Szerbia vállalná egy-két ukrán város újjáépítését

Állítsd be a Google‑t, hogy a BALK mindig kéznél legyen!

Aleksandar Vučić először látogatott hivatalosan Ukrajnába, ahol június 11-én részt vett az odesszai Ukrajna–Délkelet-Európa csúcstalálkozón. A szerb elnök ukrajnai látogatása valóságos politikai metakommunikáció volt – figyelemre méltó mondatokkal, erős kézfogásokkal és még erősebb hallgatásokkal és „nemcselekvésekkel”. Mindez azt jelzi, hogy Szerbia továbbra is egyensúlyozni kíván Kelet és Nyugat között, méghozzá nem is akárhogyan.

A régi álláspontok megerősítése

A Fekete-tenger partján, ahol néhány nappal korábban még rakéták csapódtak a lakónegyedekbe, Vučić elnök meglepetésszerűen jelent meg az Ukrajna–Délkelet-Európa csúcstalálkozón, miután látogatását előzetesen sem Belgrádban, sem Kijevben nem jelentették be.

A látogatásról csak azután számolt be a szerb elnöki hivatal, miután Vučić már megérkezett Odesszába.

Önmagában már ez figyelmet keltett; szavai – és még inkább tettei – pedig fontos üzenetet jelentettek mind Kijev, mind Moszkva számára, és végső soron Brüsszel számára is, amely folyamatosan szemet huny a szerb elnök „kilógó cselekedetei” felett.

A vicces kedvű szervezők egymás mellé ültették a szerb elnököt és a horvát miniszterelnököt, akik így kénytelenek voltak – menet közben is – szót váltani. Andrej Plenković egyébként régóta azt az álláspontot képviseli, hogy az orosz agresszort nem szabad megjutalmazni, ami jócskán eltér a belgrádi kormány véleményétől

Vučić Odesszában nem mondott semmi újat, hanem a régi üzeneteket ismételte meg, mintegy megerősítve a szerb álláspontot, ami ugyancsak fontos fejleménynek tekinthető, miután ez ukrán földön történt.

Miközben számos vezető – a moldáv elnök, a horvát kormányfő, a görög miniszterelnök – egyértelmű szavakkal állt ki Ukrajna mellett, Vučić tudatosan nem írta alá a közös politikai deklarációt.

Mint mondta, „a dokumentum egyes megfogalmazásai nem voltak összeegyeztethetők Szerbia nemzeti érdekeivel.”

Kapcsolódó cikk

Az ukrán nagykövet szerint Szerbia semleges magatartása az orosz agresszió csendes támogatása

Miután Szerbia energetikai, politikai és történelmi kötődései Oroszországhoz továbbra is fennállnak, Vučić ezért elsősorban Ukrajna területi integritásának támogatását hangsúlyozta.

Ezt a „nehezen kimunkált” álláspontját a szerb kormány az Ukrajna elleni támadás óta fenntartja.

Mindez azt jelzi, hogy Belgrád – ahogy korábban – most is próbál egyensúlyt tartani Moszkva és Brüsszel között, és nem kíván olyan lépést tenni, amely túlságosan elkötelezné egyik oldal mellett.

Emlékeztetett arra, hogy Szerbia továbbra sem csatlakozott az oroszellenes szankciókhoz, és hogy az ország politikailag egyedülálló helyzetben van: miközben elutasítja a területszerző háborúkat, energetikailag még mindig Moszkvától függ.

„Szerbia épít, nem rombol”

A belgrádi Politika napilap és hírportál beszámolója szerint Vučić egyik legerősebb és legszimbolikusabb felvetése az volt Odesszában, hogy Szerbia készen áll egy vagy két ukrán város, esetleg egy kisebb régió újjáépítésére.

A szerb elnök szerint ez a lépés nem propaganda, hanem egy „nagyon is kézzelfogható szolidaritás” lenne, amely segítene „érzékeltetni a szerb jóindulatot” egy háború sújtotta néppel szemben.

Mint mondta, ez nem csupán humanitárius gesztus, hanem egy olyan, „nagyon is látható és kézzelfogható támogatás az ukrán nép számára”, amely példaként szolgálhat másoknak is.

Véleményt cseréltünk a hosszú távú és fenntartható béke elérésének fontosságáról, a nemzetközi jog tiszteletben tartásáról, valamint a diplomácia szerepéről a konfliktusok leküzdésében (Szerb elnöki Instagram)

A szerb elnök ezért arra kérte Volodimir Zelenszkijt, hogy jelöljön ki egy vagy két helyszínt, amelynek rehabilitációját Szerbia vállalná, ezzel is demonstrálva, hogy „a kis államok is képesek nagy gesztusokra”.

A szerb elnök még a háborús mindennapokat átélő Odessza kellős közepén is „koszovózott” egyet, nyíltan megköszönte ugyanis Zelenszkijnek, hogy nem hívta meg a csúcstalálkozóra a pristinai vezetőket.

Mint fogalmazott, „ez olyan diplomáciai gesztus, amit Szerbia nagyra becsül”, és hozzátette, hogy Ukrajna ezzel bebizonyította: figyelembe veszi Belgrád érzékenységeit.

A szerb elnök szerint Ukrajna semmilyen ellenséges lépést nem tett Szerbia irányába, sőt, példamutató módon viselkedik egy olyan időszakban, amikor Európában minden mozdulat számít.

Ukrajna 2008-ban hivatalosan nem ismerte el Koszovó függetlenségét, – feltehetően Kárpátalja miatt (sem) – erre pedig később végképp nem került sor, miután az ország a Krím és Donbasz esetében maga is szembesült szeparatista törekvésekkel és az ebből eredő „feszültségekkel”.

Kijev emiatt tartózkodik a lépéstől, amit nemzetközi jogi szempontból is összeférhetetlennek talál. Ugyanakkor 2022-ben az ukrán parlamentben benyújtásra került egy törvényjavaslat Koszovó hivatalos elismeréséről, de ez eddig nem kapta meg a szükséges támogatást, vagyis nem került elfogadásra.

Zárt ajtós balkáni diplomácia

Vučić megerősítette, hogy több zárt körű tárgyalást is tartott Odesszában – például a horvát, a görög és a montenegrói vezetőkkel.

A találkozók során előkerült a 2018-ban felmerült, de a pandémia és a háborús környezet miatt megszakadt szerb–ukrán szabadkereskedelmi szerződés újraindítása is. A cél: „több teret adni a szerb cégeknek Ukrajnában, és viszont”.

A szerb államfő zárásképp személyes hangvételre váltott. Emlékeztette a hallgatóságot, hogy elnöki mandátuma hamarosan véget ér, és „a jelenlegi típusú egyensúlypolitika” fenntartása távozása után „sokkal nehezebb lesz”.

Vučić azzal fényezte magát a nemzetközi porondon, hogy politikája a „személyes kapcsolatokon alapul”, amelyeket évek alatt épített ki, és amelyek nélkül „Szerbia csak sodródna” – ami, ha óvatosan fogalmazunk, az első utalás arra, hogy továbbra is maradni akar a politikai színtéren – amin természetesen senki sem lepődik meg, ismerve hatalomvágyó habitusát.

A szerb elnök odesszai útja azonban nem igazi diplomáciai tevékenység volt, hanem egy geopolitikai színjáték fontos felvonása. A látogatás során nem történtek drámai fordulatok, de minden gesztus, minden ki nem mondott mondat, minden kézfogás a maga módján üzent: Szerbia továbbra is az egyensúly művésze kíván maradni – még akkor is, ha ezt eléggé csepűrágó módon műveli.