Újabb válság: Kurti lemondott, a parlament nem alakult meg

Lemondott Albin Kurti, Koszovó ügyvezető miniszterelnöke, aki hivatalosan is benyújtotta saját és kormánya lemondását a parlament elnökének, Glauk Konjufcának. A döntés célja, hogy lehetővé tegye az újonnan megválasztott képviselők számára az eskü letételét a kilencedik törvényhozási ciklus megkezdése előtt.

Kurti levelében arra emlékeztetett, hogy a 2021-ben indult kormányzati ciklus mandátuma március 23-án lejárt. Ettől kezdve a kormány és a miniszterelnök ügyvezető minőségben látták el feladataikat. Az alkotmányos kötelezettségeknek eleget téve most hivatalosan is lemondtak végrehajtói tisztségeikről annak érdekében, hogy átvehessék törvényhozói mandátumaikat.

A lemondás hivatalos benyújtása elengedhetetlen feltétele az eskü letételének.

Meghiúsult a törvényhozás megalakulása

A Kurti-kabinet lemondása ellenére nem sikerült megtartani a koszovói parlament alakuló ülését, mivel a testület nem fogadta el a mandátumellenőrző bizottság jelentését. Ez a dokumentum alapvető feltétele a képviselői megbízatások hitelesítésének.

Az ellenzéki pártok – a Koszovói Demokratikus Párt (PDK), a Koszovói Demokrata Liga (LDK) és a Szövetség Koszovó Jövőjéért (AAK) – a jelentés ellen szavaztak, míg a Szerb Lista tartózkodott. A jelentés elfogadása nélkül a képviselők nem tehetnek hivatalos esküt, így az új törvényhozás megalakulása elakadt.

Az ellenzéki pártok alkotmányossági aggályokat fogalmaztak meg. Memli Krasniqi, a PDK elnöke kiemelte: az alkotmány egyértelműen tiltja, hogy valaki egyidejűleg töltse be a végrehajtó és törvényhozó hatalom pozícióit – vagyis a miniszterek és a miniszterelnök csak akkor válhatnak képviselőkké, ha előbb lemondanak kormányzati tisztségeikről.

A jelenlegi erőviszonyok a koszovói parlamentben

Szerinte a kormányzó Vetëvendosje ezzel megsérti az alkotmányt, és tudatosan idéz elő politikai káoszt.

Lumir Abdixhiku, az LDK vezetője úgy véli, a Vetëvendosje szándékosan akadályozza a parlament megalakulását, hogy nyomást gyakoroljon az ellenzékre. Az alakuló ülés elhalasztását szerinte a koszovói parlamenti demokrácia egyik legsötétebb epizódjaként kell értékelni.

Kurti: intézményen belüli támadás

Albin Kurti Facebook-bejegyzésében élesen bírálta a jelentés elutasítását, amelyet „intézményeken belüli támadásnak” nevezett a Koszovói Köztársaság ellen.

Álláspontja szerint az ellenzék nem csupán a kormányt próbálja akadályozni, hanem saját mandátumának érvényesítését is megtagadta. „Ez példátlan helyzet Koszovóban, amely messze túlmutat a megszokott politikai konfliktusokon” – fogalmazott.

Kapcsolódó cikk

Kurti győzött, de koalícióra kényszerül

Kurti szerint a jelentés csupán technikai dokumentum, amely a Központi Választási Bizottság hivatalos adataira épült, és nem lett volna szükség érdemi vitára.

A Vetëvendosje képviselői közül többen is hasonlóan nyilatkoztak. Mimoza Kusari-Lila kiemelte: ez az első eset a koszovói parlament történetében, hogy az ellenzék nem szavazta meg saját mandátumainak hitelesítését.

Faton Peci, a Vetëvendosje képviselője hozzátette: bár a miniszterek benyújtották lemondásukat, a hivatalos átvétel késlekedése intézményi vákuumot hoz létre, amely akadályozza az állami szervek zökkenőmentes működését.

A kialakult helyzet politikai bizonytalanságot teremt Koszovóban. A parlament megalakulása továbbra is kérdéses, a kormány pedig egyelőre ügyvezetőként működik. A politikai pártok közötti megegyezés hiánya és az alkotmányos szabályok értelmezése körüli viták tovább mélyítik a válságot.

Avni Dehari, az alakuló ülés vezetője hivatalosan is megszakította az ülést, mivel nem volt meg a szükséges többség annak folytatásához. Bejelentette, hogy levelet küldenek Vjosa Osmani államfőnek, és tájékoztatást kérnek a további lépésekről. Az elnöki hivatal egyelőre nem kapott hivatalos megkeresést a parlament részéről.

A parlamenti szabályzat értelmében az ilyen típusú megszakítás nem haladhatja meg a 48 órát – ez újabb nyomást helyez a politikai erőkre a megoldás érdekében.

A helyzet jogi és politikai szempontból is összetett. Bár a Vetëvendosje a választások során ismét jelentős támogatottságot szerzett, az ellenzéki pártok konfrontatív taktikája és az alkotmányértelmezési különbségek egyelőre patthelyzetet eredményeztek.

Visszatérő válságspirál

Koszovó parlamenti demokráciája a 2008-as függetlenség kikiáltása óta több alkalommal is szembesült alkotmányos és politikai válságokkal. A jelenlegi helyzet – Albin Kurti ügyvezető miniszterelnök lemondása, valamint a parlament megalakulásának kudarca – jól illeszkedik abba a válságspirálba, amelyet a politikai pluralizmus és az állami intézmények alacsony stabilitása jellemez.

Bár az elmúlt évtized során Koszovó látványos előrelépést tett a demokratikus normák felé, a pártok közötti mély bizalmatlanság, az intézményi dominanciaharc és a jogértelmezési különbségek minduntalan megbénítják a demokratikus folyamatokat.

A koszovói parlament mára befejezte (Forrás: Koha)

A koszovói alkotmány, valamint a parlament működési szabályzata egyértelműen kimondja, hogy a végrehajtó hatalom tagjai – azaz a miniszterelnök és a miniszterek – nem lehetnek egyidejűleg a törvényhozás aktív képviselői. Ezért elengedhetetlen a miniszteri tisztségről való lemondás, amely előfeltétele annak, hogy az érintettek képviselőként esküt tehessenek.

Az Önrendelkezés Mozgalom állítása szerint e kötelezettségnek eleget tettek, amikor március 27-én benyújtották a lemondásokat, amelyeket most írásban is megerősítettek. Az ellenzék viszont kifogásolja, hogy a vonatkozó dokumentumokat nem kapták meg időben, és úgy vélik, hogy a lemondások formai hiányosságok miatt nem tekinthetők érvényesnek. Ebből kifolyólag – érvelésük szerint – a parlament alakuló ülésének alapját képező jelentés megalapozatlan volt.

A jelenlegi válság sok tekintetben emlékeztet a 2020-as Kurti-kormány bukására, amelyet egy bizalmatlansági indítvány és belpolitikai nyomás idézett elő, valamint a 2021-es választásokat követő időszakra, amikor szintén hónapokig húzódott az új kormány megalakítása. A közös pont mindkét esetben a politikai párbeszéd hiánya, valamint az ellenzék és a kormányzó párt teljes szembenállása, illetve az állami intézmények eszközként történő felhasználása.

Koszovó politikai kultúráját továbbra is áthatja az a hozzáállás, amely szerint az ellenfél legyőzése előbbre való, mint a közös kormányzás megteremtése. Ugyanakkor Koszovó politikai stabilitása nem csupán belpolitikai kérdés, hanem regionális jelentőségű is – különösen az Európai Unióhoz való közeledés és a Szerbiával folytatott párbeszéd tükrében. A mostani válság ismét kétségbe vonja Koszovó intézményi érettségét, és gyengíti nemzetközi tárgyalási pozícióját.