Montenegró: a függetlenségében is függő ország?

Állítsd be a Google‑t, hogy a BALK mindig kéznél legyen!

Nik Đeljošaj, montenegrói miniszterelnök-helyettes és gazdaságfejlesztési miniszter nyilatkozott a napokban, miszerint Montenegró nem függ a nagy testvértől, Szerbiától. Már mint gazdasági tekintetben.

Egy felelősségteljes politikusnak nyilván ezt is kell mondania. Na, de mi igaz ebből? Ha már mindenre van pletyka Montenegróban, akkor pont erre a kérdésre ne lenne? Cikk a két ország – Szerbia és Montenegró – gazdasági kapcsolatairól és a függéséről, ami vagy van, vagy nincs.

Montenegró 2006-tól

Ahogy a BALK olvasói előtt is ismert, a kis nyugat-balkáni állam 2006-ban kiáltotta ki függetlenségét Szerbiától. Ezt Belgrád is elismerte, így – ellentétben a 2008-as koszovói függetlenséggel – volt esély a két ország közötti kapcsolatok rendezésére.

A montenegrói bel- és gazdaságpolitika egyik kiemelt kérdése azóta is az, hogy milyen mértékű függés feltételezhető, illetve létezik Montenegró és Szerbia között.

Érdemes hozzátenni, hogy az egykori államközösség felbomlása után két kulcsfontosságú ágazat is Podgorica kezébe került.

Az egyik – magától értetődően – a turizmus, amely a mai napig Montenegró gazdaságának egyik fő pillére: a GDP körülbelül egyharmadát adja, és nagymértékben támaszkodik a külföldi látogatók szezonális jelenlétére.

Egy dolog, ami Szerbiának nem jutott, Montenegrónak viszont van: a tenger. Naplemente Barból, de lehetne bárhonnan, ahol van egy nagyobb darab sós víz

Talán nem kell ennek fényében azt ecsetelni, hogy miért ütött a montenegrói gazdaságon hatalmas léket a COVID-féle pandémia.

A másik ilyen ágazat az ipari szektorhoz tartozó alumíniumgyártás volt 2006-ban, amelyet a podgoricai alumíniumkombinát (KAP) képviselt. Ez a vállalat később az orosz–montenegrói gazdasági együttműködés, majd számos politikai-gazdasági vita középpontjába került.

A legendás pletykák országa

Montenegróban két olyan pletyka is létezik, amit szinte mindenki ismer, aki egy kicsit is érdeklődik a közélet vagy a gazdaság iránt. Az egyik a bari kikötőhöz kötődik: a szóbeszéd szerint, ha Montenegró nem tudta volna visszafizetni a Kínától felvett hitelt az autópálya-projekthez, akkor Peking a kikötőt kívánta volna megszerezni cserébe.

Sokan ezt tényként kezelik, míg akadnak olyanok is, akik csak egyszerű mendemondának tartják.

A másik hasonlóan ismert pletyka Belgrádhoz, Aleksandar Vučićhoz és részben szintén a bari kikötőhöz kapcsolódik. A soha meg nem erősített bennfentes értesülések szerint Vučić állítólag azzal fenyegetőzött, hogy képes lenne egy héten belül teljesen elszigetelni Montenegrót: elzárni az élelmiszerellátástól, kiiktatni a turizmust, valamint bezáratni a repülőtereket és a bari kikötőt.

Mindkét történet esetében érdemes eljátszani a valóságtartalom lehetőségével, illetve megvizsgálni, mennyire tűnnek logikusnak.

Az első pletyka – a kínai terjeszkedési törekvések fényében – nem teljesen alaptalan gazdaságpolitikai szempontból és logika is lenne benne. Persze ezt a pletykát hivatalosan megerősíteni egyelőre nem lehet, az azonban biztos, hogy a szerződésben volt olyan záradék, amely alapján a fizetés elmaradása esetén Kína montenegrói területekre formálhatott volna jogot.

A China Road and Bridge Corporation nem javította ki az autópálya-építés során az UNESCO által védett Tara folyóban okozott károkat

A második pletyka esetében pedig sokan 2020-at idézik fel, amikor Szerbia ideiglenesen exporttilalmat vezetett be több alapvető élelmiszerre, ami komoly ellátási nehézségeket okozott Montenegróban.

Az akkori montenegrói miniszterelnök, a DPS-es Duško Marković (Szocialisták Demokratikus Pártja, Demokratska partija socijalista) nyíltan bírálta az intézkedést, mivel az szerinte veszélyeztette az importfüggő ország ellátásbiztonságát.

Hasonló helyzet alakult ki 2024-ben is, amikor Szerbia – ugyan nem hivatalosan – felfüggesztette az étolaj kivitelét. Mivel a montenegrói piac mintegy 90 százalékban szerbiai étolajat használ, ez pánikot váltott ki a lakosság körében. Az intézkedés azonban nemcsak Montenegróban, hanem Szerbiában is komoly visszhangot váltott ki, több hazai szereplő is élesen bírálta a lépést.

A statisztikák mögött

A második pletyka és a gazdasági függés kapcsán érdemes megvizsgálni, mit mondanak a számok. Szerbia 2024-ben a teljes, 4,07 milliárd eurós montenegrói importból 699,2 millió euróval részesedett, ami mintegy 17,2 százalékot jelent.

Ugyanebben az évben Montenegró 615 millió eurós teljes exportjának csaknem egyharmada, 184,5 millió euró irányult a szerb piacra.

De mit is importál Montenegró Szerbiából? Elsősorban italokat, gabonaféléket, gyümölcsöket, zöldségeket, tejtermékeket és tojást – jelentős értékben.

Szerbiai liszt Montenegróban, miután Szerbia 2022 elején engedélyezte a liszt és az étolaj importját a szomszédos országba (Forrás: X platform)

Ezzel párhuzamosan Montenegró főként feldolgozott termékeket exportál Szerbiába. A legnagyobb tételt az orvosi és gyógyszeripari termékek jelentik, ezt követik a hús- és húskészítmények, a villamosenergia, valamint a színesfémek.

Fontos megjegyezni, hogy Szerbia mind import-, mind exportoldalon Montenegró első számú kereskedelmi partnere. Mindez már önmagában is jól mutatja, hogy az ország gazdasági szempontból bizonyos mértékig függ Szerbiától. Ugyanakkor ennél is fontosabb kérdés, hogy ez a függés miként alakítja a politikai és gazdasági viszonyokat a két ország között.

A függés lényege?

A Szerbiától való függés legfontosabb eleme, hogy a podgoricai és tivati repülőterek szerb piacról származó légiközlekedési bevételei a montenegrói éves légiközlekedési bevételek egynegyedét teszik ki.

Kapcsolódó cikk

Kína Montenegróban és a globális átmenetben

Azt talán a BALK olvasóinak sem kell részletezni, hogy miért Belgrád a legfontosabb és legnépszerűbb célpont azoknak a montenegrói utazóknak, akik a repülést választják.

Emellett fontos kiemelni, hogy a bari kikötő hagyományosan jelentős csomópont a Szerbiába irányuló áruforgalom szempontjából. Ez nemcsak Szerbiának előnyös, hanem Montenegró is részesül a kikötő használatából származó haszonból.

Mindezek fényében jól látható, milyen gazdasági függés áll fenn Montenegró részéről Szerbia irányába. Ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy ez nem egy egyirányú kapcsolat.

Feltételezhető, hogy egy esetleges konfliktus vagy gazdasági feszültség mindkét fél számára hátrányos lenne. Ezek fényében valószínű, hogy – ha bármiféle ellentét ki is alakul – az inkább csak politikai „kardcsörtetés” marad. Már csak azért is, mert jelenleg Belgrádnak koránt sincs ellenére, ahogyan Montenegróban alakulnak a dolgok.