falvak elleni akciókban, a Bijeljina város elfoglalásában és az etnikai tisztogatásokban. Višegrad „védelmében” működtek együtt más szerb fegyveres csoportokkal.
Jelentős szerepük volt Zvornik elfoglalásában és irányításában, az ottani tömeggyilkosságokban (Zvornik-mészárlás) is részt vettek. Foča, Doboj, Prijedor, Bratunac, Brčko, Banja Luka, Bosanska Krupa, Gacko, Grbavica, Kotor Varoš, Kozarac, Kremaluša, Lovas, Štrpci, Jeleč, Rodić Brdo, és több más település térségében is operáltak jelentős harcokban, etnikai tisztogatásokat folytatva.
Bokan évtizedekkel később is úgy nyilatkozott, hogy ez „élete legbüszkébb időszaka” volt, hozzátette, hogy „attól a pillanattól kezdve, hogy a területvédelem átvette őket, már nem volt közvetlen kontrollja az önkéntesek felett”, és tagadta, hogy bármilyen bűncselekményért felelős lenne.
A Szabad Európának adott friss interjújában Bokan „propagandának” minősítette azokat az állításokat, amelyek szerint a Fehér Sasokban való szerepvállalása paramilitáris volt:
– Ez nem volt katonai egység, önkéntesek voltak, akik a helyi területvédelemmel és a boszniai Szerb Köztársaság hadseregével, valamint önkormányzataival működtek együtt. Nem volt félkatonai egység, pisztolyviselési engedélyem sem volt – mondta.
Habár soha nem állt bíróság előtt háborús bűnökért, nemzetközi szervezetek, mint a Helsinki Watch, megemlítették őt a potenciális felelőssé tehető személyek között. A neve elhangzott a Hágai Törvényszéken is, Vojislav Šešelj, a Szerb Radikális Párt vezetője elleni per során. A bíróság megállapította, hogy a „Fehér Sasok” Šešelj önkénteseivel együtt voltak jelen a horvátországi Voćin faluban, ahol 1991-ben több tucat civilt öltek meg. A bűncselekmény szerepelt a hágai vádiratokban Slobodan Milošević ellen is.
A Szabad Európa Rádió portáljának félkatonai szervezetekről szóló cikke szerint a Fehér Sasok tagjaihoz köthető ügyeket soha nem vizsgálták ki.
Politikai karrier harminc évvel később
Bokant a belgrádi Nemzeti Színház igazgatótanácsának élére idén júniusban nevezték ki, Tatjana Mandić Rigonat, a Nemzeti Színház Dráma Tagozatának rendezője Bokan kinevezését megtorlásként élte meg.
Kapcsolódó cikk
Kijelentette, hogy Bokan nyilvános életrajza összeegyeztethetetlen a színház által képviselt értékekkel. Ez nem az első politikai funkciója egyébként – 2023-ban a Bölcsészkari Tanács tagja lett, 2025 márciusától pedig a diaszpóráért felelős tárca nélküli minisztérium csapatának tagja.
Bokan a Duga magazin 1992-es számában azt nyilatkozta:
– Jogos a félelem, hogy a külső ellenséggel vívott háború után megnyitjuk a belső frontot. Hűséges kutyám, Tigris, szaglás alapján ismeri fel a szerb árulókat Belgrádban és Boszniában.
Bokan évtizedekkel később sem hagyott fel ezzel a retorikával.

