Kína Montenegróban és a globális átmenetben

A nyár elején nem csak a már a BALK-on is bemutatott Oroszországgal kapcsolatos elemzésével hallatott magáról a montenegrói Digitális Forenzikai Központ (Digitalni forenzički centar, DFC). Új elemzésükben Kína geopoltikai érdekeit és kiemelten Balkán politikáját elemezték, amely a központ Oroszországgal kapcsolatos elemzéssel ellentétben nem maradt válasz nélkül. A megjelenő elemzésre rögtön reagált is a podgoricai kínai nagykövetség, míg a DFC válasza sem váratott magára. De mit akar Kína a Balkánon a DFC szerint? A cikkből kiderül!

Kína globális céljai

„Míg a nyugati demokráciák a nemzetközi rendszer megőrzésére törekszenek, Kína egy új, többpólusú struktúra kiépítésére törekszik.” Talán így lehetne a legtömörebben összefoglalni a Digitális Forenzikai Központ legújabb, több, mint 70 oldalas elemzésének legfontosabb állítását.

Ez a megállapítás nem tekinthető meglepetésnek, hiszen az elemzésben a központ munkatársai Kína geopolitikai céljait elemzik.

Kiemelik, hogy a kelet-ázsiai állam nem csak multipoláris célokkal foglalkozik, Kína célja ugyanis a kínai megújulás elérése 2049-re, amit a Hszi Csin-ping 2012-ben jelentett be, mint elérendő célt.

Ugyanakkor joggal merül fel a kérdés, hogy ennek milyen hatásai lehetnek a Nyugat-Balkánra, amivel kapcsolatban konfliktusok merültek fel a DFC elemzését követően.

A Nyugat-Balkán kapcsán az elemzésének volt egy kiemelt megállapítása, amely szembehelyezkedik azzal a narratívával, hogy Kína érdeke lenne Montenegró európai uniós tagsága.

A tagság mellett szólna Kína szempontjából, hogy így a már Montenegróban található kínai érdekeltségek az Európai Unióba kerülnének, amellyel az értékük is növekedne.

Ezzel szemben az elemzés azt állítja, hogy Oroszország mellett Kína érdeke is az, hogy az európai Unión kívül maradjon Montenegró, hiszen így tovább folytathatnák a jelenlétük megszilárdítását Montenegróban.

Kína nem akar politikai haszonszerzést?

A DFC tanulmánya alapján Montenegró 2006-os függetlenné válása óta a két ország összesen 17 együttműködési megállapodást és egyetértési nyilatkozatot írt alá.

Az együttműködés fő területei a diplomácia, a kultúra, az oktatás, az infrastruktúra és az energetika. Emlékezetes például a világsajtó címlapjait bejárt autópálya-projekt, vagy éppen azok az energetikai beruházások, amelyek sok esetben már a kezdetekor kudarcot vallottak.

Kapcsolódó cikk

Orosz befolyás Montenegróban a Szerb Ortodox Egyház révén (is)

Az elemzés szerint ugyanakkor Kína montenegrói jelenlétét nem politikai célok vezérlik, szemben Oroszországgal. Kína nem avatkozik be közvetlenül az ország belügyeibe, és külpolitikai irányvonalát sem próbálja befolyásolni.

Az elemzés ugyanakkor azt is kiemelte, hogy Kína még mindig nem számít a legnagyobb befektetőnek a térségben, a kínai projektek gyakran átláthatatlanok, és sok esetben jelentősen túllépik az eredetileg tervezett költségvetést.

Persze az átláthatatlanság vádjával nem csak a kínai projekteket lehetne illetni a régióban, hiszen a korrupció és az átláthatatlanság régóta kiemelt problémának számít a Nyugat-Balkánon.

A központ 2024 májusában végzett közvélemény-kutatása szerint a montenegrói lakosság 33,8 százaléka úgy véli, hogy Kína jelentős befolyással rendelkezik az országban, míg 63,2 százalékuk ezt pozitívan értékeli, amit elsősorban a médiának lehet betudni, hiszen az elemzés alapján Kína már regionális szinten az RTS (szerb állami televízió és rádió) és RTCG (montenegrói állami televízió és rádió) által is egyre inkább terjeszti saját narratíváját, és ez hozzájárul az állam megítélésének javulásához.

A konfliktus

A tanulmány megjelenését követően rögtön reagált a Kína podgoricai nagykövetsége, amely arra hívta fel a figyelmet, hogy „a tanulmány eltorzítja a tényeket, indokolatlanul támadja és becsmérli Kínát, azzal a céllal, hogy félrevezesse a közvéleményt és károsítsa Kína imázsát”.

A kínai nagykövetség hat pontot is kiemelt, amelyek nem tetszett neki a montenegrói Digitális Forenzikai Központ tanulmányában.

Mivel a tanulmány nem csak Kína Balkán-politikájával foglalkozik, hanem globális stratégiájával is, így a nagykövetség legtöbb megállapítása ezekre vonatkozik.

Ugyanakkor az elemzés Ballkánnal foglalkozó részével is problémái akadtak Kínának a nagykövetség szerint.

Ebben kiemelik, hogy Kína soha nem exportál ideológiát, és nem erőltette rá társadalmi rendszerét más országokra, nem törekszik úgynevezett befolyási övezetek létrehozására, soha nem avatkozott bele, és nem is érdeke beavatkozni más országok belügyeibe.

Ennek megfelelően a nagykövetség kommunikációja alapján a Balkánon sem tették ezt soha, sőt remélik, hogy a DFC és a hasonló montenegrói think-tankek a közeljövőben inkább a párbeszéd alakításában lesznek érdekeltek, és objektíven követik Kína mozgását a térségben.

Feltételezhetjük, hogy a kínai nagykövetség reakciója elsősorban annak szólt, hogy az uniós integrációval, valamint Kína megítélésével kapcsolatban milyen megjegyzéseket tett a központ. Illetve nyilván az is felmerülhetett problémaként, hogy a tanulmány kiemelte Kína új globális geopolitikai stratégiáját.

A viszontválasz és a jövő

Nem kellett sokat várni arra, hogy a kínai nagykövetség észrevételére válaszolva a DFC is reagáljon.

A központ válaszában kiemelte, hogy nem csak tudományosan és tényszerűen alátámasztható adatokkal és tényekkel dolgozott, egyúttal azt is megjegyezte, hogy a kínai nagykövetség válaszában egyetlen konkrét célt sem cáfolt, csak általánosságban igyekezett hitelteleníteni a központ elemzését.

Kapcsolódó cikk

A legdrágább autópályák országa, a kínaiak megint építenének Montenegróban

De mit hozhat a jövő? Annak ellenére, hogy a kínai befektetések látványosan eltűntek a montenegrói médiából (amely érthető is az autópálya-ügyet követően), azt korántsem állíthatjuk, hogy a kelet-ázsiai állam már nem érdekelt a balkáni országban.

Ennek ellenére érdemes megjegyezni, hogy ez az első olyan kiemelt eset, amikor a kínai nagykövetség ilyen irányú tevékenységet fejt ki Montenegróban.

Igaz, hogy nem egy politikai szervezet ellen, ugyanakkor a nagykövetség eddig sokkal inkább arról volt híres, hogy olyan kampányokkal igyekezett megnyerni a montenegrói közvéleményt, amelyeknek sokszor bár csak üres ígéretek voltak, de a közvéleményben jól rezonáltak. Ilyen volt például a durmitori Tara híd felújításának soha meg nem valósult ígérete.