A Fehér Sasok berepültek a Nemzeti Színházba

Állítsd be a Google‑t, hogy a BALK mindig kéznél legyen!

Dragoslav Bokan, filmrendező és a “Fehér Sasok” (Beli orlovi) félkatonai alakulat egykori tagja/vezetője a szerb kormány döntése értelmében a belgrádi Nemzeti Színház (Narodno pozorište) igazgatótanácsának elnöke lett. A bejelentés a szerb hivatalos lapban, a Službeni glasnikban jelent meg, és azonnal vihart kavart a szerb kulturális közéletben.

A Fehér Sasok tevékenysége

A bevezetőben szereplő kormány szót érdemes felcserélni a „szerb elnök” összetételre, és minden azonnal világossá válik, a Fehér Sasok ugyanis jórészt a Szerb Radikális párthoz (SRS) és kevésbé a Szerb Megújhodási Mozgalomhoz (SNO) kötődtek, a maga idejében egy fegyveres, radikális nacionalista paramilitáris egység volt, az alapítók és a vezetők között pedig Dragoslav Bokan mellett ott találjuk Vojislav Šešelj csetnikvajdát is, akinek Aleksandar Vučić a kilencvenes években az „inasa” is volt.

A Bosszúállók (Osvetnici) néven is emlegetett egységet Dragoslav Bokan és Mirko Jović alapította, a félkatonai csoport hivatalosan is a szerb radikálisokhoz kötődött, a Szerb Radikális Párt erőszakszervezeteinek egyikeként tartották számon. Šešelj tagadta az összefüggéseket, de a Nemzetközi Törvényszék (ICTY) az SRS-hez tartozó „Šešeljevci”, vagyis a csetnikek közé sorolta őket.

A törvényszék előtt tett tanúvallomások szerint a Fehér Sasok számos atrocitásért voltak felelősek a horvát és boszniai háborúk során, többek között: a voćini mészárlás, a višegradi mészárlás, a fočai, a gackói és más bűncselekmények. A Fehér Sasok különböző tagjai ellen vádat emelt a törvényszék, Mitar Vasiljević tizenöt év börtönbüntetést kapott.

Kapcsolódó cikk

PIROS KESZTYŰ: Támadás érte a belgrádi Nemzeti Színház karmesterét

Részt vettek a nyugat-szlavóniai Slatina és Lovas (hosszúlovászi mészárlás) település elleni katonai (tisztogató) tevékenységekben, 1991 novemberében pedig a Vukovár elleni támadásokban.

A Radovan Karadžić által alapított és vezetett Szerb Demokrata Párt – mi mindenre lehet használni a „demokrata” szót! – 1992 szeptemberében a Drina partján megmaradt bosnyák lakosság likvidálása mellett döntött. A végrehajtásban Arkan vezér tigrisei mellett részt vett a Fehér Sasok elnevezésű félkatonai alakulat is.

A Fehér Sasok ideológiai értelemben „keresztény, ortodox Szerbiát követelt, ahol nincsenek muszlimok és hitetlenek”, ennek érdekében az etnikai tisztogatásoktól sem riadtak vissza, az eszközök közé tartozott a nemi erőszak is, amiről a délszláv háborúkkal foglalkozó korabeli jelentések is beszámoltak.

A „ICTY-irodalom” szerint Bokan „a Fehér Sasok parancsnoka volt ugyan, de nem feltehetően vett részt fizikai akciókban”. Egyedül a szerb belügyi nyomozók tartóztatták le 1992 áprilisában fegyvertartás miatt, nem háborús bűncselekmény vádjával.

A ICTY-vádiratokban nem található Bokan neve háborús atrocitások vagy etnikai tisztogatások miatt — tehát nem emeltek ellene vádat háborús bűnökkel kapcsolatban.

Nemi erőszak

A szexuális alapú bűncselekmények a legkevésbé jelentett atrocitások közé tartoztak a boszniai és horvátországi szerb agressziós háború során elkövetett rémtettek közül. Még kevésbé ismert a globális médiában, hogy e bűntettek túlnyomó többsége mögött katonai alakulatok és politikai csoportok álltak.

A nemi erőszak Bosznia-Hercegovinában és Horvátországban, a jelentések és a tanulmányok az elkövetők között említik a Fehér Sasokat is

Az elhallgatás ellenére azonban bőséges bizonyíték áll rendelkezésre arról, hogy valójában mi is zajlott.

Az ENSZ korábbi Jugoszláviával foglalkozó Bizottságának jelentése, amely 1994-ben készült és gyakran Bassiouni-jelentésként emlegetnek (Cherif Bassiouni után, aki a bizottság vezetője volt), arra a következtetésre jutott, hogy a szexuális alapú bűncselekmények, különösen a nemi erőszakok túlnyomó részét szerb és boszniai szerb fegyveres erők követték el.

A jelentés hangsúlyozza, hogy a különböző földrajzi területeken és időszakokban tapasztalt megrázóan hasonló erőszakos esetek arra utalnak: a nemi erőszakot a szerb és boszniai szerb katonai alakulatok, valamint milíciák — mint például a „Fehér Sasok” és a „Tigrisek” — szisztematikusan alkalmazták. Ez azt jelenti, hogy a nemi erőszak a szerb nacionalista politika eszköze volt.

A Bassiouni-jelentés következtetéseit a leghitelesebb forrásokból meríti: olyan személyektől, akik túlélték az atrocitásokat, illetve olyanoktól, akik – bár őket magukat nem erőszakolták vagy kínozták meg – tanúi voltak az elkövetett bűncselekményeknek.

Kultúra vagy kultúrharc?

A szerb kormány mostani döntése után több szakszervezet, művészeti szövetség és színházi dolgozó fejezte ki megdöbbenését. A belgrádi Nemzeti Színház munkatársai szerint Bokan „nem felel meg azoknak a minimális erkölcsi feltételeknek”, amelyek szükségesek egy ilyen jelentőségű kulturális intézmény vezetéséhez. A közlemény szerint:

„A Nemzeti Színház az emberiesség, a párbeszéd és a művészi szabadság helye – nem pedig a háborús múlt és ideológiai agresszió terepe.”

Bokan közéleti szereplései és megnyilvánulásai (a Pink Televízióban) gyakran a gyűlöletbeszéd határát súrolják, szerintük ez összeegyeztethetetlen a színház társadalmi küldetésével.

A Singlus, a balett-táncosok, valamint a zenei művészek szakszervezete külön közleményt adott ki, amelyben azt írták: Bokan jelenléte fenyegetést jelenthet a művészi autonómiára, és nem kizárt, hogy a repertoár politikai szűrésére vagy műsorok leállítására is sor kerülhet.

A Színházi Kritikusok és Színháztudósok Egyesülete nyilvános kérdéssel fordult a kormányhoz:

„Milyen kulturális vagy szakmai referenciák alapján került Dragoslav Bokan a Nemzeti Színház élére? És mi indokolta a korábbi, sikeres vezetőség hirtelen leváltását?”

Az egyesület arra is figyelmeztetett, hogy az ilyen kinevezések a színház művészi értékének és nemzetközi hitelének súlyos csorbulásához vezethetnek.

A kultúra mint politikai eszköz

A Szerbia Központ (SRCE) párt nyilatkozata szerint „a kormány egy másfél évszázados kulturális örökséget cserélt el egy maroknyi propagandáért – és egy olyan figurát ültetett a színház élére, aki a gyűlöletbeszédről ismert.”

A párt szerint a kultúra a jelenlegi hatalom számára nem érték, hanem felesleges költség, a színház pedig nem cél, hanem csak egy eszköz a politikai kommunikációban.

A szakszervezetek és kulturális szereplők egyaránt azt kérik a szerb kormánytól és kulturális minisztériumtól, hogy haladéktalanul vonják vissza a döntést, és olyan elnököt nevezzenek ki, aki szakmailag és erkölcsileg is méltó a Nemzeti Színház élére.

Záró gondolatként a tiltakozók így fogalmaztak:

„Ez nem politika. Ez küzdelem a kultúra szabadságáért – hogy tiszta maradhasson, és továbbra is a népé legyen, ahogy mindig is volt.”